V.
V.
Erdődi Tamás helyzete a pápaválasztás után. X. Leó tervei a törökök ellen intézendő háborúra nézve. Erdődi Tamást legátussá nevezi ki. Keresztes hadjárat kihirdetését hagyja meg néki. Erdődi Tamás utazása Magyarországba.
Szándéka volt állandón megtelepedni Rómában. Ugyanis Magyarországon mindenki jól tudta, hogy biztosan számít a pápai korona elnyerésére. Nem érezhetett kedvet, hogy szégyenpirral arczán jelenjen meg kárörvendő honfitársai között; annál kevésbbé, mert attól tarthatott, hogy ellenfelei, távolléte alatt, a gyenge király fölött a hatalmat magokhoz ragadták, és azt visszaszereznie nem lesz könnyű. Tudomást nyert a felől is, hogy Zápolyai János az ország kormányzójává készül magát megválasztani, és előrelátta, hogy ezen terv sikerűlte esetén, az ő állása tarthatatlanná válnék. Más részről az új pápa nem dicsekedhetett szilárd egészséggel. Nem látszott valószinűtlennek, hogy uralkodása rövid tartalmú lesz. Erdődi Tamás szívós lelke, melyben a lemondás gondolata és a kétségbeesés érzete soha sem talált helyet, már most új remények fellegvárait kezdé építeni. Fejedelmi pártfogóit beavatta titkos terveibe. Néhány hónappal X. Leó trónralépte után írja a lengyel király a magyar királynak: «Vajha teljesedésbe menne várakozásunk, és a főtisztelendő esztergomi érsek foglalhatná el a pápai széket. Nem érhetne nagyobb öröm ez életben!»*
1513 május 5-ikén. (Tévesen 1512-re téve. A levélben szó van a zsinatra küldött lengyel követekről, kik csak 1513 tavaszán érkeztek Rómába.) Acta Tomiciana. II. 200.
Mindazonáltal az új pápa azt kívánta, hogy Erdődi Tamás mielőbb térjen vissza Magyarországba, hol közreműködésére, a törökök ellen intézendő nagy hadivállalat létesítésében szüksége volt. Ő mindjárt uralkodása első napjaiban lelke egész hevével fölkarolta ezen ügyet. Mint a keresztény egyház feje és az antik civilisátió buzgó tisztelője, egyaránt vágyott arra, hogy az Üdvözítő halála által megszentelt földet és a hellen nép dicső alkotásainak színhelyét az ozmán rabságból fölszabadítsa.
Bizonyára az ő megbízásából történt, hogy mikor elnöklete alatt (april 27-ikén) a laterani zsinat először tartott ülést, a misét követő szent beszédben, Simon modrusi püspök a törökök dúlásait, a magyarok és lengyelek hősi küzdelmeit, az Olaszországot fenyegető veszélyeket élénk színekkel ecsetelte.*
HERGENRÖTHER Conciliengeschichte. VIII. 563.
Ez időtájt ugyanis a harczias szellemű Szelim szultán, bár Egyiptomban és Perzsiában nagy háborúk foglalták el, nyugat felé is folytatta terjeszkedését. A határszéli basák sűrűn intéztek betöréseket Dalmácziába, Horvátországba, sőt Magyarország déli részeibe is, és több erősséget ejtettek hatalmukba.
A pápa ezért már junius elején határozta el magát, hogy Erdődi Tamást teljhatalmú követévé (legatus de latere) nevezi ki, és megbízza, hogy Magyarországban az ellenállást szervezze.*
Velencze római követe junius 7-ikén jelenti, hogy X. Leo keresztes hadjáratot szervez és Erdődit legátussá készül kinevezni. A prímás julius elején készületeket tett az elutazásra. Kocsikat kér Hippolyt bíbornoktól. (Costabili levele Rómából julius 7-ikén Hippolythoz.)
A prímás nem fogadta szívesen ezen értesítést, és aggkorára utalva szerette volna elhárítani magától a kétes eredményű nehéz küldetést.* De meg kellett hajolnia az egyház fejének akarata előtt.
