A RENAISSANCE ÉPÜLETCSOPORT.
A RENAISSANCE ÉPÜLETCSOPORT.
Irta: Szalay Imre
Irta: Szalay Imre
ELÉRTÜNK a Habsburgok korához: ennek a kornak a jellegét viseli magán az épület-csoport északi főhomlokzata. A bécsi Burg renaissance szárnyára vagy a Belvedere-re emlékeztető fényes palota ez, a barok ízlésnek megfelelően félkörű homorú behajlásokkal, óriás ablakokkal, pavillonszerű kiszögellésekkel, egészen a Habsburgok udvari építészének, Fischer von Erlach János Bernátnak (1650–1724) modorában. A franczia roccoco ízlést követték ekkor már az előkelő bécsi építészek is, a milyenek Fischer von Erlach vagy Hillebrand voltak, s ez a franczia ízlés követelte, hogy a homlokzatok ne egyenes, hanem domború vagy homorú vonalban épüljenek (327. ábra). A főbejáratot képező kiszögellő közép homlokzatot a gyulafejérvári bástya főbejárójának, az úgynevezett Károly-kapunak oromzata koronázza (LI. tábla); ez is a Habsburgok korának emléke, mert a gyulafejérvári várat III. Károly építtette 1716–1735-ig.
327. ábra. A renaissance épületcsoport (északi) főhomlokzata.
A szatmári béke a nemzeti irányú Rákóczy-mozgalomnak végét jelenti; ettől kezdve, de különösen a XVIII. század második felében mindinkább a bécsi udvari élethez húzódott a magyar társadalom színe-java; tetőpontját érte el ez az irány a hű magyarjai által valóságos rajongással szeretett nagy királynénak, Mária Teréziának uralkodása idején. Ekkor nemcsak szokásokban, viseletben, de még a nyelvben is mindinkább tért vesztett a nemzeti elem s az általános udvari divat, a franczia rococco-ízlés reánk is átszármazott. Ezt a stylt kezdik nagyuraink is palotáik építésében utánozni. Renaissance csoportunk keleti homlokzata egy ilyen épületet, – a hg. Grassalkovich-féle, azóta már lebontott pesti palotát – utánozta az ő nem éppen túlgazdag, hajlásos díszű ablakpárkányaival s kissé nehézkes, de hazai építésünkre annál jellegzetesebb alakzataival.
A mi a renaissance épület-csoporton még ezenkívül látható, az időrend szerint előbbre való, s legnagyobbrészt az u. n. magyarországi renaissance építkezési modort, illetőleg ezen stílben épült hazai műemlékeink motivumait kelti új életre.
325. ábra. A bártfai városház bejárójának mintájára készült erkély.
A Grassalkovich-palota utánzatát képező keleti homlokzathoz délfelől a brassai Katalin-bástyatorony csatlakozik, a mely torony első emelet magasságára Alpár mester, a bártfai városház bejárójából combinált, végtelen bájosan ható erkélyt alkalmazta (325. ábra). Íme ez épületrészen egyesült két híres középkorbeli kereskedelmi városunk emléke. Bártfa volt a Lengyelország és hazánk közötti élénk kereskedés középpontja, s Brassó közvetítette a kereskedést kelet és nyugat között, Konstantinápolytól Lipcséig.* A torony oldalbejárója egy felsőmagyarországi polgári ház kapujának utánzata. (326. ábra). A déli és nyugati homlokzatok – a délnyugati franczia renaissance sarok kivételével – a fentemlített felsőmagyarországi barok-vegyülékű renaissance styl építészeti emlékeinek voltak szentelve.
E. Albert Bielz: Siebenbürgen. 234. l.
326. ábra. Felsőmagyarországi polgári-ház kapuja.
