I.
I.
Magyarország szövetkezése a pápával, a franczia királylyal és Velenczével. Anna, franczia herczegnő, Ulászló neje lesz és megkoronáztatik. Erdődi Tamás bíbornokká neveztetik. Velencze Erdődi Tamást megnyeri, és a konstantinápolyi pátriárkai méltóságot szerzi meg részére. Erdődi Tamásnak az egri püspökség megszerzésére czélzó igyekezete.
Az 1498-ik év tavaszán XII. Lajos foglalta el Francziaország trónját. Elődének ambitióit örökölve, Milánó és Nápoly meghódítását tervezte; egyszersmind a kereszténység javára teendő nagy szolgálatokkal, a török hatalom megtörésével, Európában vezérállást óhajtott kivívni. Úgy keleti, mint olaszországi tervei érdekében, súlyt helyezett arra, hogy Magyarország közreműködését biztosítsa magának.
Alighogy a kormányt átvette, egy magyarországi származású szerzetes, majd később római bíbornokok útján, érintkezésbe lépett II. Ulászlóval, kinek nőül ajánlotta egyik rokonát.* A mikor pedig (1499 ápril 15-dikén) VI. Sándor pápával és a velenczei köztársasággal szövetséget kötött, mind hárman csatlakozásra hívták föl a magyar királyt. Mivel ugyanis a törökök Velencze keleti birtokait és a dalmátiai partvidéket szüntelenűl háborgatták, a szövetkezett hatalmak, Magyarországba küldött követeik által, azon fáradoztak, hogy Ulászlót támadó föllépésre bírják. Előterjesztéseikre azt a választ kapták, hogy a magyar király kész fegyvert fogni, de ezt csak úgy teheti, ha pénzsegítségben részesűl, és biztosítást nyer, hogy a hadjáratban a többi hatalmak is részt fognak venni. Ezen két föltételhez egy harmadik csatoltatott, hogy a pápa a még mindig függőben tartott házassági ügyet mielőbb intézze el.*
Ezt XII. Lajos említi, 1499 julius 2-ikán, római követéhez intézett jegyzékében.
A signoria jegyzékei magyarországi követeihez: 1499 dec. 9-, 1500 mart. 3- és 10-ikén.
Ugyanekkor a hármas szövetség által fenyegetett uralkodók: Miksa császár, a nápolyi király és a milánói herczeg szintén lépéseket tettek, hogy a magok részére vonják a magyar királyt. A szultán pedig előnyös föltételekkel békekötést ajánlott néki.
30. XII. LAJOS FRANCZIA KIRÁLY ÉRME.*
A 78. lapon előforduló XII. Lajos franczia király érmének körirata: † FELICE · LVDOVICO · REGNA(n)TE · DVODECIMO · CESARE · ALTERO · GAVDET · OMNIS · NACIO. (Lásd bővebben Friedländer id. mű 207. lap, az érmet 41. tábla.)
A politikai helyzet válságos pillanatát Ulászoló arra használta föl, hogy a házassági ügy eldöntését kierőszakolja. Az 1500-ik február elején, az udvaránál tartózkodó pápai követ előtt kijelentette, hogy a mennyiben ötven nap alatt kedvező ítéletet nem kap, a szultánnal békét köt.*
A signoria jegyzéke római követéhez 1500 február 29-ikén.
A franczia király és a velenczei signoria hathatósan támogatták kívánatát, míg a császár és az aragóniai uralkodóház tagjai minden erejöket megfeszítették, hogy igyekezeteit meghiusítsák.*
A signoria jegyzékei római és francziaországi követeihez: 1500 martius 3-, 23- és junius 27-ikén. – Rómából april elején Velenczébe érkezett tudósitások szerint, Beatrix pártfogói azzal fenyegetődztek, hogy a törököt Olaszországba hívják, ha a pápa Ulászlónak megadja a házassági fölmentést. (Marino Sanndo naplójában.)
A pápa, az általa kiküldött bíróság jelentése alapján, 1500 april 3-ikán mondotta ki az ítéletet, mely az Ulászló és Beatrix között létesűlt színlelt házassági frigyet érvénytelennek nyilvánítja. Négy nappal utóbb a Brandenburgi Borbálával kötött házassági szerződést bontotta föl.
