FALUDI FERENC ÉLETE.
FALUDI FERENC ÉLETE.
A XVIII. SZÁZAD derekán egy feltűnő tehetségű stiliszta vonta magára kortársai figyelmét: Faludi Ferenc. A régi magyar próza jeles mestere volt, egyben művészi formaérzékű költő.
FALUDI FERENC 1704. március 25-én született a Dunántúl egyik németajkú községében, Németújváron. Szülei magyar nemesek voltak: vasmegyei katolikus földbirtokosok. Gyermekkoráról nem sokat tudunk; a szülői házban is, az iskolában is szigorú vallásos nevelésben részesült. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen és Sopronban végezte, belépett a jezsuita rendbe, Bécsbe küldték, itt megismerkedett az engedelmességet és önmegtagadást követelő szerzetesi élettel. Próbaidejének sikeres kiállása után a háromévi filozófiai tanfolyamra Grácba rendelték, azután négy évig szerzetének gimnáziumaiban tanított, Bécsben ötévi tanulás után elvégezte a teológiát, 1734-ben jézustársasági áldozópappá szentelték. Mint minden jezsuita, ő is sokfelé megfordult, új és új tisztségbe került. Tanári, igazgatói, hitszónoki, lelkipásztori és elöljárói pályájának nevezetesebb állomásai: Buda, Bécs, Linz, Grác, Róma, Nagyszombat, Kőszeg, Pécs, Pozsony. Rómában öt évig gyóntatta a magyar zarándokokat (1740–1745), Nagyszombatban az egyetem teológiai tanára volt és az egyetemi nyomdát igazgatta (1745–1750), Pozsonyban könyvtárnoki, iskolaigazgatói és egyéb rendi hivatalokat viselt. (1753–1773.) Mikor 1773-ban eltörölték a jezsuita rendet, a vasmegyei Rohoncra vonult vissza, itt halt meg 1779 december 18-án, életének hetvenhatodik évében. Kedves egyéniségnek ismerte mindenki, a társalgásban elmés volt, magatartásában szerény. Paptársai és világi ismerősei, följebbvalói és alárendeltjei egyaránt megbecsülték.
Adatok Faludi Ferenc életéhez:
1704. – Faludi Ferenc születésének éve. Március 25-én születik Németújvárt, Vas megyében. (Atyja, Faludi János vasmegyei nemes, Batthyány Ádám gróf özvegyének tiszttartója, a fehérmegyei Szabadbattyán községben lakik, innen gondozza a sármelléki uradalomhoz tartozó birtokokat; sokat utazik, hogy rendet tartson a kasznárok, ispánok, sáfárok, kulcsárok és cselédek között. Neje, nemes Radostics Jusztina, fia születésekor a Batthyányak németújvári várában szorong, miközben a királypárti erősséget a kuruc csapatok ostromolják. Az újszülöttnek az egyik Batthyány gróf a keresztatyja.)
1714. – Ez év novemberétől kezdve Faludi Ferenc a kőszegi jezsuiták gimnáziumának tanulója. (A vasmegyei nemesség szívesen küldi fiait Kőszegre, jóllehet a gimnáziumban mindössze három tanár tanít; közülük az egyik a parvistákat és principistákat, a másik a grammatistákat és szintaxistákat, a harmadik a poétákat és rétorokat vezeti. Faludi Ferenc tanárának, Kazy Ferencnek, százötven parvista és principista tanítványa van. A kis diákok latin szavakat, mondatokat és nyelvtani szabályokat tanulnak egész nap. Istenes nevelésükre különös gondot fordítanak. A vallásos társulatok, kongregációi ünnepek, iskolai drámák mind a valláserkölcsi jellem megszilárdítását célozzák.)
1718. – Négyévi kőszegi tanulása után a poétikai osztály elvégzésére átmegy a soproni jezsuita gimnáziumba. (Olvasmányaik Horatius, Vergilius, Cicero, Caesar, Sallustius, Livius. Itt végzi a retorikai osztályt is az 1719–20. iskolai évben.)
1720. – Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után ez év őszén belép a Jézus-Társaságba. Tizenhat éves. A kétévi próbaidő elvégzésére Bécsbe küldik. (Mint novicius ókori klasszikusokat olvas, egyházi szövegeket tanul s főként a szerzetesi erényekben gyakorolja magát imádkozik, lelki gyakorlatokat végez, aszkétikus életet él.)
1722. – A háromévi filozófiai tanfolyam elvégzésére Grácba küldik. (Logikát, fizikát és metafizikai tárgyakat hallgat. Együtt tanul báró Amade Lászlóval, vele együtt szerzi meg a bölcsészetdoktori fokozatot.)
1725. – Gimnáziumi tanár két évig Pozsonyban, két évig Pécsett. (Az első évben a pozsonyi parvistákat, a második évben a principistákat, a harmadik évben a pécsi grammatistákat és szintaxistákat, a negyedik évben a poétákat és rétorokat oktatja.)
