A KAZINCZY-IRODALOM.
A KAZINCZY-IRODALOM.
KAZINCZY Ferenc pályájának irodalomtörténeti jelentőségét már az egykorúak tisztán látták. A XIX. század elejétől kezdve három évtizedig a széphalmi mester tanítványának vallotta magát számos jeles író. Toldy Ferenc különös melegséggel áldozott emlékének, mert tudományos kutatásai arról győzték meg, hogy a nyelvújítás írói törekvéseit Kazinczy Ferenc vezette diadalra, neki köszönhető az új irodalom legtöbb sikere. A későbbi irodalomtörténetírók közül főkép Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Váczy János, Czeizel János, Négyesy László és Horváth János szereztek jeles érdemeket pályájának ismertetésében és méltatásában. Különösen Váczy Jánost illeti meg hálás emlékezet. A széphalmi mester életével és munkáival mindezideig ő foglalkozott legtermékenyebben.
Munkáinak gyüjteményes sorozatai közül legjobb Abafi Lajos ötkötetes Kazinczy-kiadása és Váczy János huszonkétkötetes Kazinczy-levelezése.
Toldy Ferenc szerint a nyelvújítás korában nincs jelentékenyebb író, kinek írói életére és kultúrájára Kazinczy Ferenc döntő módon ne hatott volna, még azokat sem véve ki, akik vele ellenkeztek. A széphalmi vezér a magyar nyelvet átalakította, a magyar prózát művészetté emelte. Munkái elavulhatatlan tartalmi és formai szépségükkel élni fognak, míg a magyar nemzetből a szép iránt való fogékonyság ki nem hal. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – Gyulai Pál szerint Kazinczyhoz hasonló izgatót és úttörő vezért alig mutat fel a világirodalom. Szelleme egy percig sem nyugodott, csakhogy fölkelthesse az irodalom szunnyadó erőit. Mindaz, ami kora legkitűnőbb embereit jellemezte, mintegy központosult karakterében. Zászlója alatt az ifjú Magyarország küzdött erőtől duzzadozva, hittel és reménnyel tele, büszke önbizalommal törve előre az álmodott nagy jövő felé. (Emlékbeszédek. Budapest, 1879.) – Beöthy Zsolt szerint Kazinczy nemcsak a nyelvújítás vezére volt, hanem egész irodalmunknak hosszú időn keresztül középpontja és mozgató lelke, ízlésre oktatója és mestere az írás művészetében. Azt hirdette, aminek íróink és közönségünk legnagyobb híjával voltak: az ízlést. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Bodnár Zsigmond panaszkodik, hogy a realista korszellem kevéssé érti meg az idealista újító nagyságát, az ortológia lenézéssel szól nyelvműveléséről, irányát németesnek, idegennek rajzolják; az irodalmi fejlődés történetírója azonban magasztalással jegyzi fel, hogy Kazinczy a maga idejében a magyar stílus legnagyobb mestere volt. (A magyar irodalom története. III. köt. Budapest, 1893.) – Váczy János behatóan fejtegette, milyen nagyok Kazinczy érdemei a magyar irodalmi élet új irányba való terelésében. A nyugati irodalmakat példákul állította kortársai elé, az írókat a nemzeti fejlődés szilárd támaszaivá avatta, a stílus fejlesztése és az ízlés finomítása körül szerzett érdemei halhatatlanok. (Kazinczy Ferenc és kora. I. köt. Budapest, 1915.) – Czeizel János nagyterjedelmű munkát szentelt a széphalmi mester életének, ebben nyomról-nyomra követte a hírneves férfiú pályáját, értékesen gyarapította Váczy János nemes örökségét. (Kazinczy Ferenc élete és működése. I. köt. Budapest, 1930.) – Négyesy László így emlékezik meg a mesterről: «Pályájának és a vezetése alatt dolgozó írói nemzedék munkájának legfőbb eredményei ma is oly rendíthetetlenül állanak, mint halála idején. Mit tett Kazinczy e nemzedék élén? Nyelvünket reformálta; költői, prózai, tudományos, iskolai, közéleti, társasági használatra alkalmassá tette. Reformálta és hosszú időn át működésben tartotta irodalmunkat. Az irodalmi ízlést megnemesítette, a legfelsőbb klasszikus és európai eszményt tűzte elé; írókat nevelt. A költői technika megújítását végrehajtotta, különösen a nyugateurópai formát és stílust uralomra emelte. A stílust általában megújította. A prózát kiemelte laposságából, a költői nyelvet elválasztotta a prózaitól. A stílus nemeit elkülönítette, az előadást sokszínűvé tette. A kritikát bevezette a magyar irodalomba. Egyáltalán a modern magyar irodalmat megalapította. Alkotott olyan munkákat is, melyek büszkeségei maradnak irodalmunknak; emlékiratait és leveleit. Mindenekfelett azonban a nemzeti szellemet egy hosszú, válságos korban ébrentartotta, megerősítette és nemzetiségünket megmentette. Emléke olyan tiszteletet érdemel a haza és az emberiség előtt, mint az egyházban a szenteké». (Kazinczy pályája. Budapest, 1931.) – Horváth János szerint fordításai a nyelvtudás, stílusművészet, sokszínűség, műgond, ízlés, elegancia páratlan iskolái mind a mai napig. A balvélemény kicsinyelni hajlandó eredeti műveit, ez ellen azonban óvást kell emelnünk. Rendkívüli egyéniség jelenik meg azokban előttünk, éles ész világol bennük, művészi öntudat hatja át alkotásait. Bármit mondjon a más modorhoz szokott utókor, becsesek munkái «a költői tehetség miatt is, mely meleg fogékonysággal tudja megragadni a jellemzetest; tud érdekelve festeni tájt, arcot, jelenetet, egyént, s oly eleven intelligenciával, szellemmel és stilisztikai genialitással párosul, mint csak nagyon keveseké. Útirajzai, Pályája Emlékezete nemcsak látókör, szellem és műveltség tekintetében, hanem mint műalkotások is messze megelőzik korukat. Epigrammjai, verses episztolái irodalmi eszméknek Arany Jánosig páratlan tárházai; biografiáival, irodalmi arcképeivel, értekezéseivel, szétszórt fejtegetéseivel ő a modern magyar irodalomtudomány valódi megalapítója, atyja. Egyik értekezése – Ortológus És Neológus – az egész magyar tanulmányirodalom egyik legmegérleltebb remeke. Levelezésével mint irodalmi kinccsel, mint olvasmánnyal is alig vetekedhet nyelvünkön valami. Az ízlés fordul s fordultával Kazinczy megbecsültetése csak nyerhet olyan téren is, melyen elszoktunk őt előítéletek nélkül, illő melegséggel, híven méltányolni». (Kazinczy emlékezete. Budapesti Szemle. 1931. évf.)
