KOSSUTH LAJOS.
KOSSUTH LAJOS.
A MAGYAR politikai szónoklat és publicisztika történetében KOSSUTH LAJOS korszakos nagyság. Először írott hírlapjaival tűnt fel. Ezeket akként szerkesztette, hogy az 1832–1836. évi országgyűlés tárgyalásait tollba mondta a maga köré gyüjtött nemesifjúságnak; utóbb, a diéta berekesztése után, ugyanígy állította össze a vármegyei gyűlések tárgyalásait. Országgyűlési Tudósításai és Törvényhatósági Tudósításai nagy hatást tettek, a szabadelvű szellemet megerősítették, a szerkesztőt azonban összeütközésbe hozták a bécsi és budai császári és királyi hatóságokkal. Mivel a kormány a levélalakban írt vármegyei tudósítások elnyomására nem rendelhette el a cenzúrát, külön rendelettel tiltotta meg a szerkesztést. Kossuth Lajos Pest vármegyéhez fordult oltalomért. A vármegye törvénytelennek s a levelezés szabadságát sértőnek találta a kormány végzését, határozatát pártolás végett közölte a többi megyével, a megyék többsége Pest vármegye álláspontjára helyezkedett, egyes törvényhatóságok még tudósítót is neveztek ki az írott lap számára tisztviselőik köréből. 1837 májusában elfogták Kossuth Lajost s csak három év mulva bocsátották szabadon börtönéből. A kormány törvénytelen eljárása nagyra növelte a kiváló férfiú népszerűségét, szenvedései mártirkoszorút fontak fejére.
1841 elején a Pesti Hirlap szerkesztője lett. Nagy hévvel támadta a haladás ellenzőit, hatásosan ostorozta a visszaéléseket, belevitte a nemesség köztudatába, hogy a nemzeti újjászületés a kiváltságos osztályok reformjaitól függ. Vezércikkei rendkívül megkedveltették demokrata elveit. Ugyanaz a szónoki hév szólt belőlük, mint beszédeiből; ezek a beszédek a legnagyobb magyar szónokok egyikét mutatták. Olyan meggyőző politikai cikkeket írni és olyan elragadó politikai szónoklatokat mondani, mint Kossuth Lajos, senki sem tudott. Hírlapi cikkeiben könnyedén, az általános műveltségű közönség szellemi színvonalához mérten ontotta gondolatait. Költői ékességet hintett fejtegetéseire, szívesen élt a görög-római retorika fogásaival, szerette epigrammaszerűen kiélezni mondatait, a hang szónokiasságát sohasem ejtette el. Cikkei és beszédei az ékesszólás mesterének vallomásai voltak. Hatásuk országraszóló.
A működésének tulajdonított veszedelmes hatásáért támadta meg őt Széchenyi István a Kelet Népében (1841). Szemére lobbantotta, hogy az ész helyett a szívhez szól, közönséges érzelmi politikát űz, a valóságos erőviszonyokat figyelmen kívül hagyja, igaztalanul izgata nagybirtokos-arisztokrácia ellen. Kossuth Lajos fényes érveléssel védte Feleletében (1841) a maga igazát, ellenfelének sértő leckéztetését udvariassággal viszonozta, a gyanusításokat türelemmel utasította vissza. Programmja – úgymond – ugyanaz, mint Széchenyi Istváné; tűrje meg hát őt Széchenyi István maga mellett, mint igénytelen napszámost. Modora lehet kritikát érdemlő, de elhibázottnak bajos mondani, mert a politikus az ész által felismert igazságokat az érzelmek fölkeltésével juttatja diadalra. Nem az a kérdés, milyen modorban jelennek meg cikkei, hanem az, hogy igazak-e? Ha rossz taktikáról lehet szó, ez a Széchenyié, aki maga panaszkodik arról, hogy két szék közé esett; nem bíznak benne sem fönt, sem lent; nem kell sem az udvarnak, sem a nemességnek. A nemzet elvitázhatatlan joga, hogy tetszése szerint válasszon vezért; Széchenyinek nem kell azt képzelnie, hogy ha netalán a nemzet beteg, csak ő lehet egyedüli orvosa. Ne védje Széchenyi a szerencsés születésűeket, ne kívánjon folytonos béketűrést az alacsonyabb sorsúaktól; a halogatás kész veszedelem, a nép türelmét kár kockára tenni. Széchenyi őt megbántotta, de ő jobbját nyujtja a békülésre; ne legyen köztük viszálykodás, gyámolítsa őt Széchenyi tanácsaival, hívebb munkást nem talál nála. A polémia az egykorúak véleménye szerint Kossuth Lajos javára dőlt el; még a higgadtabb politikusok is – Deák Ferenc, Eötvös József, Fáy András, Vörösmarty Mihály – a Pesti Hirlapnak fogták pártját a nyilvánosság előtt. Kossuth Lajos a nemzet szeretetében megnövekedve ment tovább a maga útján, korának ellenállhatatlan hatású államférfia lett. A szabadságharc korának politikai mozgalmait az ő hírlapi cikkei és szónoki beszédei irányították.
