IRODALMI TÁRSASÁGOK.
IRODALMI TÁRSASÁGOK.
EGY TUDÓS társaság felállításának eszméje elég korán foglalkoztatta a nemzeti művelődés barátait, de az anyagi és szellemi szegénység meghiúsított minden hazafias igyekezetet. Hasztalan történtek kísérletek III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt egy magyarországi tudományos akadémia szervezésére, a tervezgetések nem jártak eredménnyel.
Bessenyei Györgynek sem sikerült hangulatot keltenie az akadémiai eszme érdekében. A testőríró 1779-ben megalakította néhány barátjával a pesti Hazafiúi Magyar Társaságot, ennek a franciaországi akadémiák irányelvei szerint kellett volna új időszakot teremtenie a magyar művelődés történetében, de a királyi megerősítést sikertelenül kérték. (Akadémiai terveinek elgondolását utóbb Révai Miklós nyomatta ki: Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. Bécs, 1790.)
Bessenyei György visszavonulása után Révai Miklós próbálkozott meg a szervezés munkájával. Éveken keresztül fáradhatatlanul serénykedett egy magyar tudós társaság felállítása ügyében; összeköttetésbe lépett írótársaival, bekopogtatott az ország előkelőihez, folyamodványokat írt a kormányhatóságokhoz, iparkodott megnyerni a bécsi udvar kegyét. A II. József halálát követő hazafias felbuzdulás idején Győrből Budára is leutazott, hogy fölkeltse az országgyűlés alkalmából odasereglett tekintélyesebb magyar urak érdeklődését. Részletes programmot adott a létesítendő akadémia céljáról, feladatairól, alapszabályairól, költségvetéséről. Felhívta a figyelmet a teljes magyar grammatika és a teljes magyar szótár elkészítésének szükségességére, a tudományok magyar nyelven való művelésére, pályatételek és jutalmak kitűzésére, eredeti munkák és művészi fordítások kiadására, az ülések és felolvasások fontosságára, könyvtár és nyomda létesítésére. Utóbb a tagok névsorát is közzétette. Hiába küzdött. A helytartótanács akadékoskodása, az anyagi erők elégtelensége és a francia háborúk viharai megsemmisítették terveit; akadémiai névsora azonban beszédes képet nyujt arról, hogy kiket tartottak II. József halála idején Magyarország legkiválóbb íróinak. Eszerint tiszteleti tagok lettek volna többek között: Ráday Gedeon, Gvadányi József, Báróczi Sándor, Barcsai Ábrahám, Kazinczy Ferenc, Molnár János; érdemesebb rendes tagok: Bacsányi János, Benyák Bernát, Decsy Sámuel, Dugonics András, Fabchich József, Földi János, Görög Demeter, Gyöngyösi János, Horváth Ádám, Illei János, Kerekes Sámuel, Kreskay Imre, Nagyváthy János, Péczeli József, Rájnis József, Rát Mátyás, Révai Miklós, Simai Kristóf, Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc, Virág Benedek. (A nagy nyelvtudós akadémiai tervezete latin nyelven jelent meg: Planum erigendae eruditae societatis Hungaricae. Bécs, 1790. Egy évvel később a tagok névsorát is közzétette: Candidati erigendae eruditae societatis Hungaricae. Győr, 1791.)
Erdélyben gróf Batthyány Ignác püspök buzgólkodott egy tudományos szövetkezés előkészítésén, de fáradozásai nem vezettek sikerre; utána Aranka György marosvásárhelyi táblai bíró vette át a szervezés munkáját. Terveit az 1791. évi erdélyi országgyűlés tagjai elismeréssel fogadták; fejtegetéseiből mindenki megértette, mennyire szükséges az új intézmény a magyar nyelv fejlesztésére; csakhogy a költségek előteremtése nagy akadályokba ütközött. Önkéntes adakozók gyéren jelentkeztek, az országos gyüjtés kevés eredménnyel járt, a bécsi udvar sem nézte jó szemmel a mozgalmat, mert féltette a magyarokkal ellenségeskedő szászok német nyelvét. Bécsben még azt a törvénycikket sem erősítették meg, amelyben az erdélyi nagyfejedelemség országgyűlésének tagjai egyértelműen kérték a felségtől a magyar nyelv művelésére szervezendő társaság fejedelmi jóváhagyását. Ilyen körülmények között az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság csak ideiglenesen alakulhatott meg Marosvásárhelyen 1793 decemberében. Elnöknek gróf Bánffy György erdélyi kormányzót kérték fel, titkárrá Aranka Györgyöt választották. Évről-évre üléseztek, újabb és újabb terveket kovácsoltak, de valamirevaló eredményt nem tudtak elérni. Pénzük nem gyűlt, könyvtáruk nem volt, irodalompártoló közönség nem mutatkozott. 1801 táján abbamaradt az egész mozgalom.