1729. – Négyévi magisztersége után teológus Bécsben. (A hittudományi tanulmányokat egyévi matematikai kurzus előzi meg. Ezután következik a négyévi teológia. A hitvitázásra, egyházi szónoklatra, nyelvi továbbképzésre nagy gondot fordítanak; a teológiai tárgyakat kitűnő tanárok adják elő a bécsi egyetemen. Mint harmadéves teológust pappá szentelik.)
1735. – Német hitszónok Budán a vízivárosi Szent Anna templomban. (Németül már gyermekkorában jól megtanult; Kőszeg, Sopron német városok.)
1736. – Néhány éven keresztül különböző városokban tanít és prédikál. (Besztercebányán egy évet tölt aszkétikus gyakorlatokban, Bécsben a pazmanita papnövendékek lelki vezetője és az erkölcstan előadója, Grácban ifjúsági gyóntató és a fizika tanára, Linzben a matematika oktatója és a rendház történetírója.)
1740. – Mária Terézia királynő uralkodása elején rendje Rómába küldi magyar gyóntatónak. Harminchat éves. Öt évet tölt az örök városban. (Ittléte nagyfontosságú világismeretére és irodalmi fejlődésére. A jezsuiták rendházában lakik, a Szent Péter templomban gyóntat, de magyar gyónó kevés van, elég ideje jut az olvasásra és írásra.)
1745. – Nagyszombati egyetemi tanár. Az egyetem hittudományi karán a Szentírást magyarázza, egyben a filozófiai kar dékáni tisztjét viseli. (Ebben az évben hal meg édesanyja Kőszegen. Az özvegy nemesasszony már húsz évvel azelőtt elvesztette férjét, de azért jó módban élt, mert Faludi János szorgalmával és ügyességével annak idején jelentékeny vagyont szerzett. Gyermekei közül pap-fián kívül csak Faludi Klára emlékezete maradt fenn; ez több ízben férjhez ment s öreg napjaira meglehetősen elszegényedett.)
1746. – A Mária Terézia királynőtől alapított Theresianum nevelőintézet aligazgatója Bécsben. (A nemesifjaknak a római jogot és a német jogtörténetet adja elő, egyben vezeti a ház anyagi ügyeit.)
1747. – A nagyszombati egyetemi nyomda igazgatója három éven keresztül. (Módjában van végre kinyomatnia kéziratainak egy részét. Katolikus paptársai most ismerik meg feltűnő prózaírói tehetségét.)
1750. – A kőszegi jezsuita rendház rektora azaz kormányzója három éven keresztül. (Visszakerül tehát oda, ahol diákságának gondtalan éveit töltötte. A kolostorban tizenhat rendtársa munkálkodik: tanárok és lelkipásztorok. Neki tartozik engedelmességgel a gimnázium igazgatója is.)
1753. – A pozsonyi jezsuita rendház könyvtárnoka és a gimnázium igazgatója. (Lelkipásztori teendőket végez, vallásos vitatkozásokat vezet, részt vesz a rendi tanács ülésein. Egy ízben még áthelyezik a pécsi jezsuita kollégiumba, de újból visszakerül pozsonyi rendtársai közé. Már öregedik s meg akarják kímélni a jezsuitáknál szinte kötelező egyévi és háromévi helyváltoztatástól. Pozsonyban egy ideig állami cenzori tisztet is visel, azután újból gondjaiba veszi kedves könyvtárát, neveli a gimnáziumi ifjúságot. A pozsonyi katolikus gimnáziumnak ő az utolsó jézustársasági igazgatója. Ebben az elfoglaltságában éri a rendjét feloszlató pápai rendelet.)
1773. – A Jézus-Társaság eltörlése megfosztja állásától és nyugalmától. Hatvankilenc éves. El kell határoznia, hogy hova költözzék Pozsonyból. (A jezsuitákat feloszlató pápai bulla nagy felfordulást okoz a katolikus iskolázásban, amellett ezer magyarországi rendtag elhelyezéséről kell gondoskodnia az egyháznak és az államnak. A fiatalabb jezsuiták világi papokká és királyi katolikus paptanárokká lesznek, az idősebbeknek és betegeknek, akiket a püspökök még a lelkipásztorkodásban sem látnak szívesen, évi háromszáz forint nyugdíjat utal ki a kormány.)
1774. – Menedékhelyre talál Vas megye egyik városkájában, a félig német, félig horvát Rohoncon. Az itteni szegényház élére kerül. (A tíz öreg ember eltartására szolgáló házat egy nyugalmazott kapitány alapította s a felügyelő pap lakásáról és fizetéséről is gondoskodott. Ezt a szerény felügyelői állást nyeri el a tudós férfiú. Nem szenved semmiben szükséget, szerény jövedelmének egy részét még félre is teszi. Ismeretséget nem köt, a rohonciak csak látásból ismerik, egyedül a plébánossal és néhány paptársával társalog. Misézik a szegényház kis kápolnájában, gondozza öreg embereit, olvasgat, ír, tisztázza régebbi kéziratait, sétálgat a környéken.)
