IV.
IV.
A pataki kaland híre az országban. Az új házasok Zólyomban. Egyesség Ferenczczel. A két testvér osztozása az apai és anyai örökségen. Dobó Ferencz panaszt emel Balassa ellen. Hamis vádjai. Dobó jellemzése. Ernő főherczeg rendelete a kamarához. A jogügyek igazgatójának véleménye. Dobó jelentése. Az udvar felfogása. Mit mond a Hármaskönyv? Dobó fellépésének titkos indítékai. A két kamara jogi véleménye. Az idézőlevél. Dobó a pataki várban.
BALASSA és felesége nem sokáig időztek Szikszón. Az a rövid téli nap, mely őket egymásnak adta, a pataki kudarcz után szinte házasságuk allegóriája gyanánt tekinthető. Sem igazi melege, sem igazi fénye nem volt, s nem tartott sokáig. Bálintnál a szenvedély heve nem hiányzott, de a vágyakozás sóvársága megcsappant s a szerelem illusiója megtépve kisérte nászára, Krisztinában az eszményi érzelem fölött első házassága prózájának emléke s új frigyének gyötrő kétségei suhantak át. A milyen volt a kezdete olyan lett a vége is. Más ifjú ősi kastélyában vigadozó násznép előtt, ünnepi hangulattal és komolysággal kötelezi el magát mátkájának; Balassa szinte lopva s egy, balsiker esetében főbenjáró kaland koczkázatának izgalmai között kötötte magához Krisztinát. Más menyasszony nem ment volna fegyverüket elrejtő vitézek élén s harczi lárma között kétes eredményű vállalatra, mielőtt lakodalmát el nem lakja. A milyen kivételes és merész volt e házasság, olyan kivételes és rideg volt a lakodalom. A Patakról idegen ember kocsiján, egy balsikerű hatalmaskodás szégyenével tovaillanó ifjú párnak mézes heteiről az események maguk törölték le a boldogság varázsát.
SZIKSZÓ, 1584. DECZEMBER 28.
Zolgalathomat Aianlom keg(yelmednek) mint bizot uramnak Atiamfianak Touabba azt akaram tuttara adni keg˙elmednek) hogi az minemü dologban en el indultam uala iften akarattiabol en azt el* ueghez nem tudom azt f hiszem hogi en felöllem az hír ot fok de keg˙elmed) femmit fe hygien benne mert en azt foha az en maga(m) feietől f magam gondolattiatol nem czelekedtem hanem holmi fö procator ez orfzagban uolt es mind az mi hwtwnkon ualo fő papok f mind az puspökök akarattiabol f biftatafabol indultattam erre hogi mind iften előtt f mind penig ez uilagi emberek előtt tifteffgemre efzik ők azt montak kit ez utannis megh ert keg˙elmed) hanem en moft oda fel megiek keg* Im ket uitez fzolgamat oda be boczattam kerem az* Nagi Petert racz Demient kerem azon keg˙elmedet) hogi legien minden oltalo(m)-mal keg˙elmed) ott az heliben nekiek ha penig ott nem marad-hatnanak tahat keg˙elmed) aggion ott Szarvas köben az felefegek(ne)k helt akar mi roffat addig mig en az feiedelemtől megh terek: Efmet ha az isten eltet keg(˙lmednek) mint io akaro u(ra)mnak Atiamfianak bizonj megh fzolgalo(m): Az kegyelmed) kochiat megh kwltem azt megh fzolgalo(m) keg(˙elmednek).
Törölve.
Törölve.
* Törölve.
Isten elteffe keg(˙elmedet) foc io efztendeig io egeffegbe(n) Date ex Sixo 28. 10-bris 1584.
Kívűl: Ez Leuel Adaffek az Vittezlő Kapi Sandornak Nekem bizott Uramnak Atiamfianak kezeben. P. H.
Balassa Bálint levele Kapy Sándorhoz (128. l.), melyet esküvője után Szikszón, 1584 deczember 28-ikán írt, a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában őriztetik. A levél hasonmása az Athenaeum Képes Magyar Irodalomtörténetében hibás olvasás következtében 1589. évszám alatt közöltetett.
