GARAY JÁNOS.
GARAY JÁNOS.
CSATÁR című hexameteres hőskölteményével tűnt fel 1834-ben. Az I. Ulászló király trónra lépése idején kitört pártharcokat verselte meg eposzában; fölléptette az egymással versengő magyar főurakat, Hunyadi Jánost, Gara Lászlót, Cillei Ulrikot, Giskrát, Ujlakit és másokat; mellettük a Sátánt, Isten Hírnökét, Kont Szellemét, az Ámítás, Gőg, Ravaszság allegórikus alakjait. Hunyadi János Szekszárd mellett, Csatár mezején, tönkreveri az I. Ulászló ellen hadba szállt magyar urakat; I. Ulászló Beszterce grófjává teszi győzelmes hadvezérét. Csupa sablon az egész eposz, Vörösmarty Mihály hőskölteményeinek utánzata, de van benne Homeros-, Vergilius- és Tasso-hatás is.
A történeti költészetnek haláláig buzgó művelője volt, a középkori magyar históriát úgyszólván egészen feldolgozta kisebb-nagyobb elbeszélő költeményeiben. Az Árpádok (1844.) című versciklusának negyven költeménye során valamennyi árpádházi vezérről és királyról megemlékezett, némelyik uralkodó emlékét két-három verses elbeszélésben is megújította. Szent Lászlóról (1851) nagyterjedelmű verses életrajzot írt, összehordta benne a régi magyar krónikák és legendák minden értékes meseanyagát. Versbe szedte József nádor életének főbb mozzanatait, magasztaló hangon szólt a magyarok iránt jóindulattal viselkedő Habsburg királyi hercegről. Hosszabb elbeszélő verset írt arról is, hogyan utazta be az országot István nádor s hogyan választották nádorrá elődjének halála után. Ezekben a terjedelmes rímes történetekben kevés a költészet. Van ugyan bennük elég folyamatosság, a kifejezések változatossága ellen sem emelhető kifogás, de azért a szabatos versbe-szedés inkább azok számára készült, akik únták az akkori történeti könyvek szárazságát s szívesebben olvasták a kellemesen folydogáló történeti költeményeket.
Az egykorúak Garay Jánosban látták a magyar balladaköltészet leghivatottabb művelőjét s ő két mesterének, Vörösmartynak és Uhlandnak, nyomain haladva, buzgón írta kisebb elbeszélő verseit. Érzelme, képzelete, hangja a minden szokatlant gondosan kerülő, higgadt, kissé érzelmes hazafias szónoké. A versbe szedett eseményeket rendszerint körülményesen mondogatta el, a hevesebb indulatokat lágy érzelmekké enyhítette. Kedvelt versformája, a Nibelung-strófa, különösen illett nyugalmas mesemondásra hajló költői természetéhez.
Epikájának bő terméséből víg elbeszélő költeménye, Az obsitos, emelkedik ki maradandó értékkel. Ebben egy nagyokat mondó kiszolgált katonának, Háry Jánosnak, alakját sikerült vonásokkal örökítette meg. Már Kontja, a magyar közönségnek évtizedeken keresztül egyik legkedveltebb szavalati darabja, nem annyira művészi értékének, mint inkább politikai célzatának köszönhette népszerűségét.
Lírájában leginkább Vörösmarty Mihály sugallata érzik, de hatottak rá más költők is, így különösen Bajza József. Hazafias költészete Széchenyi István eszméinek visszhangja. Lelkes hangon tolmácsolja a közhangulatot, buzdít az egyetértő nemzeti munkára, elismeréssel szól a hazafias tettekről, megrójja az erőt fogyasztó pártoskodást, bízik a nemzet szebb jövőjében, reménykedve fordul a magasztos hivatású magyar hölgyek felé. Eszményi magasságba emeli a honleányokat: serkentő hatásuktól függ Árpád népének szerencsés fejlődése. Megénekli a családi élet boldogságát, a vallásosság örömeit. Tele van optimizmussal, az igénytelen író idealizmusával, a derék állampolgár elégedettségével.
