VI.
VI.
Betegeskedése. Viszálya a Frangepánokkal. Életének utolsó hónapjai. Végrendelete. Halála. Temetése. Hagyatéka. Sírkápolnája. Emlékérme.
A köszvény sok esztendő óta lassanként aláásta Erdődi Tamás egészségét. Az 1519-ik esztendő folytán szélhűdés is érte, és már halálának híre terjedett el. A mikor fölépült, a velenczei követ azt irta róla: «öreg ember, rövid ideig fog élni.»* Az 1520-ik év őszén a köszvénybaj annyira megtámadta kezeit és lábait, hogy egészen mozdulatlanságra volt kárhoztatva.
Bon Alajos 1519 julius 28-ikán zárjelentése. És Erdődi Tamásnak, titkára részére adott (alább idézendő) utasítása.
De lelke erejének teljes birtokában maradt; a mit magatartása a Frangepánok irányában érdekesen tanusít.
Corbaviai János 1518-ban pert folytatott Frangepán Bernát és fiai ellen, mert egyik várát erőhatalommal elfoglalták és az őrség egy részét felkonczolták. Ezek, mikor a királyi ítélőszéknél a nagyobb hatalmaskodás büntetésében, a jószágvesztésben elmarasztaltattak, azon hitben, hogy Erdődi Tamás volt az ítélet kieszközlője, boszút esküdtek ellene.
Mikor, az 1519-ik év elején, a prímás súlyos betegségbe esett, erről Bernát gróf értesűlvén, fiát Ferdinándot, fegyveres csapattal, a prímás horvátországi birtokaira küldötte, azoknak egy részét elfoglalta, más részét feldúlta, jobbágyai közől számosokat leöletett és rablánczra fűzve elhurczolt. Majd egy várat, melyet a prímás jobbágyainak a törökök ellen megoltalmazására építtetett, ágyukkal ostrom alá vett, az őrségből többeket megölt, és habár a várat megvívnia nem sikerűlt, az alatta levő mezővárost kirabolta, a templomot is feltöretvén, kifosztotta.
A prímás unokaöccsei nem nézték ezt tétlenűl. Fegyveres népekkel ellenállottak, és a szenvedett sérelmeket a Frangepán-jószágok pusztításával torolták meg. Egyszersmind a Bernát gróf által elfoglalt Kupecsina nevű birtokukat visszafoglalták.
De a Frangepánok, – habár a király rendeletet bocsátott hozzájok, hogy további erőszakos tényektől tartózkodjanak, és ha netán panaszuk van, azt a királyi törvényszék ítélete alá bocsássák, – nem nyugodtak meg; éjnek idején a nevezett birtokra törvén, azt újból feldúlták és megszállották.
Ekkor a prímás és unokaöccse, a zágrábi püspök, az ügyet a király elé terjesztették, ki (1520 september havában) Bernát grófot maga elé idézte és menvédet is küldött néki. Ez azonban nem jelent meg, folytatta ellenséges magaviseletét; sőt fiához Kristófhoz, ki mint császári kapitány Németországban parancsnokolt, fordúlt segítségért. Ez onnan levelet intézett a prímáshoz; durva szavakkal fenyegetődzött, hogy a családja ellen elkövetett méltatlanságokért boszút fog állani, és nem nyugszik míg a prímást, ha máskép nem lehet, orgyilkos fegyverével, el nem pusztítja.
Sőt Horvátországból a prímáshoz tudósítások érkeztek, hogy Kristóf gróf felbérelt néhány rablót, kik a prímás és testvérei életére törjenek, őket fegyverrel vagy méreggel végezzék ki.
A prímás ekkor követeket küldött Németországba régi barátjához, Láng Máté bíbornokhoz, kinek nővérét bírta Kristóf gróf nőűl. Előterjesztette a történteket, és közbenjárását kérte ki oly czélból, hogy a Frangepánok Németországból támogatásban ne részesüljenek. Ez esetben – írja a prímás – képes lesz magát és rokonait megoltalmazni; mert el van határozva az erőszakot erőszakkal viszonozni. Egyuttal kéri a bíbornokot, intse meg Kristóf grófot, hogy hagyjon föl méltatlan magaviseletével, mely tisztességes emberhez, előkelő család sarjához nem illik; mint lovagias férfiú, nyiltan lépjen föl, ne pedig ármánynyal, és meglátja, hogy magához méltó ellenfélre fog találni!*
A prímás által követe részére adott utasításának egykorú (dátum nélküli) példánya Galgóczon. Hogy 1520 elején iratott, kitűnik abból, hogy azt jó idővel meg kellett előzni a Frangepánokhoz szóló királyi idéző iratnak, mely pedig 1520 september 4-ikén állittatott ki. (Szintén Galgóczon.)
Igy írt a nyolczvanéves aggastyán. Ő ekkor – 1521 elején – Esztergomhoz volt bilincselve, és hónapokon át nem jelenhetett meg az udvarnál. De sűrűn keresték föl előkelő személyek.
Vendégszeretete ország- és világszerte ismeretes volt. Egyik velenczei követ írja, hogy Esztergomban «nagy udvart tat, és gazdag asztala van; bárki jőjjön hozzá, akár hat hónapig maradjon is, bőséges ellátásban részesül, lovaival együtt; az idegenek, kik Magyarországba jönnek, mind fölkeresik; mert nagyon szeret állami ügyekről beszélgetni.»*
Bon Alajos 1519 julius 28-iki zárjelentése.
