MOTOLLÁLÁS
MOTOLLÁLÁS
A megfont fonalat a kéziorsóról (vagy a rokka orsójáról) a motollára vezetik fel, hogy ezen lemérjék a kész fonal mennyiségét. Így szerez a szövéshez készülő megfelelő tájékoztatást a készíthető vászon nagyságáról. Ezen kívül a motollálás célja az is, hogy a kimosáshoz, majd a megszárításhoz alkalmas formába hozza, kötegelje a fonalat.
A motolláknak két fajtáját kell megkülönböztetnünk, éspedig a kézimotollákat, valamint a leginkább horizontális tengelyű forgó motollákat.
A magyar nyelvterületen általánosan használt fonalmérő és motringolóeszköz volt a kézimotolla. Ennek két fő típusát használták: egyrészt az egyik végén villás elágazású, másik végén keresztpálcával lezárt rudat, másrészt a mindkét végén keresztpálcás rudat, ahol e keresztpálcák egymásra merőlegesen vannak elhelyezve. Ez a két fő típus területileg is meghatározott foltban jelentkezik. Európa nyugati, északnyugati és délnyugati területein a két keresztpálcás kézimotolla volt az általános, míg KeletEurópában (Oroszországban, Lengyelországban, Romániában, a Balkán-félszigeten és részben Magyarországon) az egyik végén villás elágazású.
A magyar nyelvterületen három-négy nagyobb foltban fordult elő a villás elágazású kézimotolla: a Dél-Dunántúlon, Hont-Nógrád vidékén, ritkábban a Bánátban és igen kiterjedten Erdélyben. Máshol a kézimotollák két keresztpálcás formájával találkozunk.
Eszközünk legáltalánosabb neve a motolla. Ez a név nyelvünkben szláv eredetű, és a Dunántúl déli fele kivételével az egész Kárpát-medencében így nevezik ezt a motringolóeszközt, függetlenül attól, hogy a régiesebb villás elágazású vagy pedig a két 359keresztpálcás forma. A Dél-Dunántúlon az olasz eredetű áspa a motolla neve, ugyancsak függetlenül attól, hogy villás elágazású vagy két keresztpálcás a formája.
A kézimotollák keresztpálcáinak két végére, illetve a villák szétágazásában visszafordulva vezetik fel a motollákra a fonalat. Így a lemért fonalmennyiség alapvetően két tényezőtől függ: 1. hogy milyen hosszú a kézimotolla rúdja és 2. hogy hányszor vezetik végig a fonalat a motollán.
A motolla hossza 35 és 180 cm között váltakozik, tehát igen nagy a különbség az egyes darabok között. Leggyakoribbak a 70-120 cm közötti rúdnagyságok. De a motollák még egy falun belül is eltérő méretűek szoktak lenni. Sokszor csak araszban említik amotolla méretét az asszonyok: „az én motollám ötaraszos”, „az enyém négy és feles”.
A múlt század végén még előfordult Vas, Zala és Somogy megyében, hogy a motollára egyszerre csak egy tele orsónyi fonalat vittek fel, és amikor a fonalat átadták a takácsnak megszőni, ez volt a tájékozódó számolás alapja. Ez egyszerű hosszmérés volt. Ám a magyar nyelvterület legtöbb vidékén a fonal tömegét mérték és így tájékozódtak a várható vászonmennyiségről – itt a szövést házi munkaként a család nőtagjai végezték.
A fonalat egyszer végigvezetve a motollán a teljes rúdhosszúság négyszeresét viszik fel. A szaporább számlálás érdekében hármasával (Erdélyben négyesével is) veszik a fonalakat s ezt a három (négy) szál fonalat országszerte igének nevezik. Több (10, 20, 40, 60, 100, 120, 150, 200) igét együtt számlálnak egy pászmának, majd 2, 3, 4, sőt 5 pászmát vesznek 1 darabnak. De ebben az alapszámolási rendben is sok változat van, számos a variáció Néhányat bemutatunk, ám távolról sem a teljesség igényével: a) nincs ige, hanem 100 szál = 1 pászma, 5-10 pászma = 1 darab; b) 3 szál = 1 ige, 20 ige = 1 húsz, 16 húsz = 1 darab; c) 3 szál = 1 ige, 40 ige = 1 negyven, 5-10 negyven = 1 darab; d) 4 szál = 1 ige, 35 ige = 1 kötet, 4 kötet = 1 darab; e) 3 szál = 1 ige, 60-90 ige = 1 sing, 3 sing = 1 fonal; f) 3 szál = 1 ige, 20 ige = 1 zseréb, 15 zseréb = 1 darab; g) 3 szál = 1 ige, 100 ige = 1 pászma, 400 ige a fejéből, 300 ige a koccsából, 200 ige a szöszből = 1 darab.
A forgó vagy karos motollák horizontális tengelyen mozgó fakarok. A 4-6, esetleg 8 fakar végébe egy-egy mankó alakú keresztfa van becsapolva, s ezekre rakják le, ezek között nyújtják ki a fonalat. Gyakori, hogy a karok körbeforgásait valamilyen elmés kis szerkezet számlálja, meghatározott fordulatszámnál egy fanyelv kattanása figyelmeztet, hogy például 60-szor forgott körbe a kerék. Néha óramutatón lehet leolvasni a fordulatok számát és így a felmotollált fonal hosszát. A karos forgó motollák elszórtan az egész Kárpát-medencében előfordulnak, de az általános kézimotollák mellett a legutóbbi időkig ritkaságnak számítottak. E vertikálisan forgó motringolóknak is aszerint motolla vagy áspa a nevük, hogy a korábban már bemutatott „motollás” vagy „áspás” területről származnak-e.
A fonalszámlálás és csoportosítás ugyanazon rend szerint történik a karos forgó motollánál is, mint azt a kézieszköznél láttuk.
