A HÍRLAPIRODALOM.
A HÍRLAPIRODALOM.
A KÜLFÖLDI állapotokhoz viszonyítva a hazai hírlapirodalom és folyóiratirodalom elég későn indult meg. Európa egyes országaiban már a XV. század végén megjelentek időnkint egyes röplapok az akkori nevezetesebb eseményekről, hasonló ujságleveleket bőven adtak ki a XVI. században is. 1609-ben már rendes német hírlap indult meg Strassburgban, 1615-ben megjelent a Frankfurter Zeitung, ezt csakhamar követte egy angol hetilap (1622), utána a franciák (1631), svédek (1643), dánok (1644.), hollandok (1656), olaszok (1648), oroszok (1703) és osztrákok (1703) próbálkoztak meg különféle hírközlönyök kibocsátásával. Megindult angol nyelven Amerika első lapja is (1704.).
A hazai hírlapirodalom a XVII. század végén indult útnak Szentiványi Márton latinnyelvű tudósításaival. Száz esztendő leforgása alatt csak néhány magyarországi deák hírközlöny jelent meg, ezek is rövid életűek voltak. Az érdeklődők inkább a német lapokat, később a magyar ujságokat olvasták.
Latinnyelvű hírlapok és folyóiratok:
Ephemerides Latinae. Nagyszombat, utóbb Bécs, 1675–1703. (Az első hazai latinnyelvű hírlap. Szentiványi Márton jézustársasági atya indította meg és adta ki I. Lipót magyar király uralkodásának második felében.)
Mercurius Hungaricus. Kassa, majd Lőcse, utóbb Bártfa, végül újból Kassa, 1701–1710. (A latinnyelvű közlönyt II. Rákóczi Ferenc egyik vezére, gróf Esterházy Antal tábornok, indította meg Kassán, hogy a bécsi kormány hivatalos lapjának, a Wienerisches Diariumnak, káros hatását gyöngítse. Az osztrák ujság gyűlöletes színben tüntette fel a kurucokat a külföldi olvasók előtt, ezért gondoltak egy hazai hetilap kiadására. A latinnyelvű lapot a fejedelmi udvar tisztviselői és csapatparancsnokai látták el hírekkel. Kilencven-száz példányban jelent meg. Későbbi neve: Mercurius Veridicus Ex Hungaria.)
Nova Posoniensia. Pozsony, 1721–1722. (Royer János Pál pozsonyi nyomdász költségén, Bél Mátyás szerkesztésében. A szerkesztőnek két pozsonyi evangélikus liceumi tanár volt a segítőtársa: Beer Frigyes Vilmos és Marth János Mátyás. A négyoldalas hetilaphoz havonkint egy kis melléklap is járult a havi események összegezésére: Syllabus Rerum Memorabilium. A lapot Bél Mátyástól a jezsuiták vették át, de nem tudták fenntartani.
Ephemerides Politicae Et Litterariae. Buda és Pest, 1790–1793. (Latinnyelvű hírlap Tertina Mihály, utóbb Spielenberg Pál és Haliczky András Frigyes szerkesztésében. Az egykorú közbeszédben Ephemerides Budenses néven ismerték, mert az egyes számok fejlécén ez a rövidített cím állt; később Ephemerides Politico Literariae névvel küldözték szét. A gimnáziumok egy része is előfizetői közé tartozott. Ez annál meglepőbb, mert a bécsi Magyar Kurir mellett ez a hírlap védte legjobban a felvilágosodás eszméit. A magyar nyelv művelése mellett sokszor felszólalt, másrészt büszkén hivatkozott arra, hogy a latinnyelvű ujságírást Magyarország tartja fenn Európában. Külföldre is számos példányban járt. A politikai tudósítások és napi hírek mellett különös figyelemmel kísérte az iskolai életet és az irodalmi törekvéseket. II. Lipót király halála után Spielenberg Páltól épen úgy elvették a szerkesztést, mint ahogyan Szacsvai Sándort is eltávolították a Magyar Kurir éléről.)
Szerkesztők:
BÉL MÁTYÁS, a Nova Posoniensa szerkesztője. Életéről és munkáiról: a latinnyelvű történetírás művelői között.
HALICZKY ANDRÁS FRIGYES (szül. 1753. január 16. Bát, Hont megye; megh. 1830. április 12. Pest) pesti egyetemi tanár, az Ephemerides Politicae Et Litterariae szerkesztője.