Valamint a király, úgy Erdődi Tamás is egyik leghőbb vágya teljesülését köszönheté a velenczei köztársaság közbenjárásának.
A signoria, jól tudván, hogy a magyarországi tárgyalások sikere a prímástól függ, azon volt, hogy őt eleve megnyerje és lekötelezze. Az 1500-ik év martius első napjaiban, római követe által, fölkérte a pápát, hogy emelje bíbornoki méltóságra az esztergomi érseket, ki «lángoló buzgalommal szolgálja a kereszténység érdekeit, és tekintélyénél fogva a magyar királyra döntő befolyást gyakoroljon».*
Az 1500 martius 5-én kelt jegyzék.
És már september elején VI. Sándor pápától azon értesítés érkezett Magyarországba, hogy a legelső alkalommal, a mint bíbornokokat nevez ki, Erdődi Tamás közöttök lesz. «Szentséged ígérete – írja erre II. Ulászló – nagy vigasztalást nyújt, sokféle gondjaim és aggodalmaim közepett… Összes testi és lelki erőim megfeszítésével bebizonyítani igyekezem, hogy Szentséged elhatározását a legnagyobb jótéteménynek tekintem.»*
Az 1500 sept. 10-iki levél Marino Sanudónál.
A september 20-ikán tartott consistoriumban, tizenkét főpap nyerte el a bíbort. Erdődi Tamás közöttök volt.
A velenczei köztársaság sietett szerencsekívánatait kifejezni. October elején, Soranzo és Giustiniani, a magyarországi követek, fényes kísérettel megjelentek Esztergomban, és átnyújtották Barbadico Ágoston doge üdvözlő levelét.
A bíbornok meghatva tolmácsolta háláját. «Azt óhajtom – mondá egyebek között – hogy Magyarország és Velencze úgyszólván egy államot képezzen. Engem pedig káplánjának tekintsen a signoria.» Majd, a mint néhány nappal utóbb a látogatást Budán viszonozta, biztosítá őket, hogy «nagy dolgokat» fog a köztársaság javára véghez vinni.*
Velencze magyarországi követeinek 1500 oct. 13- és 14-iki jelentései. Erdődi Tamás 1501 február 5-ikén a dogéhoz írt válasza egész terjedelmében fölvéve Marino Sanudo naplójában.
És csakugyan teljes odaadással fáradozott azon, hogy a szövetség Velenczével létrejőjjön, és Magyarország mielőbb megindítsa hadi munkálatait a törökök ellen.
Egészen ezen ügyeknek élvén, nem volt hajlandó a pápa meghívására, a bíbornoki kalap átvétele végett, Rómába menni; a signoria útján fölmentést kért a hosszú utazástól.*
Velencze magyarországi követeinek 1500 oct. 13- és nov. 1-én kelt jelentései; valamint a doge által 1500 dec. 18-án hozzájok intézett jegyzék.
Az 1501-ik év tavaszán megköttetett a szövetség, melynek föltételei között, Velencze évekint százezer arany forintnyi segélyt ígért Magyarországnak, a török ellen viselendő háború költségeire.
Magyarország részéről azonnal megkezdődött az ellenségeskedés. A főurak soraiból a prímás és az egri püspök voltak az elsők, kik banderiumjaikat fölszerelték, és Som Józsa kapitány rendelkezésére bocsátván, lehetővé tették, hogy a vitéz hadvezér török területre betörést intézhessen (1501 ősz elején), honnan gazdag zsákmánnyal diadalmasan tért vissza.*
Thadćus de Lardis levele Hippolythoz 1501 deczember 4-ikén Esztergomból.
Az 1512-ik év tavaszán VI. Sándor pápa és a vele szövetségben álló tengerparti hatalmak erélyes készületeket tettek, hogy hadi gályáikat fölszerelvén és a portugalliai király parancsnoksága alá helyezvén, a török birodalom ellen támadást intézzenek.*
Ezen készületekre és a későbbi tárgyalásokra vonatkozólag becses adatokat tartalmaznak Velencze római követének Giustinian Antalnak jelentései az 1502–1505. esztendőkből. (Kiadta Villiari, Florenczben, 1876. Három kötet.)