Mint lelkesítő politikai szónok legnagyobb az egész magyar történelemben. Egyéniségéből sugárzott a szónoki rátermettség. Alakjának férfiassága, szeme tűzének lobogása, szavainak lángoló lelkesedése magukkal ragadták hallgatóit. Hangja csodálatosan szép volt, különös varázsú, ellenállhatatlan. Mindenki érezte, hogy a meggyőződés heve árad lelkéből, mindenki átadta magát ékesszólása hódító hatásának. Szónoklatainak szenvedélyességével és stílusának költői ragyogásával bámulatosan fel tudta izgatni hallgatói lelkét. Csillogtatta és sziporkáztatta a szebbnél-szebb képeket és hasonlatokat. Irásaiban is elsősorban szónok, a hazafias pátoszt és a stílus festői elemeit hatásosan alkalmazta. Eleme az ellenzéki álláspont, erőssége a virágos előadás.
A szabadságharc bukása után – a császári önkényuralom reménytelen évei alatt – sokan gondoltak nagy keserűséggel a forradalom vezéreire, sokan kárhoztatták a bujdosó kormányzót azért a bátorságért, hogy a magyarság becsületének védelmében szembe mert szállni az osztrák katonai nagyhatalommal s a nemzet függetlenségéért folytatott harcában kihívta az ország ellen a Habsburg-ház megtorló indulatát. Hazafias szándékait azonban senki sem vonta kétségbe, mint ahogyan szónoki nagyságának emléke is emberöltőkön keresztül szinte mondába való ragyogással élt az utókor köztudatában. – «Nem annyira az eszmék mélysége vagy szélesebbkörű tudományos készültség jellemzik – írja róla Beöthy Zsolt – mint inkább a kor uralkodó jelszavainak és érzéseinek ügyes és lelkes felhasználása. Hatalmában volt minden eszköz, ideértve alakjának szépségét s hangjának érces teljességét, ami csak az emberi szívre varázserővel hathat. A közelebbi s minden körben viszhangot ébresztő okok tetszetős kiszínezése; kábító, elragadó, leverő erővel festett képek, egybehozott ellentétek, tüzes kifakadások; hódolás a nemzeti hiúságnak s páratlan pátosz; a numerózus beszéd behízelgő zenéje, választékossága, virágai: mindez együtt az újabb magyar történetben példátlan hatást biztosított neki. A külföldről haza írt levelei, melyek a hazai viszonyokra számos és nagy félreértést tartalmaznak, olykor a szenvedély egy-egy ragyogó kitörésével, majd az elegikus pátosz méla borújával emlékeztetnek a régi nagyságra.» (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – Kossuth Lajos nemcsak magyar szónoknak volt felülmulhatatlan, elragadó ékesszólással beszélt angolul is. Angolországi és amerikai szereplése az 1850-es években lázba ejtette a britt szigetek és az Unio népét. «A britt nép nem győz betelni hallásával. Elragadják Kossuth eszméi, előadási heve, nyelve; bámulva látják, hogy ez az idegen úgy szól a nyelvükön, mint legkiválóbb szónokaik; sőt az ítélni tudók is odahelyezik őt mind a beszéd megalkotása, mind annak előadása