A TERMÉSZET
A TERMÉSZET
Az embert körülvevő természetre vonatkozó tapasztalati tudásanyag és a növény-, állatvilágra, az időjárásra, ásványokra vonatkozó hiedelmek egymással szoros kapcsolatban, egy rendszerben működtek; egyazon „világ” más-más típusú, de szorosan összefonódott, azonos értékűnek tekintett magyarázataként, értelmezéseként. A természetben található tárgyak sokféle lehetőséget nyújtottak a mágikus gyakorlatban való felhasználásra is. Ez a mindennapi élet sok területén – így például a gyógyításban – szintén szorosan összefonódott az ún. racionális gyakorlattal. A természeti környezetre vonatkozó tudás és a környezet tárgyainak gyakorlatban való felhasználása sokrétű: változatos sorát alkotja „ősi”, a Föld sok népénél ismert hiedelmeknek, ókori magaskultúrák kereszténység közvetítette írásos hagyományainak, a középkori hivatásos orvoslás, asztronómia és asztrológia receptkönyvek, füvészkönyvek, kalendáriumok, csíziók által terjedő elveinek és gyakorlatának és nem utolsósorban a középkori egyházi benedikciógyakorlat parasztság kezére jutott elemeinek. Mindezek hátterében ott állnak a parasztság saját világmagyarázó, természetmegfigyelő és értelmező törekvései is. (A népi természetismeretről, a természet tárgyainak, jelenségeinek hiedelmeiről, mágikus felhasználásáról: Hovorka–Kronfeld 1909; Dänhardt 1907–1912; Szendrey Zs. 1937c).