Ezen terveket Velencze hiusította meg, mely az elvállalt kötelezettségekkel nem gondolván, titkon alkuba bocsátkozott a szultánnak és békét kötött.
Azonban, politikájának váratlan fordulata következtében, attól tarthatott, hogy előbbi szövetségesei majd ellene fognak fordúlni; névszerint Magyarország, a köztársaság által cserbenhagyva, ellenségeihez fog csatlakozni. Ezért, mielőtt még köztudomásra jutott volna hűtlensége, a signoria azon volt, hogy a magyar királyt és tanácsosait mindinkább lekötelezze. Mikor (1502) julius havában Anna franczia herczegnő, II. Ulászló jegyese, új hazájába utazásakor, Velenczében néhány napra megpihent, pazar fénynyel fogadta, és költséget nem kímélvén, páratlan ünnepélyeket rendezett tiszteletére.*
Ezeket nagykorú források után leírja WENZEL G. «II. Ulászló házasélete czímű értekezésében. Századok 1877. évf.
A jövendő királynénak kíséretűl rendelt magyar főurak között különös figyelem tárgyát képezte: Erdődi Ferencz győri püspök, a ki által a velenczei kormány az ő hatalmas bátyjára kívánt hatni. A doge hízelgő üzeneteket bízott rá, és egyúttal késznek nyilatkozott az esztergomi érsek «további felmagasztalásában» közreműködni. Magyarország prímása előtt, ki a bíbort is viselte, az egyházi hierarchia rangfokozatában, a pápai tróntól eltekintve, csak egy lépcső állott még: a patriárkai méltóság. Az egyház legrégibb századaiban a pápa után a legelső helyet, a keleti császárság székvárosának főpapja, a konstantinápolyi patriárka foglalta el. A keleti szakadás óta, a XI. században, ezen patriárkai szék elveszett a római egyházra; de a czímét a pápák azontul is adományozni szokták. Sőt, mióta Creta szigete Velencze kezeibe kerűlt, a patriarkátusnak ottani birtokai után, a köztársaság kormánya némi (hatszáz arany forintnyi) jövedelmet szolgáltatott a patriarkának. Épen ezért kinevezésére is befolyást gyakorolt. Ez idő szerint a velenczei származású Michiel János bíbornok volt konstantinápolyi patriárka. Az agg főpap halála esetére, a signoria Erdődi Tamásnak helyezte kilátásba a méltóság elnyerését.* De jól tudván, hogy czím és rang nem elégítheti ki őt, ehez kevésbbé jelentékeny, de jövedelmezőbb javadalmakat készűlt csatolni.
Erdődi Tamás 1502 decz. 25-ikén a dogéhoz intézett levelében említi, hogy öccse közölte vele a doge terveit, «que ad ulteriorem meam sublimationem atque exaltationem pertinent». Hogy ezen tervek a konstantinápolyi patriárkátusra vonatkoztak, a következmény mutatja. (A pápai trón elnyeréséről ekkor még nem volt szó.)
LOREDANO doge, 1502 julius 28-ikán, magyarországi követéhez a következő jegyzéket intézte: «Ismeretes előttünk, mily nagy tekintélye és súlya van a főtisztelendő esztergomi érsek úrnak a magyar király szemeiben. Mivel pedig a főtisztelendő úr a velenczei állam irányában táplált jóakaratát és szeretetét ismételten kézzelfoghatólag bebizonyította, lekötelezve érezvén magunkat, hálánkat valamely jelentékeny ténynyel óhajtuk tanusítani, a mint ezt néked több ízben megírtuk, és te a mi nevünkben néki előadtad. A senátus hozzájárulásával elhatároztuk, hogy államunk területén, háromezer aranyat jövedelmező egyházi javadalmakat fogunk néki adományozni. Ily módon a főtisztelendő úr megkezdi élvezni hálás érzelmeink gyümölcseit. A mely őszinte ajánlatunkat, belátásod szerint, akkor és oly módon fogod néki előadni, hogy a rád bízott ügyek elintézését megkönnyítsed».
