II.
II.
Miksa, római király, a pápai méltóság megszerzését igéri Erdődi Tamásnak. Az 1505-ik év országgyűlés. Lajos születése. Anna királyné halála. Lajos király koronázása.
Miksa a Magyarország és Velencze között fennálló szoros szövetség felbontására több ízben tett kísérletet, melyet a prímás mindig meg tudott hiusítani.* És míg ily módon külső politikájában Magyarország közreműködésétől meg volt fosztva: örökösödési igényeit szent István koronájára veszély fenyegette.
Erre nézve Velencze magyarországi követének 1502 január 16-iki jelentése érdekes részleteket tartalmaz. 1504 febr. 12-ikén II. Ulászló és a signoria között újabb szerződés létesűlt, mely Magyarországnak évi 30,000 arany segélyt biztosított minden viszonszolgálati kötelesség nélkül.
Anna franczia herczegnő, II. Ulászló neje, ki 1502 september végén érkezett Magyarországba és Erdődi Tamás által királynéva koronáztatott,* a következő év augustus havában leánygyermeket szült, ki a prímás által megkereszteltetvén, anyja nevét nyerte. Néhány hónappal utóbb a királyt szélhűdés érte, a mi azon föltevésre szolgáltatott alapot, hogy sem hosszú életre, sem fiörökösre többé nem számíthat.
Frangepán, veszprémi püspök, kinek székéhez a királyné koronázásának joga ősi időktől fogva kapcsolva volt, mellőztetett, mert nem volt fölszentelt püspök. II. Ulászló oklevelet állít ki arról, hogy ezen esetből a veszprémi püspök koronázási jogára sérelem nem származhat. TÖRÖK János: Magyarország Prímásai II. 84.
Ily körűlmények között azokban, kik a trónra vágytak, a reménység, melyet a király házassága kioltott, újra föléledett. De Corvin János, kit a köznemesség nagy része jelöltjéül tekintett,* kevéssel utóbb (1504 october 12-ikén) elhúnyt, és kiskorú fia, Kristóf, csakhamar követte a sírba.
A köznemesség kezdetben ellenséges állást foglalt el a Zápolyai-ház irányában; mit az 1497. évi országgyűlés eseményei szembetünővé tesznek. Zápolyai István élete végső éveiben szoros viszonyban állott az udvar és az olygarchia főembereivel; ezt bizonyítja azon körülmény, hogy végrendeletében a prímást, az alcancellárt, Ujlakit, Geréb Pétert, Som Józsát és Raskai Balázst jelölte ki gyermekei gyámjául. Özvegye is kegyben állott az udvarnál és Anna király-leány egyik keresztanyjáúl választatott.
Így azután Zápolyai János gróf lett a helyzet ura; annál inkább, mert ép oly nagyravágyó, mint ügyes anyja sietett a Corvin-család nevének varázsát és híveinek támogatását czéljainak szolgálatába vonni; a mennyiben János herczeg özvegyével kölcsönös örökösödési szerződést kötött, és ifjabb fiának György grófnak eljegyezte Corvin János leányát.
Már előbb ki tudta vinni, hogy a királyleány egyik keresztanyjává ő választatott. És most felbátorítva érezte magát arra, hogy annak kezét elsőszülött fia János gróf részére kérje meg; kilátást nyújtván a királynak, hogy ily módon biztosíthatja leánya számára a trónt; míg párthívei azt hangsúlyozták, hogy a Miksával kötött örökösödési szerződést a nemzet soha sem fogja elismerni.
Miksa, ismervén az országban uralkodó hangulatot, egyedűli reményét a királyba helyezte. Mivel pedig Ulászlót állhatatos ellenállásra bírni csak a prímás volt képes; ezt minden áron meg kellett nyernie és az érdekközösség szoros kapcsával magához csatolnia.
E végből az 1505-ik év május havában oklevelet állított ki, melyben arra kötelezi magát, hogy a pápai szék megüresedésekor befolyását az uralkodóknál és bíbornokoknál az esztergomi érsek megválasztatása érdekében fogja felhasználni; egyúttal kifejezi bizalmát a sikerben, mert a spanyol királylyal már is megállapodása van az iránt, hogy nem fogják megengedni franczia főpapnak megválasztását, a franczia király pedig, ha a saját jelöltjét, Amboise bíbornokot, keresztűl nem viheti, bizonyára a magyar prímást fogja támogatni.
A titok megőrzése végett, legbizalmasabb minisztere, a gurki püspök által sajátkezűleg iratta meg az oklevelet, melyet azután aláirásával és a birodalmi pecséttel látott el.*
Pasqualigo, velenczei követ, 1511 aug. 15-ikén jelenti, hogy a megelőző napon a prímás megmutatta néki s elejétől végig elolvastatta vele ezen oklevelet, melynek tehát létezése és valódisága iránt nem merűlhet föl kétség.
