ERESZKEDÉS
ERESZKEDÉS
A vízfolyással megegyező irányú hajózásnál az ember kihasználja a folyóvíz sodrását, haladását az csaknem teljes egészében biztosítja, de mindenképpen megkönnyíti. Ezen irányultságot a hajózási irodalom völgymenetnek, a néprajzi irodalom – a kifejezést a hajózó néptől átvéve – ereszkedésnek nevezi.
Az ereszkedés természetesen nem csupán azt jelentette, hogy a vízi közlekedési eszközt teljesen átadták a folyóvíz sodrásának, hiszen ha mást nem is, de irányítani mindenképpen kellett az ereszkedő hajót.
Az ereszkedés változatos munkatevékenységek sorozatából tevődött össze, melyek függtek az ereszkedő vízi jármű típusától, terhelésétől, az ereszkedés távolságától, időtartamától.
Távolság és időtartam szempontjából az ereszkedés lehetett egy és több szakaszos. Ez utóbbinál a munkatevékenységek elvégzésében váltásos rendszert alakítottak ki, illetve a körülményeknek megfelelően pihenőket iktatnak közbe. A váltások és a pihenők száma elsősorban a távolságtól függött. Az egyes szakaszokat a magyarországi folyók mentén általában a hujja szóval jelölték.
Az ereszkedés „igazi tudománya” a nagyobb méretű fahajóknál figyelhető meg. Legfontosabb feladatköre a kormányosnak volt, az ereszkedés egyaránt próbára tette tudását, ügyességét, rátermettségét, s gyakran lélekjelenlétét is. Érthető, hogy mindenki neki volt alárendelve. Az ereszkedésnek három változatát különböztethetjük meg.
