HABSBURG-KORI MAGYAR ÉS ERDÉLYI FOLYÓ ÉRMEK.
HABSBURG-KORI MAGYAR ÉS ERDÉLYI FOLYÓ ÉRMEK.
Irta: Dr. Réthy László
Irta: Dr. Réthy László
A Habsburg-királyok korszaka numismatikailag is külön korszakot képez. A tallérverés (és részei fél, negyed tallér) római-német birodalmi pénzláb szerint életbe lép. Magyarország önállásának jelvényei mindinkább háttérbe szorulnak; az ország czímere legtöbbször, mint szívpaizs a császári sas mellén alkalmaztatik vagy szűz Máriával együtt a köriratban foglal helyet. Az aranyakról Rudolf alatt eltünik szent László képe is s helyét az uralkodó álló, koronás alakja foglalja el. Szent László képe többé sohasem jő elő a magyar aranyakon.
E korban válik el Erdély Magyarországtól. A nemzeti fejedelmek pompás éremsorozatokat veretnek magyar és lengyel pénzláb szerint. Az éremfajokat – 100, 10, 5, 1 stb. arany súlyú darabok, többes és egyszerű tallérok (csegelyek), garasok és kisebb éremfajok – a fejedelmek mellképei diszítik, magyar nemzeti öltözetekben, fejedelmi jelvényekkel, jelmondatokkal, országos és családi czímerekkel. Sok éremfajon Magyarország czímerét s jelvényeit, a bold. szűz és szt. László alakját látjuk, a nemzeti fejedelmek politikai törekvéseinek szimbolumaként. Egyikök – Bethlen Gábor – mint Magyarország választott királya, e czímmel is veret pénzsorozatokat.
Az erdélyi érmek úgy művészi előállításuk, mint belső értéküknél fogva is nagy érdeklődés tárgyai a numismatikusoknál. Legnagyobb ritkaságok a 100 aranyat nyomó darabok. Ezek egyik faja (Weszerle-féle táblák D. XII–XIII. 1-ső szám) 1677-ből, csak két példányban ismeretes; egyike a bécsi császári gyűjteményben van, a másik darab a Montenuovo-féle gyűjteményből Morisson Alfréd londoni gyűjtő birtokába került.
A legnagyobb 100 aranyas darab pedig 1674-ből (tiz arany s egy tallérbélyeggel, Weszerle XII–XIII. 2. sz.) a m. n. múzeum éremtárának egyik ékessége. Ezeket rendkívül nagy ritkaságuk s értéküknél fogva a kiállításra, sajnos, megkapnunk nem lehetett.
Az érmelés e korban mindjobban európaiaskodik s gyakorlatibb jellegűvé válik. A XVII. században alkalmazzák először az érmek értékjelzését, a mi I. Lipót korában nyer határozottabb alakot. Többszörös aranyai, pl. a 10 aranyosak ugyan néha bekarczolt X jegygyel vannak jelölve, de kisebb ezüstpénzei 1/4 (tallér) XV, VI, 3 (krajczár) számokkal vannak ellátva, vagy pedig POLTVRA, DUARIUS névvel megnevezve.
II. Rákóczi Ferencz felkelése a magyar numismatikában is érvényre jut. A fejedelem aranyakat, ezüst forintokat s az úgynevezett libertásokat verette (20, 10, 4 és 1 polturás rézpénzek), melyek a szükségpénzek sorozatába tartoznak. Ezekkel egy időben a magyar királyi pénzverdék is bocsátanak ki rézszükségpénzeket (Lipótvár, Eperjes, Nagyvárad).
509. ábra. Apaffy Mihály brassai tallérja 1672-ből.
A Rákóczy-féle libertásokon látjuk gyakran a Mária és a kis Jézus képét feltüntető ovális bélyeget, ezt az ónodi gyűlés végzése értelmében vertek azon darabokra, melyek a devalváczió arányában forgalomban maradtak.
A tulajdonképeni rendszeres pénzverés behozatalát I. József és III. Károly uralma alatt kisérlették meg; egyelőre csak próbaveretek készültek. A rézpénzek rendes forgalma Mária Terézia korában lépett életbe.
E királynő korával lesz Erdély is állandó részévé a magyar koronának. Az ő uralma alatt veretnek az utolsó erdélyi specziális éremfajok, melyek csak annyiban különböznek az osztrák veretektől, hogy a birodalmi sas mellén Erdély czímere van alkalmazva.
Ugyan e korban szűnik meg az eddig K. B. (Körmöczbánya), N. B. (Nagybánya) jegyek alkalmazása a magyar vereteken. Az összmonarchiai törekvések hozták létre azt a rendeletet, melynek értelmében a Habsburg-ház uralma alatt levő pénzverők, A, B, C jelzést használjanak. Bécs kezdte meg a sort A jegygyel, B. Körmöczbányát jelentette, C Prágát, D Gráczot, E Gyulafehérvárt, F Hallt, G Nagybányát stb.
E kortól kezdve a magyar pénzverés mindinkább veszti önállóságát. Az utolsó magyar denár EIN HUNGRISCH felirattal próbakép veretik II. József uralkodása alatt 1788-ban, ezzel a polturák verése is megszűnt.
A következő uralkodók alatt vernek ugyan magyar aranyat, tallért s huszast régi gyakorlat szerint, de a forgalomban túlnyomó részben a birodalmi általános valuták szerint vert pénzfajok vannak; I. Ferencz ehhez az érmek német feliratait hozza be, a mi ezüst- és rézpénzeken alkalmaztatik (kai. kön. Erbländische Scheidemünze; Scheidemünze der Wiener Waehrung stb.) s e pénzfajok a magyar pénzverdékben is (Körmöczbánya, Nagybánya, Gyulafehérvár, Szomolnok, Oravicza) bécsi mintára veretnek.
Az 1848-iki események újra jogaiba helyezik vissza a magyar pénzverést. V. Ferdinánd képével magyar szabású érmek veretnek (ismét a régi K. B. és N. B. jegyekkel), melyeken először jelenik meg a magyar felirat. Ez érmek: aranyforint, húsz, tíz, hat, három s egy krajczáros.
A szabadságharcz viszontagságos két éve alatt az állami, magyar szövegű papirpénzeken kívül városok, katonai hatóságok, uradalmak bocsátottak ki különböző alakú s értékú papirszükségpénzeket.
Világos után a magyar pénzverés megszűnt. Pénzverőink ismét az összmonarchia numismatikai közösségében működtek, a Mária Terézia korában alkalmazásba vett alphabetikus betűjelzést használva. 1858-ben a rajnai 60 krajczáros forint a 100 kros úgynevezett osztrák értékű forinttá lesz, a mi legújabb korig volt érvényben.
A kiegyezés pénzverésünk második megújulását hozta meg 1867-ben dicsőségesen uralkodó királyunk I. Ferencz József és a felséges királyné Erzsébet koronáztatásával. Az első pénzfaj, melyet Lónyay Menyhért pénzügyminiszter a képviselőháznak bemutatott, a 10 krajczáros váltópénz próbaverete volt, melyet Körmöczbányán B. jegygyel vertek. E veretből csak kevés példány került forgalomba; a B jegy helyett K. B. került a későbbi veretekre, a mihez Gy. F. (Gyulafehérvár) járult, mely utóbbi pénzverő 1870-ben megszűnt. Jelenleg csak egy pénzverdénk van Körmöczbányán.