A török hódoltság idejében a magyarországi kereskedelem a törökök által el nem foglalt északi megyékben, főleg Szepesben és Sárosban keresett s talált biztos menedéket; természetes, hogy itt főleg a városokban bizonyos fokú jóllét fejlődött ki, a mely az építkezés modorában is kifejezést nyert. Ilyen jellegzetes épületeket találunk még ma is Eperjesen, Lőcsén, Bártfán, Késmárkon s a kisebb szepességi városokban. De számos templom- és harangtorony, sőt néhány úri kastély is igazolja, hogy ez a styl a városokból a falvakba is elterjedt. A felvidéken divatozott, s különösen a csipkés ormozatok révén jellegzetes építkezést, a melyre a poseni városházában vagy a krakkói posztósok csarnokában látunk kiváló mintákat, nálunk Lengyelország honosította meg; s ez a befolyás igen természetes is, ha meggondoljuk, hogy nemcsak az élénk kereskedés kötötte a felvidéket Lengyelországhoz, hanem a 16 szepesi várost még Zsigmond király zálogosította el Lengyelországnak, a honnét csak Mária Terézia 1773-ban váltotta vissza. Ez a lengyel styl tulajdonképen olasz mesterek révén származott Lengyelországba, hol a barokkal keverve egészen specialis jelleget vett fel s nálunk, Szepes és Sáros vármegyékben a XVII. században termékeny talajra talált, természetesen itt is helyi és nemzeti jelleget öltve, a mely módosulásokra különösen az idők folyamán ismételten előfordult nagyobb tűzesetek szolgáltattak alkalmat.*
Divald Kornél: A felsőmagyarországi renaissance építészet.
328. ábra. A renaissance épületcsoport déli homlokzata.
Renaissance épületünk déli homlokzatának csipkés ormozata a sáros-vármegyei frics-i kastélyt juttatta eszünkbe, (328. ábra) míg a nyugati homlokzaton a lőcsei városház bolthajtásos külső folyosói, ugyanannak nehézkes barok ízlésű tornya és az eperjesi Rákóczy-ház érdekes és kecses erkélye és csipkés ormozata voltak igen szerencsésen utánozva. (329. ábra).
329. A renaissance épületcsoport nyugoti homlokzata.
A főbejáraton az épület belsejébe lépve, egy hatalmas, kétemelet magas kupolás előcsarnokban találtuk magunkat, a mely fegyver-tropheákkal volt ékítve, tőle jobbra-balra egy-egy széles félkörívű folyosó a török háborúkat ábrázoló gobelinekkel, s Magyarországot a török uralom s a pragmatica sanctio korában feltüntető térképekkel.
A földszint jobboldali szárnyának négy terme a renaissance- és rococco-korbeli egyházi fölszerelvények s emlékek gazdag sorozatát foglalta magában, és pedig nemcsak a katholika, hanem mindkét felekezetű protestáns s az izraelita egyházakét is. A köralakú előteremből nyíló első és harmadik terem a csiksomlyói és csik-menasági XVII. századbeli templomok falfestményeinek motivumaival volt ékesítve, az épületszárny közepét pedig a történelmi főcsoport egyik legnagyobb látványossága, az esztegomi Bakocz-kápolna, teljes nagyságában készült gipsz-másolata foglalta el. Minthogy a kápolna másolatáról akkoriban készült fényképfelvétel nem sikerült, azóta pedig az egész renaissance épületcsoport lebontatott, az LII. táblán az eredeti kápolna képét adjuk olvasóinknak.
