A GYÁRIPAR TECHNIKAI FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZADBAN
243A GYÁRIPAR TECHNIKAI FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZADBAN
Magyarországon a gyáripar és az ipari munkásság kialakulása köztudottan a 19. század második felében ment végbe. Az első gyárak nem annyira a méretük vagy munkáslétszámuk tekintetében különböztek a korábbi manufaktúráktól, mint inkább a gőzgépek bevezetése s a hozzájuk igazodó gyártási technológiák, munkaszervezeti formák által. A hazai üzemekben 1841-ben mindössze 6, 1848-ban is csupán 45 gőzgép dolgozott. Az ipari forradalom Magyarországon 1860 után kezdett igazán kibontakozni. 1863-ra a gőzgépek teljesítménye elérte a 10 425 lóerőt, s a kiegyezés előtti években is tovább nőtt a gőzgépek száma. Ez a technikai fejlődés főként a vas- és gépipart, illetve a malomipart alakította át. Lassabban haladt a bányák gépesítése. Jelzi a változást, hogy a fából készült szállítópályák hossza a bányákban 1869–1873 között 468 km-ről 403 km-re csökkent, ugyanakkor a vaspályák hossza 273 km-ről 244454 km-re növekedett. A bányagépesítés azonban még kezdetleges fokon állt, a szállítás döntően emberi erővel és bányalovakkal történt. 1875-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. üzemeiben mindössze 10 gőzgép dolgozott, ott főként a vizet szivattyúzták velük (Sándor V. 1954: 6–9, 38, 132). Hazánkban a vasolvasztó kohók többsége még az 1890-es években is faszénnel üzemelt. Kokszot csupán hat nagyolvasztó használt az országban (Likéren három, Korompán, Resicán és Vajdahunyadon egy-egy). Ilyenformán az erdei szénégetés továbbra is virágzott. A gőzgépek bevezetésével fokozatosan megszűnt a korábban vízi erőre alapozott iparágak (például hámorok, malmok) idény jellege. Mivel télen a patakok befagytak, a vízikerékre kapcsolt gépezetek legtöbb helyen csak március 5. és november 1. között dolgoztak. Ezért a 19. század végén a régi hámorokban, vízimalmokban is gőzgépet állítottak be, hogy a munka egész éves folyamatosságát megvalósítsák (Kiszely Gy. 1968: 96; Koroknai Á. 1980: 130). A szénbányászatban a kereslet ingadozása okozott évi ciklusosságot. Ősszel, télen – amikor a háztartások több szenet igényeltek – a bányák is több munkást vettek fel, mint a tavaszi és nyári hónapokban (Szabó Z. é. n.: 132).
10. ábra A magyar gyáripar fontosabb adatai (1929-1939)
