A MIKES-IRODALOM.
A MIKES-IRODALOM.
KEVÉS magyar prózai mű vetett fel annyi problémát, mint Mikes Kelemen Törökországi Leveleskönyve. Az első tudósítás a bécsi Hadi Történetek 1789. évfolyamában jelent meg Mikesről. Az ujság szerkesztője, Görög Demeter, hozzájutott a rodostói bujdosó egyik kéziratához – minden valószínűség szerint a Törökországi Leveleskönyvhöz – s erről hírlapjának novembervégi számában értesítette olvasóit.
Mikor öt évvel később Kulcsár István kinyomatta a Törökországi Leveleskönyv szövegét, az olvasókhoz intézett előszavában megemlékezett Mikes Kelemenről s leveleit ekként méltatta: «Vedd azért szívesen kedves olvasó Mikesnek a levelekbe elhintett s a nénjéhez Konstantinápolyba intézett tudósításait, melyek bizonyára egy magyarhoz képest méltók az ismeretre. De ha a magyar történetekben nem gyönyörködnél is, gyönyörködhetsz az egyházi és polgári török szokásoknak leírásában; gyönyörködhetsz a régi és újabb történetekből szedett mulatságos példákban; gyönyörködhetsz a vidám szívnek és friss elmének barátságos nyájaskodásában és abban a szép s értelmes magyarságban, mellyel a különféle dolgokat oly kellemetesen kifejezte a szerző, hogy az ő leveleit ki-ki érdemesnek tarthatja a kiadásra». (1794.)
Az első Mikes-kiadásról a bécsi Magyar Merkurius melléklapjában, a Bibliothecában, rövid ismertetés jelent meg. «Az egész magyar közönség hálaadással tartozik ezen érdemes kiadó úrnak – írta Pánczél Dániel lapja Kulcsár Istvánról – hogy ezen többképen közönségesítést érdemlett leveleket összeszedte s világra bocsátotta. Mikes Kelemen, ezen leveleknek írója, amint a kiadó úr előbeszédében is említi, kamarása volt Rákóczi Ferencnek bujdosásában s azután a Törökországban nyomorgó magyaroknak elöljárójok. Levelei rész szerint a történetére nézve, melyek majd az egész hazát, majd némely famíliákat különösen illetik, rész szerint kedves és barátságos írások módjára és elmés nyájasságokra nézve kellemetesek és emlékezetesek: a levélírásban mindazonáltal követni való például nem igen szolgálhatnak válogatás nélkül. Természeti folyások a gondolatoknak ezen leveleknek főbb érdemök: de pallérozott és jó ízlésű szólást senki bennök ne keressen. Vélekedésünket példákkal kellene megerősítenünk, ha minden lapon ki-ki számosan nem találná azokat. Sajnálni kell a tudós magyarságnak, hogy az érdemes professor úr (Kulcsár) egyszersmind azon útat és módot, mely által ezen levelekhez jutott, kijelenteni nem méltóztatott: talán hasonló vagy még fontosabb írásokhoz juthatnánk még azon vagy hasonló módon s szűkölködő literaturánkat több derék munkákkal gazdagíthatnánk.» (1795. évf.)
Katona István hírneves történettudós éppen akkor ért Magyarország históriájának feldolgozásában a rodostói bujdosók életének bemutatásához, mikor az első Mikes-kiadás megjelent. Historia Criticájának 38. kötetében forrásul használta a Törökországi Leveleskönyvet, sőt munkájának latin szövegében számos magyar szemelvényt is közölt belőle. Következő kötetének irodalmi vonatkozású megjegyzései során Mikes Kelemenről mint íróról is megemlékezett néhány rövid sorban. (Historia Critica. 39. köt. Pest, 1809.)
Míg a történetírók tudomásul vették a Törökországi Leveleskönyv kútfői értékét, az irodalomtörténetírás nem méltatta figyelemre az írót. Pápay Sámuel megfeledkezett róla a magyar literaturát ismertető könyvében (1808) s csak a költők érdeklődése vitte később közelebb az irodalmi kutatókat a Törökországi Leveleskönyvhöz. A szabadságharc után Mikes iránt többen érdeklődtek. – Ferenczy Zsigmond Jakab dícsérte a mű élvezetes nyelvét, szerzőjéről mint a levélírás művészéről emlékezett meg s kifejezést adott annak a véleményének, hogy Mikes Kelemennek valósággal elküldött leveleit és nénje válaszait Erdélyben őrzik. (Magyar irodalom és tudományosság története. Pest, 1854.) – Erdélyi János is elismerő hangon írt Mikes-tanulmányában a Törökországi Leveleskönyv nyelvéről és stílusáról s fölvetette a kérdést, vajjon hol lehetnek Mikesnek azok a levelei, melyeket Franciaországból írt nénjének? (Mikes Kelemen. Pesti Napló. 1854. évf.) – Szilágyi Sándor szintén jeles példaképek gyanánt mutatta be a Mikes-leveleket s rámutatott arra, hogy e levelek során nyomon kísérhetjük a művészi tollú bujdosó lelki fejlődését férfi-éveitől késő agg-koráig. (Erdély irodalomtörténete. Budapesti Szemle. 1859. évf.) – Ilyen előzmények után Toldy Ferenc Mikes-szövegét nagy érdeklődéssel várták, az új kiadást lelkes örömmel üdvözölték. (1861.)
