ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR.
ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR.
BARÓTI Szabó Dávid és Pázmándi Horvát Endre hexameteres munkáinak költői dikciója éppen olyan sikerrel egyengette Vörösmarty Mihály epikai fejlődésének útját, mint ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR hexameteres hőskölteménye: A székelyek Erdélyben. (1823.)
A három énekes kis eposz hőse Attila hún király fia, Irnák. «Fegyvereket zengek s nagytettű hősöket, akik Hadviselő kézzel legelébb fundáltanak Erdély Halmain országot:» ezekkel a sorokkal zendül meg Székely Sándor hőskölteménye. Irnák királyfi a hún birodalom felbomlása után elindul új hazát keresni, főpapja áldozatot mutat be, így vonulnak a húnok az Olt vize felé. Útközben Haddúr, a húnok istene, egy pásztor képében leírja Irnák előtt jövendő hazája szépségeit. A hősök behatolnak Erdély délkeleti részébe, Irnák megöli Kaimbár dák királyt, nőül veszi Aliránt, a fejedelmi szűzet, övé lesz a székelyföld, boldog hazát teremt vitézeinek.
A Vergilius hatását mutató hősköltemény a székely nép multjának dicsőítése. Szerzője feltűnően szűkszavú; inkább vázlatot nyujt, semmint részletes kidolgozást. Tárgyválasztó leleménye dícsérhető. Tárgyát a magyar-hún-mondákból merítette, rövid meséjét apró epizódokkal iparkodott érdekessé tenni. Egyik-másik részlete ügyes költői tollra vall, bár hexameterei nem gördülnek elég könnyen. – Székely Sándor még több más elbeszélő költeményt is írt, de ezeknek a rövidebb-hosszabb epikai próbálkozásoknak nincsen súlyuk a magyar költészet történetében. A meseszövés és jellemzés, a nyelv és verselés feltűnően gyönge bennük. Az egyiken Osszián hatása látszik, a másik Vörösmarty-utánzat, van amelyik Kisfaludy Sándor regéi nyomán készült. A költő lírikusnak is utánzó volt. Hazafias és bölcselkedő versein lépten-nyomon felötlik Horatius, Klopstock, Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor költeményeinek sugallata; viszont ő is hatott kis eposzával Vörösmarty Mihályra. A Zalán Futása szerzőjének érdeklődését az ősi mondai tárgy, a magyar mitológiai elemek és a hexameteres versforma egyaránt megragadták.
Aranyosrákosi Székely Sándor Irnák-eposza a maga idejében nem keltett érdeklődést, de utóbb Toldy Ferenc rendkívüli méltánylással nyilatkozott róla. «Oly világot nyit az szemeink előtt, oly hang üti meg füleinket, amilyen költészetünkben azelőtt soha. Tartalma tisztán regényes, minden idegen zamat nélkül nemzeti, egyesülve antik szép formákkal az előadásban; maga a nyelv sajátszerüen szép, tömött s erőteljes; sőt hexametere is, bár gyakran inkorrekt, egészben meglepőleg festői s hatályos.» (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) – Beöthy Zsolt is kiemelte, milyen új és szokatlan a kis eposz formája, anyaga, meséje, felfogása, hangja. «Új és újító szellem leng benne: a magyar ősmondákból meríti tárgyát, összeszövi ezt egy, a hagyomány vékony szálaiból költött nemzeti mitológiával, áthatja lelkesedésével a régi dicsőség iránt s ezzel a nemzeti regényes eposz útját megmutatja.» (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – Heinrich Gusztáv szerint az erdélyi költő bélyege rajta van Vörösmarty Mihály legnagyobb eposzán, nemcsak a feldolgozott anyag megválasztásában és a hagyomány nemzeti felfogásában, hanem az epikai nyelv jellegében és a verselésnek ritmikus hullámzásában is. (A székelyek Erdélyben. Budapest, 1897.)
ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR 1797. szeptember 13-án született Székelykálon, Maros-Torda megyében. Tanulmányait a székelykeresztúri és kolozsvári unitárius iskolákban végezte, Bécsben az evangélikus teológiai kar hallgatója volt. 1822-ben elnyerte a tordai unitárius papságot, amellett tanári állást töltött be a tordai unitárius gimnáziumban. Utóbb a kolozsvári unitárius kollégiumot igazgatta. 1845-ben unitárius püspökké választották. 1854. január 27-én halt meg Marosszentkirályon, Maros-Torda megyében.