tekintetében Anglia legnagyobb szónokai mellé. Mindig ugyanazon témáról beszél és mindig új alakban. S miként Demosthenesnek megvolt az ő Fülöpje, akire minden beszédében újra és újra visszatért, úgy megvolt Kossuthnak is Ausztria. Az egész britt sziget elragadtatással ünnepelte: a nép, a középosztály, a parlament, a sajtó. Amerikában ismétlődnek az Angliában lefolyt jelenetek, szélesebb körben és még nagyobb fokozatokban. Ott benne egyúttal a köztársasági eszmék harcosát is ünneplik. New-Yorkban kezdődött az ünnepeltetés, ahol amerikai földre lépett; s Washingtonban, a szenátus székhelyén, volt a legfelemelőbb. A kongresszus ülésén fogadták ünnepélyesen s az elnök a maga jobbjára ülteté. Ékesszólása itt is elragadtatásba hozza az embereket s ezer és ezer barátot szerez magának és a magyar ügynek. Nevéről utcák, terek, községek neveztetnek el a különböző államokban, melyek ma is ezt a nevet viselik.» (Baráth Ferenc: Kossuth Lajos mint író és szónok. Budapest, 1907.)
KOSSUTH LAJOS 1802. szeptemberében született, Monokon, Zemplén megyében. Evangélikus vallású nemesi család sarja volt, iskoláit Sátoraljaújhelyt, Eperjesen és Sárospatakon végezte, 1824-ben fölesküdött ügyvédnek. Egy ideig atyja sátoraljaújhelyi prókátori irodájában dolgozott, egyre jobban magára vonta Zemplén vármegye figyelmét. Az 1832–1836. évi pozsonyi országgyűlésről a megyei központok számára érdekes tudósításokat küldött a pártok vitáiról; az országgyűlés berekesztése után a vármegyék gyűléseinek tanácskozásairól tudósította a vidéki nemesség vezéreit; ezért a kormány úgy állott rajta bosszút, hogy három évre börtönbe zárta. (1837–1840.) Kiszabadulása után mint a Pesti Hirlap szerkesztője (1841–1844) döntő módon hatott a nemzet közvéleményének irányítására s bár Széchenyi István mindent megtett, hogy hatását csökkentse, tekintélye egyre nagyobb lett. Az 1847–1848. évi országgyűlésen ő volt a szabadelvű ellenzék vezére, elsősorban az ő tetterejének köszönhető az első magyar felelős minisztérium kinevezése. Mint pénzügyminiszter, majd mint a honvédelmi bizottmány elnöke, végül mint a magyar köztársaság kormányzója fáradhatatlan munkássággal szolgálta az önvédelmi harc ügyét, de a szabadságharc leverése után menekülnie kellett. Törökországból Angliába, onnan Amerikába hajózott, angolnyelvű szónoklataival tüneményes sikereket ért el, nemzete sorsán azonban nem tudott segíteni. Az 1867. évi kiegyezés megkötése után reményét vesztve Torinóba költözött, ott élt haláláig, 1894. március 20-ig. Hamvait Budapestre hozták, emlékét ma is rajongással őrzi a magyar nép. Kossuth Lajos egyénisége a szabadság szeretetének megtestesülése. Törhetetlen akaraterejű, rendkívüli munkabírású, lángoló becsvágyú férfiú volt. Pályája tüneményes, szavára milliók hallgattak.
