II. FEJEZET. A humanismus Magyarországban a Jagellók alatt.

Teljes szövegű keresés

II. FEJEZET.
A humanismus Magyarországban a Jagellók alatt.
A humanista műveltség Magyarországon Mátyás halála után. II. Ulászló udvara. Bonfin. Nangonius Mihály. Ifjabb Vitéz Mihály. A „dunai tudós társaság.” Bakócz Tamás tudománypártolása. Az esztergomi graduale. A zágrábi misekönyv. Szakmári György. Thurzó Zsigmond levele. Lobkovitz Bohuszláv itélete a magyar főpapokról. Perényi Ferencz. Piso Jakab. Nagyszombati Márton költői műve. Wolfhard. Hagymási. Magyarországi Bertalan. Keserű Mihály. Bánfi Gergely hittudományi művei. A hazai történetirás. Dombrói Márk. Sperfogel krónikája. Tubero Lajos. Magyar szentek legendái. Capistrano élete. Földrajzi irók: Pécsváradi Gábor, Erdélyi Miksa. Zeneirodalom. Graffinger Farkas. Monetarius István. Magyarországi szertartásos könyvek nyomatása. Zenggi könyvnyomda. Balbi Jeromos. Taurinus „Stauromachia” czimű műve. Eck Bálint. Összeköttetés a külföldi tudományos körökkel. Bembo bibornok levelei. Magyar tanulók a külföldi egyetemeken. A magyarországi főiskolák. A pécsi főiskola. A budai egyetem. A pozsonyi főiskolák. A budai felsőbb iskola. Székesegyházi és kolostori iskolák. Sárospatak. Szeben. Elemi iskolák.
A humanista műveltség szelleme Mátyás halála után a királyi udvarból nem kötözött el teljesen, a főpapok körében pedig uralmát megtartotta.
II. Ulászló a humanisták iránt jóindulattal viseltetett. Csehországi kanczelláriájának tagjai Lobkovitz Bohuszláv, Neudeck György, Olmützi Ágoston, Slechta János, kik őt Magyarországon is környezték, a classicus iránynak hódoltak, és maguk is irodalmi munkásságot fejtettek ki. A Mátyás udvaránál megtelepedett külföldi irók nagy része elhagyta ugyan az országot, de némelyek ott maradtak és munkálkodásukat folytatták. Igy Bonfini történeti munkáján hat éven át dolgozott Ulászló udvaránál, és a támogatást, a miben tőle részesült, azzal hálálta meg, hogy magasztalásait pazarul halmozta rá. Költő is találkozott, Nangonius Mihály, ki Ulászló „dicsőséges tetteit” megénekelte.*
Az Ulászlónak felajánlott példány a prágai egyetemi könyvtárban. Könyvkiállitási Kalauz. 53.
A magyar főpapok sorában, miként Mátyás trónraléptekor Vitéz János állott a humanista mozgalom élén, úgy most Ulászló uralkodásának kezdetén hasonnevü unokaöccse, ifjabb Vitéz János veszprémi püspök lépett leginkább előtérbe. Miksa római király a bécsi püspökség administratorává rendelvén, a bécsi tudományos körökben nagy tekintélyt küzdött ki magának. És a „dunai tudós társaság”, a mit Celtes Konrád koszorús költő, a bécsi egyetem hires tanára (1497-ben) megalakitott, Vitézt választotta meg elnökévé. Celtes ugyanis azon volt, hogy a magyarországi humanistákat is bevonja ebbe a társaságba, a mely főképen társas összejövetelek és ünnepélyek rendezését, baráti eszmecsere és levelezés létesitését tűzte ki czélúl; de sem akadémiai szervezetet nem nyert, sem jelentékenyebb irodalmi tevékenységet nem fejtett ki.*
Ábel, Magyarországi humanisták és a dunai társaság. Akadémiai Értekezések a nyelvtud. köréből VIII. k. 8–12. Budapest 1880.