Shakespeare, Schiller, Victor Hugo és Vörösmarty Mihály hatása alatt történeti drámákat is írt, ezekben inkább csak a verselés és itt-ott a dikció érdemel említést. Árbocának hőse, a kun vezér, meggyilkolja IV. László magyar királyt; Országh Ilonában, egy XVI. századi történetben, a szerelemféltés jeleneteit látjuk; Bátori Erzsébet tárgya a szörnyeteg úrnő tömeges leánygyilkolása; Az utolsó magyar khán meséje az Aral-tó partján játszik Krisztus után 53-ban; Borbála királyné kegyence rémes udvari történet Zsigmond király idejéből. A drámaíró meséi valószínűtlenek, szerkesztő ereje gyönge, lélekrajza eléggé kezdetleges. Nem lehet csodálni, hogy darabjai megbuktak a színpadon.
Garay János jelentősége ma már a multé. Valamikor a nemzet nagy költői közé számították, mert jól tudott verselni az akkori irodalmi divat nyelvén s a nemzet önmagára ismert szónoki hangú munkáiban. Költészete a hazafiság iskolája volt, lírájából derű és elégedettség áradt, verses elbeszélései a mult dicső képeivel vigasztalták a honfiakat és honleányokat. Sem az egyházak, sem a társadalmi osztályok nem találhattak semmi kivetni valót költészetéből. Újszerű hang nem szólalt meg lantján, merészebb gondolatokkal nem bosszantotta a hagyományos poézis híveit Benne a kor azt a költőt tisztelte, aki énekével mindig lelkesen állt kortársai szolgálatára.
Garay Jánost Toldy Ferenc a klasszicisták epigonjai közé sorozta. «Eposzával Vörösmarty utánzójaként lépett fel, majd jól gondolt és megalkotott szerelemdalaival méltó dícséretet aratott. Lelékenység, változatosság és formaszigor mellett bizonyos szívélyes játsziság tették azokat kedvessé; míg másfelül hiányzik bennük azon megragadó bensőség, mely által a legkisebb dal is nyomot hágy a lélekben. Majd, ismét Vörösmarty sarkában, a hazafiúi líra felé fordult s mindig kész megéneklője lett minden mozzanatnak a köz és politikai élet terén, dicsőítője minden népszerű névnek, mely közüggyel kapcsolatban állt; s következett hosszú sora a hangzó szavakból jól összeállított s mégis meglehetősen költőietlen verses vezércikkeknek, melyek újság és mélység nélkül gondolatban és érzeményben a szívet érintik inkább, mint megilletik. Ereje a költői beszélyben volt. Köztük gyönyörű beszélyként tűnik ki Bosnyák Zsófia, lélektani felfogásával s mély vallásosságával.» Költészetének Szent Lászlóról írt verses életrajza a koronája. «A kivitel az, mely e műnek, művészietlen koncepciója ellenére, eposzi költészetünkben díszes helyet biztosít. A magasztos és forró hazafiúi érzés, mely azt áthevíti, minden időben lelkesítőleg, a mély és őszinte vallásos hit emelőleg fog hatni minden fogékony magyar kebelre.» Ha ez a történeti költemény belső, mesei egységgel bírna, a keresztény regényes műeposz példája lehetne. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – Balladái, mondja Beöthy Zsolt, a maguk idejében erőteljes szónoki hangjukkal hatottak, anélkül, hogy a dal és dráma összeolvadásának varázsát távolról is éreztetnék. Megírta verses képekben az Árpádok egész történetét, divatossá tette a nibelungi verset. Amint epikájában válogatás nélkül énekelt történelmünk minden eseményéről, líráját is versre hangolta minden nagy és kicsiny, fontos és csekély mozzanat. «Sohasem tudott megszabadulni Vörösmarty uralkodó befolyásától.» (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – Váczy János szerint a költő, mint lírikus, hosszadalmasságra hajlott; leghíresebb költeményei is csak félig sikerültek. Szent Lászlójában «sok nemes lendület, festéseiben élénk szín, lírai fölhevüléseiben sok bensőség s gyöngédség, az indulatok rajzában számos helyen drámai erő van»; bár az egész inkább versbe szedett krónika, mint igazi eposz. Költészetének legmaradandóbb kifejezője Háry Jánosról szóló elbeszélő verse. (A klasszikai eposz művelői. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907.)