SPIELENBERG PÁL, az 1790-es évek elején a budai és pesti Ephemerides Politicae Et Litterariae szerkesztője. Jónevű pesti ügyvéd volt, lelkes magyar ember, a nemzeti színészet buzgó pártolója. Lapja a francia forradalom eszméinek terjesztésében szinte versenyzett a Magyar Kurirral. A szabadgondolkodó szerkesztő jó barátságban állt Martinovics Ignác összeesküvésének részeseivel, de a titkos szövetkezésben nem vett részt, csak mint a vádlottak védőügyvédje szerepelt a végzetes pörben. Latin ujságjának szerkesztését Tertina Mihálytól vette át s mindaddig folytatta, míg anyagi viszonyai és a bécsi kormányférfiak megengedték ezt a kedvtelését. Legtöbbet az ártott lapjának és személyének, hogy a papságot nem tisztelte s a szabadkőműves eszmékért való rajongásából nem csinált titkot.
TERTINA MIHÁLY (szül. 1760 után Eperjesen; megh. 1808. október 28. Gyula) előbb katolikus teológus, utóbb gimnáziumi tanár. Eperjesen, Miskolcon, Budán és Nagyváradon tanított; tagja volt több külföldi tudományos és szépművészeti akadémiának; latin prózájáért és verseléséért sokfelé dícsérték; Révai Miklós latin költeményt írt hozzá, Virág Benedek magyar versben magasztalta. Annál szerencsétlenebb helyzetbe került 1800 után: iszákossága, jellemtelensége és szélhámosságai következtében még állását is elvesztette. Mivel nem volt sem nemes, sem pap s így rangja és állása nem védte, élete végén egyik csalása miatt szörnyű megalázásban volt része: jó ismerőse, báró Palocsay, 1808 elején Eperjesen hajdúkkal lefogatta és huszonnégy botot vágatott rá.
SZENTIVÁNYI MÁRTON (szül. 1633. október 20. Szentiván, Liptó megye; megh. 1705. március 5. Nagyszombat), az Ephemerides Latinae szerkesztője. Jezsuita áldozópap volt, a nagyszombati egyetem tanára és elöljárója, a bécsi Pázmány-intézet kormányzója. Latin nyelven közreadott katolikus hitvédelmi könyveit egész Európában olvasták. Munkáinak egy része magyarul, németül és franciául is megjelent.
A XVIII. században huszonnégy német, tizenhat magyar és hat latin hírlap, folyóirat és folyóiratszerű évkönyv jelent meg, nem számítva melléklapjaikat. (Latinnyelvű volt a föntebb ismertetett négy hírlapon kívül: az érsekújvári Annales Evangelici, 1793; ennek folytatása, a selmecbányai Novi Ecclesiastico-Scholastici Annales Evangelicorum, 1793–1795.) – A cseh irodalmi nyelvet használó tót hírlapirodalom kezdetei is erre a századra esnek két időszakos vállalat rövid ideig tartó próbálkozásával. (A pozsonyi Presspurské Nowiny, 1784–1786; és a besztercebányai Stare Noviny Literajho Umenj, 1785.) – A magyarországi szerbek és románok között a XVIII. században még nincs nyoma hírlapnak vagy folyóiratnak. (A hazai szerbek 1825-ben Budán, a hazai románok 1837-ben Brassóban indították meg időszakos sajtójukat.)
Irodalom. – Szinnyei József: Hírlapirodalmunk a XVIII. században. Vasárnapi Ujság. 1862. évf. – Thaly Kálmán: Az első hazai hírlap. Budapest, 1879. – U. az: Kuruc hírlapok 1705-ből Berlinből. Magyar Könyvszemle. 1883. évf. – Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Budapest, 1887. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Hellebrant Árpád: Adalék a Rákóczi-kor irodalmához. Történelmi Tár. 1895. évf. – Kereszty István: A magyar és magyarországi időszaki sajtó időrendi áttekintése. 1705–1867. Budapest, 1916. – Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Budapest, 1924. – Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777–1848. Két kötet. Budapest, 1927. – Waldapfel József: A hazai hírlap – és folyóiratirodalom történetéhez. Magyar Könyvszemle. 1930. évf.