Bakócz Tamás, a Mátyás halálát követő időszak leghatalmasabb főpapja, határtalan nagyravágyás és bírvágy ösztöneitől vezettetve, a dunai tudós társaság igyekezeteit bizonyára gyermekjátékok gyanánt lenézte; de épen hatalmi czéljai érdekében szükségesnek látta, hogy irók, tudósok, művészek pártfogójának szerepét is játszsza. Egyebek között a pompás kéziratok megrendelésének fényüző divatja előtt is meghódolt. Kiváló mű az a Graduale (zsolozsma-könyv), a mit esztergomi kápolnája számára készíttetett. Rendkívüli nagyságával vonja magára a figyelmet: 77 centiméter magas, 55 széles. Az első lap, kék alapon, arany betűkkel van irva. A 15 centiméter nagyságú kezdőbetű Dávid királyt ábrázolja, a háttérben tájképpel. A lap alján, biborvörös alapon, virágok és lombok között, két angyal a czímerpajzsot tartja. A könyvben számos diszes kezdőbetű és kép van.

A vadász büntetése.
Lapszéli diszités Bakócz Tamás zágrábi misekönyvében.
Érdekes az a misekönyve, amelyet jelenleg a zágrábi székesegyház kincstárában őriznek. Ezt Kálmáncsehi Domonkos erdélyi püspök élte végén rendelte meg, úgy hogy halálakor (1501-ben) még nem volt egészen készen. Akkor Bakócz szerezte meg, ki a kitöltetlenűl talált lapkeretek és kezdőbetűk festésével egy más művészt bizott meg. Igy történt, hogy a kézirat miniature-festései két kéznek művei, melyek styl tekintetében nagyon különböznek. Kálmáncsehi festője a burgundi vagy német iskolák egyikéhez tartozott, Bakóczé olasz volt. Az előbbinek müvei gazdag phantasiáról tanúskodó nagyszabású compositiók. A czimlapon gót szerkezetü trónon a Szentháromság és a Boldogságos-Szűz van ábrázolva, alattuk szentek csoportosúlnak és a misekönyvet megrendelő főpap alakja is ott látható, czimerével. A következő lapokon Krisztus és a szentek életéből vett jelenetek vannak ábrázolva. Feltünők a szent György viadalát és szent Egyed vadászatát ábrázoló képek, melyekben művészi humor nyilatkozik; nem egyszer – például ott, hol a vadaktól nyársra húzott vadász ábrázoltatik – a művész a könyv rendeltetéséről teljesen megfeledkezni látszik. Az olasz festő is értékes munkát végzett; legkiválóbb az a lap, mely a keresztre feszitést, a háttérben szép tájképpel, ábrázolja. Sok kezdőbetűben medaillon-szerűen templomok, zárdák, várak vannak lefestve. Tizenhat lap gazdag ékitésű keretbe van foglalva és Bakócz czimerével ellátva.*
Erdődi Bakócz Tamás élete. 188–190. Könyvkiállitási Kalauz. 51.
Bakócz Tamásnak egy ideig vetélytársa, majd a primási széken utódja, Szakmári György, a legnagyobb magyarországi humanista Janus Pannonius munkái kiadása iránt két izben (1496 táján és 1502-ben) Aldus Manutiussal, a hires velenczei nyomdászszal tárgyalásokat inditott meg, a melyek azonban eredményre nem vezettek.*
Ábel, Adalékok 30.

Bakócz Tamás zágrábi misekönyvének diszitéseiből.
Hogy az ókori classicusok mennyire elfoglalták ezen kor főpapjait, jellemzően tünteti föl Thurzó Zsigmond királyi titkárnak és fehérvári prépostnak ugyancsak Aldushoz irt levele, melyben közli, hogy főnöke Szakmári kanczellár és ő maga is nagy örömmel fogadták Virgilius és Horatius műveinek a velenczei nyomdából imént kikerűlt apró alakú kiadását, mely lehetővé teszi nekik, hogy most már „udvari szolgálatban és séta alatt is” olvashassák kedvencz iróikat; a miért kérik, hogy Cicero műveit szintén hasonló formátumban mielőbb bocsássa közre. Aldus 1501-ben eleget tett kivánságuknak, és a könyvet Thurzó Zsigmondnak ajánlotta.*
Bunyitay, id. m. I. 357.