A pataki kaland híre hamar befutotta az országot, a kik előre tudtak róla s kíváncsian várták annak végét, bizonyára ép oly gyorsan értesültek róla, mint az, a kinek meglepetést akart szerezni: Dobó Ferencz. A Balassák, úgy látszik, terv szerint, a zólyomi várban egybegyűlve várták az ifjú párt.
A balszerencse a Balassákat most is szorosabban fűzte egymáshoz. Ferencz kibékült bátyjával, talán Andrással is, a kire kevesebb oka volt neheztelni. Megsejtették vagy talán megértették, hogy egymásra vannak utalva s feltámadt a családi összetartás hagyománya, hogy egymást szeretniök, legalább is támogatniok kell. Mintha érezték volna, hogy kemény idő következik rájuk; kiverték lelkükből az egyenetlenség és viszálykodás emlékét, megszüntették minden pörüket. Bálint elismerte, hogy kettejük örökségét maga használva, öcscsének a jövedelemből kevesebbet juttatott, hogy ez önző gazdálkodás tette őket ellenesekké s ebből táplálkozott kicsinyes gyűlölködésük. Kárpótlást ajánlott Ferencznek, míg őt egészen ki nem elégítheti. Ferencz elfogadta az egyességet s azzal a békés jobbot is és ily értelemben foglaltatták megegyezésüket írásba január 9-ikén, Zólyomban.* S hogy még jobban megerősítsék békességüket: Bálint és Ferencz egymás között barátságosan megosztozkodtak atyjuktól s anyjuktól örökölt ősi javaikon.
A családi levéltárban.
Ez osztály az, melyről végrendeletében is megemlékezik «mert öcsém között (és köztem) az hódolt jószágnak divisiója is házasságomnak utánna ment végbe».*
Századok, 1873. évf. 314. l.
A míg a Balassák összebékéltek, Dobó sietett föl Pozsonyba a fiskushoz s Bécsbe az udvarhoz. Előterjesztette az eseményeket s kérte Balassa megbüntetését.
Előadása szerint Balassa nemcsak az ő, hanem a felség szolgáit is bántalmazta és esküre kényszerítette, így a várat tényleg elfoglalta, merénylete minden tekintetben a hűtlenség jellegét viseli magán.* Dobó azonban, nem lévén érdekében az egyenes igazság, elhallgatta, hogy 1584 szeptember 17-ikén Balassáné, még özvegysége alatt a 100.000 frt zálogos összeg fejében vele és Dobó Jakabbal a pataki várnak harmadrészben birtokos társsá lett, s hogy ezen az alapon Dobó Krisztina férje megkövetelhette, hogy az őrség neki is hűséget fogadjon. Dobó jelentésének czélzatos kiszinezését valóságra váltva, más tény nem világlik ki ez eseménynek egyetlen rossz szándékú leírásából, csak az, hogy Balassa Patak várába bement, az őrséghez beszédet intézett s mikor ellenállásra talált, a várból mérkőzés nélkül távozott. E tények magukban véve és szárazon előadva bizonyára nem hatottak volna oly megdöbbentően az udvarnál, mint Dobónak erősen színes és élénk előadásában, mely a meglepett őrségnek védőirata s magát mentő elbeszélései után készült. Ha tehát Dobó előadásának hitelt adunk, Balassa tényleg hűtlenséget követett el, s fejére és vagyonára törvényeink szigora száll. De az idő mást mutat, először is azt, hogy Dobó Ferencz még ez év folyamán királyi rendeletet kap, hogy Várday Mihály özvegyének őt megillető részét adja ki,* másodszor azt, hogy a kincstár a Balassa ellen megindított pereket egymás után beszüntette.
Jelentését l. Irodalomtört. Közl. 1893, évf. 207. l.
Századok, id. évf. 254. l.
37. ZÓLYOM VÁRA.
(Rajzolta Cserna Károly.)
A bonyolult pör aktái a kívánt teljességben még nem kerültek elő, így a pataki erőszakoskodás Dobó vádján kivül semmivel sincs bizonyitva: ellene pedig nem egy körülmény s érv hozható föl. Ezek elseje Dobó érdekelt volta, jelentésének czélzatossága, másodika, hogy Balassa a várba kevesed magával ment és bántódás nélkül távozott, harmadika, hogy az ellene indított pört abban hagyták s végül hogy a kamara Dobó Krisztinának Patakra allegált jogát elismerte és jóval később ugyan, de Balassát fölmentette.