GARAY JÁNOS 1812. október 10-én született Szekszárdon, Tolna-megyében. Családja nemes származású volt, de szűk anyagi viszonyok között élt. Atyja kereskedéssel foglalkozott, anyja leánykákat tanított. Szülei papnak szánták s a ciszterciek pécsi gimnáziumába küldték tanulni. A szorgalmas ifjú házi tanítással kereste kenyerét s mikor a latin iskola hat osztályának elvégzése után Pécsről Pestre ment, itt is a maga keresményéből tartotta fenn magát. A filozófiai tanfolyam elvégzése után orvosnövendék lett, 1833-ban abbahagyta tanulmányait, belépett Mátray Gábor szépirodalmi folyóiratának, a Regélőnek, szerkesztőségébe. Élete elég küzdelmesen folyt. Hetenkint több költeményt, tárcát, kritikát, ismeretterjesztő cikket, divattudósítást, rejtvényt és napihírt adott lapjába, számos fordítást készített, végezte az összes szerkesztői teendőket, gyakran elejétől végig egymagában írta a lapot: mindezt, jóideig, havi húsz váltóforint fizetésért. Kétízben nősült, gyermekei születtek, többször megbetegedett, képzelhetni nyomorúságát. A Regélőtől négy évi megfeszített munka után Munkácsy János szépirodalmi lapjához, a Rajzolatokhoz, ment át; majd elfogadta Orosz József meghívását a pozsonyi Hírnök mellé, 1838 elején vidéki hírlapíró lett. Másfél év mulva ismét sikerült alkalmazást kapnia a fővárosban, a Jelenkor szerkesztőségében, de máshová is dolgozott. Eléggé át nem gondolt bőséges írásai miatt Bajza József megtámadta, kortársai azonban méltányolták igyekezetét; 1839-ben a M. T. Akadémia, 1842-ben a Kisfaludy-Társaság választotta tagjává; költeményeinek első gyüjteménye 1844-ben megnyerte az akadémiai nagyjutalom felét. A következő évben állandó alkalmazást nyert az egyetemi könyvtárban. Mikor Vörösmarty Mihály 1848-ban nem fogadta el a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét, ajánlatára báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter Garay Jánost nevezte ki rendes tanárnak ezerkétszáz pengőforint évi fizetéssel. Tanársága rövid ideig tartott. Bár a szabadságharc mozgalmaitól távoltartotta magát, az önkényuralom megfosztotta állásától; szerencsésnek érezhette magát, hogy a kormány 1850 elején kinevezte könyvtártisztnek az egyetemi könyvtárhoz. 1853. november 5-én halt meg. Halála után országos gyüjtés útján tizezer forintot szedtek össze nyomorgó családjának.
Adatok Garay János életéhez:
1812. – Október 10-én születik Szekszárdon. (Atyja Garay János kereskedő, anyja Valter Zsuzsanna, mindketten katolikus vallásúak. Tizenegy testvére van. Hat évvel fiatalabb testvéröccse, Garay Alajos, a szabadságharc után az ismertebb nevű írók közé küzdi fel magát.)
1829. – A pesti egyetemen beiratkozik a filozófia első évére. (Három év után orvosnövendék lesz, egy évvel később átmegy a szabad írói pályára.)
1833. – Huszonegy éves. A Regélő segédszerkesztője. (Felületes sokoldalúsággal ír mindenhová, ahol teret adnak dolgozatainak.)
1836. – Megnősül. (Neje egy pesti kereskedő leánya: Pap Mária. Félévi házasság után felesége meghal. 1837-ben nőül veszi Babocsay Máriát.)
1838. – Anyagi gondjai miatt Pestről Pozsonyba költözik. (Állást kap a Hírnök szerkesztőségében, keservesen robotol fizetéséért.)