Adatok Aranyosrákosi Székely Sándor életéhez:
1797. – Aranyosrákosi Székely Sándor születésének éve. Szeptember 13-án születik Székelykál faluban, a Maros vidékén. (Unitárius papi család sarja. Szülei, Székely István és Szekeres Klára, erdélyi nemesek. A költő büszke előnevére s aláírása mellől ritkán hagyja el a nemesi predikátumot.)
1814. – A székelykeresztúri latin iskola elvégzése után beiratkozik a kolozsvári unitárius főiskolába. Itt hat évig tanul. A teológiai tárgyakon kivül a kolozsvári királyi liceumban jogi előadásokat is hallgat. (Döbrentei Gábor 1816-ban bevonja az Erdélyi Múzeum munkatársai közé.)
1820. – Az unitárius zsinat kiküldi külföldi tanulmányútra. Bécsben az evangélikus hittudományi kar hallgatója. (Elutazása előtt peregrinálnia kell azaz végigjárja az erdélyi gyülekezeteket, hogy hittestvéreivel megismerkedjék s pénzt kérjen tőlük utazására és tanulmányaira. Négy hónap alatt beutazza Erdély unitárius vidékeit, novemberben megindul Ausztria felé s háromheti kocsizás után, december 10-én, megérkezik Bécsbe. Nem mehet tovább, mert az osztrák kormány azért állította fel az új teológiai fakultást, hogy a protestáns ifjaknak ne legyen jogcímük a németországi egyetemek látogatására.)
1822. – Az unitáriusok főtanácsa kinevezi tordai pappá és az ottani gimnázium tanárává. (Hazatér Bécsből, tíz évig működik Tordán. Később lelkészsége mellett megbízzák a gimnázium igazgatásával is.)
1832. – Az unitárius zsinat áthelyezi a kolozsvári iskolához. (A hittan, történelem, latin, görög, héber nyelv tanára, utóbb más tárgyakat is tanít, 1836-tól kezdve igazgató-tanár.)
1845. – Hittestvérei az unitárius zsinaton püspökké választják. Negyvennyolc éves. (Buzgón dolgozik egyháza javára. Családi életében sok gyász éri. Első és második nejének elvesztése után harmadszor is megnősül.)
1854. – Egyik püspöki körútja alkalmával január 27-én meghal Marosszentkirályon. Ötvenhét éves. (Ádám nevű fia 1892-ben, özvegye 1895-ben hal meg.)
Kiadások. – Aranyosrákosi Székely Sándor néhány kisebb lírai költeménnyel lépett fel. (Az ember. Erdélyi Múzeum. 1816. évf.; Kisfaludy Sándorhoz. Magyar Kurir. 1822. évf.; Döbrentei Gáborhoz. Hébe. 1823. évf.) – Első nagyobb verses munkája: A székelyek Erdélyben. Hősi költemény. Hébe. 1923: évf. (A zsebkönyv szerkesztőjét. Igaz Sámuelt, bécsi tanulmányai idején ismerte meg.) – Vienniász című huszonöt énekes elbeszélő költeményéből csak egy ének jelent meg: Rege Bécs ostroma idejében 1683. Hébe. 1824. évf. (Az alkaioszi versszakokban írt eposz hősei Szobieszki János lengyel király és Kara Musztafa török nagyvezér.) – Ossziánt utánzó két énekes hősi költeménye: Dierniász. Hébe. 1825. évf. (Tárgya: hogyan hódítják meg Árpád vezér magyarjai Dáciát és Dierna várát? Regés történet az író székely eposzának mintája szerint.) – A mohácsi csatáról szóló eposza: Mohács. Hősi költemény négy énekben. Koszorú. 1828. évf. (A hexameteres hőskölteményt az Aurórába szánta, de Kisfaludy Károly megtagadta közlését; ezért Toldy Ferenc a kéziratot elvitte Vörösmarty Mihályhoz s vele adatta ki a sikertelen eposzt a Tudományos Gyüjtemény szépirodalmi mellékletében.) – Kisfaludy Sándor regéinek utánzata: Mikola Mária. Aglája. 1830. évf. (Ezt az évkönyvet Kelemen János kolozsvári református pap adta ki négy éven keresztül az erdélyi ifjúság zsengéiből. Székely Sándor utánzata a törökvilág korából meríti tárgyát.) – Vörösmarty Mihály hatását tükröző négy énekes hőskölteménye: Hattyú-eposz Hunyadiról. Aglája. 