Ugyanekkor a királyt környező cseh humanisták egyike, Lobkowitz Bohuszláv, 1502 augusztus 1-én Budáról egy németországi barátjához irt levelében kiemeli, hogy sokan vannak Magyarországon, kik az irodalom iránt érdeklődnek, sokoldalú tudományossággal dicsekednek, minélfogva a velök való társalgás sok gyönyörűséget nyújt. De egyúttal szigorú itéletet mond az elvilágiasodott főpapokról, kik „gyakrabban beszélnek Nemesisről és Laisról, mint Krisztusról; és a mi tűrhetetlen, többet foglalkoznak Plautussal és Virgiliussal, mint az evangeliummal, szorgalmasabban tanulmányozzák Epikur tanait, mint a kánonokat.”*
Ábel, Magyarországi humanisták. 12.
Ezen kor humanista főpapjainak sorában magára vonja a figyelmet Perényi Ferencz érdekes alakja. A nádor fia lévén, az egyházi és országos törvények tiltórendelkezései daczára, mint nyolcz esztendős gyermek (1508-ban) az erdélyi püspökséget, és hat évvel utóbb a váradit nyerte adományúl. Még tizennyolczadik esztendejét sem érte el, már levelezésben állott humanista irókkal, kik az ő classicus műveltségét és irályának szépségét magasztalásokkal halmozták el. „Olyan könynyen és olyan tudós tartalommal szerkeszted leveleidet – irja neki Calcagnini Coelius – hogy sokan irigyelhetnek, de senki sem érhet utól. Leveleid a múzsák minden diszét, a grácziák minden báját egyesitik magukban.” És hogy ezen izléstelenűl túlzó magasztalás nem volt egészen alaptalan, bizonyitja Brodarics püspök, ki a mohácsi csata leirásában igy emlékezik meg róla: „Nem közönséges szellemü ifjú volt és ékes irályát kortársai közől Zalaházi Tamás veszprémi püspökön kivűl egy sem közelitette meg.”
Lelkét a classicus tanulmányok szeretete annyira betöltötte, hogy püspökségéről lemondani és Olaszországba költözni készűlt. Tervét nem valósitotta; a mohácsi mezőn találta sírját.*
Bunyitay, id. m. I. 367–377.
Azonban a humanismus, bár nem volt hiány előkelő pártfogókban, jelentékeny műveket Magyarországban nem alkotott. Néhány apróbb költői műből és egy-két görög classicus iró latin forditásából áll egész termelése.
A magyarországi származású latin költők közűl Janus Pannonius után a megyesi Piso Jakab emelkedett a legnagyobb hirre. Miksa császár a „koszorús költő” czimével diszitette föl; Celtes Konrád és Rotterdami Erasmus barátságukkal tisztelték meg. Költeményeinek egy gyüjteménye a XVI. század közepén, egy másik a jelen század elején bocsáttatott közre.*
Ábel, Magyarországi humanisták. 83.
Nagyszombati Márton, Szent-Benedek-rendi szerzetestől 1510 táján a törökök elleni harczra buzditó költői mű jelent meg. Az erdélyi Wolfhard Adorján 1512-ben Miksa császárhoz intézett dicsőitő költeményt, a kassai Wernher György 1520 és 1523-ban elegiákat bocsátott közre. Hagymási (irói néven Cybeleus) Bálint pécsi kanonok 1517-ben „a bor és a viz előnyeiről és hátrányairól” szóló értekezést; Magyarországi Bertalan 1520-ban „az éberség és lustaság között folytatott párbeszédet” adott ki. Keserű Mihály, később boszniai püspök, Isokrates két beszédét, Magyarországi Bertalan Homer Béka-egérharczát adta ki latin forditásban.*
Toldy Ferencz, Magyar Irodalomtörténet, II. 54. Gróf Kemény József, Irodalmi Berek, 68–104.
E szerint „a humanismus nemes oltványa – hogy Hegedüs István szavaival éljünk – a nemzeti törzsben nem fogant meg; a forma bámulása, a tartalmatlan gondolatjáték lett múlatsága; a szellem meddő fényelgése foglalta el a humanismus nemes lelkesedését.”*
Id. h. 100.
