Június első napjaiban visszatért Esztergomba.
Az izgalmas jelenetek, melyeknek Budán tanúja és részese vala, valamint az utazás fáradalmai kimerítették erejének végső maradványát.
De azért még haza érkezte után sem kimélte magát. Hordszéken vitette magát a templomba és más helyekre.
Végre junius 11-ikén a végkimerűlés ágyba kényszerítette. Érezvén a halál közeledését, teljes nyugalommal készűlt az örökkévalóságba. Rendes gyóntatójának, Kelemen mesterkanonoknak meggyónt, mire ágya köré gyűjtvén rokonait, káptalana tagjait és az udvari személyzetet, az érseki helynök kezeiből az Úr testét magához vette, és az utolsó kenetben is részesűlt.
Ekkor András nagyprépost figyelmeztette, hogy a mennyiben ekkorig végrendeletet nem alkotott volna, most rendelkezzék az Isten által néki adott ingó és ingatlan vagyona felől.
A prímás tiszta és érthető hangon azt válaszolta, hogy ingatlan javairól már alkotott végrendeletet, melyet Lajos király megerősített; és kívánja, hogy mindaz a mi abban foglaltatik, pontosan megtartassék.
Miután pedig káplánja, Cherubin mester által, a három függő pecséttel ellátott királyi okiratot előhozatta, jelenlevő kedvencz unokaöccséhez, Erdődi Péterhez, azon kérelmet intézte, elégedjék meg azon birtokokkal, melyeket életében neki tényleg átadott, és fogadja megnyugvással a végrendeletben levő intézkedéseket.
Péter úr, megindulva és zokogva, biztosítá bátyját, hogy a végrendelet minden betűjét tiszteletben fogja tartani; sőt kész, ha a bíbornok kívánja, mindent a mit tőle kapott, bárkinek átengedni.
Hátra volt még az, hogy ezen oklevélben nem foglalt birtokairól és ingóságairól intézkedjék, a mit káptalana prépostjának figyelmeztetésére készséggel megtett. Számos tanú jelenlétében mondotta tollba utolsó akaratát.
Valamint előbb családjának fényéről gondoskodott, most egyháza és hazája iránt tartozó kötelességeit kívánta teljesíteni.
A királynak, a végvárak megerősítésére, 40,000 arany forintot hagyományozott.
Az általa alapított esztergomi kápolnának, illetőleg a káptalannak, mely a kápolnában az isteni tiszteletet végezni volt hivatva: a somogymegyei Szinyér kastélyt, a hozzá tartozó uradalommal; Gyöngyös mezővárosának általa zálogczímen birt negyedrészét; a borsodmegyei Czekin faluban egy birtokrészt; Budán és Pesten egy-egy házat; ingó vagyonának egyik felét.
«Lelke üdvének javára, szegények segélyezésére és az isteni tisztelet fényének emelésére» ingó vagyonának másik felét hagyta.
Ezen intézkedései végrehajtóiúl fölkérte: Szakmári György pécsi püspököt s királyi cancellárt – kiről előre tudta, hogy a prímási széken utóda lesz – András esztergomi nagyprépostot, Tasnádi Tamás esztergomi segéd-püspököt, Ibrányi Tamás és Vajai Ferencz esztergomi kanonokokat, Paksi János és Désházi János világi urakat.
Lelki és anyagi ügyeinek rendezését már csak kevés napig élte túl. Fájdalom és küzdelem nélkül, mint a kialvó mécs lángja, aludt el az örök álomra, junius 15-ikén, esti 10 órakor.
A király, a Budán levő főpapok és urak kíséretében, Esztergomba jött, hogy az ország első főpapjának ravatalánál megadja a végső tiszteletet, és az általa épített kápolna sírboltjába kísérje porhüvelyét.