Adatok Kossuth Lajos életéhez:
1263. – IV. Béla király a Kossuth-nemesuraknak újabb földbirtokot adományoz Túróc vármegyében. (A nemzetség törzsfészke Udvard falu, más néven Kossut, a Túróc folyó mellett. Az udvardi Kossuthok a következő évszázadokban az ország más tájaira is elszármaznak. A vármegyei életből egyik sem emelkedik nagyobb méltóságra vagy országos hírnévre: földbirtokosok, ügyvédek, megyei tisztviselők.)
1802. – Kossuth Lajos születésének éve. Szeptember havában születik a zemplénmegyei Monok községben. (Atyja Kossuth László ügyvéd, az Andrássy-grófok uradalmi fiskálisa Monokon; anyja Weber Karolina, az olaszliszkai postamester leánya; mindketten evangélikus vallásúak. A gyermeket Tállyára vitték át kereszteltetni, mert Monokon nem volt ágostai hitvallású lelkész. A születés és keresztelés közelebbi ideje ismeretlen, az anyakönyveket néhány évvel később tűzvész pusztította el, maga Kossuth Lajos sem tudta születése napjának pontos idejét. «Vidékünkön s koromban – írja 1874-ben – inkább a tágas körben ismert névnapokat mint születésnapokat volt szokásban megülni; én pedig emlékezőtehetségem fiókjában nem igen tartottam érdekesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biografiai akták számára, hát biz én lassan-lassan születésem napját és hónapját elfelejtettem emlékemben megtartani. Hogy mikor? Azt teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Úgy rémlik előttem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt: alkalmasint 19-ikén.» Szülei még négy gyermeket neveltek föl kívüle, leány volt mind a négy. Közülük Kossuth Lujza, Ruttkay József abonyi postamester neje, 1902-ben halt meg.)
1810. – Megkezdi tanulmányait a sátoraljaújhelyi kegyesrendi gimnáziumban. (Nem gyakori dolog, hogy protestáns fiú katolikus iskolába jár, de Kossuth Lajos atyja ekkor már Sátoraljaújhelyen lakik, itt a háza, ügyvédi irodája.)
1816. – Továbbtanul az eperjesi evangélikus kollégiumban. (Mint Sátoraljaújhelyen, itt is kitűnő diák. Szónoki tehetsége különösen feltűnő.)
1819. – Szeptember havától kezdve két éven keresztül jogot tanul a sárospataki református kollégiumban. (Kövy Sándor jogtanár jeles tanítványa, sokat olvas, nyelveket tanul. A jogi tanfolyam befejezése után ügyvédi gyakorlatot szerez Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Pesten.)
1824. – Fölesküszik ügyvédnek. (Atyja mellett dolgozik Sátoraljaújhelyen, résztvesz a zemplénmegyei kaszinó megalapításában, szervezi az önkéntes tűzoltó egyesületet, érdemeket szerez luteránus hittestvérei magyarosítása körül.)
1831. – Hatalmas szónoki tehetségével megmenti Sátoraljaújhely városát a pórlázadás dühétől. (A Felvidéken kolera pusztít, a tót-rutén jobbágyok fellázadnak, a szintén forrongó sátoraljaújhelyieket Kossuth Lajos csillapítja le, ő tesz legtöbbet a zendülő tömegek visszaszorítására. A járvány legrémesebb napjaiban a vármegye kirendeli a vészbizottság elnökévé. Feladatának fényesen megfelel.)
1832. – Harminc éves. Mint az egyik távollevő báró kiküldöttje megjelenik a pozsonyi országgyűlésen, papirra veti a szónoklatok tartalmát s ez év decemberétől kezdve rendszeres írásos tudósításokat küld a vármegyéknek az országgyűlés tárgyalásairól. (Három és fél évet tölt Pozsonyban. Mikor a diéta bezárul, az ellenzéki követek meleg ünneplésben részesítik. Nevét ekkor már az egész ország ismeri.)
