SIKLÓS
SIKLÓS
Siklós jellegzetes váralja település. Már a 13. század végére mezővárosi szintet ért el. A település egyik korai említése éppen vásárával kapcsolatos, s egyben rávilágít arra is, hogy milyen hatalmaskodások estek vásárók alkalmával. 1294-ben a siklósi várnagy a siklósi vásáron feltartóztatta a szársomlói várnagy lovát. Siklós fejlődését nemcsak vára biztosította, hanem rendkívül jó fekvése is. Siklós a drávai átjárókhoz vezető út őreként, az Ormánság keleti végén, nagy kiterjedésű kisfalvas terület és termelői körzet központja. Ilyennek találták a törökök is, és ezért helyeztek el benne számos török intézményt, többek között vásárt. A török kori vásár bizonyára olyan orientális volt, mint a nála jóval nagyobb pécsi vagy a hozzá hasonló szigetvári. A kereskedelem nem annyira a görögök, mint inkább a szerbek kezébe került. A szerbek a törökök kiűzése után is itt maradtak, sőt menekülő szerbekkel létszámuk még nőtt is a 18. század folyamán. Siklóson a 18. század második felében erőteljesen fellendült a korábban sem jelentéktelen kézművesség (szűcsök, csizmadiák, szíjgyártók, fazekasok, kerékgyártók, bognárok stb.) és kereskedelem (takarmány, bor, gabona, bőr, sertés, szarvasmarha, ló, fa, kocsi stb.).
Új vásárszabadalmat csak a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc leverése után, 1715-ben nyert. Hetivásárának ügyét 1826-ban rendezték, majd 1831-ben. A siklósi hetivásár napja péntek, de a nagyhéten nagypéntek helyett nagycsütörtökön volt. Siklós vásárainak időpontjai érdekesen alakultak. Az év első vásárát március 19-ének a hetében hétfőn, a másodikat Szentháromság-vasárnap (pünkösd után első vasárnap) utáni hétfőn, a harmadikat Nagyboldogasszony ünnepének (augusztus 15.) hetében hétfőn, aztán november 30-án és december 2-án tartották (Fejes S. 1937; Bezerédy 1982; Szita 1982; Erdődi 1982). Siklósnak tehát évi öt vására volt, amiből hármat hétfőn tartottak, kettőt pedig megadott időpontban, esetleg vasárnap is, ha november 30-a, illetve december 2-a vasárnapra esett. E két utóbbi vásár megtartása néha az időjárástól függött. A márciusi vagy tavaszi vásár nagy állatvásár volt, igen sok választási malacot hoztak fel rá a környező falvakból. A második a késő tavaszi vásár volt, sokan csak kései vásárnak mondták. Ekkor sok takarmány, gabona, bor fogyott. Nagy volt a sertés- (süldő-) forgalma is. Sokszor megesett, hogy a környező uradalmak is ekkor vásároltak továbbtartásra. A nagyboldogasszonyi vásár volt a legnagyobb. Egy kicsit már őszi vásárnak tartották. Igen sok iparcikk, főleg ruhanemű fogyott. De ekkor vették meg a hízónak valót azok, akik korábban még nem szerezték be választási malacként vagy süldőként. Ekkor kelt el a legtöbb ló is. Ugyanis a nagy nyári munkákban a rossz, gyenge lovak leromlottak. Könnyű dolga volt a vevőnek, mert mindjárt láthatta, hogy milyen lovat vesz – ha vesz. Sokan voltak – lóhoz értő gazdák, cigány kupecek –, akik kimondottan ilyen leromlott lovakat kerestek. Olcsón megvették őket és télen feljavították, aztán vagy megtartották, vagy továbbadták.
Az év végi két vásár téli vásár volt, jelentős terményforgalommal. Ezenkívül a fa, tüzelőanyag, bor, téli ruházati cikkek voltak a legkeresettebb áruk. A siklósi vásár a váron kívül, a váralját kerítő, közepe táján kiszélesülő, kereszteződésében térré táguló főutcán volt. Az állatvásárt a század elején helyezték el a gyűdi út mellé, a vasútállomás közelébe, ahová aztán a harmincas években a kirakodóvásár is követte. A siklósi vásár tehát egynapos vásár volt, az állat- és termény-, valamint a kirakodóvásárt egy helyen, egy napon 687tartották. Ez a nagy forgalom ellenére azért volt lehetséges, mert a vonzáskörzetébe tartozó minden településről elérhető volt egy nap alatt. A siklósi vásárok ma is élénkek, a dél-baranyai kisfalvak árucserealkalmai. Kipakolnak rá rendszeresen a városi, sőt pécsi, mohácsi állami, szövetkezeti boltok is. Legjelentősebb ma is a nagyboldogasszonyi vásár. Újabban azzal is gazdagodott, hogy ezen a vásáron stafirozzák ki az iskolásokat. Ekkor vesznek nekik új ruhát, cipőt, nagykabátot.
