MIKES KELEMEN FORDÍTÁSAI.
MIKES KELEMEN FORDÍTÁSAI.
MIKES KELEMEN a vallásos irodalom buzgó munkása volt. A francia katolikus egyházi szerzők népszerűbb könyveit szívesen fordítgatta, de kéziratai nem jelentek meg nyomtatásban és így nem is hatott kortársaira. Szabadon fordított, eredeti szövegeit összevonta, egyes részeket megváltoztatott. Nagyobb stíluskészsége nem volt, a francia vallásos írók elmélkedéseit és tanításait nem tudta könnyedén tolmácsolni. Értekező prózája csak itt-ott simult kellemesebben eredeti szövegeinek finomságaihoz.
Forrásait egyetlen fordításában sem nevezte meg, ezért eredeti szövegeit később külön-külön kellett felkutatni. Nem az elsőrangú írókhoz fordult, hanem a keze ügyébe eső valláserkölcsi könyveket fordítgatta. Charles Gobinet nyomán készült az Ifjak kalauza; Benoit Van Haeften nyomán A kereszt királyi útja; Claude Fleury nyomán Az izraeliták szokásáról és A keresztények szokásiról; Pouget nyomán a Katekizmus formájára való oktatások; Antoine De Courtin nyomán Az idő jó eltöltésének módja; Vernage nyomán a Keresztényi gondolatok; Augustin Calmet nyomán A zsidók és az új testamentumnak története; Nicolas Le Tourneux nyomán A Krisztus Jézus életének históriája; Nicolas De Melicque nyomán A valóságos keresztényeknek tüköre. Ma már valamennyi fordításának ismerjük külföldi eredetijét, egynek, az Epistolák és evangéliumok magyarázatának, kivételével. Csak idő kérdése, hogy az utóbbi mű forrását szintén kiderítse az irodalomtörténeti kutatás.
Az Ifjak kalauzának két kidolgozása maradt fenn: az első fordítás párbeszédes, a második fordítás folyó szöveg. Bizonyára két különböző eredeti nyomán dolgozott; a régibb francia kiadást ifjabb éveiben (1724), az újabb kiadást évekkel utóbb fordította. (1744.) Voltaképen ez az első fennmaradt munkája. Eredeti szövegének kalauzolásával azt vizsgálja benne, milyen eszközökkel törekedjék a katolikus ember a jó erkölcsökre.
Fordításai közül nagyon kedvelte A kereszt királyi útját. (1747.) Ennek «auktora spanyol jezsuita volt, azután franciára fordították, franciából pedig székely nyelvre» olvassuk mostohaöccséhez, báró Huszár Józsefhez, intézett levelében. (1760.) Kéziratát hazaküldte Erdélybe, hogy rokonai is olvashassák az épületes vallásos tanításokat; a Huszár-családnak tetszett a mű, dícséretük boldoggá tette a fordítót: «Hogy húgomnak megtetszett a könyvem, az nékem elég vigasztalás. (1761.) Ezt a fordítását szerette volna kinyomtatva látni, mert az erkölcsök hathatós védelme szólalt meg kéziratában. Párbeszédes valláserkölcsi oktatásai rövid elbeszélő résszel kezdődnek, azután következik Krisztus sok szép tanítása azok számára, akik a keresztény életet követik.
A rodostói fejedelmi könyvtárban közel háromszáz francia és latin könyv volt. A fejedelem nem kedvelte a szépirodalmat, érdeklődésével a hittudomány felé fordult, elsősorban a vallásos tartalmú könyveket gyüjtötte. Kempis Tamás, Szent Ágoston, Szent Teréz, Bossuet, Giovanni Bona, Arnauld, Quesnel, Paris, Duguet, Nicole, Pouget munkáiból udvartartása is épülhetett. A rodostói Rákóczi-könyvtár erősen janzenista szelleme annál feltűnőbb, mert Jansenius püspök tanításait az egyház kárhoztatta, bár hívei ennek ellenére is ragaszkodtak a XVII. századi nevezetes holland hittudós felfogásához: Isten kegyelme nélkül az ember képtelen a jócselekedetekre, Isten akarata nélkül sem üdvözülni, sem elkárhozni nem lehet. II. Rákóczi Ferenc buzgón olvasgatta a római szentszéktől kárhoztatott janzenista könyveket, de azért megmaradt egyháza hűséges fiának. Rodostói környezetétől szigorú vallásos életet kívánt; álláspontja megfelelt Mikes Kelemen lelki világának is, szinte csodálatos, hogy a komoly férfiaktól annyira lenézett szépirodalom mégis felbukkan ebben az áhítatos környezetben.
A francia heroikus regény átültetésére a Mulatságos napokkal tett kísérletet. Kéziratban maradt ez a fordítása is. Francia eredetije nyomán hat elbeszélést mondott el novelláskönyvében, belehelyezve a hősi történeteket egy falusi história keretébe: három menyasszony és három vőlegény mulat a vidéken s zálogosdi játszása közben kerül elmondásra a hat novella. A gáláns udvarlás, hűséges szerelem, háború, hajótörés, kalózkodás jelenetei váltakoznak bennük. A lovagias szellemű regényeknek ez a példánya fölötte megnyerte a fordító tetszését; szerinte ez a könyv sok jó erkölcsöt láttat, azért nemcsak mulatsággal, hanem haszonnal is forgatható. Francia eredetijén annyiban változtatott, hogy a keret-történet színhelyét Franciaországból Erdélybe helyezte át s ennek kapcsán a keret-történet szereplőinek nevét is megváltoztatta. Átdolgozása a stílus szempontjából csak halavány mása a Törökországi Levelek vonzó prózájának.
