A MAGYAR IRODALOM A XIX. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN.
A MAGYAR IRODALOM A XIX. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN.
PETŐFI Sándor és Arany János után ez a korszak a költészetben nem jelent emelkedést, a dráma terén sincs Az Ember Tragédiájához hasonlítható mű, de a regény és a novella Jókai Mór és Mikszáth Kálmán munkásságán keresztül a megelőző kor prózai elbeszélésének méltó folytatása.
Költői vezérmunkák és korjellemző szépirodalmi alkotások ebben a korszakban:
1869-ben Jókai Mór: A kőszívű ember fiai; 1870-ben Gyulai Pál: Költeményei; 1872-ben Jókai Mór: Az aranyember, Rákosi Jenő: Színművei, Vajda János: Kisebb költemények; 1873-ban Arany László: A délibábok hőse; 1874-ben Jókai Mór: A jövő század regénye; 1875-ben Tóth Ede: A falu rossza; 1876-ban Vajda János: Alfréd regénye; 1878-ban Szász Károly: Salamon; 1879-ben Arany János: Toldi szerelme, Jókai Mór: Rab Ráby; 1880-ban Csiky Gergely: Proletárok; 1881-ben Csiky Gergely: Cifra nyomorúság, Lévay József: Összes költeményei, Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak, Vajda János: Összes költeményei; 1882-ben: Ábrányi Emil: Újabb költeményei, Mikszáth Kálmán: A jó palócok; 1883-ban Kiss József: Költeményei, Szász Károly: Kisebb költeményei; 1886-ban Petelei István: Az én utcám; 1887-ben Baksay Sándor: Gyalogösvény; 1889-ben Reviczky Gyula: Magány; 1890-ben Jókai Mór: A tengerszemű hölgy; 1891-ben Baksay Sándor: Szederindák, Csiky Gergely: A nagymama, Rákosi Viktor: Sipulusz tárcái; 1892-ben Herczeg Ferenc: Mutamur; 1893-ban Jókai Mór: Sárga rózsa; 1895-ben Komjáthy Jenő: A homályból, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, Reviczky Gyula: Összes költeményei; 1897-ben Kiss József: Költeményei; 1898-ban Baksay Sándor: Dáma, Endrődi Sándor: Összegyűjtött költeményei; 1899-ben Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, Rákosi Viktor: Korhadt fakeresztek; 1900-ban Mikszáth Kálmán: Különös házasság.
A költészetben Gyulai Pál, Szász Károly és Endrődi Sándor a nemzeti hagyományok őrei, az Arany-iskola szellemének letéteményesei; Vajda János, Ábrányi Emil, Reviczky Gyula és Kiss József a XX. század új világának megérzői. A verstechnika gyorsan fejlődik, a nyelv hajlékonyabb lesz, a motívumok bővülnek, a költői kincsesház évről-évre gazdagodik.
A hírlapok és folyóiratok meglepő virágzása lehetővé teszi, hogy az idősebb és ifjabb nemzedék tagjai egyformán kifejthessék szépirodalmi tehetségüket. A könyvkiadói viszonyok eléggé rosszak, de azért érdemesebb munka ritkán marad kéziratban, mert az írók a maguk költségén is kinyomatják prózai és verses köteteiket. Jókai Mórnak és Mikszáth Kálmánnak rendkívül nagy az olvasóközönségük; a színpadi szerzők közül Csiky Gergelyé a vezető szerep.
Az írók világnézete liberális, a vallással keveset törődnek, a nemzeti eszme szolgálata változatlanul erős. Itt-ott radikálisabb hangok jelentkeznek, de a szocializmustól még nagyon távol áll a kor. A szellemi törekvések valamennyi szála a fővárosba fut össze, a vidéken alig van számbavehető írói élet, csak a helyi sajtó és a színészet küzd a közömbösséggel. A vidék a fővárostól vár mindent; ha olvas, budapesti ujságot és könyvet vesz a kezébe.
Egész kis könyvtárra való értékes szépirodalmi és közérdekű munkát lehetne ebből a korból összeállítani s az olvasó inkább csak a próza nyelvén érezne – a mai nyelvhez mérten – némi avultságot. A költemények nyelve és verselése már a XX. század színvonalát tükrözi.
Irodalom. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Ferenczi Zoltán szerkesztésében: A magyar irodalom története. Budapest, 1913. – Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1923. – Gulyás Pál: Magyar életrajzi lexikon. Budapest, 1925-től. – Bartha József: Két nemzedék magyar irodalma. Budapest, 1926. – Ványi Ferenc: Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1926. – Ujvári Péter szerkesztésében: Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. – Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története. II. köt. Budapest, 1930.
