PÉCS
PÉCS
Pécs ősi vásárhely a Mecsek déli lejtőjén, egy nyugat-keleti, a dunai átkelőhelyekhez tartó, a Dunával párhuzamosan haladó észak-déli irányú főútvonalat keresztező út mellett alakult ki. Már a római korban jelentős település, kereskedelmi központ volt. Tudjuk, hogy István király vámmentességet adott a pécsi kézműveseknek és kereskedőknek az egész ország területére. És ha a középkori pécsi vásárokról nem is tudunk pontos adatokat, ez a vámmentesség is igazolja, hogy léteztek, s hogy Pécs városi kiváltsággal, tehát vásárszabadalommal is rendelkezett, hogy az árucsere szempontjából számottevő lakossága volt. A pécsi vásárok az egész középkor folyamán fennálltak, virágoztak. Erre vall az is, hogy a török hódoltság alatt már megvoltak, s nemcsak megmaradtak, hanem új színekkel is gazdagodtak. Pécs jelentős árucsereközponttá vált. Az egykorú német írókon kívül (reiche türkische Handelstadt) Evlia Cselebi is így vélekedett. Szerinte a város főútvonala mellett, a Budai kaputól a Szigeti kapuig négyszáz mesternek állt a boltja, és a Kelet minden neves áruja megtalálható volt bennük. I. Ferdinánd Budán, 1528. február 6-án megerősítette II. Ulászló és II. Lajos Pécsnek adott kiváltságlevelét, amelyekben már a vásárok mint jelentős, országosan számon tartott intézmények szerepeltek. Pécs jelentős vásárhagyományaira utal az a tény is, hogy a török kiűzése után azonnal a legelsők között kapott új vásárszabadalmat. I. Lipót 1699. augusztus 15-én négy országos vásárt engedélyezett a városnak. A négy vásárból hamarosan havonkénti vásár, azaz évi tizenkét vásár lett. Az 1742. augusztus 20-án kelt újabb vásári kiváltság már ezt engedélyezi. 1804. január 27-én a hetivásárokról rendelkeztek, amikor is a hét minden napján tartott piacokból kettőt, a szerdait és a szombatit hetivásárrá minősítették. Ezzel a renddel éltek aztán a pécsi vásárok, hetivásárok, piacok mindaddig, amíg a város közlekedési viszonyai hátrányosan meg nem változtak (Dankó 1965).
A dunai hajózás (gőzhajó) fejlődése Pécset erősen visszavetette, hiszen a városnak nem volt vízi útja. A vasút kiépítése sem kedvezett Pécs árucseréjének, egyrészt mert későn épült meg, másrészt pedig amikor elkészült, jelentős területeket, helységeket kivont Pécs vonzáskörzetéből. A közlekedési viszonyok megjavításával számos helyen keletkezett vásár vagy szaporodott a számuk, még Pécs közvetlen szomszédságában is. Nem csoda, ha éppen Pécsett emeltek szót (1906) a vásárok számának emelése ellen és helyeselték, hogy például Kaposvár a korábbi négy vására mellé nem kapott még négy újabbat. A pécsi árucsere érdekeit szem előtt tartva a megyei szervek is így vélekedtek, és például a város közelében lévő Püspöknádasd, Hetvehely és Magyarszék újabb vásárokra vonatkozó igényét nem helyeselték, ellenezték.
Pécs települését nagyban befolyásolta a vásár, a piac. A város az ún. belsővásárteres, fallal körülvett települések közé tartozott. A vásártér a város központjában alakult ki, a mai Széchenyi téren, összefüggésben a déli oldalon a városon végighúzódó főútvonallal (Rákóczi út). A Széchenyi tér volt a Nagypiac, a közelben lévő Jókai tér pedig a Kispiac, a Haltér eredeti neve pedig Halpiac volt. Az Alsósétatérnek két neve is volt, az itt árusított árucikkek után: Búzapiac, Edénypiac. A mai Kórház téren volt a Disznópiac, az Irányi téren pedig a Marhapiac. Mindezek a helyek vásárutcákkal voltak összekötve, és így vásári, de még hetivásári napokon is az egész belváros egyetlen, összefüggő vásárt alkotott. A 18–19. század fordulójától kezdve figyelhető meg az a törekvés, hogy a vásárt kitelepítsék a város központjából. Számottevő eredmények elég későn születtek, egészen az 1920-as évekig csak a történetileg kialakult vásárterek nagyobbításával, a környező utcákra, terecskékre, a régi temető irányába való kiterjesztésével találkozunk. Itt állították fel aztán a múlt század végén a városi hídmérleget is.
A vásárterek, vásárutcák mentén, tehát a város központjában alakultak ki a messze földön híres vendéglátóhelyek. Közülük a legnagyobb a Nagypiacon 1845-ben, a korábbi fogadó helyén létesített Nádor szálloda volt. Ebben a fejlődési szakaszban vált a Nagypiacot és a Tettye közelébe telepített Marhavásárt összekötő Király (ma Kossuth) utca a város kereskedőutcájává, üzletnegyede központjává.
A pécsi vásárok, hetivásárok, piacok történetét eléggé ismerjük. Benne jelentős szerepet játszott a pécsi kézművesség, ipar fejlettsége, a környék mezőgazdasága, bányászata, háziipara. A pécsi vásárok az állatforgalom szempontjából is kiemelkedtek, a baromfipiac is. nevezetes volt. A múlt század derekától 690kezdődően erőteljesen jelentkezett a város körül kialakult élelmiszer-termelő körzet, részben piacon kívüli, házhoz szállításos árusítással (tej, tejtermék, tojás, baromfi, zöldségfélék). Pécs árucsere-alkalmain is több etnikum találkozott: ormánsági, sárközi magyarok, bosnyákok; távolabbról tolnai és somogyi magyarok, németek, szerémségiek; magyarok és horvátok. A pécsi vásárok kitűntek azzal is, hogy forgalmuk növelésében sokkal inkább részt vettek a nagyiparosok, nagykereskedők, mint más vásárok esetében. A pécsi vásárok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a város a Dél-Dunántúl vezető települése, gazdasági, társadalmi és kulturális központja, valódi nagyváros legyen.
68870. térkép. Pécsi hetivásár – az árusok helyelosztása, 1861
)