Novelláskönyvét 1745-ben fordította francia kortársának, Gomezné Poisson Magdolnának, Les journées amusantes című keretes elbeszélésgyüjteményéből. «Megláthatni ebben a könyvben – úgymond – hogy micsoda szép dolog a jó erkölccsel való hajlandóság és cselekedet és micsoda gyalázatos a rendetlen indulat és cselekedet.» A memoár-író és vallásos könyvszerző szükségét érezte önigazolásának, hogy mulattató könyvet fordít; előtérbe állította a morális hasznot: ne foghassa rá senki a léha időtöltés vádját. A kézirat elé írt előszó élesen rávilágít a szerző irodalmi világnézetének teológiai álláspontjára. Nem a gyönyörködtetés a könyv célja, hanem az erkölcsi jobbulás: «Kérem az Istent, hogy necsak mulatsággal, de haszonnal olvassad».
Kiadások. – Mikes Kelemen fordításainak kéziratai Farkas Lajos ügyvéd könyvtárából 1873-ban kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárába. – Az Ifjak Kalauzának első kidolgozását a budapesti egyetemi könyvtárban Abafi Lajos találta meg; ugyanő ismertette a Rodostóból annak idején Erdélybe küldött Kereszt Királyi Útját. – Abafi Lajos buzgalmához fűződik a novelláskönyv kiadása is: Mikes Kelemen: Mulatságos napok. Budapest, 1879.
Irodalom. – Pulszky Ferenc: Mikes Kelemen kéziratairól. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam. 10. köt. Budapest, 1874. (Fordításainak első ismertetése.) – Abafi Lajos: Az Ifjak Kalauzának előszava. Figyelő. 1874. évf. – Ifj. Szinnyei József: Irodalmunk története 1711–1772. Budapest, 1876. (Általános méltatás.) – Szilágyi István: Mikes Kelemen novelláiról. Figyelő, 1878. évf. (A novelláskönyv eredetijének kinyomozása.) – Abafi Lajos: Mikes Kelemen. Budapest, 1878. (Fordításairól általában.) – Beöthy Zsolt: Mikes Kelemen és novellái. Budapesti Szemle. 1880. évf. (Újból a szépprózai elbeszélés történetében.) – Szilasi Móric: Mikes Kelemen két fordítása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1880. évf. (Az Izraeliták Szokásáról és A Keresztények Szokásiról forrásának kiderítése.) – Abafi Lajos: Mikes Kelemen egy ismeretlen műve. Figyelő. 1881. évf. (A Kereszt Királyi Útjáról.) – Feleki Sándor: Szavak és szólásmódok Mikes Mulatságos Napjaiból. Magyar Nyelvőr. 1884. és 1886. évf. (A novelláskönyv nyelvi sajátságairól.) – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. köt. Budapest, 1886. (A novelláskönyv elemzése.) – Schwarzenberg József: Mikes Kelemen két munkája. Magyar-Zsidó Szemle. 1891. évf. (A két zsidó vonatkozású fordításról.) – Kohn Ármin: Mikes Kelemen két munkája. U. o. 1891. évf. (Ugyanarról.) – Papp Endre: Mikes Kelemen kiadatlan kéziratai. Budapest, 1895. (A kéziratok ismertetése.) – Toncs Gusztáv: Zágoni Mikes Kelemen élete. Budapest, 1897. (Valamennyi fordításának ismertetése.) – Kun Sámuel: Mikes Kelemen katekizmusáról. Magyar Könyvszemle. 1898. évf. (A Katekizmus forrásának megjelölése.) – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. (A novelláskönyv méltatása.) – Kont Ignác: Étude sur l’influence de la littérature française en Hongrie. Páris, 1902. – Dézsi Lajos: Mikes fordításairól. Irodalomtörténeti Közlemények. 1904. évf. (A Keresztényi Gondolatok, Az Idő Jól Eltöltésének Módja és A Kereszt Királyi Útja forrásainak megjelölése.) – Lévay Ede: Mikes Kelemen Ifjak Kalauzának ismertetése. Budapest, 1905. (Legelső fordításáról.) – Kürti Menyhért: Mikes Kelemen kiadatlan munkái. Egri ciszterci gimnázium értesítője. 1907. (A kéziratok ismertetése.) – Király György: Mikes Kelemen fordításai. Egyetmes Philologiai Közlöny. 1912. évf. (Az eddigi eredmények összefoglalása és négy fordítás forrásának kinyomozása: A Zsidók És Az Új Testamentumnak Története, Ifjaknak Kalauza, A Krisztus Jézus Életének Históriája, A Valóságos Keresztényeknek Tüköre.) – Zolnai Béla: Magyar janzenisták. Minerva. 1924–1925. évf. (Két janzenista meggyőződésű vallásos fordítása: Pouget katekizmusa és Le Tourneux Jézus-életrajza.)