A gyászban, melylyel atyja legbizalmasabb tanácsosának elhunyta lelkét betöltheté, nagybátyja, Zsigmond király, híven osztozott. «Felséged és országa – írja neki – magas méltóságú és bölcsességű, személye és a közügy iránt lelkes ragaszkodással viseltető tanácsost és főurat vesztett el benne; mi és egész fenséges családunk leghívebb barátunktól, jóakaróinktól, úgy szólván atyánktól fosztattunk meg!»
Azon válságos napokban, melyek Erdődi Tamás halálát követték, mikor a török hadak Szabácsot, Szörényt és Nándorfehérvárt vívták, a felmentő sereg fölszerelésére a kincstár képtelen volt, az urak pedig áldozatokat hozni vonakodtak: a király igénybe vette a prímás gazdag hagyatékát.
Már junius 25-ikén küldötte II. Lajos egyik titkárát Szakmári Györgyhöz, a fő végrehajtóhoz, ki az elhunyt prímás kincstárát és lakosztályát lepecsételte volt, hogy a hagyatékban található készpénzt szolgáltassa ki. Négy nappal utóbb sürgetően ismételte parancsát. «Fejünk és az egész ország forog koczkán» jegyzi meg követelésének igazolására.
A végrehajtók nem késtek engedelmeskedni, föntartván a hagyaték igényét a megtérítésre. Összesen 41,000 forintot szolgáltattak ki.
Azonban ez csak egy csepp volt a közszükség tengerében. A király csakhamar a hagyaték értéktárgyaira is rátette kezét. Elrendelte az összes ingóságok: az asztali készletek, ékszerek, bútorok, szőnyegek, a raktárakban fölhalmozott vászon-, posztó- és selyemkelmék elárusítását.
A sietségben és zavarban, mint a haszonlesők tábora kizsákmányolt, a nagyértékű hagyaték valóságosan prédára bocsáttatott. Az ezüst asztali készlet sorsáról a ferrarai herczegnek, Budán levő ügyviselője így tesz jelentést.
«Három napon keresztül az ezüst edényeket úgy hurczolták össze-vissza, mintha cserépből lettek volna. Némelyek szerint összes súlyok 300 mázsát tett ki. Egyik aranyműves állította, hogy 100 mázsánál minden esetre több volt. Látni lehetett szarvas-, szárny- és szarv-idomú asztaldíszeket, roppant nagyságú edényeket, melyek császári udvartartáshoz is illendők lettek volna. A tiszta ezüstöt 7–8, az aranyozott 8–9 arany forintra becsülték márkánként. De az aranyozottat is 6 sőt 5 forintért bocsátották árúba. Olyan vásár volt, melyet nem lehet leirni. Egyik aranyműves, többi között, jó mester kezeire valló domborművekkel díszített edényeket vett, márkánként 7 forintért; pedig ő maga esküvel erősíti, hogy 14 forinton alul nem készíthetné. Van a ki 70 forintért vett egy kupát és néhány nap alatt 30 forintot nyert rajta. Találkoztak urak, kik zsidók által magok számára sokat vásároltattak össze. Igy elvesztegették azt a kincset, melyet elhúnyt birtokosa annyira féltékenyen őrizett; pedig ha maga idején helyes jódon értékesítik, elegendő lett volna arra, hogy a belőle befolyó pénzösszeggel a török támadást föltartóztassék.»
II. Lajos az ily módon lefoglalt értékekért kárpótlásul, a hontmegyei Damást várát, a hozzá tartozó uradalommal, adományozta az esztergomi kápolnának, illetőleg a káptalannak.
A mohácsi vész után János király is igénybe vette Erdődi Tamás hagyatékát. Kápolnájának arany-ezüst felszereléséből 5675 forint értékű tárgyakat vett át, hogy azokat pénzverdébe küldve, legsürgetőbb szükségleteire némi fedezetet találjon. Kárpótlásul jószágok adományozását ígérte.