A tudomány némely szakjainak körében jelentékenyebb eredményeket mutathatott föl a magyar szellem. A prédikáczió-gyüjtemények szerzőiről, kiknek munkássága a XVI. század első éveire is kiterjed, már szólottunk. Miként ezek az egyetemes theologiai irodalomban kiváló helyet foglalnak el, szintúgy a főrangú Bánfi család egyik sarja, Gergely, ki a Pálos-rendbe lépett és a római rendház perjele lett, Gregorius Coelius Pannonius név alatt Rómában közzétett hittudományi munkáival általános figyelmet keltett, úgy hogy azokat később Párisban, Velenczében, Bécsben utánnyomták.*
Toldy Ferencz, id. m. II. 41, 43.
Werbőczi Istvánnak a jogtudomány terén kimagasló munkáját más helyen már méltattuk.
Ellenben a hazai történetirás terén feltünő pangás állott be. Dombrói Márk a Pálos-rendnek, egy névtelen karthauzi szerzetes a lechniczi zárdának, Sperfogel lőcsei biró városának krónikáját irta meg; de egyik sem volt nagyobb olvasóközönségnek szánva. Szorosan vett irodalmi műnek tekinthetjük a dalmácziai Tubero Lajos könyvét, mely Magyarország történetét Mátyás halálától 1522-ig adja, de csak a XVII. század elején látott először napvilágot. A XVI. század első negyedében csak két történeti vonatkozású munka jelent meg nyomtatásban, az egyik a magyarországi szentek legendáit tartalmazza, a másik Capistranói Szent-János. élettörténetét Sopronyi Pétertől.
Idegen országok ismertetésével szereztek maguknak érdemeket Pécsváradi Gábor Szent-Ferencz-rendi szerzetes, ki 1514-ben a szentföldön müködött és haza térvén Palaestina szent helyeinek leirását tette közzé, és Erdélyi Miksa (Maximilianus Transylvanus), V. Károly császár titkára, ki különféle diplomácziai küldetésekben alkalmaztatott és Fernan de Magelhaës hires spanyol utazónak a föld körül tett (1519–1521) utazásáról jelentést adott ki, a mely a földrajzi irodalom körében nagy fontossággal bir.*
Erdélyi Miksával legujabban gróf Apponyi Sándor és Kropf Lajos számos értekezésben foglalkoztak. Azt a fölmerült kétséget, vajjon csakugyan erdélyi származásu volt-e, Kropf teljesen eloszlatta. Magyar Könyvszemle; 1894. 289.
Két magyarországi irót a zene-irodalomban illeti meg az úttörés dicsősége. Graffinger Farkas 1515-ben az „Ének harmóniájáról” szóló értekezést, a körmöczi Monetarius (Münzer) István 1518 táján „A zenében való oktatásról” írt könyvet bocsátott közre. Az előbbit Bécsben, az utóbbit Krakkóban nyomatták ki.*
Toldy, id. m. II. 57. Magyar Könyvszemle, 1876. 203. 1878. 24.
A külföldi sajtókat a magyarországi szertartásos könyvek nyomatása is folytonosan foglalkoztatta. A megrendeléseket budai könyvkereskedők tették, a kik közül (1490–1526 között) tizenegynek nevét őrizték meg a fennmaradt példányok.*
Gróf Kemény József, id. m. 18.
Mig a szoros értelemben vett Magyarországon Hess nyomdájának rövid ideig tartó fennállása után félszázadon keresztül nyomdát nem állitottak föl, a horvát tengerparton Zengg városában 1494-ben nyomda létesült, a melynek kizárólag az volt a föladata, hogy a horvát tengerpart némely helyein és a szigeteken régtől fogva meghonosúlt ó-szláv nyelvü istentisztelet czéljaira szertartásos könyveket bocsásson közre. A jelezett esztendőben ó-szláv (glagolit) betükkel nyomatott misekönyv egyetlen ismert példányát a Magyar Nemzeti Múzeum nem rég szerezte meg. Ugyanezen nyomda termékeiből 1496. és 1507. években nyomtatott könyvek is maradtak fönn.*
Asbóth Oszkár értekezése a Magyar Könyvszemle 1896. évf. II. füzetében. V. ö. Akadémiai Értesitő, 1896. évf. áprilisi füzete.
*
Magyarország a hanyatlás, elszegényedés és belviszályok gyászos korszakában sem vesztette el egészen a vonzerőt, a mit külföldi tudósokra és irókra Mátyás uralkodása alatt gyakorolt.