MAXIMILIÁN CSÁSZÁR.*
Dürer Albert eredeti szénrajza után, mely a bécsi Albertinában őriztetik.
Maximilián császár arczképe Dürer Albert szénrajza után készűlt, mely a bécsi Albertínában őriztetik.
Kérdés, hogy ezen császári ígéretnek milyen jelentőséget kelljen tulajdonítani?
Ismeretes, hogy Miksa a maga elé tűzött czélok elérésére a legkülönösebb eszközöket is kész volt felhasználni; könnyen fellobbanó lelkesedésében a legmerészebb kötelezettségek elvállalásától sem riadt vissza.
Nemcsak püspökségek, érsekségek odaígérésében volt bőkezű.* Valamint 1493-ban II. Ulászlónak cserében Magyarországért felajánlotta a német birodalom kormányát; úgy 1515-ben a gyermek II. Lajost birodalmi helytartóvá nevezte ki, és a császári trónt biztosította neki, bár jól tudta, hogy ezen intézkedései a jogszerűség és kivihetőség föltételeit nélkülözik.
Az Erdődi Tamásnak 1493-ban tett ajánlatot említettük. 1490 november 3-án Vitéz János veszprémi püspöknek a Magyarországon megüresedő legelső érsekséget vagy püspökséget igéri. 1490 deczember 8-ikán pedig arra kötelezi magát, hogy Ernszt Zsigmond pécsi püspöknek a salzburgi érsekséget szerzi meg. (FIRNHABER: Beiträge zur Geschichte Ungarns. 45. 56.)
És ő, ki 1493-ban saját leánya kezét ajánlja föl II. Ulászlónak, huszonkét esztendővel utóbb, 56 éves korában, az egyház színe előtt, arra fogja magát kötelezni, hogy II. Ulászló 12 éves leányát maga veszi nőűl, ha nem sikerülne őt unokái egyikével összeházasítani.
A mi pedig a pápai trónt illeti, míg erre egy ideig Adorján cornetói bíbornokot tekintették az ő jelöltjének; ő maga, leányához intézett bizalmas leveleiben, sajátszerű nyilatkozatokat tett, melyekből újabb történetírók azt vélték kiolvashatni, hogy ő maga a császári korona mellé a tiárát is saját fejére tenni szándékozott.*
JÄGER: Ueber Maximilian I. Verhältniss zum Papsthum. (A bécsi Akadémia történeti osztályának Sitzungsberichtjei: XII. 195.)
E szerint Erdődi Tamásnak oka lett volna bizalmatlansággal tekinteni a császári okirat varázsvesszejével elébe állított fellegvárakra. De őt is elérte azoknak végzete, kik magok hozzászoktak hiú igéretekkel tévútra vezetni másokat; de nem bírnak elég tiszta látással arra, hogy mások igéreteinek hiúságát fölismerjék. Ettől fogva életfeladatául tekintette: szent Péter székének elnyerését.
Mindazáltal csakhamar oly kínos helyzetbe jutott, hogy Miksa király kegyeit koczkára kellett tennie.
Az 1505 october elején tartott országgyűlésen a trónörökösödés ügye is tárgyaltatott. A nemzeti párt oly számban és oly erővel jelent meg, hogy minden ellenszegülést lehetetlenné tett.* A jelenlevő összes egyházi és világi urak kénytelenek voltak aláírni egy okiratot, melyben kijelentik, hogy ha Ulászló király fiörökös nélkül hal el, utódjául született magyart fognak megválasztani, és az idegen fejedelmek ellen, kik netán a trónra igényt tartanának, az egész ország fegyvert fog ragadni.
A prímás, már az országgyűlés előtt így ír: «Ad summum erevit livor et malevolantia in Clerum hannis regni… Nec est quid quod Nobiles isti magis sitiant, quam omnes Prćlatos ire pessum… Dieta erit valde periculosa, qualis forte non fuit hactenus; communis est opinis quod nec cruore carebit; adeo omnes in Clerum tumultuantur.» 1505 julius 22-ikén Hippolythoz értesítő levelében.
A prímás meghajolt a kényszerűség hatalma előtt; azon utógondolattal, hogy valamint a Mátyásnak tett ígéretek nem akadályozták meg Corvin János herczeg mellőzését; úgy a rákosi végzés sem szolgálhat zápolyai Jánosnak biztosítékul. Tovább szőtte azon szálakat, melyek a Habsburg-házat Magyarországhoz fűzni voltak hivatva.