1836. – Pestre költözik. Megindítja a vármegyei tanácskozásokról szóló tudósításait. (Ezt sem hírlapként küldi szét, hanem lepecsételt magánlevélben másfélszáz előfizető számára. A bécsi hatóságok aggodalommal kísérik ellenzéki működését s tetterős intézkedésekre utasítják József nádort.)
1837. – Május 4-ikén éjszaka elfogják s a budai vár egyik tömlöcébe zárják. Az ország reformpárti nemessége megdöbbenve értesül sorsáról. (A királyi tábla három évi börtönre ítéli, a hétszemélyes tábla még egy évvel fölemeli büntetését. Fogságában sokat ír és olvas, megtanul angolul.)
1840. – Az országgyűlés követelésére ez év tavaszán kibocsátják börtönéből. (Pesten zajosan tüntetnek mellette, Sátoraljaújhelyen díszlakomával fogadják, báró Wesselényi Miklós 18.000 pengős nemzeti adományt gyüjt össze részére.)
1841. – Január elején megindítja a Pesti Hirlapot. Gróf Széchenyi István támadására külön könyvben felel. A közvélemény neki ad igazat. (Ebben az évben veszi nőül nemes Meszlényi Teréziát, egy dunántúli földbirtokos leányát. Neje katolikus. Három gyermekük: Ferenc, Vilma, Lajos Tivadar.)
1844. – Meghasonlik kiadójával, július 1-én visszavonul a Pesti Hirlap szerkesztésétől. Új lap szerkesztésére nem kap engedélyt. A hazai ipar gyámolítása céljából megteremti a Védegyletet. (A vállalkozás egy ideig sikerül, az osztrák behozatal veszedelmes helyzetbe jut; később ellobban a tagok szalmalángja, összeomlik az egész szervezet.)
1847. – Október havában Pest vármegye követté választja az 1847–1848. évi pozsonyi országgyűlésre. (A választást elkeseredett korteskedés előzi meg, a konzervatív nemesek új Dózsa Györgyöt látnak a félelmes szónokban, a liberális földesurak pártja vele együtt lelkesedik a reformokért és az Ausztriával való kapcsolatok meglazításáért. Az országgyűlésen kiéleződnek az ellentétek a kormány és az ellenzék, a főrendiház és az alsótábla, a konzervatív és a liberális felfogás között.)
1848. – Negyvenhat éves. A párisi februári forradalom hatása alatt március 3-ikán döntő hatású szónoklatot mond a pozsonyi országgyűlésen. E naptól kezdve rohamos gyorsasággal fejlődnek a negyvennyolcas események. (A márciusi napok Pesten, az első felelős minisztérium kinevezése, az első népképviseleti országgyűlés egybehívása Pestre, a nemzetiségek támadása a magyar kormány ellen, az önvédelmi harc, V. Ferdinánd király lemondása, az osztrák csapatok beözönlése az országba, az országgyűlés menekülése Pestről Debrecenbe.)
1849. – Kossuth Lajos küzdelmei a nemzeti kormány és az országgyűlés élén Magyarország függetlenségéért. (A honvédseregek diadalai, a köztársaság kikiáltása a debreceni református nagytemplomban. I. Ferenc József trónvesztésének kinyilvánítása után Kossuth Lajost az ország kormányzójává választják. Újabb harctéri diadalok, utánuk a teljes összeomlás. Augusztus közepén a kormányzó Törökországba menekül, az osztrák hatóságok minden erejüket megfeszítik, hogy kézrekerítsék és kivégezzék.)
1851. – Szeptember havában Törökországból Angliába hajózik. Úgy ünneplik, mint a szabadság vértanuját. November havában Amerikába megy át. Az Egyesült Államok polgárai rajongó lelkesedéssel fogadják. (Útja diadalmenet, idegen államférfit még soha nem fogadtak ilyen hódolattal, a költők ódákat írnak tiszteletére, az Unió parlamentje nyilt ülésben üdvözli, a szabadkőművesek testvérükké avatják egész Amerika visszhangzik a magyar név dicsőítésétől.)