A legjelentékenyebb azok között, kik a XVI. század első negyedében itt megtelepedtek, a velenczei származású Balbi Jeromos, ki 1489-ben a párisi egyetemen a klasszikai tudományok tanára lett, majd Bécsben és Prágában foglalt el egyetemi tanszéket. Tudományosságával és költői műveivel sok elismerést aratott; de összeférhetetlen természetével és gyalázó iratok közzétételével sok ellenséget szerzett magának. Az ifjabb Vitéz János veszprémi püspök meghivására ismételten megfordúlt hazánkban, melyet 1501 táján álló lakhelyűl választott. Kanonoki javadalmakat nyert el, majd pozsonyi prépost lett, egyideig mint királyi titkár és II. Lajos nevelője lett alkalmazva, diplomatiai küldetésekre is fölhasználták. Eközben sokoldalu irodalmi múnkásságot fejtett ki. Költeményeit részben az ocsmány tartalom, részben az azokban előforduló plagiumok értéktelenekké teszik. De levelei és beszédei a humanista irodalom jelesebb termékeihez tartoznak. Több bölcsészeti értekezést irt. Seneca és Cicero egyes munkáinak magyarázatával foglalkozott. Sőt Magyarország történetének megirásához is hozzáfogott; de ez a munka elveszett.*
Munkáit kiadta Retzer Bécsben, 1790-ben. Életrajzát megirták Knauz (Magyar Sion 1868. évfolyamában) és Ábel (Értekezések a nyelvtud. köréből, 1880 VIII. kötetében.)
A német Taurinus (Stieröchs) István, az erdélyi püspök helynöke, „Stauromachia” czimü terjedelmes epikai műben az 1514-ik évi pórlázadás történetét adja, mely 1519-ben már nyomtatásban is megjelent.
Az angolországi származásu Coxe Lénárd „koszorus költőt”, Lengyelországból Lőcse város tanácsa 1520-ban a városi iskola igazgatására hivta meg, a következő évben pedig a kassai iskola igazgatójává lett.*
E sorok irójától: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. (Budapest, 1873.) 103. 122.
A lindaui Eck Bálint szintén Lengyelországból kerűlt hazánkba. Előbb Thurzó Elek házánál mint nevelő működött, 1517 táján a bártfai iskola igazgatását vette át. Ezen állásában élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki; a krakkói nyomdában több alkalmi költeményén kivűl, Horatius és Prudentius némely költői műveit bocsátotta közre. Bártfa polgárai annyira becsülték, hogy 1525-ben a város jegyzőjévé, majd a következő évben birájává választották meg.*
Ugyanott. 185.
A kűlföldi tudományos körökkel való összeköttetés más irányban sem szakadt meg. Tanúskodnak erről az előkelő magyarokhoz intézett ajánlólevelek, a miket olasz, lengyel és német irók kiadványainak élén elég sűrűn találunk.
Igy a bolognai Beroald Fülöptől Váradi Péterhez, Bakócz Tamáshoz és Gyulai Fülöphöz, a szintén bolognai Pius Jánostól Szakmári Györgyhöz, az umbriai Joanantonius Modestustól Szakmári Györgyhöz és Zeremlyéni Ferenczhez, a lengyel Crosnai Páltól Perényi Gáborhoz, a bécsi Camers Jánostól Werbőczi Istvánhoz és Bekényi Benedekhez, a bécsi Ursinus Veliustól Bekényihez, a bécsi Fabri Udalriktól Serédi Györgyhöz intézett ajánlóleveleket ismerünk.*
Gróf Kemény, id. m. 46. 76. 102.
Bembo bibornok, X. Leo pápa udvara nagynevü humanistájának, levelei gyüjteményében Perényi Imre nádorhoz, az egri, pécsi és veszprémi püspökökhöz intézett leveleket találunk.* Rotterdami Erasmus pedig Henckel Jánossal, Mária királyné udvari papjával, Oláh Miklóssal, a királyné titkárával, Piso Jakabbal, Thurzó Elekkel, Brodarics Istvánnal és Kassai János orvossal állott levelezésben.*
Epistolarium familiarium libri sex. (Velencze, 1552.)