Ez érdekes eseményre vonatkozó iratok magyarázásával még jobban elénk tárul Dobó Ferencz rosszlelkűsége, melyet már kortársai, különösen Szamosközy, nyilvánosan elitéltek. Hogy zsugori, fösvény és önző volt, mindenki tudta. Jellemzésére legyen szabad átvenni e kor egyik legavatottabb ismerőjének rávonatkozó itéletét: «Dobó Ferencz, a kinek bármily tagadhatatlan érdemei vannak is a sárospataki iskola megalapítása körül, lelketlenségének visszataszító bizonysága nem csupán ezen tette által homályosítja el emlékezetét. Ki anyját per után perrel támadván meg, úgyszólvan betevő falatjától is megfosztotta s míg maga bőségben dúskálkodott, azt éhezni, nyomorogni hagyta: nem csuda, ha testvére után is lesbe állt, feladójává lett s talán csak akkor emelte ellene szavát, midőn hitte, hogy ellenmondása nélkül megkötött házasságaért a saját lelkét terhelő bűn súlyos emlékével felérő bélyeget süthet reá azon törvény segélyével, mely királyi kegyelemmel enyhíttetve gazdag zsákmány gyanánt az ő kapzsi körmei közé ejtheti vala az eltapodott testvér és kétszeres vérrokon vagyonát. Szamosközy anyján elkövetett méltatlankodásai büntetését látta abban, hogy hét gyermekét, egyiket a másik után kiskorukban ragadta el tőle a halál s hogy egyre örökös után várakozott, kire anyjától rablott vagyonát hagyhassa.*
SZILÁDY ÁRON Bevezetése Balassa költeményeihez, XXII. l.
Ilyen volt a pör indítója, a kinek lelkiismeretéhez könnyen hozzáfért, érdekeinek nagyon megfelelt, hogy sógorát lehetőleg bemártsa. Ernő főherczeg Dobó panaszára január 21-ikén meghagyta a pozsonyi kamarának, hogy a fertőzetbe s hűtlenségbe esett Dobó Krisztina birtokait kobozza el, egyben véleményt kér arról, hogy Balassa hatalmaskodása megtorlására mit kell tenni. S öt nap mulva, január 26-ikán már leküldi véleményezésre Dobó Ferencz folyamodását, melyben Balassa Bálintnak a koronára visszaszálló javait adományképpen kéri. A királyi kamara a jogügyek igazgatójához fordult tanácsért, kinek véleménye azonban nem felelt meg minden ízében az udvar óhajtásainak. E véleményt a kamara február 12-ikén terjesztette föl a maga jelentésével együtt, de az udvar nem nyugodott meg abban, a mit a jogügyek igazgatója és a kamara tanácsoltak, hanem megmaradt a saját fölfogása mellett, hogy Balassa ellen a korona nevében kell eljárni. S hamarosan megparancsolta a kamarának, hogy Balassát és társait a jövő országgyűlésre idézze meg. A kamara e dolgot a jogügyi igazgatóra bízta, a maga nevében pedig megkereste Dobó Ferenczet, márczius 27-ikén, hogy a lakodalomról és a vár elfoglalása felől részletes jelentést tegyen, hogy annak alapján kilehessen állítani az idézést. Dobó Ferencz erre küldte föl a kamarának azt a jelentést, melyben természetesen úgy igyekezett a dolgot föltüntetni, hogy abból Balassa hallatlan vakmerősége minél sötétebb színben lássék, ellenben a várőrséghez még a gyanúnak árnyéka se férjen, mintha a királynak fogadott hűségről csak egy pillanatra is megfeledkezett volna.* Ez a jelentés volt azután alapja az esztergomi székes főkáptalanhoz küldött s június elsején kiállított parancsnak, mely a kamara nevében perbe szólította Balassát és társait.
Egy. Philologiai Közlöny, 1896. évf. 846. l.