Toldy Ferenc szerint a Törökországi Leveleskönyv tartalomra és előadásra nézve egyformán a legérdekesebb magyar művek közé tartozik. Fő érdeme az író belső világának visszatükrözése. Írója ebbe a művébe rakta le az élet és szenvedés által tisztult és megnyugodott vallásos lelke tapasztalásait, gondolatait, enyelgéseit, amelyek kedélyes, humoros levélstílusában olyan vonzó kifejezést nyertek. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt szerint a leveleknek hol tréfás, hol megható hangjából szerető lélek és gazdag kedély sugárzik; természetes és keresetlen stílusa tekintetében a leveleskönyv a mai napig mintául szolgálhat. Mikes még egészen az előbbi század tiszta, nemes nyelvén ír, de szemlélődő, gyöngéd, költői lelke megadja ennek azt a bájt is, melyet előtte hiába keresünk. Stílusában jellemző közmondásos és képes beszédmódjának eredeti leleményessége, ereje és elevensége. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Bodnár Zsigmond szerint a levelek alapjelleme a minden keresettség nélküli, igénytelen kedvesség. Az író szerény enyelgése részvétet kelt olvasóiban. A komolyat is tréfával tárgyalja, szokatlan eszmetársításai útján a szárazat és egyhangút is érdekessé teszi. Szeret elmés lenni, a levélalak segítségével változatossá teszi tárgyát és stílusát, nyelvében gyökeres magyarságú erdélyi. (A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1891.) – Horváth Cyrill szerint a Törökországi Leveleskönyv mint történeti forrásmű számot tesz a tudományban, de azért értéke elsősorban szerzőjének írói kiválóságán sarkallik. Mikes eredeti egyéniség, sajátos oldaláról szemlél és színez mindent, lelke elömlik munkáján. Humora ott csillog a nyomorúság könnyén. Ebben a humorban van talán némi egyhangúság, a lélek hárfájának húrjaiból nem sokat pendít meg, de a szeretetreméltó lélek hullámzását tisztán látjuk, mint valami kristályos forrás fenekét. Önkénytelen művészetű, egyszerű és természetes prózája a társalgás nyelve; hasonló prózát senki sem írt előtte a magyar irodalomban. (A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899.) – Császár Elemér szerint Mikes stílusa szinte páratlan jelenség irodalmunk történetében. Az ő koráig az emelkedettség nélküli történeti prózából csak kétféle jellemzetes prózai stílus emelkedett ki: a hitvitázók erős szónoki, de gyakran durva stílusa és a népkönyvek zamatos, népies, de hasonlóképen durva prózája. Bennük hiába keresnők a Törökországi Levelek könnyed, bájos, kifejező nyelvét. Ennek a munkának az erős szubjektivitás a legnagyobb érdeme. Az egész magyar irodalomban talán csak Kazinczy és Petőfi jelleméről rajzolhatunk műveik alapján olyan tiszta képet, mint Mikeséről. Az író önmagát adja nekünk, a maga lelkét tárja fel megkapóan és igazán, gondolatait egyszerűen, cikornya nélkül, közvetlenül közli. Nem volt mélyen járó elme, sem magasröptű lélek, de világosfejű és józangondolkodású. (Mikes Kelemen Törökországi Levelei. Szövegkiadás a Remekírók Képes Könyvtárában. Budapest, 1905.) – Négyesy László szerint Mikes új műalakot teremtett irodalmunkban: költött levelezés formájában valóságos élmények előadását. E levelezés helyettesítette nála a naplóírást, az emlékiratszerzést s részben a későbbi idők tárcaírását is. Ő az első tárcaírónk. A mindennapi élet eseményeit érdekesekké tudja varázsolni, nagyot és kicsinyt harmónikus hangulatjátékban egyesít, amellett új stílust kezd. Neki nem kell a XVII. század vallásos irodalmának körmondatos előadása, elhagyja a történetírás nehézkes módját, a székely úri osztály társalgó nyelvét emeli irodalmi nyelvvé, keresetlen bájt olvaszt a magyar prózába, a gúnyt a humorral cseréli fel. Leveleskönyvének a művészi értéken felül megvan az a jelentősége, hogy a Rákóczi-emigráció magánviszonyaira és a bujdosók lelkiállapotára nézve ez a legfőbb forrásunk. (A XVIII. századi szépirodalom. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) – Zolnai Béla szerint Mikes egyike legszélesebb skálájú íróinknak. Van benne janzenista fatalizmus, nevető életbölcsesség, gáláns udvariasság, enciklopédikus érdeklődés, szabados malícia, naiv mesélőkedv és soha nem szűnő kedély. Viszont sok minden hiányzott belőle, ami nem is lehetett meg benne: kriticizmus, esztétizmus, hazafias irodalmiság. Elsőrangú stiliszta és szaloncsevegő, annak a franciás kornak az embere, amelyik szinte külön irodalmi műfajjá tökéletesítette a beszélgetést. Ezt nézve sem őse, sem utódja nincs a magyar irodalomban. Erdélyi hangját Párisban iskolázták sokfajta variációra. Ajkán az enyelgés legkülönbözőbb hangjai szólalnak meg: szelíd korholás, tréfás figyelmeztetés, rosszmájú terefere, pajkos célzás, biztató melegség, örök derű. Nem ismeri a nagy szenvedélyt, kedveli az incselkedve udvarló témát, van benne kis életbölcs-cinizmus is. A precieux-gáláns kor kultúrájának egyik tünete, hogy annyit gondolkodik asszonyi dolgokról s olyan biztos fölénnyel cseveg a nők szokásairól. A vallásos Mikessel jól összefér a gáláns Mikes is, jóllehet munkái fölött állandóan ott lebeg a teológia vezércsillaga. Irodalmi céljai nem esztétikaiak, hanem kifejezetten morálisak, világnézetének derűs optimizmusába belefonódik a fatalizmus, a janzenista predesztináció-hit. Nem gyönyörködtetni, hanem tanítani és jobbítani akar írói működésével. (Mikes Kelemen. Minerva. 1930. évf.)
Évtizedeken keresztül folyt a vita arról, vajjon Mikes Kelemen levelei valóban elküldött levelek másolatai-e vagy pedig P. E. grófné képzelt személy s a levélalak csak műforma? – Míg a régibb Mikes-olvasók igazi leveleket láttak a gyüjtemény darabjaiban, Toldy Ferenc tagadta a levelek missilis voltát. Szerinte a leveleskönyv francia mintára készült memoár: olyan tervszerű alkotás, melyet Mikes Kelemen élete végén írt naplói alapján. (Toldy Ferenc: id. Mikes-kiadás. Pest, 1861. A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – E felfogás ellenében Szilágyi Sándor azt vitatta, hogy a levelek missilisek: P. E. grófné valóban élt s negyvenegy éven keresztül kapta Konstantinápolyba öccse leveleit. (Vértanuk a magyar történetből. Pest, 1867.) – Abafi Lajos levélalakú hivatalos naplót látott a Törökországi Leveleskönyvben, melyet Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenc fejedelem megbízásából szerkesztett. (Mikes Kelemen. Budapest, 1878.) – Császár Elemér arra az eredményre jutott, hogy a leveleskönyv nem vehető sem missilis levelek gyüjteményének, sem egyszerre írt emlékiratnak, sem levélalakú naplónak. Olyan irodalmi mű ez, melyen szerzője egész törökországi tartózkodása alatt dolgozott, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. (Mikes Törökországi Leveleinek keletkezése. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf.) – Miklós Ferenc ismét a missilisséget iparkodott védelmezni s Thaly Kálmán egyik adata nyomán Paksy Erzsébet nevű előkelő magyar hölgyben jelölte meg Mikes Kelemen konstantinápolyi nénjét. (Mikes Törökországi Leveleiről. U. o. 1904. évf.) – Ennek a föltevésnek tarthatatlanságát Beöthy Zsolt újabb érvekkel mutatta ki. (Mikes leveleskönyve irodalmunkban. Budapest, 1906.) – Szekfü Gyula is megállapította P. E. grófné személyének költött voltát. (A száműzött Rákóczi. Budapest, 1913.) – Hogy Mikes Kelemen leveleskönyve a fiktív levelek műfajába tartozik, ez ma már végleg eldöntött kérdés. Gálos Rezső szerint Mikes eleinte csak rövid jegyzeteket vetett papirosra s ezeket az 1730-as évek derekán dolgozta fel irodalmi célú alkotássá Saussure hatása alatt; munkájának második része 1740 végén készült; azontúl csak nagy időközökben toldotta meg egy-egy részlettel Törökországi Leveleskönyvét. (Mikes Kelemen műveltségi forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf.)
