ERDEI ÉS FAIPARI MUNKÁSOK
ERDEI ÉS FAIPARI MUNKÁSOK
A fa kitermelése, feldolgozása már az őskortól ismert, összetett tevékenység, melynek során e természet adta szerves anyagot eredeti helyéből kimozdítják, elszállítják, kisebb vagy nagyobb átalakítással hasznosítják. A vonatkozó gazdagon árnyalt szókincs tanúsága szerint a magyarság már jóval a honfoglalás előtt űzte ezt a sokrétű foglalkozást, és ezen belül megindult bizonyos szakosodás is, mely a Kárpát-medence erdős tájain tovább fejlődött.
A feudalizmus korának erdei munkáiról, főként magukról a munkásokról ma még keveset tudunk (Sápi V. 1967; Imreh I. 1983; Takács L. 1991). Az erdő tulajdona és egyéb külső (munka-) feltételek szabták meg a robotos, részes, napszámos vagy szakmányos (teljesítmény szerinti) munka időben és térben változatos, változó jellegét, illetve arányát. Volt továbbá saját tulajdonban végzett erdei és fűrésztelepi munka, valamint szállítás (tutajozás) is. A török hódoltság utáni időktől megfigyelhető az erdők mind nagyobb kiélése, pusztítása – s ezen a helyzeten a szórványos és elszigetelt fásítások sem javítottak –, valamint a bérmunka fokozatos térhódítása.
A tőkés gazdálkodás időszakáról jóval több, ha a nagyobb erdős tájanként nem is arányosan megoszló adattal rendelkezünk. A rövidebb közléseket, szórványos adatokat nem is számítva, néprajzi szempontból legtöbbet a Felföld munkásairól tudunk (Erdélyi Z. 1956; Matusz A. 1971; Dobrossy I. 1976; É. Kovács L. 1976; Petercsák T. 1986; Paládi-Kovács A. 1988; Vasvári Z. 1993), jóval kevesebbet a dunántúliakról (Hegyi I. 1957) és az erdélyiekről (Garda D. 1979). Címszavakra bontott összegzések találhatók a Magyar Néprajzi Lexikon egyes köteteiben. Átfogó összevetés készült az idénymunkások különféle munkaszervezeteiről (Katona I. 1961), vázlatos összegzés az erdei, faipari munkásokról (Katona I. 1965); az erdei munkások mai életét részletesen is bemutatták az erdőgazdálkodás keretében (Varga D. 1970).
Az erdei és a faipari munkásokról szóló alábbi fejezetünk a teljesség igénye nélkül próbál hiánypótló áttekintést nyújtani a különféle alkalmi, kétlaki, (félig) hivatásos, 199jórészt szakképzetlen munkások társadalmi helyzetéről, tevékenységéről és életviteléről, mellőzve a munkaeszközök és a technikai eljárások bemutatását, előtérbe állítva a dolgozó és a társaival együttműködő embert. A rendelkezésre álló források zömmel a tőkés gazdálkodás idejére vonatkoznak, így e korszakkal foglalkozunk legbővebben, s csak utalunk a feudalizmus időszakára és az 1945 utáni átalakulásra.
A GAZDASÁGI KÖRÜLMÉNYEK
MUNKASZERVEZÉS, TOBORZÁS – HELYBELI ÉS VÁNDORMUNKA – A MUNKA IDŐTARTAMA
MUNKASZERVEZETEK: LÉTSZÁMUK, VEZETÉSÜK, TAGSÁGUK
A FÁVAL KAPCSOLATOS MUNKÁK: A VÁGÁSTÉR, MUNKAREND – MUNKAMENET – MUNKAMEGOSZTÁS
SZÁLLÁS, ÉLELMEZÉS
BÉRFORMÁK ÉS KERESET