1831. évf. (A hexameteres költemény tárgya a nándorfehérvári diadal.) – Aranyosrákosi Székely Sándor szépirodalmi pályája korán lezárult, lírai és elbeszélő költeményeinek jó részét nem tudta kinyomtatni, gyöngébb dolgai kéziratban maradtak. Az 1830-as évektől kezdve már inkább csak az erdélyi történetírás kérdései és unitárius felekezetének ügyei foglalkoztatták. Oroszlánrésze volt az 1747-ben és 1777-ben kinyomtatott Unitárius Énekeskönyv felülvizsgálatának munkájában, a korszerű új kiadás számára számos vallásos éneket szerzett, a régebbi szövegeket átdolgozta, a végképpen elavult templomi dícséreteket kihagyatta a szerkesztő bizottsággal. (1837.) – Egyháztörténeti munkája: Unitária vallás történetei Erdélyben. Összefüggve Erdélyben lakott vagy lakó több népek vallásaival s keresztény felekezetekkel eredetétől kezdve időszakunkig. Írta Ar. Székely Sándor, Kolozsvárt az unitáriusok főiskolájában hittan és ahhoz tartozó tudományok és napkeleti nyelvek rendes közoktatója s egyházi főjegyző. Kolozsvár, 1839. (Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István kéziratos munkái alapján készült kézikönyv az unitárius teológusok számára.) – Történeti munkája: Erdélyország története hiteles kútfőkből. Kolozsvár, 1845. (A kisebbik magyar haza históriája a művelt közönség és a tanulóifjúság számára.) – Székely eposzának első énekét Toldy Ferenc közölte újból: A magyar költészet kézikönyve. IV. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. (Toldy Ferenccel több levelet váltott. Egyik 1830-as levelében felújul megbántódása amiatt, hogy Kisfaludy Károly nem fogadta el kéziratát szépirodalmi zsebkönyve számára: «Én felette fájlalom, hogy, amint Erdélyben szárnyal a hír, az Aurórából talán az erdélyiek ki volnának rekesztve. Itt Erdélyben, az igaz, nem élünk mi oly nagy világban, mint a pesti. Azonban tudjuk igenis, mivel tartozunk azon honi nyelv iránt, mely valaha nálunk fejedelmi, udvari nyelv volt; és ha lassan is, előnyomulni törekedünk. Amint látom, itt most kezdődik nagyobb energiában a magyar szépliteratúra. Idővel Erdélyből is származhatnak klasszikai művek».) – Önálló füzetben először Borbély György adta ki Székely eposzát az Aranyosvidék című erdélyi hírlap költségén: A székelyek Erdélyben. Torda, 1895. (A költő arcképével és kézirati hasonmásával ellátott első külön kiadás.) – Heinrich Gusztáv kritikai kiadása: A székelyek Erdélyben. Budapest, 1897. (Régi Magyar Könyvtár.) – Barátosi Balog Benedek sajtó alá rendezése: A székelyek Erdélyben. Budapest, 1905. (Magyar Könyvtár.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: Magyar költők élete. II. köt. Pest, 1871. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873. – Jakab Elek: Aranyosrákosi Székely Sándor. Figyelő. 1882. évf. – Kanyaró Ferenc: Aranyosrákosi Székely Sándor és Vörösmarty. Keresztény Magvető. 1888. évf. – Péterfi Lajos Aranyosrákosi Székely Sándornak A Székelyek Erdélyben című eposza. U. o. 1889. évf. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. – Heinrich Gusztáv: id. kiadás. Budapest, 1897. – Kiss Ernő: Zalán Futása és A Székelyek Erdélyben. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1900. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. köt. Budapest, 1909. – Kristóf György: Az erdélyi magyar irodalom multja és jövője. Kolozsvár, 1924. – Rédey Tivadar: Mohács emléke költészetünkben. Mohácsi emlékkönyv. Szerk. Lukinich Imre. Budapest, 1926.