1852. – Hetedfél hónapi amerikai propagandamunka után július havában visszautazik Londonba. Minden erejét megfeszíti, hogy a magyarság katasztrófáját európai üggyé tegye. (Évekig él Londonban, az emigráció szálai az ő kezében futnak össze, III. Napoleon francia császárral és az olaszokkal állandó tárgyalásokat folytat Magyarország felszabadítása érdekében.)
1861. – Letelepedik Olaszországban. Lankadatlanul tervez és tárgyal hazája érdekében. Egy ideig Milanóban lakik, utóbb Genovában él, majd Torinóba teszi át lakását. (Sok csapás éri, csalódik az emberekben. 1862-ben meghal leánya, 1865-ben elveszti nejét. Emigránstársai lassankint visszaköltöznek Magyarországba, egyre kevesebben maradnak mellette. Nemzete képzeletében valóságos mesebeli nagysággá magasodik alakja.)
1867. – Megdöbbenve értesül a Habsburg-dinasztia és a magyar nemzet kibéküléséről. Nem fogadja el a kiegyezést, túlhaladottnak látja az 1848-as álláspontot is, ragaszkodik az 1849-es függetlenségi nyilatkozathoz azaz a Habsburgokat detronizáló teljes nemzeti önállósághoz («Én, ki a függetlenségi nyilatkozatot indítványoztam s aki a 49-iki zászlót két császári hatalom ellenében fennlobogva tartottam, nem fogom soha, soha és semmi körülmények közt ezt megtagadni, még kevésbé fogom valaha oly kombinációhoz kezemet nyujtani, melynél a 48-ra való lealkuvás van kiindulási pontul felvéve.” Nemcsak a 67-esekkel, hanem a 48-asokkal is kiegyenlíthetetlen ellentétűnek érzi a maga 49-es álláspontját, de azért nem szakít a magyarországi szélső baloldallal: a függetlenségi és 48-as párttal.)
1879. – Meghozzák a honossági törvényt. Elveszti magyar állampolgárságát. Életének ez az egyik legnagyobb keserűsége. (A magyar kormány a Habsburg-dinasztiára való tekintettel kénytelen vele szemben rideg álláspontra helyezkedni, de a nemzet legszélesebb rétegei szinte istenítik. Torinói lakóháza a nacionalista zarándokok búcsújáró helye. Leveleit itthon áhítattal olvassák, terjesztik, magyarázzák. A függetlenségi párt az ő nevével aratja sikereit. Az ifjabb írói nemzedék azzal ad kifejezést hódolatának, hogy a Petőfi-Társaság tiszteleti tagjává választja.)
1894. – Március 20-ikán meghal Torinóban. Kilencvenkét éves. Hamvait neje és leánya koporsójával együtt Budapestre hozzák s páratlan pompával temetik el. (Két fia közül Kossuth Ferenc hazatér, Kossuth Lajos Tivadar Olaszországban marad; gyermektelenül hal meg mind a kettő; az előbbi 1914-ben, az utóbbi 1918-ban. Mindkettő hamvait a Kerepesi-úti Kossuth-mauzóleum őrzi. Az elhúnyt kormányzónál népszerűbb nagyembere nem volt a magyarságnak II. Rákóczi Ferenc óta; a világháborúig több szobrot emeltek emlékére, mint valamennyi más közéleti és irodalmi nagyságnak együttvéve. Csak a főváros késett szobra felállításával: I. Ferenc József életében nem akarta megsérteni az uralkodóházat a Habsburg-család detronizálójának dicsőítésével. Trianon után a Szabadság-téren állították fel a halhatatlan száműzött budapesti szobrát, azon a gyászos helyen, ahol a császári uralom egykor kivégeztette az első magyar miniszterelnököt s in effigie bitófára vitte a magyar jobbágyság és polgárság felszabadítóját.)