A következő hónapokban Erdődi Tamás a köztársaság hálájára szerzett jogczímeit egy újabbal szaporította.
A magyar kormány ugyanis követte Velencze példáját, és 1503 február 22-ikén a portával hét esztendőre békét kötött.
Mikor néhány nappal utóbb, Giustiniani Sebestyén, a signoria követe, Magyarországot elhagyta, az általa Velenczébe küldött levélben, Erdődi Tamás őt hívta tanúbizonyságul, hogy mily készséggel és buzgalommal igyekezett a köztársaság minden óhajtásának megfelelni.* Erre támaszkodva ugyancsak a távozó követ által megjelölte a jutalmat is, melyet szolgálataiért várt.
1503 február 28-ikán a dogehoz intézett levele Marino Sanudónál.
Nemcsak igénybe vette a signoria ajánlatát a 3000 aranyat jövedelmező egyházi javadalmak adományozását illetőleg; hanem az ő leleményes szelleme azt még előnyösebben kívánta értékesíteni: ezen az úton kísérletet tett az egri püspökség megszerzésére.
Midőn az esztei Hippolyttal két évre kötött bérleti szerződés letelt, azt többé meg nem újította.* Az idegen kormányzók pedig oly szerencsétlenűl kezelték a püspökség birtokait, hogy jövedelme 4000 forintra szállott alá.*
Ludovicus Florinus 1499 julius 7- és Cantelmo 1500 ápril 7-ikén Hippolythoz írt levelekben jelentést tesznek a primással folytatott tárgyalásaikról.
Giustiniani relatiója 1503 martius 28-án. Marino Sanudónál.
Most Erdődi Tamás, a hazatérő Giustiniáni által, azt a tervet terjesztette a signoria elé, hogy 4000 forintot jövedelmező javadalmakat adományozzon Hippolyt bíbornoknak, s ez viszont az ő javára mondjon le az egri püspökségről.*
Giustiniani előterjesztése 1503 mart. 28-án, Marino Sanudónál.
Mielőtt ez ügyben a tárgyalások megindúlhattak volna, 1503 april 11-én elhúnyt Michiel János bíbornok, a konstantinápolyi patriarka, ki velenczei terűleten több apátságot is bírt.
A doge haladék nélkül a következő rendeletet bocsátotta római követéhez: «A főtisztelendő esztergomi bíbornok úr fáradhatatlan buzgalmat fejt ki a kereszténység javára, és azon hő vágy tölti el lelkét, hogy a pogány zsarnokságtól a keresztény világot megszabadítsa… Szent buzgalmának élesztésére szolgálna a konstantinápolyi patriarkai méltóság elnyerése… Ezért jelen iratunk vétele után jelenj meg ő szentsége előtt, és a mi nevünkben, a patriárkai méltóságnak, valamint a megüresedett apátságok közől a legjövedelmezőbbnek, az esztergomi érsek úr részére adományozását kérjed. Minél melegebben hangoztatod az esztergomi érsek úr érdemeit, és tolmácsolod a senátus óhajtását: annál inkább fogsz akaratunknak megfelelni.»*
1503 april 16-ikán. A doge 1503 majus 4-én magyarországi követét utasítja, hogy a tett lépések felől Erdődi Tamást értesítse és azok támogatására hívja föl.
Azonban VI. Sándor pápa a saját unokaöccsének, Borgia János bíbornoknak szánta a patriárkai méltóságot, és a velenczei követ előterjesztésére oly választ adott, mely megérteté vele, hogy igyekezetei nem számíthatnak sikerre. Ennek daczára Velenczéből rendelet ment a követhez, hogy a kérelmet még nagyobb hatályossággal ismételje. A pápa két hétig vonakodott őt maga elé bocsátani, és mikor végre fogadta, úgy nyilatkozott, hogy «nem áll hatalmában teljesíteni a signoria kívánatát».*
Giustiniani Antal római követ jelentése 1503 april 18-, május 10- és 24-ikén. (Villari II. 13, 21.) A doge jegyzéke magyarországi követéhez 1503 jun. 1-én, melyben utasítja, hogy a prímásnak jelentést tegyen.
