AZ EKE ÉS A SZÁNTÁS
AZ EKE ÉS A SZÁNTÁS
Ebben a fejezetben: Az eke és a szántás története Magyarországon (1973a) című munkám eredményeit foglalom össze, mert azóta az ekékkel kapcsolatban újabb összefoglalás nem jelent meg. A részletes irodalmi hivatkozást ugyanott találja meg az olvasó.
A szántóföldi földművelés legfontosabb eszköze az eke, mely több mint öt évezrede szolgálja az emberiséget, és lehetővé tette, hogy a föld feltörésének nehéz munkáját állati, majd gépi erővel lehessen végezni. Az eke munkája eredményeként a megművelt földterület jelentősen megnövekedett, s így lényegesen több ember jutott élelemhez. Az eke ott alakulhatott ki, ahol elkezdődött a háziállatok, elsősorban a szarvasmarhák háziasítása. Ez Közel-Keleten történt meg, s itt tűntek fel az eke használatára utaló első nyomok is, valószínű innen terjedt Egyiptomba és Kis-Ázsián keresztül Európába, ahol i. e. a III–II. évezred fordulójára már Skandinávia déli részéig elterjedt. Önálló központnak látszik India és Kína, mely esetleg Japánnal függhet össze. Az időszámításunk előtti évezredben az ekés kultúra Európát és Ázsiát foglalta magába, de kiterjedt Afrika északi szegélyére is, míg annak nagyobb részén a kapás kultúra uralkodott. Amerika és Ausztrália az ekével és a vontatására 324szolgáló háziállatokkal csak gyarmatosítása során, a 17–19. században ismerkedett meg (Leser P. 1931 passim).
Az ekék osztályozása. Az ekék osztályozását sokféleképpen próbálták elvégezni az utóbbi évszázadban. Legjobbnak látszik, ha a munkáját: a szántást és annak minőségét vesszük alapul, ehhez mint kiegészítő osztályozási szempontot: a vonópont elhelyezkedését, az ekeváznak és az ekevasnak bizonyos konstrukciós tulajdonságait, továbbá az eketalyiga meglétét vagy hiányát vesszük figyelembe. Az alábbi beosztás elsősorban Európa, közelebbről Közép-Európa faekéire vonatkozik, melyekben a magyar változatok is elhelyezhetők.
AZ EKÉK ALAPVETŐ FORMÁI
A MAGYAR EKÉK TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE
AZ EMBER SZEREPE A SZÁNTÁSBAN
A HANTTÖRŐ
A HENGER