A pápa 1513 oktober 27-ikén a lengyel királyhoz intézett levelében kiemeli, hogy Erdődit «nihil tale cogitantem, ac (forsan quia annis gravis est) huiusmodi provinciam renuentem» nevezte ki. Acta Tomiciana. III. 13.
A pápát elhatározásában megerősítette a lengyel király követsége, melynek vezére Laski gnézeni érsek, junius 13-ikán, fogadtatása alkalmával bőven szólott a csapásokról, melyek hazáját a törökök, tatárok és oroszok részéről érték. Leó, könnyekig meghatva, kijelenté válaszában, hogy a keresztény népek megoltalmazására mindent meg fog tenni, a mi hatalmában áll.*
Velencze római követének 1513 junius 14-iki jelentése. És HERGENRÖTHER i. m. 567
Négy nappal utóbb, a zsinati űlést megelőző szentbeszédben, a szónok De Rio Boldizsár pápai főjegyző, ismét a törökök ellen intézendő hadjárat ügyét tárgyalta; különös súlyt fektetett annak bebizonyítására, hogy az élő hit mindennemű ellenség, és így a törökök leküzdésére is elegendő erőt nyújt.*
HERGENRÖTHER 569.
A pápa szűntelenűl foglalkozott a hadjárat előkészítésének teendőivel. Maga részéről 40,000 aranyat ajánlott föl e czélra, és leveleket intézett a keresztény hatalmakhoz, kiket segélynyújtásra buzdított.* A junius 15-dikén tartott bíbornoki consistoriumban tette közzé elhatározását, mely szerint Erdődi Tamást, mint legátusát Magyarországba küldi. Erdődit, az űlés után, régi szokás szerint, a jelenlevő főpapok, ünnepélyes menetben kísérték, az angyalvár ágyúinak üdvlövései között, lakására.*
Velencze római követének junius 23-iki jelentése, melyben azt írja, hogy az nap Erdődi Tamás a pápánál volt és könnyezve adta elő a törökök készületei felől érkezett újabb tudósításokat, és hogy a pápa is mélyen meg volt indulva.
Egykorú följegyzés. PRAY. Annales. IV. 344.
A legatus jogkörének a pápa a legszélesebb határokat jelölte ki, mind a javadalmak, méltóságok czímek adományozása, felmentések, feloldozások engedélyezése, mind pedig a legfőbb bírói és felügyeleti hatóság gyakorlása tekintetében. Működésének területét pedig, a II. Ulászló és Zsigmond lengyel király jogara alatt álló országokon túl, még Porosz-, Orosz-, Dán-, Svéd- és Norvégországra, vagyis az egész északkeleti Európára kiterjesztette.*
Az 1513 julius 15- és 17-ikén kelt pápai bullák. THEINER-nél II. 594. És HERGENRÖTHER: Leonis X. Regesta. I. 216. 219.
Erdődi Tamásnak azonnal útra kellett volna kelnie, hogy a pápai segélypénzt Magyarországba megvigye és működését haladék nélkűl megkezdje.* Azonban a consistoriumot követő napon, a törökök nagymérvű készületeiről, a szultán személyes vezérlete alatt tervezett hadjáratról érkezett hírek arra bírták, hogy indulását elhalaszsza;* kétségkívűl azért, mert a veszély nagyságával szemben hatályosabb rendszabályok foganatosítását látta szükségesnek.
Velencze római követének jul. 15-iki jelentése.
Velencze római követének julius 17-ikén kelt jelentésében azt olvassuk, hogy a legatus a törökök felől érkezett hírek miatt nem akar indúlni. Ezen hírek bizonyára azonosak voltak azokkal, melyek (Velencze magyarországi követének julius 8-iki jelentése szerint) néhány nappal korábban Budára érkeztek, hogy t. i. a szultán 40,000 embert vezet Szemendriába, Magyarország ellen támadást intézendő.
Támogatta ezen nézetét Márton, kalocsai őrkanonok, ki II. Ulászló leveleivel Rómába érkezve, hazájának kétségbeejtő helyzetét föltárta.*
A leveleket nem birjuk. A pápa 1513 sept. 5-ikén Ulászlóhoz intézett válasziratában szól Márton kanonok küldetéséről.
