PÁLOS ISKOLAI DRÁMÁK.
PÁLOS ISKOLAI DRÁMÁK.
A PÁLOSRENDI szerzetesek iskolai drámájának legrégibb nyomai 1760 tájára vezetnek vissza. Négy magyarnyelvű színdarabjuk jutott korunkra.
A Pál című szomorújátékban a pálosrend alapítójának a kísértésekkel szemben vívott diadalmas küzdelmeit olvassuk; József az ismert bibliai történet dramatizálása; Bakhus mitológiai tárgyú farsangi játék; Kocsonya Mihály házassága a hétszilvafás nemesek megtréfálása.
Az utóbbi a legsikerültebb XVIII. századi magyar színdaraboknak egyike. Kocsonya Mihály, az ágról szakadt falusi nemes, háztűznézőbe indul s bevetődik nemes Berbencze Peti házába. Az öreg nemes megörül jöttének, mert csúnya vén leányát sehogy sem tudja férjhez adni, most itt a jó alkalom. Kocsonya Mihály feleségül veszi a Berbencze-leányt, hazaviszi, próbára teszi hűségét. Azt hazudja feleségének, hogy gyilkosságot követett el; az asszony hallgatást igér, de alig megy el hazulról ura, mindjárt megosztja titkát a szomszédasszonnyal; ennek biztatására följelentést tesz a bírónál. Kiderül a titok: Kocsonya uram egy gazdátlan borjút ölt meg, ez volt gyilkossága. Nemsokára meghal Kocsonyáné, még pedig szomorú halállal, iszákosságának lesz az áldozata. Apja, anyja, ura keservesen siratják, a kántor harsány hangon búcsúztatja, egyszerre csak kijózanodik holtrészegségéből az asszony s hozzátartozóinak legnagyobb rémületére fölemelkedik fekvőhelyéről. A szerencsétlen férj nem tud megszabadulni tőle.
Különösen ügyes az utolsó felvonás néhány fordulata. Mikor a feleség belehal részegeskedésébe, fellép a színpadon a férj és felsóhajt: «Ejnye, teremtuccse, de pórul jártam! Tegnap reggel hét órakor feleségem a pintes korsóba halt. Be boldogtalan ember vagyok én! Soha bizony többet nem házasodom, ha egy hónapig özvegy maradok is». Megjelenik az elhúnyt asszony apja, anyja, a szomorú esetről még nem tudnak semmit, de látják, hogy valami nagy baj van a háznál. Az apa családi háborúságra gondol s szóvá teszi veje rongyos voltát. «Veszem észre, édes fiam, a kend ruháján, hogy bizony nem igen gyengén ölelgetik kentek egymást.» « Miért:» mondja a férj. «Hiszen a guta üsse meg – kiált fel az öreg Berbencze – kilenc macska egy egeret meg nem fogna a kend dolmányában.» Csakhamar kiderül a gyászeset: «Jaj, pogány – sivalkodik az anyós – ha megölted az én egyetlen egy gyönyörűséges Dianámot!» «Ölte biz a pintes korsó. Miért nem szóltak kentek, hogy olyan bornemissza természetű. Soha bizony nem engedtem volna, hogy vélem versre igyék.» Jön a kántor, felhangzik verses búcsúztatója: «Pogány halál, mit csináltál, ilyen rútul félrerúgtál, Kórót, csalánt, csipkebokrot talán már nem találtál, Hogy ily gyönge szép virágszált kegyetlen lekaszáltál, Ily illatos piros rózsát, magadnak föláldoztál». Egymást váltogatják a bohókás strófák, egyszer csak ledobja koporsója fedelét az asszony és felkiált: «Csak egy csepp pálinkát sem találok, Hol vagy, édes uram? Segítsd száraz torkomat». A férj gyanakodva kérdi: «Jaj, édes feleségem, vajjon te vagy-é vagy csak tüntető árnyékod». «Én vagyok, szívem, én Hozd csak el a pintes korsót, majd megmutatom, hogy én vagyok.» Elkeseredetten jajdul fel Kocsonya: «Soha nem hiszem, hogy az ördögök visszaeresztettek volna, míg meg nem tapogatom a hátadat, mert én azt hallottam, hogy a léleknek se csontja, se teste nincsen». «Bízvást, édes uram – feleli Kocsonyáné – csak azután öntözd meg szegény száraz torkomat.» Az új életet parázs verekedés nyitja meg.
A mókás darab eleven bohózatírói tehetségről tanuskodik. Ismeretlen szerzője merész iróniával szól a korabeli kurtanemesekről. Ezek a kisbirtokos nemesurak iszákosak és rongyosak, de egymást gondosan kikérdezik nemesi kutyabőrük régiségéről, büszkén emlegetik ősi eredetüket, feleségeikkel azonban «apró marhákat» kerestetnek hajukban. Nem ellenszenvesek, csak mosolyt keltők. Mindenesetre nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy az iskolák színpadán ilyen darabot előadhattak. A pálos bohózatíró elmésen torzította hősei alakját. Ötletes ember volt, pompás megfigyelő. Népies humora, gyökeres magyarsága, jóízű párbeszédei egyformán méltók a dícséretre. Komikuma az alsóbb fajtából való, de ez a vaskos komikum teljesen megfelelt a kor csiszolatlan ízlésének. Maga a feldolgozás inkább életképszerű. Három felvonását laza szálak fűzik egybe, meséjében nincsen egység. Annál hatásosabbak egyes jelenetei. S ha némely pórias kifejezését nem is lehetne a mai színpadokon ismételni, azért ez a színdarab mégis az első érdemes őse a magyar bohózatnak.