Az olasz renaissance stylnek eme remeke az egyedüli hazai emlék ez épületben, a melynek eredetije a Habsburgok korát megelőző időből maradt reánk. A kápolna, kupola fedte központi épület alaprajzával bír, falai vörös márványból faragvák, a központi rész sarkaiban canellirozott korinthusi félpillérekkel, a melyeken a főpárkány nyugszik; erről emelkednek a kupolát tartó pendentivok, a melyeknek félkörívét kerek ablakok diszítik; a párkányon bronze-betűkkel a következő felírás olvasható: THOMAS • BAKOCZ • DE • ERDEVD • CARDINALIS • STRIGONIEN • ALME • DEI • GENITRICI • MARIAE • VIRGINI • EXTRVXIT • ANNO • M • CCCCC • VII, A török hódoltság idején elpusztult kupola újabb időben pótoltatott s aranyozott diszítésű. Bakocz Tamás esztergomi érsek ezen kápolnát eredetileg mausoleumának építtette, a benne levő fehér márványoltárt pedig, a melynek egyik pillérjén az érsek térdelő alakja látható, valószinűleg síremlékének szánta. Mint Mátyás király bizalmas embere, követte nagy királyunk műízlését s előszeretetét az általa nálunk meghonosított olasz renaissance iránt, s bizonyára felhasználta olaszországi művészekkel való összeköttetéseit is. A Bakocz-kápolna építőjeül, a pendentivok félkörívében alkalmazott kerek ablakok rendkívül jellemző elhelyezésére való tekintettel, Pulszky Károly Baldassare Peruzzi-t vagy környezetét sejti míg az oltár faragójának Vasari, Andrea Ferrucci da Fiesole-t mondja.*
Archaeol. Értesítő. Új folyam. I. kötet, 246. s köv. l. Pulszky és Fellner: «Bakocs Tamás sírkápolnája Esztergomban».
A Bakocz-kápolna ma az esztergomi székesegyház déli hosszhajójából nyílik; hossza és szélessége egyenlően 9.80 méter átlóval bírt; kupolájának belső magassága 15.50 méter volt. Egy ily óriási gipszöntvény méltó bámulatra ragadta a szemlélőt.
Mint már fentebb említettük, a Bakocz-kápolna után következett a csik-menasági templom diszítőmotivumaival kifestett s a sárospataki vár némely faragványainak utánzataival diszített terem, a mely a melléklépcsőt magában foglaló délnyugati sarokterembe vezetett, s melynek boltozatát székelyföldi népies motivumok diszítették.
Ebbe a helyiségbe lépve, elhagyjuk az egyházi tárgyakat s a hadviselés emlékeihez jutunk. Ugyancsak itt volt Budavár 1686. évi visszavételének óriási relief-képe látható, míg a következő három terem fegyvertárszerű csataképek, háború-jelentések s hadi fölszerelések fényes és gazdag gyűjteményét foglalta magában. Ő Felsége a király, a német császár, az Esterházy, Batthyányi és Pálffy herczegek, az Andrássy, Teleki és Pálffy grófok és számos mások gyűjteményeiből. E három terem elseje a Mária királyné körmöczbányai házabeli famennyezet-utánzatával volt diszítve, míg a másik kettőnek fagerendás mennyezete régi felsőmagyarországi kastélyokban, pl. Bethlenfalván ma is megtalálható.
A következő kisebb helyiség főlátványossága Brassó város XVII. századi nagy reliefje volt, míg a falakat tornajátékok képei, béklyók s a középkori sötét idők vallatásaira emlékeztető kínzó-eszközök foglalták el.
Innét a magyar-dályai (Udvarhely vm.) ev. ref. templom mintájára, gazdag lombozat között látható alakokkal diszített XVI–XVII. századi mennyezetű helyiségbe értünk, a mely épp úgy, mint a vele lépcsővel egybekötött s fölötte levő emeleti helyiség is, czéhbeli életünk emlékeinek volt szentelve.
A földszinten tovább egy tágas terembe értünk, a M. Nemzeti Múzeum századelei mennyezetdíszeinek utánzatával; ez a terem a magyar világi iparművészet emlékeinek gazdag sorozatát foglalta magában az ötvösség, agyag-, üveg-, fa-, fémipar köréből. Itt láttuk a ritka szép magyar hímzéseket s costume-öket s az ezeket illustráló costume-képek egész sorozatát.
