II.
II.
Erdődi Tamás útra kel Rómába. Tárgyalásai Zengben Miksa követével. Anconába érkezik.
A prímás sietve fejezte be utikészületeit, melyeknek költségeihez a király 6000 forinttal járult. Már korábban azon kéréssel fordult a signoriához, hogy egy gályát és egy teherszállító hajót bocsásson rendelkezésére Vegliaban. Most az úti tervet megváltoztatván, a zengi kikötőből óhajtott indúlni.*
Pasqualigo september 15- és 21-iki jelentése.
Előre küldvén Beriszló Pétert mint királyi követet Rómába, és saját titkárát Marsupino Ferenczet Velenczébe, ő october 2-dikán utazott el érseki székhelyéről Zágráb felé. A Budán tartózkodó főpapok és urak, kikhez Velencze követe is csatlakozott, Zsámbékig eléje mentek és onnan Fehérvárig kísérték, hol búcsut vettek tőle. Egy hétig tartózkodott itt. Ezután is lassan haladott előre.*
Pasqualigo october 5- és 9-iki jelentései.
October 18-dikán Mindszenten, Zágráb közelében, Rómából levelet kapott, mely ama tudósítást tartalmazá, hogy a pápa Spanyolország és Anglia uralkodóival, meg a velenczei köztársasággal szövetséget kötött, belépésre szólítván föl a császárt és a magyar királyt is. Zágrábban pedig, hol több hétig tartózkodék, találta őt Rómából visszaérkezett futára, ki azt a hírt hozta, hogy a pápa egészsége teljesen helyreállott.*
A prímásnak, útközben, october 18-, 26-, november 3- és 4-ikén Pasqualigóhoz írt levelei.
November közepe táján érkezett Zengbe, hol kellemetlen meglepetés várakozott rá. A velenczei hajókat nem találta a kikötőben. A signoria ugyanis már Vegliába küldötte volt azokat, és az újabb rendelet foganatosítása, ellenkező szelek miatt, késedelmet szenvedett. Csak november 25-dikén jött meg Zengbe a «Liona» nevű gálya, egy teherszállító hajóval.*
Zengi tudósítások Marius Sanudónál.
A prímás épen indúlni készült, mikor a császártól nagy jelentőségű levelet kapott.
Miksa ugyanis, Nogarola visszaérkezése után, újabb követséget küldött Ulászlóhoz, kit közbenjárásra kért föl a pápánál, egyszersmind ez ügyben a prímással személyesen óhajtott értekezni, miért is udvarához hívta meg.* Mivel pedig ezt a követek már nem találták többé Budán, a császár arra határozta el magát, hogy bizalmas miniszterét, Láng Mátyás gurki püspököt küldi hozzá Horvátországba, az egyesség föltételeinek megbeszélése végett. Arra kérte tehát őt, hogy követét várja be.
A császár utasítása a bécsi állami levéltárban. Kiadta CHMEL: Urkunden zur Geschichte Maximilian I. (Stuttgart. 1848.) 338.
Azonban a prímás már nem halaszthatta el utazását. Azt válaszolta tehát Miksának, hogy követét Anconában vagy bármelyik más olaszországi városban kész bevárni.*
A prímás levele Pasqualigohoz 1511 nov. 25-ikén.
35. GÁLYA RAJZA A XVI. SZÁZAD ELEJÉRŐL.*
A XVI. század elejéről való gálya rajzát Lacroix: «Vie militaire et religieuse au moyen age» czímű munkájából vettük.
A tengeri útat az Ádrián szerencsésen tette meg. Amint az anconai kikötőben partra szállott, a signoria követe fogadta, Guidoto Vincze, ki mint ügyviselő több éven át tartózkodott volt Magyarországban. Üdvözölvén a bíbornokot, mentegette a signoriát a hajók elkésése miatt, köszönetet mondott mindazon szolgálatokért, melyeket a köztársaságnak tett, és értesítette, hogy a signoria római követe utasítást kapott, mindenben az ő tanácsa szerint járni el. Egyszersmind 200 ducát értékű ajándékokkal kedveskedett néki: selyemszövetekkel, csemege-borokkal, fáklyákkal és fűszerekkel.*
A senatus 1511 december 1-én kelt végzése és utasítása, az ajándékok részletes jegyzékével. Guidoto jelentésének kivonata Marino Sanudo naplójában.
Anconában több napot töltött. Onnan a pápától két okiratot eszközölt ki, melyek arra az esetre szólottak, hogy ha római tartózkodása alatt érné el a halál. Az egyik a szabad végrendelkezés jogát biztosítá részére. A másodikban a pápa kijelenti, hogy az esztergomi érsekség betöltésére nem fog igényt tartani.
Ez alatt római megbizottai kibérelték részére a Virágpiaczon (Campo de Fiori) a reggiói bíbornok-érsek palotáját, egy szomszéd házzal együtt, melyeket az ő és kísérete számára berendeztek.*
Velenczébe 1512 elején érkezett római tudósítások Marino Sanudo naplójában. És a mantuai őrgróf római ügynökének 1512 február 2-diki jelentése.
Az 1512-dik év január 26-kán, – tehát majdnem négy hónappal Esztergomból való elutazása után – ért az örök város falai alá.