Mindazáltal a kincsek egy részét meg tudta menteni a káptalan gondossága, melynek a nagyértékű zománczos feszület fönmaradását is köszönhetjük. A kápolna szintén túlélte századok viszontagságait. Míg a régi székesegyház, az ostromok rombolásai következtében, teljesen elpusztult, a déli oldalán, kissé emeltebb helyen épült kápolna épségben maradt. A törökök a szentek szobrait eltávolítván, azután imaházzá alakították át. Kiűzetésök után 1683-ban az esztergomi káptalan, a távolból is, mert Nagyszombat volt székhelye, sietett intézkedni, hogy a kápolna a kath. isteni tiszteletnek visszaadassék, és egy javadalmas papot állított oda, ki az alapító szándéka szerint naponkint misét mondjon.
Igy állott elszigetelten, a Duna fölött emelkedő domb fokán, a régi századok művészetének és vallásosságának ezen utolsó maradványa. A város és vidékének lakossága különös kegyelettel viseltetett ezen kápolna, és a szent Szűznek a XVIII. század elején oda helyezett képe iránt. Főleg Mária-ünnepeken tömeges búcsújárások keresték föl.
Mikor Rudnay Sándor prímás az új székesegyház építéséhez hozzáfogott (1824), arra határozta el magát, hogy a kilencz ölnyi távolságban álló kápolnát az új épülethez csatolja. Belső márvány burkolatát és egész felszerelését, 1600 darabban, szétszedette. A XVI. századbeli írók, Oláh Miklós és Ursinus Velius, által magasztalt, aranytól és ezüsttől ragyogó kupolája azonban nem volt megmenthető; miért is az új kápolna fölé téglából közönséges kúpboltozat építtetett, mely az épület egyéb gazdagon díszített részeiből feltünően elütött.
Simor János bíbornok-prímás kegyelete megszüntette e visszás disharmóniát (1875). Díszes faragványokkal ékeskedő márványboltozatot emeltetett, melynek gerinczhordozói ízléses rosette-be futnak össze, míg az általuk határolt mezők aranylapjain, Rafael vatikáni loggiáira emlékeztető, virágfüzérek pompáznak. Egyidejüleg az egész kápolna márványburkolatát újra fényesítette, sok részletét megaranyoztatta; az oltárra carrarai márványból új szentségházat állíttatott; míg a káptalan szent István és László dicső királyainknak, olasz művész által carrarai márványból készűlt, szobrait helyeztette az oltár fülkéibe.
59. AZ ESZTERGOMI KÁPOLNA A XVIII. SZÁZADBAN.
A múlt század első felében, a kápolna restaurátiója alkalmával, fölszínre kerűlt egy nagybecsű ékszer: Erdődi Tamás főpapi nyakláncza és keresztje.
A kereszt szokatlanúl kis mérveket tüntet föl (4 cm. hosszú és 3. cm. széles) De annál inkább kelt csodálatot az ötvösmester művészete, melyet a parányi téren kifejteni képes volt. Szép rajzot gondolt ki, a gazdag változatú idomokat kedves öszhangzású zománczdíszekkel borította el, nemes foglalású drágakövekkel ékesítette.
60. ERDŐDI TAMÁS FŐPAPI LÁNCZA ÉS KERESZTJE.
Az ékszer két alkatrészből áll. Ugyanis egy keret hátteréből emelkedik ki a kereszt kimagasló felülete, melyet laposra csiszolt kövek: rubinok, gyémántok és smaragdok borítanak. Ezek e szerint a nemzeti színeket állítják elő; de egyúttal, az egyházi symbolika értelmében, a hit, remény és szeretet erényeit jelzik. A mester itt beérte az egyszerű, de erős színhatással. Síma felületű aranyos tokszél kereteli be a köveket, és mindegyik kő négy sarkán mintegy kampós nyújtvány tűnik föl a borda végén. A foglalványok, a kor ízlése szerint, tornyocskák formájára épültek. A keresztet feketére zománczolt szélének ékes vonalú rajza szembetünően emeli ki a dústagozású és domborművekkel ékeskedő keretből.