A keleti bejáratot képező s lószerszámokat, dísz-szánkót stb. őrző sarok-pavillonon s a már fentemlített félkörívű folyosón át ismét a főlépcsőt magában foglaló főbejárathoz jutottunk. E főlépcső két oldalát földszint két hosszúkás terem foglalta el a magyarországi építészet emlékeivel, nevezetesen a műemlékek országos bizottsága felvételeivel, leginkább hazai templomainkban található faragványok gipszöntvényeivel és várak relief-képeivel.
A főlépcsőn az emeletre érve, egy előcsarnokban találjuk magunkat, a mely banderialis zászlókkal s a XVIII. és XIX. századbeli közéletünk kitünőségeinek arczképeivel volt diszítve, míg az ablakmélyedésekben elhelyezett tárlók közérdekű okmányokat s a Habsburgok korában vert érmeink sorozatát tartalmazták.
Ezen előcsarnokból az uralkodóház tagjainak történelmi arczképeivel és a szintén zászlókkal diszített kupolatermen, a melyben a királyi trón is állott, áthaladva, jobbra a Rákóczyak termébe értünk, a mely terem a Rákóczyak mozgalmas korának emlékeit őrizte képekben, fegyverzetben, s a Rákóczyak zászlait, czímerét, óriási ezüstserlegeit, érmeit, okmányait és egyéb emlékeit tárta szemünk elé.
Az ezzel szomszédos rotunda az Esterházy herczegek birodalmába vezetett. Itt láttuk a herczegi ezredtulajdonos arczképét egy huszár- s egy dragonyos-ezrede tisztjeinek arczképeivel környezve, míg az Esterházy-gránátosok két életnagyságú képe mintegy az öt teremből álló, ú. n. Esterházy-tractus bejáratát látszott őrizni. Bubics Zsigmond kassai püspöknek, mint az Esterházy herczegi javak zárgondnokának örök érdeme, hogy a XIV. Lajos korabeli stylben épült és bútorozott eszterházai kastélyt – a mely pedig már lebontásra volt kiszemelve – a legnagyobb gonddal stylszerűen helyreállította. Ezen kastélyból utánoztatta hg. Esterházy Pál saját költségén a virágfüzérekkel, szökőkutakkal és tükrökkel diszített előcsarnokot, az eszterházai vadászjeleneteket megörökítő vadásztermet, a bútorai kék színe után elnevezett termet a Meytens-féle remek arczképekkel, a Mária Terézia-termet gobelin-díszével s a királyné mennyezetes ágyával és végül az ú. n. vieux laque termet, gazdag s mégis discret aranyozású rococco-mennyezettel, ajtókkal, ablakokkal, kemenczékkel; mind ezen termek mögött az eszterházai kastély folyosójának utánzata húzódott végig. Az Esterházy-termekből a magyar népies motivumokkal diszített lépcsős saroktermen át, a melyben, a hogy fentebb említők, a czéhemlékek egy része volt elhelyezve, a pozsonyi városház nagytermének mintájára a XVIII. századi ízlésben diszített u. n. erdélyi terembe léptünk, a melyben az erdélyi fejedelmek korából összehalmozott kincsek gazdagsága lepett meg. Ötvösművek, zománczmunkák, hímzések, fegyverek, érmek, oklevelek, könyvkötések, arczképek, síremlékek, perzsa szőnyegekkel élénkítve, mind azt a specialis keletiesen árnyalt nemzeties jelleget viselik magukon, a mely a nemzeti fejedelmek korabeli erdélyi életnek egészben véve oly érdekes színt kölcsönöz.
A következő terem, mely a déli homlokzat középpontja a budapesti egyetem (egykor a pálosok) templomának s a központi papnevelő-intézet könyvtárának mintája szerint barok-modorban volt kifestve, a magyar irodalom termékeit foglalta magában. Falai írók és költők arczképeivel voltak diszítve, egy nagy üvegszekrény hazai íróink valóságos ereklyetára volt, míg az egyik ablakmélyedésben álló kézisajtó a régi könyvnyomtatásnak volt beszédes emléke.