Helyi csoportosulás volt a Kassai Magyar Társaság (1787) és a Komáromi Tudós Társaság (1789). Az előbbinek tagjai: Kazinczy Ferenc, Bacsányi János, Baróti Szabó Dávid és tágabb értelemben a Magyar Museum munkatársai; az utóbbinak buzgó szervezője Péczeli József, tagjai a Mindenes Gyűjtemény dolgozótársai. Mindkettő inkább csak névleges szépirodalmi és ismeretterjesztő egyesülés, nem pedig alapszabályokkal elvszerűen működő társaság volt. Egybekapcsolójuk a barátság, levelezés, folyóirat.
Pesten Vályi András egyetemi tanár és gróf Cziráky Antal joghallgató vezetése alatt 1791-ben alakult egy magyar társaság irodalmi célok szolgálatára. Tagjai az érettebb egyetemi ifjúságból kerültek ki, zsengéikből egy kötetet ki is adtak. (A Pesti Magyar Társaság kiadásainak első darabja. Pest, 1792.) Ez a Pesti Magyar Társaság olyan önképzőkör-féle volt, aminőt Kis János 1790-ben alapított Sopronban Evangélikus Liceumi Magyar Társaság néven. Mindenki érezte, hogy kellene már valamit tenni az irodalom és tudomány emelésére, de a nehéz vajudás csekély eredményeket hozott: Bessenyei György és Révai Miklós országos akadémiája helyett néhány alkalmi egyesülést és iskolai önképzőkört.
Irodalom. – Döbrentei Gábor: A Magyar Tudós Társaság történetei. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. I. köt. Pest, 1833. – Toldy Ferenc: Az akadémiai eszme Magyarországon Bessenyei előtt. Összegyüjtött munkái. VII. köt. Pest, 1871. – Károly György Hugó: A kassai magyar társaság keletkezése. Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye. 1872. évf. – Csaplár Benedek: Révai Miklós élete. Négy kötet. Budapest, 1881–1889. – Jakab Elek: Aranka György és az erdélyi nyelvművelő és kéziratkiadó társaság. Figyelő. 1884. évf. – Bereczky Sándor: A soproni ev. liceumi magyar társaság első tiz évének története. Figyelő, 1885. évf. – Kazinczy Ferenc levelezése. Váczy János kiadása. I. köt. Budapest, 1890. – Kovács Sándor: A soproni ev. liceumi magyar társaság története. Sopron, 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Ballagi Géza: A pesti magyar társaság és Bessenyei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1891. évf. – Gulyás Pál: Péczeli József élete és jellemzése. Budapest, 1902. – Szinnyei Ferenc: Bacsányi János. Budapest, 1904. – Horánszky Lajos: Bacsányi János és kora. Budapest, 1907. – Császár Elemér: Bessenyei akadémiai törekvései. Budapest, 1910. – Rubinyi Mózes: Az erdélyi magyar nyelvművelő társaság története. Magyar Nyelv. 1911. évf. – Velledits Lajos: Az 1792-iki pesti magyar társaságról. Irodalomtörténet. 1912. évf. – Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora. I. köt. Budapest, 1915. – Perényi József: Aranka György erdélyi magyar nyelvművelő társasága. Irodalomtörténet. 1916. évf. – U. az: Aranka György erdélyi nyelvművelő társaságának fennmaradt nyelvtudományi kéziratai. Magyar Nyelv. 1917. évf. – U. az: Aranka György magyar nyelvművelő társasága. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. évf. – Simai Ödön: Adalékok a nyelvművelő társaságok történetéhez. U. o. 1918. évf. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777–1848. Két kötet. Budapest, 1927. – Hanskarl Erzsébet: Budapest irodalmi életének kialakulása. 1686–1780. Budapest, 1928. – Czeizel János: Kazinczy Ferenc élete és működése. I. köt. Budapest, 1930. – Csahihen Károly: Pest-Buda irodalmi élete 1780–1830. Budapest, 1930. – Hofbauer László: Vidéki irodalmi társaságaink története a XVIII. század végétől a XIX. század végéig. Budapest, 1930.
