KISKARÁCSONY BÖJTJE: ÚJÉV ELŐESTÉJÉNEK BÖJTÖS ÉTKEZÉSE
KISKARÁCSONY BÖJTJE: ÚJÉV ELŐESTÉJÉNEK BÖJTÖS ÉTKEZÉSE
A Magyar Néprajzi Atlasz derítette fel azt a sajátos körülményt, hogy katolikus vidéki településeken a magyar nyelvterület két övezetében, északon Pozsonytól Zemplén vármegyéig, délen pedig az Alföldön, a december 31-i étkezés következetesen böjtös volt a századfordulón, ami a 20. század folyamán aztán a többi települések húsos étrendje felé mozdult el (MNA VII. 454. térkép). A Dél-Alföldre a szokás kerülhetett a hódoltság utáni újratelepülés során, északi telepesekkel. A december 31-i böjtös vacsora az 1900 körüli évtizedekben mindenesetre egy igen archaikus étkezési rend a magyar nyelvterületen.
A január 1-jei újév vigiliája a katolikus egyházban sosem volt központilag előírt vagy tanácsolt böjtös nap. Hogy helyi szabályzat az északi területeken korábban esetleg ajánlotta-e, még megvizsgálandó az érintett egyházmegyékben. Az egyházi irodalomban Lonovics József kalocsai érsek ilyen hazai böjtöt nem ismer, csak a korai kereszténység idejéből említi Rómában, ahol a január elsejei pogány örömünnep ellenpontjaként vezették be (Lonovics J. 1857: I. 58). Ha nem volt idevágó hazai egyházi ajánlás, akkor két magyarázat lehetséges. Az egyik a középkori karácsonyi évkezdet és a később kizárólagossá vált január 1-jei évkezdet váltása kapcsán laikusok számára könnyen leszűrhető olyan következtetés, hogyha böjtös volt a karácsonyi évkezdet vigiliája, ugyanilyen legyen a január 1-jeié is. Ez a logika figyelmen kívül hagyja, hogy december 24-e nem az évkezdet, hanem a karácsonyi ünnep vigiliája minőségben volt böjtös nap. Támogathatta ezt a következtetést a január elsejének az egyházban legalább a 15. századtól szokásos kiskarácsony elnevezése, ami a népnyelvben a 20. századig használatos maradt, s ennek megfelelően az érintett területeken december 31 kiskarácsony böjtje (MNA VII. 453. térkép). A másik magyarázat az, hogy ahogyan hiedelmek, úgy ez az étkezési szokás is mozoghatott a kereszténység előtti gyökerű téli ünnepi ciklus keretében.
A szóban forgó területeken újév előestéjén a böjtös vacsora a böjtös ünnepi étrendekéhez hasonló volt: hüvelyes, káposzta, gomba, gombáskáposzta, lencsésgomba, korpacibere leves és főtt (metélt, derelye) vagy öntött, mákos, túrós tészta, illetve helyenként haláljósló tollas pogácsa. Sok helyütt szokásos volt vízben főtt szemes termény (bab, búza, kukorica) csemegézése. Általában hiányzott viszont a december 24-i vacsora pálinka-méz-fokhagyma-ostya-dió-alma bevezetése, illetve befejezése (MNA VII. 457–459. térkép; Kisbán E. 1994c).