Az irodalmi terem után következett a Lamberg grófok pozsonyi palotájában levő minta szerint haut-relief, aranyozott rococco-diszítéssel ékített terem, mely oktatásügyünk emlékeit foglalta magában; a falakon oktatásügyünk kimagasló alakjait és eseményeit megörökítő képekkel, a szekrényekben régi iskolakönyvek, iskolai fölszerelések, physikai eszközök, diplomák, pecsétek, diák-emlékkönyvek stb.
Innét a melléklépcsővel bíró délnyugati sarokterembe jutva, a zene- és színművészet emlékei között találtuk magunkat, a hol különösen a magyar színművészet zsenge korának emlékei nemzeti művelődésünk egyik legnevezetesebb mozzanatát illusztráltuk igen jellemzően és elevenen. Ez a terem magyar népies diszítéssel volt kifestve.
Következett az empire-kornak szentelt folyosó és két szoba; az utóbbiak közül egyik a régi Koháry, most Coburg herczegi szent-antali kastély mintájára s bútoraival, a másik pedig a hotkóczi gr. Csáky-kastély mintájára diszítve gróf Khuen-Héderváry Károly empire-bútoraival.
Az a terem, melybe innen jutottunk, boltozott mennyezetén a trencséni, hajdani jezsuita újonczház (domus probationis), most kegyesrendi zárda refectoriumának gazdag gyümölcs- és virág-guirlandokból képezett stucco-diszítését varázsolta elénk. Ebben a teremben nyert elhelyezést ugyancsak a trencséni kegyesrendi kincstár egy részének kiállítása is.
Két nagyérdekű helyiség következett ezután, a melyek tisztán magyar jellegüknél fogva a bel- és külföldi szakkörök figyelmét különösen lekötötték; ezek: egy folyosó, régi magyar bútorokkal; a folyosó dongaboltozatú mennyezetén, az Esterházy herczegek fraknói várából a kincstár benyílójának erőteljesen festett ágas-bogas, XVIII. századbeli diszítésű mennyezete volt utánozva; míg a másik egy lakószobát ábrázolt, a melynek boltozott mennyezete hű másolata volt a Beszterczebányán, a Turcsányi-féle házban ma is meglevő XVII. századi stucco-diszű teremnek; bútorzata régi magyar úri bútor volt, közötte Széchy Mária, a murányi Venus mennyezetes ágya, s a Rákóczyak szekrényei a b. Radvánszkyak zólyom-radványi várából, mindannyi aranyozott faragással gazdagon diszítve.
Nevezetes művelődéstörténeti emlék volt a következő fülkében rekonstruált alchymista laboratorium is, nyilt tűzhelylyel, régi lombikokkal s olvasztótégelyekkel, s mellette egy XVII–XVIII. századi régi magyar konyha, eredeti fölszereléssel s midnennemű régi cserép- és érczedényekkel.
A renaissance épület északnyugoti sarkát képező kerek teremben az 1848/49-iki szabadságharczunk emlékei: honvéd-zászlók, fegyverek, a vezérszerepet vitt férfiak egykorú arczképei, a tárlókban a szabadsajtó termékei, kiáltványok és számos érdekes ereklye volt elhelyezve; a sort befejezte az a félkörívű folyosó, mely a magyar nemzeti insurrectio korából való számos zászlóval s arczképpel volt diszítve s a melynek szekrényei szintén ezen kor emlékeivel, ú. m. fegyverekkel, egyenruhákkal, nyomtatványokkal voltak telve, emlékeztetőül azon időkre, a midőn I. Napoleon hódításai ellen a magyar nemességnek utoljára nyilt alkalma a nemesi előjogai fejében reá háramló kötelezettségének a haza védelme érdekében megfelelni.
S ezzel visszaérve a főbejárat kupolatermébe, a mely a főlépcsőhöz vezetett, befejeztük a renaissance épületcsoport belsejében tett körutunkat.