Kiadások. – Kazinczy Ferenc kéziratainak jó része kiadatlanul maradt, bár 1775-től kezdve 1831-ig sok munkája jelent meg nyomtatásban. Önálló kötetein s a folyóiratokban és hírlapokban megjelent kisebb dolgozatain kívül nevezetes mozzanat volt írói pályáján fordításainak gyűjteménye: Kazinczy Ferenc munkái. Kilenc kötet. Pest, 1814–1816. – Halála után özvegye felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémiának az elhúnyt valamennyi kéziratát kiadás végett, a beküldött címjegyzéket Bajza József és Toldy Ferenc vizsgálták át, jelentésük alapján néhány év mulva megindult a kiadás, de pénz hiányában csak öt kötet jelent meg: Kazinczy Ferenc eredeti munkái. A Magyar Tudós Társaság megbízásából összeszedék Bajza és Schedel. Öt kötet. Pest, 1836–1845. (Kazinczy Ferenc költeményei, útleírásai és levelei. A költeményeket magába foglaló I. kötet 1837-ben megnyerte a kétszázaranyas akadémiai nagyjutalmat.) – Kiadták néhány fordítását is. (A M. T. Akadémia Külföldi Játékszínében öt kötet Lessing és Moličre színdarabjaiból, a M. T. Akadémia Római Classicusaiban egy-egy kötet Sallustiusból és Ciceróból.) – Mikor a születésének századik évfordulója alkalmából tartott 1859. évi országos ünneplés országszerte fölkeltette a hála és kegyelet érzelmeit, újra megindult az írói hagyatékának kiadását célzó mozgalom. (Kazinczy Gábor közrebocsátotta költeményeit és levelezésének egy részét 1858–1864: hat kötet.) – Abafi Lajos kiadta eredeti munkáinak gyüjteményét: Kazinczy Ferenc összes munkái. Öt kötet. Budapest, 1879–1884. (Kazinczy Ferenc költeményei, útleírásai, önéletrajza, tanulmányai.) – Emellett több kisebb kiadás, részint önállóan, részint az Olcsó Könyvtár, Magyar Könyvtár, Régi Magyar Könyvtár füzetei között. – Lassankint megérlelődött egy teljes kritikai gyüjtemény megindításának gondolata. A M. T. Akadémia megbízásából Váczy János 1890-től kezdve évről-évre vaskos kötetekben tette közzé leveleinek és a hozzáirt leveleknek időrendi gyüjteményét, ezt az igazi irodalmi kincsesbányát: Kazinczy Ferenc levelezése. Huszonegy kötet. Budapest, 1890–1911. (A pótkötetet Harsányi István tette közzé: Kazinczy Ferenc levelezése. XXII. kötet. Budapest, 1927.) – Kazinczy Ferenc válogatott munkái. Bevezetéssel ellátta Balassa József. Budapest, 1903. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Kazinczy Ferenc műveiből. Bevezetéssel ellátta Váczy János. Budapest, 1903. (Franklin-Társulat Magyar Remekírói.) – Kazinczy Ferenc munkái. Dézsi Lajos bevezetésével. Budapest, 1928. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.) – Kazinczy világa. Közrebocsátotta Vajthó László. Budapest, 1931. (Válogatott gyüjtemény a Magyar Irodalmi Ritkaságok füzetei között.)
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben felsorolt munkák közül különösen a következők. – Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy Ferenc felett. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. I. köt. Pest, 1833. – Toldy Ferenc: Kazinczy Ferenc és kora. I. köt. Pest, 1859. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. Két kötet. 2. kiad. Pest, 1868. – Báró Eötvös József emlékbeszédei. Pest, 1868. – Gyulai Pál: Emlékbeszédek. Budapest, 1879. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – U. az: Horatius és Kazinczy. Budapest, 1890. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. III. köt. Budapest, 1893. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. köt. Budapest, 1897. – Váczy János: Kazinczy Ferenc. Képes magyarirodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – U. az: Kazinczy Ferenc. Budapest, 1909. – U. az: Kazinczy Ferenc és kora. I. köt. Budapest, 1915. – Czeizel János: Kazinczy Ferenc élete és működése. I. köt. Budapest, 1930. – Horváth János Kazinczy emlékezete. Budapesti Szemle. 1931. évf. – Négyesy László Kazinczy pályája. Budapest, 1931.