Borgia János kineveztetett. De már néhány héttel utóbb (augustus 1-én) meghalt.
Az elhúnytát követő napon a velenczei követ mindjárt audientiát kért. A pápa nem fogadta,* és sietett egy másik rokonát, Valenciai Ferencz bíbornokot emelni a patriárkai székre.
Giustiniani 1503 augustus 2-iki jelentése. Villari 11, 93.
A signoria, az akarata ellenére kinevezett patriárkával éreztette neheztelését. A crétai jövedelmeket lefoglalta, és azok kiszolgáltatását – VI. Sándor utódjának, II. JULIUS pápának ismételt fölhívása daczára, – állhatatosan megtagadta.*
A doge jegyzékei magyarországi követéhez 1505 julius 8- és november 12-ikén.
A prímás ekkor, 1503 őszén, egyik titkárát Velenczébe küldvén, újból szőnyegre hozta azon tervét, hogy a köztársaság az egri püspökség megszerzését tegye neki lehetővé. A signoria ez ügyben kérdést intézett Hippolythoz. De ettől határozottan visszautasító válasz érkezett, azon kijelentéssel, hogy a püspökséget, melyet néki 8–10,000 forintot jövedelmezhet, 4000 forintot hozó javadalmakért nem engedheti át.*
A signoria utasítása Magyarországba 1503 decz. 1-én. Ennek 1504 jan. 1- és február 14-ikén kelt jelentései. Badoer magyarországi követ relatiója 1504 febr. 7-ikén. A signoria jegyzéke magyarországi követéhez 1504 május 17-ikén.
Erdődi Tamás akkor azt kezdé sürgetni, hogy a velenczei javadalmak néki adományoztassanak.* Ezt ugyan el nem érhette; de a szerencse nem hagyta el kedvenczét.
Velencze magyarországi követének 1504 jun. 21-iki jelentése.
Harmadfél esztendő lefolyása alatt harmadszor üresedett meg a patriárkai méltóság. (1506 october 2-dikán.) Mire a velenczei követ és a prímás római ügynökei ismét megindították az actiót.*
Velencze magyarországi követének jelentései 1505 oct. 6- és 1506 febr. 28-ká
II. Julius pápa azt az elvet állította föl, hogy a patriarkai czímek a római curiánál állandóan tartózkodó bíbornokokat illetik. Ettől nem akart elállani, és nehogy a köztársaság, ajánlásának mellőzésében sérelmet láthasson, a velenczei származású Cornaro bíbornokot nevezte ki konstantinápolyi patriárkává.
Mindazáltal Cornaro, szem előtt tartván hazájának érdekét, késznek nyilatkozott a magyar prímás javára visszalépni. És mikor a köztársaság igénybe vette ezen áldozatkészséget, habozás nélkül bejelentette lemondását. Nagyobb nehézséggel járt a pápát a lemondás elfogadására bírni. A signoria igyekezeteit kezdetben nem koronázta siker. A pápa nem viseltetett jó indulattal Erdődi Tamás iránt. Egy ízben így nyilatkozott a velenczei követ előtt: «Tegyen az esztergomi érsek valami nagy dolgot a kereszténység javára, és kinevezzük». Erdődi Tamás már-már lemondott azon reménységről, hogy II. Julius életében czélt érhet.*
A doge jegyzéke magyarországi követéhez 1506 october 6-dikán. A velenczei köztársaság magyarországi követének 1507 martius 16-diki jelentése Budavárából.
Ellenben a signoria kitartó volt, és római követe nem hagyott föl fáradozásaival; míg végre az 1507 october havában tartott consistoriumban a pápa Erdődi Tamásra ruházta át a patriárkai méltóságot. Mire a köztársaság crétai kormányzója utasítást kapott, hogy a patriárkátus jövedelmeit hűségesen kezelje, és a patriárka által megbízott velenczei bankháznak szolgáltassa be.*
A doge jegyzéke római követéhez 1507 augustus 14-ikén. A magyarországi követ 1507 november 30-, 1510 september 20-, 1511 január 19-, junius 21- és augustus 7-iki jelentései.
De ekkor előtte már más, sokkal magasabb czélpont lebegett, melyre ambitióját a császár irányozta.