Az 1521-ik év elején, január közepe táján, a ferrarai herczeg küldötte jelent meg nála, a kevéssel azelőtt elhúnyt Hippolyt egri bíbornok-püspök hagyatéka tárgyában, melyet a király a végvárak czéljaira lefoglalt. «Készséggel tesznek meg mindent – mondá a bíbornok, fájdalmas sóhajjal – de én már csak olyan vagyok, mint a kiszáradt fa!»
Néhány héttel utóbb egy másik ferrarai küldött járt nála, kinek a cancellárhoz intézett sajátkezű levelet adott át, bár megirása nagy megeröltetéssel járt.*
Erdődi Tamásnak 1521 január 12- és martius 18-ikán, Bonzagninak január 7-ikén Egerből, február 6-ikán Esztergomból, Caprilinak január 16-ikán Esztergomból, január 18-ikán Budáról a ferrarai herczeghez írt leveleik.
Február első felében a velenczei köztársaság követe Orio Lőrincz kereste fel, közölte vele a törökök készületeiről érkezett híreket, és panaszosan előadta, hogy a magyar országtanács tagjai méltánytalan igényeket támasztanak a signoria irányában, melynek pénztárát saját szükségletei egészen kimerítik.
A prímás köszönetet mondott közléseiért. Hangsúlyozta, hogy minden időben igyekezett szolgálatára lenni a köztársaságnak, mintha csak polgáraihoz tartoznék; folytatni fogja ezen igyekezetét haláláig; sok ellensége van a signoriának, de ő mindig barátja volt.
A törökök felől érkezett tudósítások fájdalmasan érintették. Itt volna az ideje – jegyzé meg – hogy a keresztény hatalmak végre egyesűljenek a közös ellenség leküzdésére.
Elmondotta, hogy gróf Frangepán Bernát, gróf Corbaviai János és több más horvátországi úr összeesküdtek, és adófizetést ajánlanak a töröknek; már is a boszniai basától menedéklevelet kértek a portára küldendő követök részére; de ezen tervet meghiúsították a zágrábi püspök és Erdődi Tamás, kik viszont a magyar királyhoz, a pápához és a signoriához fordultak támogatásért.
Szólott azután a Ferdinánd főherczeg és Anna herczegnő között létesült házasságról, melyben a császár és a velenczei köztársaság között az állandó békesség zálogát látta.
Végül sajnálatát fejezte ki, hogy More Fülöp, Velenczébe küldetvén, pénzsegély kérésével bizatott meg; ő ellenezte, de a signoria ellenségei győztek; most már igyekezzék a signoria a segély ügyét lehetőleg kedvezően elintézni.
A velenczei diplomata három napot töltött a prímási udvarnál.*
A velenczei követ 1521 február 8- és 13-iki jelentései.
Alighogy távozott, Verbőczi István tette bucsúlátogatását, mielőtt, mint a császártól küldött országos követség tagja, Worms felé útra kelne. Hogy a birodalmi gyűlésen illő fénynyel léphessen föl, a prímás saját kincstárából többféle értéktárgyat bocsátott rendelkezésére;* egyebek között néhány ezüst tálat, melyek azon nevezetes alkalommal is használatban voltak, mikor Luther Mártont Verbőczi ebédre hívta meg, oly czélból, hogy bizalmas társalgásban az ő megtérítésére tegyen kísérletet.
Verbőczi térítvénye, 1521 február 24-ikén Esztergomban keltezve. (HORVÁT ISTVÁN: Verbőczi Emlékezete. II. 200.)
58. VERBŐCZI ISTVÁN NÉV-ALÁÍRÁSA.
Martius havában a havasalföldi vajda követei jelentek meg a királyi udvarnál; biztos tudósításokat hoztak a felől, hogy a törökök készületei Magyarország ellen irányulnak. A király fölhívást intézett a prímáshoz, hogy banderiumát tartsa készen, hogy a mikor a szükség kívánja, a török ellen küldhesse.*
Orio martius 22-iki jelentése.
Majus első napjára összehivatott az országgyűlés, hogy az ország védelmére a szükséges intézkedéseket megtegye. A válságos helyzetben a prímásnak nem volt maradása Esztergomban. Budára utazott. Megtört, meggörnyedt testében a lélek megőrizte hajdani erejét. Kocsin vagy hordszéken gyakran vitette magát a királyi palotába; mikor pedig ki nem mozdúlhatott szobájából, magához kérette az urakat.*
Caprili levele a ferrarai herczeghez 1521 május 17-ikén Budáról és Orio május 15-iki jelentése.
Azonban a veszély küszöbén sem ébredt föl a hazafias áldozatkészség és önmegtagadás szelleme. Szenvedélyes viták töltötték be a tanácskozásokat. A gyűlés eredmény nélkül oszlott el.
Még a lovagias érzés is kihaltnak látszott a lelkekből. Anna herczegnő és Ferdinánd főherczeg menyekzőjére nem vállalkoztak főurak, kik az üdvözlő küldöttségben részt vennének. A költségeket sajnálták. Ellenben a prímás ez alkalommal is fejedelmi bőkezűséget tanusított. Tízezer arany értékű nászajándékkal kedveskedett elhúnyt királya leányának.*
A velenczei követ junius 3-iki jelentése.