1839. – A M. T. Akadémia tagja lesz. Visszatér Pestre. Elvállal minden írói és hírlapírói munkát. (Kalendáriumot szerkeszt, tárcákat fordít, vezércikkeket ír, kritikákat tesz közzé, pályamunkákat készít, ontja a verseket.)
1842. – Harminc éves. Erdélyi János társaságában megindítja a Regélő Pesti Divatlapot. Megválasztják a Kisfaludy-Társaság tagjának. (A következő évben megjelenik költeményeinek első gyüjteményes kiadása, kötetével megnyeri az akadémiai nagyjutalom felét.)
1845. – Díjnoki állást kap az egyetemi könyvtárban. (Toldy Ferenc könyvtárigazgató ajánlatára alkalmazzák, hogy segítsenek nyomorban élő családján. Mint segédkönyvtárnok tűrhető helyzetbe jut. Reggel kilenc órától kezdve délután két óráig dolgozik a könyvtárban, délutánjait és estéit írói terveinek megvalósítására fordíthatja. Kortársai megbecsülik. Bihar és Zala vármegye megválasztja táblabírájává.)
1848. – A pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára lesz. (A forradalmi idők juttatják állásába, a szabadságharc bukása után megfosztják katedrájától. Az önkényuralom a nemzeti szellemű férfiút nem tűri meg a tanári széken, azt azonban megengedi, hogy könyvtártiszti alkalmazást kapjon az egyetemi könyvtárban.)
1853. – November 5-én meghal Pesten. Negyvenegy éves. (Nagy sokaság kíséri az egyetemi könyvtár udvaráról a Kerepesi-úti temetőbe. Családján közadakozással segítenek.)
1886. – Munkáinak teljes gyüjteménye. (Kritikai kiadás Ferenczy József jegyzeteivel.)
1898. – Felállítják szobrát Szekszárdon. (A szobor Szárnovszky Ferenc alkotása.)
Kiadások. – Csatár. Hőskölteményi rajzolat. Írta Garay Nepomuk. Pest, 1834. (A kilenc énekből álló eposz kéziratát a fiatal költő kérésére Vörösmarty Mihály nézte át. A hősköltemény ötszáz példányban jelent meg. Egész jövedelme Garay Jánosé maradt, mert a nyomtatás költségeit, száz pengőforintot, Csapó Dániel tolnamegyei alispán fizette ki. Évtizedekkel később ugyanennek a nemescsaládnak egyik tagja, Csapó Vilmos földbirtokos, negyven arany pályadíjat tűzött ki a költő életrajzának megírására. Ekkor jelent meg Ferenczy József pályanyertes Garay-életírása.) – Árbocz. Szomorújáték öt felvonásban. Pest, 1837. – Országh Ilona. Szomorújáték három felvonásban. Hajnalzsebkönyv. Pest, 1837. – Bátori Erzsébet. Szomorújáték öt felvonásban. Buda, 1840. – Magyar és német beszélgetések kézikönyve. Pest, 1840. (Számos kiadást ért.) – Garay János versei. Buda, 1843. (A kötetet a M. T. Akadémia 1844. évi nagygyűlése a kétszáz aranyas nagyjutalom felével koszorúzta, az akadémiai nagyjutalom másik felével Fényes Elek geografust tüntették ki. A költő főkép Jósika Miklós, Széchenyi István és Vörösmarty Mihály támogatásának köszönhette a jutalmat, Bajza József ellene volt kitüntetésének.) – Frangepán Kristófné. Költői beszély. Pest, 1846. (A Kisfaludy-Társaság jutalmával koszorúzva.) – Tollrajzok. Három kötet. Pest, 1846. (Elbeszélések, életképek, elmefuttatások, tájrajzok.) – Bosnyák Zsófia. Verses legenda. Költői pályaművek. Pest, 1847. (Mint a Kisfaludy-Társaság koszorúját kiérdemlő pályamunka, együtt jelent meg Arany János Toldijával és Tompa Mihály Szuhay Mátyásával.) – Az Árpádok. Történeti balladákban s mondákban. Pest, 1847. (Második kiadása 1848-ban.) – Garay János újabb versei. Pest, 1848. (Első versgyüjteményének folytatása, az 1843–1847. év termése.) – Balatoni kagylók. Budapest, 1848. (Költeményfüzér.) – Szent László. Történeti költemény. Két kötet. Eger, 1851–1852. (Az első ezer példány elég hamar elfogyott, a gyüjtemény 1854-ben új kiadást ért, 1865-ben Heckenast Gusztáv ismét közrebocsátotta a Magyar Remekírók Gyémánt Kiadásában.) – Garay János összes költeményei. Pest, 1855. (Halála után jelent meg, Ney Ferenc rendezte sajtó alá. Második kiadása 1860-ban.) – Garay János összes munkái. Teljes kiadás. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és életrajzzal kísérte Ferenczy József. Öt kötet. Budapest, 1886–1887. (Magában foglalja a költő kiadatlan kéziratait is, verses és prózai munkáit egyaránt.) – Garay János munkái. Sajtó alá rendezte Ferenczi Zoltán. Budapest, 1902. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Remekíróiban.) – Garay János munkái. Angyal Dávid bevezetésével. Budapest, 1904. (Válogatott gyüjtemény a Remekírók Képes Kiadásában.) – Garay János munkái. Sajó Sándor bevezetésével. Budapest, 1928. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.)
Irodalom. – Tóth Lőrinc: Emlékbeszéd Garay János fölött. Magyar Akadémiai Értesítő. 1854. évf. – Garay-album. Szerk. Oláh Gyula és Rochel Béla. Pest, 1854. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. V. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Császár Árpád: Garay János ifjúsága. Fővárosi Lapok. 1880. évf. – U. az: Garay Jánosról. U. o. 1881. évf. – Szász Károly: Garay János. Vasárnapi Ujság. 1881. évf. – Ferenczy József: Garay János életrajza. Budapest, 1883. – Greguss Ágost: A balladáról és egyéb tanulmányok. Budapest, 1885. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. – Pintér Kálmán: Szent László király a magyar költészetben. Budapesti kegyesrendi gimnázium értesítője. 1892. – Tell Anasztáz: A műballada a magyar költészetben. Győri benedekrendi gimnázium értesítője. 1892. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. köt. Budapest, 1894. – Bayer József: A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897. – Garay-album. Szerk. Bodnár István. Budapest, 1898. – Novy Ferenc: A végzet szerepe tragédiáinkban. Budapest, 1904. – Váczy János: A klasszikai eposz művelői. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Greguss Ágost: A balladáról. 4. kiad. Budapest, 1907. – Greguss Ágost és Beöthy Zsolt: Magyar balladák. 6. kiad. Budapest, 1909. – Tompos József: A magyar ballada története. Kolozsvár, 1909. – Kreszta Riza: A magyar verses legenda története. Kolozsvár, 1912. – Alszeghy Zsolt: Garay Kún László-darabja. Heinrich-emlékkönyv. Budapest, 1912. – Dobóczki Pál: Népies alakok az irodalomban a népies irány előtt. Budapest, 1912. – Császár Elemér: Garay János. Budapesti Szemle. 1912. évf. – Vértesy Jenő: A magyar romantikus dráma. Budapest, 1913. – Danielisz Sándor: A felismerés motívuma a magyar romantikus drámairodalomban. Sümeg, 1913. – Elek Oszkár: Garay János A Két Holló című költeménye és egy skót népballada. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1913. évf. – Pitroff Pál: Garay Obsitosához. U. o. 1915. évf. – Császár Elemér: Shakespeare és a magyar költészet. Budapest, 1917. – Zolnai Béla: Garay Obsitosához. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1917. évf. – Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története a szabadságharcig. Budapest, 1925. – Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. Két kötet. Budapest, 1925–1926. – Elek Oszkár: Kont István a magyar irodalomban. Irodalomtörténet. 1928. évf. – Jeney János: Garay János. Budapest, 1932. – Pornai Gyula: Garay János költészetének forrásai. Budapest, 1933.