1779. – Betölti életének hetvenötödik évét. December 18-án meghal Rohoncon. (A halál hirtelen támadt rá, de a halotti szentségeket még felvette s kifejezte óhajtását, hogy hagyatékából szakítsanak ki alapítványt a lelki üdvéért évenkint mondandó misékre. A városka testületei zászlók alatt, fáklyákkal, gyertyákkal, énekszóval és zenével vonulnak ki ravatalához. A templom kriptájába temetik. Hagyatékáról a helybeli papság leltárt készít; a bútorokat, ruhát, könyveket árverésen adják el. Kevés könyve maradt: ötven példány a maga munkáiból és húsz más kötet. Körmenden élő özvegy nőtestvére részt kér az örökségből, hivatkozik szegénységére, oda is adják neki az őt megillető részt.)
1786. – Halála után hét esztendőre Révai Miklós közrebocsátja kéziratokból összeszedett költeményeinek gyüjteményét s megírja rövid életrajzát. (Egyéniségét így jellemzi: «Teljes életében különös volt benne az emberszeretés. Soha senki hírének s nevének nem ártott. Ha hol emberszólást hallott, onnét vagy azonnal elsietett vagy ha el nem mehetett, nyilván adta jeleit, hogy kedve s akaratja ellen vagyon az afféle rágalmazó beszéde. Stílusának magyarosságára megjegyzi: «Nem árul el írásmódja semmi idegen szóejtést, semmi idegen közmondást. Mind azon anya tejével szopta beszédet mond: természetest, kellőt, tulajdon magyart. Amire is különös szorgalommal igyekezett tökéletesebb szert tenni. Azok a tanuk benne, kik őt közelebbről ismérték, hogy ő el szokott volt a köznép és cseléd közé járogatni, csak avégett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván, igazabban kitanulhassa a tulajdonabb magyar szóejtéseket. Amiket észrevett, azután fel is szokta nagy gonddal írogatni. Egy különös jegyzőkönyve volt, tele mind ilyen összegyüjtetett kinccsel. Azt írja továbbá: «Ékesen szóló tolla miatt őtet egyező akarattal köznéven Magyar Cicerónak hívják vala. Ihol azok a munkák, ahol rejtődnek nyelvünknek annyi drága kincsei».)
1790. – Nagy János győrmegyei plébános disztichonokba szedi Udvari Emberének bölcs mondásait. (A kötet a következő címmel jelent meg: Udvari Kátó vagyis Grácián Boldizsárnak Faludi Ferenc által fordíttatott háromszáz makszimái, melyeket alagyás versekbe foglalt Nagy János. Győr, 1790.)
1824. – Bacsányi János kinyomatja verses munkáinak gyüjteményét. (Arcképét már ő sem tudta megszerezni, azóta sem került elő hiteles képe, az újabban megjelent Faludi-képek mind költöttek. Bacsányi János idejében néhány öreg rohonci lakos még emlékezett a negyvenöt esztendővel azelőtt elhúnyt aggastyánra, de közelebbről nem ismerte senki.)
1853. – Toldy Ferenc sajtó alá rendezi Faludi Ferenc minden munkáinak gyüjteményét. (Teljes kiadás. Kinyomtatására Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök adta a költségeket.)
1895. – A vasmegyeiek emléktáblát helyeznek arra a rohonci házra, ahol Faludi Ferenc életének utolsó éveit töltötte. («Hanyatló korának dicsőséggel koszorúzott írója, a magyar nyelv halhatatlan művésze és mestere ez alapítványi házban élt és dolgozott, öregbítvén saját és nemzete dicsőségét.»)
1906. – Szombathelyen megalakul a Faludi-Társaság. (Célja: a vasmegyei írók s különösen Faludi Ferenc emlékének ápolása.)
Irodalom. – Faludi Ferenc életrajzának vázlatát először Révai Miklós állította össze: Faludi Ferenc költeményes maradványi. Két kötet. Győr, 1786–1787. – Néhány új adat található Bacsányi János tanulmányában: Faludi Ferenc versei. Pest, 1824. – Újabb kiegészítések Toldy Ferenc kiadásában: Faludi Ferenc minden munkái. Pest, 1853. – Legbővebb Gyárfás Tihamér életrajza: Faludi Ferenc élete. Irodalomtörténeti Közlemények. 1910. évf. – Az eddig említett életírások segítségével mások is megvilágították a nevezetes stiliszta pályáját, néhányan új adalékokat közöltek. – Prém József: Faludi Ferenc. Pozsony, 1886. – Török Konstant: Faludi Ferenc. Egri kat. gimnázium értesítője. 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Budapest, 1894. – Ilyefalvi Vitéz Aladár: Faludi Ferenc élete és költészete. Budapest, 1894. – Hollósy Béla: Faludi Ferenc élete és költészete. Nagykárolyi kat. gimnázium értesítője. 1899. – Fodor Árpád: Faludi Ferenc családjáról. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1907. évf.
