A JAVAK CSERÉJE
A JAVAK CSERÉJE
Az árucsere, a vásárok néprajza etnológiailag a javak cseréje (exchange of goods) nagy, átfogó tárgykörébe tartozik. A javak cseréje tárgykör sokkal szélesebb körű, mint az árucsere, mert a tárgyi világ megannyi tényezőjének adás-vevésén, megszerzésén, módosításán és továbbadásán túl magába foglalja a szellemi javak, a munka, a legkülönfélébb tevékenységek oly sokféle adását-vevését is. A történeti-társadalmi szempontú néprajztudomány az utóbbi időben fokozott érdeklődéssel fordult e témakör felé s azt a megállapítást tette, hogy a javak cseréje objektív társadalmi folyamat, mindenben hasonlatos a biológiai anyagcseréhez, azaz szükségszerű, amely mindig volt, ma is van és mindig is lesz, amíg társadalom létezik. A javak cseréje ezek szerint nemcsak gazdasági probléma, hanem összefüggései, tényezőinek kölcsönös előfeltételezettségei következtében olyan általános emberi, társadalmi viszonyulásrendszer, aminek a tanulmányozása a legtöbb információt képes szolgáltatni általában a kultúra, szorosabban véve a népélet egésze felől (Sahlins 1965; Földes 1974a). Éppen ezért a kutatása nem lehet egyetlen tudományág, mondjuk a néprajztudomány kizárólagos feladata, hanem az egyik leginkább interdiszciplináris tárgykör lévén, számos tudományág eredményeinek ilyen szempontú összegezése lehet csak (társadalomtudomány – szociológia, pszichológia; földrajztudomány – gazdaságföldrajz, településföldrajz; biológia – növény- és állattan, növényi és állati anyag-áruismeret; számolás, matematika – méréstan, mértékhasználat, árképzés, pénzhasználat; történettudomány – agrár-, ipar- és kereskedelemtörténet, általános művelődéstörténet, helytörténet, várostörténet, üzemtörténet, pénztörténet, jogtörténet stb.). Az más kérdés, hogy ezeknek az eredményeknek az integrálására leginkább a néprajztudományt tartjuk alkalmasnak. Minthogy a javak cseréje ily szorosan, mondhatni biológiailag hozzátartozik a társadalomhoz, természetes, hogy a társadalom időben és térben való tagoltsága, megannyi változása szintén hatással van rá. A javak cseréjének formáit, viselkedést, magatartást alakító hatását, érzelmi, értelmi és akarati motiváltságát, kialakuló struktúráit legcélszerűbb a társadalom legkisebb egysége, mindössze két ember viszonylatában vizsgálni. Ha a javak cseréjének alapmotívumait, magatartásra, viselkedésre ható lélektani tényezőit, kulturális-társadalmi hatásait közösségben, tehát nemcsak két ember viszonylatában kívánjuk megismerni, legcélszerűbbnek látszik a letűnt, kezdetleges (primitív) társadalmak vagy a ma is létező természeti népek gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai között, általában törzsi viszonylatban vizsgálódnunk. Már ezekben az alapviszonyulásokban is megtaláljuk mindazokat a gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőket és struktúrákat, amelyek jellemzőek egy-egy korra, népcsoportra, gazdasági-gazdálkodási típusra. Így ismerhetjük meg többek között a kereskedelmet 644is, ami a legkezdetlegesebb gazdasági, társadalmi és kulturális körülmények között is megjelenik, jelen van és különböző formákban működik (Földes 1976).
A javak cseréjének etnológiai kutatása három nagy tanulsággal szolgált. Először is azt állapította meg, hogy a javak cseréje a legjobb és ezért a legáltalánosabb módja a javak átadásának (eladás), a javak átvételének (vétel) és az átvett javak módosításának (változásának), valamint szükséges előzménye a továbbadásnak (elterjedésnek). Az adás-vételt illetően pedig a kutatás megállapította, hogy kétféle adás-vevés lehetséges: a rendes adás-vevés, szerzési mód az, amikor az eladott, átadott javakért igaz eredetű, saját tulajdonú, megfelelő értékű árat fizetnek; nem rendes, hanem rendkívüli adás-vevés, szerzési mód az, amikor a megszerzett javakért vagy egyáltalán nem fizetnek, nem adnak semmit, hanem a kérdéses javakat, bármilyen természetűek legyenek is azok, eltulajdonítják (ellopják, elrabolják, el- vagy kicsalják stb.), vagy nem igaz és nem megfelelő értékkel fizetnek érte („valamit dobnak az eladónak”, „lopott vagy hamis pénzzel fizetnek”, „hamis mértékkel mérnek és hamis pénzzel, csere esetén romlott, rossz minőségű vagy kevés anyaggal fizetnek”, „kényszerítik az eladót a hamis és kevés vagy rossz ellenérték átvételére” stb.) A rendes és rendkívüli adás-vevések, szerzési módok közti különbségek megítélésére elsőnek a természetes jogérzet hivatott. A jogérzet az adás-vevés intézményesülése során egyrészt joghagyományokban, másrészt törvényekben és rendeletekben fejeződött ki (Tárkány Szücs 1976). Harmadikként azt kell kiemelnünk a kutatás eredményei közül, hogy felfedték a javak cseréje és a migráció rendkívül erős kapcsolatát. A javak cseréje folyamán hármas migrációról beszélhetünk. Mozgást, helyváltoztatást végez egyrészt az eladó vagy átadó, másrészt a vevő vagy átvevő, akárcsak a javak cseréjének tárgya, maga az áru is, legyen az akármilyen természetű. E migrációknak több velejárója van. Mindenekelőtt a javak cseréjéhez kapcsolódó migrációs folyamatokhoz több-kevesebb kommunikáció tartozik. Ez a kommunikáció nem feltétlenül beszéd, lehet bármilyen más természetű jel vagy jelrendszer alkalmazása is. A kommunikációval szoros kapcsolatban áll a javak cseréjében részt vevő három tényező – eladó, vevő, áru – helyváltoztatása (amit a teherhordás, szállítás, illetve az utazás old meg). E helyváltoztatások általában együtt járnak a tulajdonviszonyokban bekövetkező változásokkal (az eladott, megvett vagy bármi módon megszerzett javaknak új tulajdonosa lesz: általában a vevő, az átvevő). Az árucserével kapcsolatos helyváltoztatások és a tulajdonviszonyokban bekövetkező változások szorosan összefüggenek az árucsere-migrációval. A különféle árucsere-folyamatok, ügyletek gyakran időleges vagy időtlen, végleges helyváltoztatással járnak. Nemcsak hosszú utazásokkal, szállításokkal, hanem személyes áttelepülésekkel, elvándorlásokkal is. Az árucsere-migráció hármas tagoltságú: a migrációban részt vehet az eladó, a vevő és az áru együttesen vagy külön-külön is. A különféle árucsere-migrációkkal magyarázható sok interetnikus kapcsolat is (Schubert 1988; Dankó 1986).
