VILÁGKÉP
VILÁGKÉP
Minden népnek van elképzelése a világmindenség közvetlenül érzékelhető részének: a Földnek, az égnek, az égitesteknek és az embert körülvevő természet jelenségeinek keletkezésére és mibenlétére vonatkozóan. A magyar parasztság világmagyarázó hagyományai rendkívül sokrétűek. Részei voltak ennek saját mindennapi tapasztalataik, a világ teremtésére vonatkozó keresztény bibliai hagyományok, a természettudományos világkép iskolából, nyomtatott forrásokból, nemesi-egyházi, majd városi-polgári kultúrából, a „tudós mágiából” vagy a hivatásos orvoslásból tudásukba került elemei és nem utolsósorban hagyományos nézeteik a világról. E hagyományok szintén összetettek: „általános emberi” világmagyarázó nézetekből, „ősvallási” elemek maradványaiból és mindenféle, a magyar néppel kapcsolatba került nép, vallás, eszmeáramlat hozadékaiból. Az utolsó száz-százötven év gyűjtéseiből származó adatok néhány rendkívül archaikus vonásra is utalnak, amelyekből a kutatás több ízben megkísérelte a magyarság kereszténység előtti – szintén nem egységes és egynemű, hanem különböző hatásokra állandóan változó – „ősvallásának” részeként létező világképet rekonstruálni. Az adatok azonban rendkívül töredékesek, amellett éppen a legrégiesebb elemek többnyire olyan általános vonások, amelyek nagyon sok nép valamikori mitológiájában fellelhetők. Mindezek miatt egy egységes ősvallás egységes világképét egészében rekonstruálni – a kutatás jelenlegi állása mellett – nem lehet, de rá tudunk mutatni azokra az archaikus elemekre, amelyek bármely nép valamikori mitológiájának – így a magyarságénak is – részei lehettek.
