FÉREGŰZÉS
FÉREGŰZÉS
A kártékony rágcsálók és rovarok – patkány, menyét, egér, bolha, svábbogár – paraszti háztartásból való elűzésének „racionális” módszerei (mérgek, csapdák) mellett változatos mágikus módszereket gyakoroltak az egész magyar nyelvterületen; emellett sok előírás és tilalom, sőt ünnepi rítus célja volt ezek távol tartása. Az eljárások egy részét 679a kártevők megjelenése esetén alkalmazták: halottmérő rúd darabját dugták a patkánylyukba, ráolvastak („leszámolták” a patkányokat visszafelé számlálással), zajt keltettek síppal, dudával, kolomppal, ostor pattogtatással; „elküldték”, „elvezették” őket a folyóba, ráolvasás vagy zajkeltő eszköz segítségével. A ráolvasással vagy más módon „elküldő” módszerek gyakori eleme a „gazdag helyre”, szomszédba, másik házba vagy a malomba küldés. Például: kilenc összeszedett, rongyba kötött patkányt kocsira dobtak, hogy az összes patkány a kocsi tulajdonosának házához költözzék.
A naptári ünnepekhez kapcsolódó eljárások a megelőzést szolgálták. Legáltalánosabb volt a nagypénteki és nagyszombati féregűzés: kora hajnalban körülfutották vagy körülseperték a házat (háromszor, meztelenül, szótlanul). A nagypéntek reggeli tűzgyújtási tilalommal függött össze a patkányok „füstös kéményhez” küldése: ezt addig kellett végezni, míg sehol sem égett a tűz (pl. a család lánya meztelenül körülseperte a házat). Nagyszombati első harangszókor a „templomba küldték” a patkányokat, ráolvasással, például: „Patkányok, beharangoztak, menjetek a templomba!” Ugyanez történhetett más ünnepi vagy vasárnapi, újhold pénteki harangszókor is. Elterjedt volt az Alföldön a gyerekek mondókával kísért patkányküldő kolompolása is nagyszombaton. „Patkányküldő nap” volt még Kázmér (márc. 4.) és Nikázius (dec. 14.). Ezeken a napokon írott ráolvasásokat alkalmaztak, például felírták a falra: „Ma vagyon szent Nikázius napja, takarodjatok patkányok.” A 17. századból több, a 20. századi paraszti ráolvasásokhoz hasonló patkányküldő szöveg maradt fenn nemesi levéltárakban. Ez azt jelzi, hogy a módszerek egy része akkor még minden társadalmi rétegre kiterjedő szükségleteket elégített ki.
Szent György-napon, továbbá március 1-jén és a béka első megszólalásának napján a bolhát küldték el a háztól. Egy volt Alsó-Fehér vármegyei adat szerint: Ha Szent Györgykor meztelenül körülseprik a házat, egy évig nem lesz bolha. A féregűzés általánosan ismert időpontja volt a holdtölte is, a holdanalógia elve alapján.
Az említett eljárások és mágikus kísérőelemek közül igen régi gyökerű és egész Európában elterjedt a körülfutás, a zajkeltés, a ráolvasás és a meztelenség, valamint a „vízbe küldés”. Ezek egyúttal a legáltalánosabb és legrégibb rontáselhárító módszerek közé tartoznak. A középkorban az egyházi benedikció Európa sok helyén a féregűzésre is kiterjedt; a jelenkori paraszti eljárások egységesítéséhez ez is hozzájárult. A naptári ünnepeken és jeles napokon végzett féregűzés Európa különböző helyein különböző szentek névnapjához kapcsolódott (Gertrúd, Medárd, Szent János napja).
A patkányküldést, féregtelenítést sok helyen helyi specialisták végezték, akiknek gyakran „tudós”, „ördöngös” képességeket tulajdonítottak.