A négy pálos játék kéziratban maradt, de annak idején mind a négyet előadták a pálosrendi szerzetesek gimnáziumaiban. Gyüjteményes kéziratukat Táncz Menyhért pálos tanár másolta 1766-ban és 1767-ben. A négy magyarnyelvű darabon kívül egy latinnyelvű színjátékot is felvett gyüjteményébe: Omnia vincit amor, Polydorus et Cassandra. Ennek a török korban játszó komolyhangú iskolai drámának felvonásai közé helyezte el a Kocsonya Mihály Házasságát. Ez az ismeretlen szerzőjű pálos bohózat intermedium azaz «közjáték» volt. A tragédiás hangulatú főjáték elérzékenyítette a közönséget, a komédiás tréfájú közjáték nevetésre ingerelte a nézőket. A latin drámában az önfeláldozó hitvestársi szeretet hangjai szólaltak meg, a magyar bohózatban a haszontalan házastársak izgága életét tették nevetségessé. – A Bakhus című farsangi játék névtelen szerzője az olympusi istenek emberi gyarlóságaival mulattatta nézőközönségét. A civakodó, részegeskedő istenek környezetében elég sok a durva tréfa, zabolátlan beszéd, trágár szó. A színműíró az akkori társalgás nyers kifejezéseit utánozta. – A Pál: jámbor történet. Ismeretlen szerzője Remete Szent Pál életének fölemelő mozzanatait az iskolás gyermekek értelmének megfelelően foglalta párbeszédekbe. Kéziratának megjegyzése szerint a darabot «az Első Remete Szent Pál szerzetesfiainak gondviselése alatt nevelkedő és tanuló tekéntetes, főnemes, nemzetes ifjúság tisztelendő páter Péntek Istvánnak, úgymint a harmadik és negyedik oskoláknak professorának, munkájával s kormányzásával» el is játszotta nemes Pápa városában. – A József sorra veszi a tisztaéletű ifjú eladatását, egyiptomi életét, Putifár feleségével történt esetét, bebörtönözését, álomfejtését és szerencséjét. «Csináltatott mulatságképen F. Táncz Menyhérttől, Első Remete Szent Pál szerzetesfiától.» – A négy magyar és egy latin színjáték kéziratos gyüjteményét a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára őrzi.
TÁNCZ MENYHÉRT (szül. 1743. február 19. Pápa; megh. 1800. október 7. Pest) pálosrendi áldozópap, a Józsefről szóló színjáték szerzője, egy ideig rendjének pápai gimnáziumában tanított, Pécsett teológiai tanár volt, később a pesti pálosok kolostorába került. Pesten élt akkor is, mikor II. József császár 1786-ban feloszlatta a magyarországi pálos szerzetesházakat. Az eltörült rend tagjai levetették szerzetesruhájukat, átléptek a világi papok sorába, az állás nélkül szűkölködőknek nyugdíjat adott az állam. Táncz Menyhért eleinte 190 forint, utóbb 300 forint évi nyugdíjat kapott. Haláláig Pesten élt.
Kiadások. – Bayer József kiadása: Pálos iskoladrámák a XVIII. évszázadból. Budapest, 1897. (Kocsonya Mihály Házassága és a Bakhus szövege a Régi Magyar Könyvtárban.) – Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest, 1914. (Kocsonya Mihály szövege a Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtárában.)
Irodalom. – Váli Béla: Magyar népszínmű a XVIII. századból. Figyelő. 1884. évf. (A pálos iskolai drámák kéziratos gyüjteményére ez a közlemény hívta fel először a figyelmet.) – Mócs Szaniszló: Kézirati pálos iskoladrámák az Akadémia könyvtárában. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1891. évf. (Míg Váli Béla föltevése szerint a négy színművet Péntek István és Borss Dániel pálos tanárok írták, Mócs Szaniszló Billisics Márton és Szabadhegyi Mihály pálos tanárok személyében kereste az ismeretlen szerzőket.) – Bayer József: id. kiadás. Budapest, 1897. (Csak a József című bibliai játékról tudjuk minden kétséget kizáróan, hogy szerzője: Táncz Menyhért pálos tanár.) – Császár Elemér: Adatok Táncz Menyhért életéről. Irodalomtörténeti Közlemények. 1901. évf. (Szerzetesi pályájának mozzanatai.) – U. az: Kik írták a pálos drámákat? Egyetemes Philologiai Közlöny. 1908. évf. (Mócs Szaniszlónak a darabok szerzőségére vonatkozó félreértéséről.) – Alszeghy Zsolt: id. kiadás. Budapest, 1914. (A pálos bohózatok jellemzése.) – Timár Kálmán: Adatok Táncz Menyhért életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf. – U. az: Táncz Menyhért származása. U. o. 1930. évf.