Operum tertius tomus epistolas complectens. (Bázel, 1540.)
*
Azon csatornák között, melyek a tudományos művelődést a külföldről hazánkba vezették, a legkiválóbb helyet az egyetemek foglalják el.
A mióta 1366-ban IV. Rudolf osztrák herczeg a bécsi egyetemet megalapitotta, legnagyobb számban ide sereglettek a magyarországi ifjak, kik a magasabb tudományos kiképzést kivánták megszerezni. Az alapitás idejétől a mohácsi vészig nem kevesebb mint 4700 magyarországi tanulójának nevét őrizték meg a jórészben fönnmaradt anyakönyvek. Ebből a számból mintegy 2600 esik a Hunyadiak és Jagellók korára. Viszonylag legtöbben az erdélyi szászok terűletéről jöttek. Az ország egyes városaiból Buda, Pozsony, Kolozsvár, Sopron, Pest, Székes-Fejérvár küldöttek legtöbb tanulót. Az egyetem tanszékein a bölcseleti karban 1385–1498 között száztizenhat és a hittudományi karban 1407–1477 között tizenhárom magyarral találkozunk.*
E sorok irójától: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XV. századokban. (Értekezések a tört. tud. köréből III. 1874.) és A hazai és külföldi iskolázás 204–236. Schrauf K. Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. (Budapest, 1892.)
A krakkói egyetemet, melyet Kázmér lengyel király 1364-ben alapitott, főképen Magyarország éjszaki részéből keresték föl előszeretettel a tanulók. Ezek 1492-ben külön társasházat (Bursa Hungarorum) létesitettek, melybe, fönmaradt anyakönyvének tanusága szerint, 1526-ig 653-an vétették föl magukat. Köztük a legelőkelőbb családok sarjaival, Bánfiakkal, Csákiakkal, Ujlakiakkal találkozunk. Többen utóbb magas egyházi és világi állásokra emelkedtek, az irodalom terén és a reformatio mozgalmaiban jelentékeny szerepet játszottak.*
A magyar bursa anyakönyvét kiadták 1821-ben Miller Ferdinánd, 1894-ben Schrauf K.
A bécsi és krakkói egyetemnél régibbek Olaszország hires főiskolái: a bolognai és paduai, a melyeket a XIII. századtól fogva magyar ifjak folytonosan látogattak. Sajnos, régi anyakönyveik hiányosan maradtak fönn.
A bolognai egyetemen 1461–1472 között három magyar tanár működött: János az orvosi tudományokból, Dénes a logikából, Gergely a mennyiségtanból és csillagászatból tartott előadásokat; 1472-ben a kormányzói hivatalt Bodó Miklós viselte. 1451-ben Hangacsi Albert, 1467-ben Magyarországi István, mindketten királyi titkárok, az egyházi jogból tudori fokozatot nyertek el. 1471-ben ide jött Stolcz Miklós váradi püspök tanulmányai befejezésére; kiséretében voltak testvére, egy magyar nevelő, egy egri kanonok, egy káplány és két német úr. A XV. század végén és a XVI. század első éveiben itt tanúltak: Gyulai More Fülöp, kinek hirneves mestere Beroald egy munkát ajánlott, Hagymási Bálint és Mághi Sebestyén, kik itt (1509-ben) latin verseiket kinyomatták.*
Sarti, De claris archigymnasii Bononiensis professoribus. (Bologna, 1769.) Malagola, I rettori nell’ antico studio di Bologna. (Bologna, 1887.) Magyar Könyv-Szemle, 1878. 132–4.
A paduai egyetemet a XV. század közepe táján Csezmiczei János a hires pécsi püspök, Hantó György, később kalocsai érsek; a század utolsó éveiben Brodarics István, később váczi püskpök; a mohácsi vész idejében Buzlai Farkas és Batthyányi Orbán látogatták.*
Hazai és külföldi iskolázás 270.
A ferrarai iskola a XV. század közepe óta, mikor Guarino a humanista mozgalom egyik gyúpontjává tette, vonzerejét Magyarországra is kiterjesztette. Itt nyerte kiképzését Czezmiczei János. 1467-ben három főrangu ifjú: Geréb László, Palóczi Zsigmond és Perényi Miklós tanúlt itt. Néhány évvel utóbb Erneszt Zsigmond, mint kinevezett pécsi püspök követte őket. A XV. század végén ide küldötte Bakócz Tamás primás unokaöcscseit.*
Irodalomtörténeti emlékek, I. k. XV. 1.
