A HÁZTARTÁS KARBANTARTÁSA
678A HÁZTARTÁS KARBANTARTÁSA
A takarító, lakást karbantartó munkák közül a seprést, a szemét kihordását kísérték – országszerte általánosan – előírások és tilalmak. Ezek háttereként a „szemét mint a ház, család tartozéka” elképzelés nyomai lelhetők fel: e tartozékok segítségével a lakókat meg lehet rontani. Közismert hiedelem vonatkozott például a szomszéd tőle lopott szeméttel való megrontására; vagy a szomszéd tejhasznát, szerencséjét lehetett megszerezni a lopott szemét saját szemétdombba gyűjtésével. Az év és a nap halotti, természetfölötti időszakaiban tilalmak korlátozták a szemét kivitelét, amelyek eredete feltehetően ahhoz az elképzeléshez köthető, hogy ilyenkor a háztartás minden terméke a halottaké.
Naplemente után nem vittek ki szemetet a házból, mert elvinnék a tehéntől a tejet, szerencsétlenség lenne a házban, nem menne férjhez a lány. Ez a tilalom bizonyos alkalmakkor egész napra szólt: karácsonykor, néhol szerdán és pénteken. A „kifelé seprés” tilalma a halottas házra vonatkozott, továbbá karácsony estére, néhol az egész karácsonyi tizenketted idejére: a szemetet az asztal vagy a koporsó alá seperték. Helyenként változóan egyéb alkalmakhoz is fűződtek egész napos seprési tilalmak: vasárnap, aprószentek napja, újév, csirkekelés ideje, útnak indulás napja. Hasonló hiedelmek fűződtek sok helyen a trágya kivitelének naplemente utáni vagy ünnepnapokra vonatkozó tiltásához. A „befelé seprés” – sokfelé elterjedt hiedelem szerint – szerencsét hozott a házhoz.
A meszelésre vonatkozó szabályok a féregűzéssel voltak szoros kapcsolatban. Általános nézet volt, hogy holdfogytakor kell meszelni, hogy ne legyen patkány, svábbogár a háznál. Helyileg egy-egy ünnepnapra is vonatkozott előírás, más magyarázattal: Lucakor kell meszelni, hogy ne legyen dög, újévkor, hogy ne legyenek fejfájósak. A meszelés tiltását is azzal indokolták, hogy sok féreg lenne a háznál, ha bizonyos napokon meszelnének: az általános holdtöltén kívül tiltották néhol pénteken, valamint áldozócsütörtökön is.
A mosáshoz az egész nyelvterületen ismert tilalmak fűződtek, amelyek elsősorban a hét napjaira vonatkoztak. Általános volt a vasárnapon és egyházi ünnepeken kívül a pénteki mosás (és mángorlás, vasalás) tiltása. A pénteki, különösen a nagypénteki tilalom ellen vétőkről szóló tabumondák, amelyeket a Tilalmak c. részben említettünk, katolikus falvakban közismertek voltak. A keleti területeket kivéve mindenütt ismert volt a Luca-napi mosási tilalom is, a Dél-Dunántúlon Borbála-napon szintén tiltották a mosást. Halottak hetében egyéb házimunkák mellett a mosás is tilos volt; a karácsony és vízkereszt közti tizenketted idején pedig nem volt szabad teregetett ruhának lennie a padláson, mert sok állat döglene a következő évben. A mosás sikerét biztosító mágikus kísérőcselekményekre szórványos, helyi jelentőségű adataink vannak. Például Szatmárban, amikor a lúgot ráöntötték a szennyesre, utána kellett köpni, hogy a ruha fehér legyen.