Kiadások. – Kossuth Lajos mint író elsősorban a napisajtó munkása volt. (Cikkeinek jegyzéke Szinnyei József írói lexikonának VI. kötetében.) – Felelet gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól. Pest, 1841. – Kossuth Lajos levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848–1849-ben. Közli Mészáros Károly. Ungvár, 1862. – Kossuth Lajos nyilt levele Deák Ferenchez. Pest, 1867. – Kossuth Lajos országgyűlési beszédei. Pest, 1867. – Kossuth Lajos és fiai levelei a magyar nemzethez. Pest, 1868. – Kossuth Lajos levelei Bem altábornagyhoz. Kiadja Makray Aladár. Pest, 1870. – Törvényhatósági Tudósítások. Kossuth Lajos levelezése. Budapest, 1879. – Irataim az emigrációból. Tizenhárom kötet. Budapest, 1880–1895. (A sorozat kiadására az Athenaeum részvénytársaság igen előzékeny feltételek mellett vállalkozott: minden eladott példány után a bolti ár harmincöt százalékát ajánlotta fel a szűkös viszonyok között élő kormányzónak. Az első kötet néhány hét alatt elfogyott, új kiadást nyomtattak belőle, de a többi kötetből már az első kiadás sem kelt el. A kormányzó még megérte a 4. kötet megjelenését, a többit halála után rendezte sajtó alá Helfy Ignác, utóbb Kossuth Ferenc.) – Kossuth Lajos iratai összevont népies kiadásban. Húsz füzet. Helfy Ignác szerkesztésében. Budapest, 1885–1886. (Az első füzetből ötezer példányt adtak el, de a tizedik füzettől kezdve már csak ötszáz példányt nyomtattak a sorozatból, annyira idegenkedett a betűtől és annyira sajnálta pénzét az irodalomtól a magyar közönség. A kormányzó neve varázsos hatású volt, mindenki rajongott személyéért, de munkáit még népszerűsítő kiadásban sem olvasták. Ez a jelenség mindennél jobban megvilágítja, milyen nehéz talajon kellett munkálkodniok a magyar kiadóknak, mikor komoly tartalmú könyvet bocsátottak közre.) – Kossuth Lajos munkáiból. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc. Budapest, 1902. (Franklin-Társulat Magyar Remekírói.) – Viszota Gyula: Kossuth Lajos levelei a Budapesti Évlapok ügyében. Irodalomtörténeti Közlemények. 1931. évf. – Kossuth Lajos műveiből. Schöpflin Aladár bevezetésével. Budapest, 1932. (Franklin-Társulat Magyar Klasszikusai.)
Irodalom. – Kossuth Lajossal szinte beláthatatlan terjedelmű irodalom foglalkozik, azonkívül Széchenyi István és Deák Ferenc pályájának kutatói is behatóan írtak a halhatatlan férfiúról. – Kemény Zsigmond: Forradalom után. Pest, 1850. – U. az: Még egy szó a forradalom után. Pest, 1851. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. Három kötet. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: Magyarország függetlenségi harcának története. Három kötet. 2. kiad. Pest, 1871. – Áldor Imre: Kossuth Lajos élete és pályája. Budapest, 1878. – Csengery Antal: Adalék Kossuth jellemzéséhez. Budapesti Szemle, 1883. évf. – Ferenczy József: Kossuth Lajos. Pozsony, 1885. – Grünwald Béla: Kossuth Lajos és a megye. Budapest, 1885. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Két kötet. 6. kiad. Budapest, 1891. – Vajda Emil: Kossuth Lajos. Budapest, 1892. – Gracza György: Kossuth Lajos élete és művei. Budapest, 1893. – Hentaller Lajos: Kossuth Lajos és kora. Budapest, 1894. – Hörk József: Kossuth Lajos Eperjesen. Eperjes, 1894. – Székely József: Kossuth Lajos fogsága és Pest vármegye rendei. Budapest, 1895. – Szilágyi Sándor szerkesztésében: A magyar nemzet története. IX–X. köt. Budapest, 1897–1898. (Ballagi Géza, Márki Sándor és Beksics Gusztáv munkái.) – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. köt. Budapest, 1899. – Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. Három kötet. Budapest, 1900. – Ferenczi Zoltán: Széchenyi és Kossuth írói harca. Új Magyar Szemle. 