Az 1506-ik év martius havában Miksa és Ulászló között a szerződések egész sorozata jött létre, melyekben Anna herczegnő Ferdinánd főherczegnek jegyeztetik el; valamint megállapíttatik, hogy azon esetre, ha az áldott állapotban levő magyar királyné figyermeket szülne, az a császár unokájával, Mária főherczegnővel fog eljegyeztetni. Ulászló ugyanekkor egész családját Miksa gyámságába ajánlotta, «mert senkije sincs – úgy mond – az egész világon, kire bátorságosabban bízhatná».*
Ezen iratok eredetiben a bécsi állami levéltárban. L. HORVÁTH M.: Magyarország Története. III. 295.
Miksa ugyanekkor a magyar rendekhez intézett levélben jogait a magyar koronára fentartotta; a királyt pedig értesítette, hogy a hűtlenek megfenyítése végett hadat fog az országba küldeni. És ezt csakugyan megtette; Sopronyt és Pozsonyt, a Csallóközzel elfoglalta.
Ulászló országgyűlést hirdetett, melyen zajos jelenetek fordúltak elő, és az udvari párt vezérei ellen fenyegető nyilatkozatok hangzottak. Egyebek között egy gúnylap okozott nagy feltűnést. Papi fej volt rajta, a következő aláírással: «Ha a király nem bünteti, megbüntetjük mi». Általán azt hitték, hogy ez vagy a prímásnak vagy György váradi püspöknek és királyi cancellárnak szól.*
A velenczei követ 1506 junius 22-iki jelentése.
Az ügyek ily állásában fordulatot idézett elő az, hogy julius 1-én a királyné figyermeket szült, ki két hét mulva Budán, a bold. Szűz fehéregyházában a prímás által megkereszteltetvén, Lajos nevet nyert.* Néhány nappal utóbb Ulászló követei békét kötöttek Miksával. Ez azonban ekkor is kinyilatkoztatta, hogy jogait, melyeket Magyarországra bírt, ezentúl is fentartja.
A velenczei követ julius 13-iki jelentése.
Bár a köznemesség háborgása és elégületlensége a kormány élén álló főpapok és urak ellen nem szűnt meg, a rendek készséggel beleegyeztek abban, hogy a csecsemő trónörökös királylyá koronáztassék. E végből (1508) országgyűlés hívatott egybe Székesfehérvárra.
Junius 4-ikén a király, gyermekeivel, a főpapok, urak és nemesek kíséretében a koronázási templomba vonult. A prímás, a püspökök segédlete mellett, végezte a szertartást. A mise elején, a síró gyermek a szentelt olajjal felkenetett; azután a kard, a jogar és az arany-alma kezeibe adatott. Evangélium után, a nádor szokás szerint a jelenlevőkhöz háromszor intézte a kérdést: akarják-e, hogy Lajos herczeg királylyá koronáztassék? A zajos felkiáltások hallatára az elérzékenyült király bőven hullatta könnyeit. A zaj még inkább elrémítette a királyfit, ki keservesen jajgatott, míg a koronát fejére tették. Azután a király mellett, aranyos trónon, helyezték el.
A mise végeztével a közel szent Péter templomba vitték; menet közben feje fölött tartották a szent koronát. A templomban egy régi székre, mely a közhit szerint szent Istváné lett volna, ültették. Innen a prímás által ajándékozott aranyos kocsin a város falain kívül fekvő templomba vonúlt, mely előtt lóra helyezték, és megtörtént a négy kardcsapás.
A szertartást lakoma és lovagi játékok fejezték be.
Harmadnapra az udvar visszatért Budára. A város előtt a király elhagyta fiát és észrevétlenűl ment a várlakba. Ellenben Lajost ünnepélyesen fogadták a főpapok és urak. Harangok zúgása, ágyúk és puskák dörgése, trombiták harsogása közepett történt a bevonulás.
A menetet a bandériumok nyitották meg. Ezek után az iskolás gyerekek, szerzetesek és papok következtek. Az urak és főpapok gyalog haladtak. Legvégűl aranyos mennyezet alatt, Brandenburgi György őrgróf karjaiban vitte a királyi gyermeket, ki most jó kedvben, nevetve szemlélte a fényes jelenetet. Mellette Erdődi Tamás ment, bíbornoki díszben.
A várba érvén, az egész menet a boldogságos Szűz templomába tért be, hol a jövendő királyt a Megváltónak és szűz Máriának ajánlották föl.*
Brodarich Istvánnak, akkor a királyi cancellaria tisztviselőjének két levele Thadćus de Lardis egri gubernátorhoz.