A míg Balassa ügye ennyire eljutott, Bálint az udvar és a jogügyek igazgatója s a kamara között váltott izenetekben és jelentésekben már vesztesnek látszott. Az udvar fölfogása az volt, hogy Balassát elriasztó példa gyanánt a törvény szigora szerint kell büntetni. Dobó Ferencz írásbeli jelentése alapján Balassáékra teljes mértékben lehetett alkalmazni a Hármaskönyvnek súlyos törvényeit. A Hármaskönyv szerint «a kik bármely honlakosnak, várát, kastélyát vagy más erősségét megostromolják, elfoglalják vagy alattomosan kézre kerítik, ha a tett nyilvánosan rájuk bizonyult», hűtlenséget követnek el;* s ugyancsak a Hármaskönyv kimondja, hogy «a vérrokonság a szent kánonok és országunk törvényei szerint is bezárólag a negyed ízig akadályozza és tiltja a házasságot»* s így Balassa Bálint vérfertőző és e minőségében is hűtlenség alatt állt. Akár erőszak, akár vérfertőzés czímén hűtlenségi pörbe lehetett volna fogatni s rá alkalmazni a jószág és főveszteség büntetését.* De Dobó Ferencznek nem az kellett, hogy Bálint és Krisztina elnyerjék büntetésüket, hanem az, hogy elveszítsék birtokaikat s ő benne maradjon Patak várában osztatlanul, s hozzácsatolja Balassa birtokait. E végre azután nem is késett adományozásért könyörögni Bécsben. Erősen üthette a vasat, hogy ügye gyorsabb tempóban haladt. Jelentése nem is Krisztina, hanem főként Bálint ellen éleződik ki, s e miatt Ernő főherczeg január 26-ikán kelt rendeletében külön arra is véleményt kér, nem kell-e Krisztinát is pörbe fogni. «Jóllehet Dobó folyamodásában az említett bűn elkövetésével nem vádolja egyszersmind a maga testvérét is; de mivel sokan úgy vélekednek, hogy e tekintetben ez is éppen olyan bűnös s e miatt nemcsak kis várdai dotalitiumát, hanem sárospataki birtokrészét is elvesztette.»* A sokak közé tartozott első sorban Dobó. Áhítozott Krisztina részére, de megakarta legalább a látszatot menteni azzal, hogy testvérét nem vádolta. Az ő durva lelke nem volt fogékony a finomabb érzelmekre, különösen nem akkor, ha azok ára kézzelfogható haszonnal volt fölmérve, de a világra s a külszínre mégis adott valamit, s mert jól tudta, hogy vád nélkül is, maga a tény vádolja Krisztinát, nagylelkűnek akarván látszani, lemondott a világ előtt a bakónak torz szerepéről.
I. r. 14. cz. 10. §.
I. r. 107. cz. I. §.
II. r. 75. cz. I. §.
SZILÁDY; id. h. XXI. l.
A jogügyek igazgatója azonban a Hármaskönyv intézkedéseit tartotta szem előtt s e miatt az ügy mégis lassúbb tempóban haladt, mint ő szerette volna. Mert a pozsonyi kamara is a jogügyek igazgatójának jól megokolt álláspontját fogadta el s kísérőlevelében mellette nyilatkozott. E szerint Bálintot a rendes per útján történt nyilvános elmarasztalás alapján lehet csak a hűtlenségben vétkesnek kimondani s rá a törvényes itéletet kiszabni s Dobó Ferencznek a maga nevében kell a pört megindítani. Jelentette azt is, hogy Dobó Balassának csak ősi birtokait kérheti, nem pedig az inscriptio czímén s örökösödése által negyedrészben bírt Újvárat és Kékkőt, továbbá, hogy ha a felség Krisztina pataki, gönczi és telkibányai részét hűtlenség czímén elkobozva, Dobónak adományozza, a kincstár elveszti a visszaszerzés jogát, mert a birtokokat Krisztina, Dobó Istvánnak szóló inscriptio czímen, mint örököse harmadrészben birja. A pozsonyi kamara mellett a szepesitől is véleményt kértek s ez úgy nyilatkozott, hogy Krisztinát, míg per útján el nem marasztalták, nem lehet pataki jogai gyakorlásában akadályozni, legfeljebb korlátozni, hogy férfi kísérettel Patakra be ne léphessen.