1900. évf. – Esztegár László: Adalékok Kossuth Lajos hírlapírói pályájához. Magyar Könyvszemle. 1901. évf. – Perényi József: Kossuth Lajos újhelyi deákévei. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez. 1906. évf. – Baráth Ferenc: Kossuth Lajos mint szónok és író. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Dénes Szilárd: Kossuth Lajos, a szónok. Budapest, 1908. – Kovács Dénes: Kossuth-emlékalbum. Budapest, 1909. – Viszota Gyula: Széchenyi, Kossuth és a gyáralapító társaság. Budapesti Szemle, 1909. évf. – Halász Imre: Egy letünt nemzedék. Budapest, 1911. – Pethő Sándor: Politikai arcképek. Budapest, 1911. – Gyulai Pál: Bírálatok. Budapest, 1912. – Vas György: Kossuth Lajos hírlapi cikkei. Történeti Szemle. 1913. évf. – Újhelyi Gizella: Kossuth Lajos a magyar művelődéstörténelemben. Budapest, 1913. – Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837–39-iki hűtlenségi perének története. Budapest, 1913. – Friedreich István: Gróf Széchenyi István élete. Két kötet. Budapest, 1914–1915. – Viszota Gyula: Kossuth Lajos hírlapírói munkásságához. Irodalomtörténet. 1918. évf. – Erődi Jenő: Kossuth Lajos drámája. Irodalomtörténet. 1919. évf. – Szekfü Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1920. – Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. Három kötet. Budapest, 1922–1932. – Lukinich Imre: Kossuth Lajos irodalmi hagyatéka. Magyar Bibliofil Szemle. 1924. évf. – Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Budapest, 1924. – Gyalokay Jenő: Kossuth mint hadtudományi író. Magyar Katonai Közlöny. 1925. évf. – Kastner Jenő: Kossuth és Mazzini. Századok. 1925. évf. – Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban. I. köt. Budapest, 1927. – U. az: Osztrák merénylettervek Törökországban a száműzött Kossuth ellen. Napkelet. 1927. évf. – Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777–1848. Két kötet. Budapest, 1927. – Lukinich Imre: Kossuth Lajos és a Magyar Történelmi Társulat. Századok. 1927. évf. – Viszota Gyula: Kossuth Lajos írott hírlapjai. Budapesti Szemle. 1927. évf. – U. az: Gróf Széchenyi István írói és hírlapírói vitája Kossuth Lajossal. Két kötet. Budapest, 1927–1930. – Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Budapest, 1928. – Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth. Két kötet. Miskolc, 1928–1930. – Jánossy Dénes: Kossuth politikai tervei az Amerikai Egyesült Államokban. Napkelet. 1928. évf. – Markó Árpád: Kossuth fogsága. U. o. 1928. évf. – Mályusz Elemér: Kossuth működésének társadalomtörténeti háttere. Napkelet. 1928. évf. – Polner Ödön: Kossuth Lajos. Protestáns Szemle. 1928. évf. – Zseny József: Kossuth Amerikában. U. o. 1928. évf. – Viszota Gyula: Kossuth Lajos és a Hetilap. Katholikus Szemle. 1928. évf. – Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. Budapest, 1929. – Viszota Gyula: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap. Századok. 1929. évf. – Balassa József: Kossuth Amerikában. Budapest, 1931. – Takáts Sándor: Kossuth Lajos ujságalapítási kisérlete 1844-ben. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. Szerk. Angyal Dávid. I. köt. Budapest, 1931. – Viszota Gyula: Kossuth küzdelme a Budapesti Évlapokért. Irodalomtörténeti Közlemények. 1931. évf.