És csakugyan a pápa a védelmi actiót most más alapra fektette. Jól tudta, hogy elődeinek igyekezetei, melyek a keresztény uralkodók egyesített erőkifejtésének létesítésére irányultak, rendszerint hajótörést szenvedtek; és azon gyér esetekben is, mikor nem voltak eredménytelenek, a közös vállalkozás, mint Nikápolynál és Várnánál, gyászos véget ért. Ellenben mikor a szent-szék a népekhez fordúlt, ezek Hunyadi és Capistránói János vezérlete alatt, a lelkesedés és áldozatkészség csodáit művelték.
Azóta súlyos csapások érték ugyan az egyház tekintélyét; de szava, mikor méltó ajkakról hangzott, nem vesztette el hatalmát. Maga X. Leó is, ifjúkorában, szemtanúja volt annak, hogy szülővárosa élvezetekbe és párttusákba merűlt polgárait mily varázserővel ragadta meg Savanarola ihletteljes ékesszólása.
Arra határozta el most magát, hogy a keresztény népeket hívja föl a kereszténység ellenségeinek leküzdésére. «Minthogy – úgy mond – az általa tervezett nagy hadjárat létesítésére, a keresztény fejedelmek között dúló háboruk miatt, ez időszerint nincs kilátás»: Erdődi Tamást megbízza, hogy követsége egész területén keresztes hadjáratot hirdessen. Az egyház kegyelmeinek kincstárát megnyitván, bőkezűen részesítette búcsú-engedélyekben mindazokat, kik akár személyesen fegyvert fognak és a hitetlenek elleni harczban részt vesznek, akár pedig a pénzadományokkal járulnak a hadjárat költségeihez; ezeknek fedezését azzal is meg akarta könnyíteni, hogy a papságot jövedelmei tizedrészének beszolgáltatására kötelezte.*
X. Leo pápának Magyar-, Lengyel-, Porosz-, Orosz- és Svédország fejedelmeihez 1513 september 3-ikán intézett bullája HERGENRÖTHER-nél. I. 264.
Nehogy pedig az uralkodók, saját államaik fenyegetett biztossága érdekében, harczképes alattvalóikat a keresztes hadjáratban való részvételtől elvonják: a pápai legatus megbízatást nyert, hogy a belső és külső béke biztosításán közreműködjék; névszerint a lengyel király és a német lovagrend nagy mestere között Poroszország állami helyzete iránt fenforgó viszályt egyenlítse ki; a lengyel király és a moszkvai orosz fejedelem között békességet hozzon létre; Csehországban a husszita eretnekeknek a kath. egyház kebelébe visszatérését eszközölje.*
Az 1513 october 17. 20., november 29. 30. és 1514 január 1-én kelt bullák THEINER-nél II. 608. és kk. ll. Acta Tomiciana II. 279., III. 15.
A pápa emellett azon volt, hogy Erdődi Tamás buzgalmát éleszsze. E végből személyes óhajtásait a legnagyobb készséggel teljesítette. A bullák egész sorozatát állította ki, az ő kérelmére. Egyebek között az esztergomi érsekséggel összekapcsolt prímási méltóság régi előjogait megerősítette és gyarapította, bullájába foglalván mindazon kiváltságleveleket, melyeket elődei VIII. Bonifácztól kezdve adtak ki. A zengi, ottocsázni és milkoviai püspökségeket adományozta neki.* Végűl felhatalmazta arra is, hogy a nagy vállalat szervezése és megindítása után, teljhatalmú helyettest nevezhessen ki, ő maga pedig az örök városba térhessen vissza.*
Az 1513 augustus 4-, 23-, 28- és september 11-ikén kelt pápai bullák THEINER-nél II. 597. 613. HERGENRÖTHER I. 282. 290. KATONA XVIII. 670. (Az ottocsáczi egyházmegye főpapja, Vincze püspök ez időszerint még életben volt. Az ő beleegyezésével a pápa akkép rendelkezik, hogy halála után az ottocsáczi és zengi egyházmegyék egyesíttessenek, és azontúl egy főpásztornak, Tamás bíbornokoknak, esetleg annak, ki a zengi püspökségben az ő utódja lesz, kormányzása alatt álljanak.)