A levelek missilis-voltának fürkészése mellett a forráskutatás kérdései hosszú időre háttérbe szorultak. Arra például, hogy a Törökországi Leveleskönyv nem teljesen eredeti munka, alig gondolt valaki. Az általános vélemény az volt, hogy Mikes Kelemen könyve elejétől végig önálló. – Hogy a Törökországi Leveleskönyvre milyen erősen hatottak egyes külföldi írók, arra először Király György hívta fel a figyelmet, kimutatván Ricaut, Bandello, Bayle, Brantôme, Gemelli Careri, Jean De Thevenot, Saussure, Dumont, De La Croix és mások hatását. (A Törökországi Levelek forrásaihoz. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1909. évf.; Mikes Kelemen fordításai. U. o. 1912. évf.; Mikes Kelemen levélformája. Irodalomtörténet. 1913. évf.) – Zolnai Béla számos olyan francia munkát kutatott fel, melyeknek a Törökországi Levelekkel való kapcsolata nyilvánvaló. Montesquieu és D’Argens hatására, a Spectator forrásanyagára s több más fontos mozzanatra ő mutatott rá. (Mikes Törökországi Leveleinek keletkezéséhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1916. évf.; Mikes és a francia szellemi élet. U. o. 1921. évf.; Magyar janzenisták. Minerva. 1924–1925. évf.) – Mások is bevilágítottak Mikes írói műhelyébe, így Zsoldos Jenő a Törökországi Levelek szentírási vonatkozásainak kutatásával. (A biblia, a midrás és a zsidó Mikes Törökországi Leveleiben. Magyar-Zsidó Szemle. 1930. évf.)
Kiadások. – Az előbbi fejezetekben felsorolt kiadások közül nevezetesebbek. – Toldy Ferenc kiadása: Zágoni Mikes Kelmen Törökországi Levelei. Két kötet. Pest, 1861. – Abafi Lajos kiadása: Mulatságos napok. Budapest, 1879. – Erődi Béla magyarázatos kiadása: Mikes Kelemen válogatott Törökországi Levelei. Budapest, 1882. – Miklós Ferenc kiadása: Zágoni Mikes Kelemen Törökországi Levelei. Budapest, 1906.
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben egybeállított munkák közül különösen a következők. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. köt. Budapest, 1886. (Toldy Ferenc alapvető Mikes-méltatása után művészi hangulatú tanulmány a Törökországi Levelekről.) – Császár Elemér: Mikes Törökországi Leveleinek keletkezése. Irodalomtörténeti Közlemények. 1895. évf. (A régebbi feltevések megdöntése után új megállapítások.) – Toncs Gusztáv: Zágoni Mikes Kelemen élete. Budapest, 1897. (Az életrajzi adatok gondos egybegyüjtése.) – Szinnyei József: Magyar írók élete es munkái. VIII. köt. Budapest, 1902. (Életrajz, bibliográfia, repertórium.) – Négyesy László: A XVIII. századi szépirodalom. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. (Jellemzés.) – Miklós Ferenc: id. Mikes-kiadás. Budapest, 1906. (Tanulmányok, bibliográfia, repertórium.) – Király György: A Törökországi Levelek forrásaihoz. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1909. évf. (Francia minták, párhuzamos szövegek.) – U. az: Mikes Kelemen levélformája. Irodalomtörténet. 1913. évf. (A leveleskönyv francia mintái.) – Zolnai Béla: Mikes Törökországi Leveleinek keletkezéséhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1916. évf. (Az író egyéniségéről, levélformájáról, tárgyi forrásairól.) – U. az: Mikes és a francia szellemi élet. U. o. 1921–1922. évf. (Környezet és hatás.) – Beöthy Zsolt: Romemlékek. I. köt. Budapest, 1923. (Az itt olvasható Mikes-tanulmány az 1906. évi Mikes-emlékkiadásban és ugyanakkor külön is megjelent írói arckép új kiadása.) – Zolnai Béla: Mikes Kelemen. Minerva. 1930. évf. (Szellemtörténeti elemzés és összefoglalás.) – Gálos Rezső: Mikes Kelemen műveltségi forrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1930. évf. (Az író lelki képe.) – Zsoldos Jenő: A biblia, a midrás és a zsidó Mikes Törökországi Leveleiben. Magyar-Zsidó Szemle. 1930. évf. (A leveleskönyv zsidó vonatkozásairól.