E jogi vélemények Dobó Ferencz vérmes reményeit lelohasztották, a hűtlenek birtokaira való igényeihez már nem nagyon bízott, de az édes bosszú még mindig sarkalta, s reményét élesztette, hogy a pörbehívás megtörtént; még pedig mindkét czímen. Az esztergomi káptalan, melyre a pörbehívást bízták, az 1585 június 1-én kelt királyi parancsnak engedelmeskedve Thomassanovith János barsi alesperest bízta meg az idézések kézbesítésével, a kamara pedig külön is figyelmeztette Dobót, hogy az idézőlevelet sürgesse, nehogy a törvényes 60 nap eltelvén, a megidézettek kifogásokkal élhessenek. Dobót nem nagyon kellett biztatni s a barsi alesperes félországot bejárva szerencsésen elvégezte föladatát. Balassát és nejét július 15-én Bornemissza Imre kastélyában, Velejtén találta meg, s nekik ott kézbesítette a megidézést; Balassa és felesége szolgáit, kit hol tudott, ott kereste föl. A derék papnak ugyancsak sürgős útja volt, ha a június elsején kelt idézést idejében akarta kézbesíteni; jelentését a káptalan augusztus 11-én terjesztette fel, s ezzel mi sem állott annak útjában, hogy Balassáék ellen a főbenjáró per meginduljon s Dobó Ferencz reménysége ismét éledezni kezdjen. Nagyon nehezére esett volna neki, ha le kell mondania Sárospatakról, melyet tényleg már úgy is bírt. Mióta Krisztina és férje ellen a sógor hajszája megindult, nyugodtan ült a várban, mert természetes, hogy a fiatalok nem háborgatták, sőt Krisztina javait is magának foglalta le, különben Bálint nem kérte volna végrendeletében feleségének rendelt tutorát, Báthory István lengyel királyt arra, hogy «ő felsége Dobó Ferenczet intse arra, hogy az elvett jószágot és marháját adja meg a szegény árva feleségének és hagyjon békét mindenből neki». Dobó tehát Patak urának tekintette magát és nem szívesen látta, hogy a pör, a milyen sietve indult, később ép olyan akadozva folyt.
A pataki várnak úgynevezett elfoglalása után megindított hűtlenségi pör elseje volt ama méltatlan pereknek, melyekkel a korona Bálintot zaklatta, egyike s a kevésbbé súlyosabb. Jól ismervén a hazai törvénykezés útját-módját, a politikai viszonyokat és sógorát Dobó Ferenczet: számított arra, hogy mire az országgyűlés, melyre idézve volt, összeül, jó darab idő el fog mulni s akkorra a nagy felháborodás, mely a pataki eset nyomán, szinte megdöbbentőleg rátámadt, engedni fog erejéből s ő egy nyugodtabb és pártatlan bíróság előtt magát sikerrel védheti s a violentiát tisztába hozhatja. Számított arra is, hogy Dobó, ki első sorban Patakot osztatlanul kívánta bírni, miután már úgy is benne ül, nem fogja a dolgot sürgetni, amúgy sem lévén sok keresni valója, mert Bálintnak csak ősi vagyonát lehet elkobozni s azt is részben Ferenczczel felében, részben Andrással negyedében bírta, s egyik fele a hódoltságon fekszik. Számíthatott arra is, hogy az országgyűlésen annyi államügy kerül szóba, hogy ügye újabb halasztást szenved s így mindén közrejátszott arra, hogy az időtől várja pörének szerencsés végződését, főként abban a reményben, mely a felség kegyelmével is kecsegtethette. Ez okok miatt több-kevesebb bizalommal tekinthetett a jövőbe, bár nyugalmat nem tudott magának biztosítani. S annál kevésbbé, mert a házasságából keletkező másik per, mely őt vérfertőzéssel s így hűtlenséggel vádolta, amazzal majdnem egyidejűleg indult meg ellene.
38. A SÁROSPATAKI VÁR UDVARA.*
(Rajzolta Dörre Tivadar.)
Sárospatak várának udvarát a «sub rosa» szobával (1317. l.) Dörre Tivadar Szilágyi Sándor idézett műve számára rajzolta.