Ezen keret és a kereszt mindegyik külön önálló kis mesterművet képez; de a művész olyan gondosan tudta azokat összeilleszteni, hogy sehol sem támadt rés vagy hiány. Kecses hajlású csigavonalak, szalagos tekercsek, gúlák és bogyók nagy változatosságot és gazdag kidomborodásokat adnak a keresztnek, mely ötféle zománcz színpompájában ragyog. Ezen színek elhelyezésében tanusított ízlés és ügyesség kiváló mesterre vall, kit valószínüleg az olasz ötvösök sorában kell keresnünk.
A kereszt belűl üres, és így ereklyék befogadására volt hivatva.
Fölemelhető hátlapjának lemezét, fehér zománcz közepett, keleti modorban componált, vonalas diszítményű rajz borítja.
A kereszthez teljesen méltó a láncz, melyben vésett gerinczű karikák és hosszúkás szemek váltakoznak, amazokat világos kék és fehér zománcz borítja, ezeket szalaggal körülvett korong két részre választja, hozzájok simuló zománczolt gerezdek, szalagok és gyümölcsök díszítik.
Úgy a kereszt, mint a láncz olasz művészetre vall. Amaz a láncznak töredékével (három nagyobb és három kisebb rész) Jankovich Miklós gyűjteményébe és azzal a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába került; a láncznak egy nagyobb töredéke a gróf Zichy-család tulajdonát képezi.
Kétségtelen, hogy a kereszt és a láncz Erdődi Tamás tetemét ékesítette. Maga a koporsó és a tetem nyomtalanúl elpusztult.
De a remek kis szentély, melyben örök nyugalmát kereste az alapító, áll, és az ő nevét viseli a nép ajkán ma is (Bakács-kápolna); oltáráról negyedfélszázad letelte után is emelkedik érte ég felé az áhítat imája.
61. A BAKÓCZ-ÉREM ELŐLAPJA.
Hasonlóan kiállották a századok viszontagságait más intézkedései. Birtokszerzeményei legnagyobb részben ma ugyanazon föladatoknak szolgálnak, melyeket ő tűzött ki. A szinyéri uradalom az esztergomi káptalan birtokaihoz tartozik. Margita és Polgári dúsan termő síkjai az egri káptalan jelen gazdagságának legfőbb tényezői. Monyorókerék és Vörösvár, a körös- és varasdmegyei uradalmak Erdődi Péter utódait uralják. A több ágon virágzó család ugyanazon czímerrel él, melyet megalapítójától örökölt, és kegyelettel őrizi a levéltári és művészeti kincseket, melyek ettől szállottak rá.
Mintha akaraterejének hatalma rendelkezéseit a tartósság biztosítékaival fölruházni képes lett volna! Mintha holta után sem szűnt volna meg hű kísérője lenni a szerencse, mely életében követte, és melynek jelképét a tiszteletére veretett emlékérmen méltán állította elő a művész.
62. A BAKÓCZ-ÉREM HÁTLAPJA.
Míg ugyanis az előlapra a durva, de erőteljes vonásokat feltüntető arczképet helyezte, hátsó lapján a szerencse istenasszonyát ábrázolta, a mint delfinen állva, háborgó tengeren, kedvező szelek által dagasztott vitorlájával biztosan halad előre a szirtek közepett.
Csakugyan élete hajója, háborgó tengeren, sokféle szirtek közepett, páratlan szerencsével haladott.
De nem dicsekedhetett hasonló szerencsével a magyarországi egyház hajójának kormányzásában. A felelősség nagy súlya terheli emlékét azért, hogy mikor a vallásszakadás közelgő vihara kitört, nem állott biztos kikötőben a hajó, és az ellenállás képességét nélkülözte a hajós nép.
Egy gyászos egész századnak kell eltelni, míg az ő dicsőséges utódja, PÁZMÁNY PÉTER, a vallásos buzgóság, a tudományos műveltség és a nemzeti nyelv varázs eszközeivel hajdani virágzásának és hatalmának révpartjára vissza vezetheti!
63. SZÖVEGDÍSZ BAKÓCZ 1511. ÉVI MISSALÉJÁBÓL.