Velencze római követének 1513 november 10-iki jelentése. Erdődi Tamás 1513 december 31-ikén Zengből levelet ír Hippolyt bíbornoknak, és a választ Rómába kéri czímeztetni.
October 24-dikén volt az ő búcsú-fogadtatása a consistorium űlésében, melynek végeztével társai a város kapujáig kísérték.* De ezután is még néhány napig Rómában időzött, s csak november 6-ikán, hétfőn utazott el.* Kíséretéhez csatlakozott most egy római főpap, Paviai Bernát gróf, pápai főjegyző, ki szolgálatba lépett, hogy a legatus hatásköréhez tartozó teendőkben mint ügyhallgató (auditor) működjék;* valamint több kiváló hittérítő, kiket Csehországba, a hussziták megtérítésére készűlt küldeni.*
Velencze római követének 1513 october 25-iki jelentése.
Velencze római követének 1513 november 10-iki jelentése.
II. Ulászló 1515 junius 6-ikán pápához intézett ajánlólevelében szól róla. (A vatikáni levéltárban.)
Chiregati levele Rómából 1513 october 29-ikén, a mantuai őrgrófhoz.
Zord őszi időben keltek át az Apennineken, és miután Lorettóban, a szent Szűz híres kegyhelyén, ájtatoskodtak, november 20-ika táján érkeztek Anconába.*
TAURINUS (egykor Erdődi Tamás udvari papja) Stauromachia czímű eposza. ENGEL: Monumenta Ungarica czímű gyűjteményében. 123. És a Velenczében levő magyar követ előterjesztése 1513 december 2-ikán.
A velenczei köztársaság már augustus közepén küldött volt oda egy gályát, a mely azonban, miután közel két hónapig hiába várakozott a bíboros utasra, ismét visszatért a piranoi kikötőbe. November második felében, a signoria rendeletére, Contarini Ferencz és Querini Pál, a parancsnokságuk alatt álló gályákkal, az anconai kikötőbe siettek.*
Az 1513 augustus 16-, october 17-, november 22-iki rendeletek Marino Sanudo-nál.
Innen a két gálya, egy teherszállító hajóval, november utolsó napján vitorlázott el, Zeng felé irányozván menetét. De mikor már az út fele részét megtették volt, erős zivatar keletkezett. A két hajó, mely a szolgaszemélyzetet és podgyászt szállította, nem bírt az ellenkező szél hatalmával megkűzdeni, és visszafordúlt Anconába. Ellenben a gálya, mely a prímást és udvarát vitte, a szélvész által az istriai partokra vettetett ki, honnan a prímás több nap múltával szerencsésen eljutott Zengbe, imént elnyert püspökségének székhelyére. Kevéssel utóbb evezett a kikötőbe a másik két hajó.*
Erdődi Tamás 1513 december 31-ikén Zengből Hippolyt bíbornokhoz írt levele; Contarini jelentése december 22-ikén Piránóból és a Stauromachia útleírása i. h.
Nagy havazások hátráltatták útja folytatását. Ez alatt azon hír terjedett el mindenfelé, hogy rablók támadták meg és kifosztották. De ez nem felelt meg a valóságnak. Január végén szerencsésen Zágrábba érkezett, hol a püspöki széket az ő unokaöccse, Erdődi János bírta. Itt hosszabb ideig pihente ki az út fáradalmait. Csak martius első napjaiban jött meg Esztergomba.*
Velencze magyarországi követének 1514 február 17- és martius 8-iki jelentései. A Marino Sanudo naplójában fentartott kivonatokban.
36. MINIATURE SZÖVEGDÍSZ ERDŐDI TAMÁS ZÁGRÁBI MISEKÖNYVÉBŐL.
37. MINIATURE LAPKERET ERDŐDI TAMÁS ZÁGRÁBI MISEKÖNYVÉBŐL.