Ezen kor legifjabb egyetemére, a mely 1502-ben Wittenbergben alapíttatott, Luther Márton reformátori föllépése óta tömegesen gyülekeztek az új tanítással rokonszenvező ifjak. Magyarországból 1522–1526 között tizenketten vétették föl magukat az egyetem tanúlói sorába.*
Hazai és külföldi iskolázás. 288. 296.

A pécsi egyetem czimerének töredéke.
Horváth Antal tulajdona Pécsett. A czimerpajzs bal fele, nyitott könyv és e felett liliomág töredékével. Az ezredéves országos kiállitás történelmi főcsoportjában kiállitott eredetiről rajzolta Székely Árpád.
A magyarországi ifjakat főként az a körülmény kényszeritette külföldi főiskolák fölkeresésére, hogy hazánk a régibb századokban ilyen tudományos intézet föntartására képesnek nem mutatkozott. A Nagy Lajos királytól alapitott pécsi főiskoláról, mely a mohácsi vészt túlélte, keveset tudunk; de az kétségtelen, hogy mind a négy tudomány-kart nem foglalta magában, és nincs tudomásunk arról, hogy a tudori fokozatok adományozásának jogát gyakorolta volna. Zsigmond király alkotása, a budai egyetem, melyet a konstanczi zsinaton tekintélyes küldöttség képviselt, rövid ideig állott fönn; ha már előbb nem, úgy mindenesetre halála után feloszlott. A pozsonyi főiskola sem élte tul alapitójának, Vitéz János primásnak halálát, s igy alig négy évig virágzott. Mátyás egy új egyetem létesitésére czélzó tervét nem valósithatta.
Mindazáltal olyan felsőbb iskola, mely a hittudományban, a bölcsészetben és a classicus tanulmányokban nyujtott kiképzést, több létezett Magyarországon. Ilyen volt a budai, a melynek tanszékeit még II. Ulászló és II. Lajos alatt jeles idegen tudósok foglalták el, mint Tobriacher Ulrik 1512 táján, a freisingeni Grynaeus (Grinner vagy Greiner) Simon és Vinsheimius Vid (1520–1523), kiknek a reformatióhoz való csatlakozásuk miatt kellett (1524) az országból távozniok.*
Ábel, Egyetemeink a középkorban. (Budapest, 1881.)
És ilyenek voltak részben a székesegyházi s kolostori iskolák is. Példáúl Szalkai László primásnak fönmaradt iskolai jegyzeteiből tudjuk, hogy mikor 1489 táján Sárospatakon a Szent-Ágoston-rend iskoláját meglátogatta, ott a latin és görög nyelvtanból, a szónoklat- és költészettanból, a számtanból és csillagászatból tartottak előadásokat.

A budai egyetem czimere Reichenthal Ulrik krónikája 1483-iki kiadásában.
Osztott pajzs felső vörös mezejében hármas zöld halmon a fehér kettős kereszt; az alsó kék mezőben fehér mezbe öltözött kar zárt könyvet tart. A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának szinezett példányáról.
A XV. század folyamán a városi iskolák a culturai életnek mind jelentékenyebb tényezőivé lettek. A városok nagy fotnosságúnak tartották azt, hogy jeles tanitókat szerezzenek meg. Példáúl Szeben város tanitói, a mint 1446 óta fönmaradt névsorukból látjuk, mind külföldi főiskolákon képezték ki magukat, és tudori fokozattal diszitve jöttek vissza hazájukba. Bártfa, Kassa, Lőcse városok többször külföldi tudósokat hivtak meg. A városok versenyeztek, hogy előnyösebb ellátás biztositásával jeles tanerőket nyerjenek meg.
Hogy minden plébánia mellett elemi iskola állott fönn, az egyházi törvények rendelkezéseiből tudjuk. De szervezetük és működésük felől történeti emlékek nem maradtak reánk.

Diszités a brüsszeli Corvin-codexböl Mátyás király mellképével.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages