II.
II.
Békés nem hódol meg. Fogarasi várába zárkózik. Társvajdává óhajtja magát kineveztetni. Követet küld a császárhoz. Viszálya a fejedelemmel Huszt és Fogaras fölött. Országgyűlési végzés (1571 nov. 19.) Békés ellen. Bízik a császár segítségében. Pártot szervez. A székely lázadás 1571 őszén. Sürgeti a bécsi udvar föllépését Báthory ellen. A fejedelem perrel támadtatja meg Békést Majláth Margit által Fogaras birtokában. Békés a császárhoz felebbez. Báthory sikertelen törekvése a császár kegye megnyeréseért. A kolosvári országgyűlés (1573 jun. 1.) végzése Békés és pártja ellen. A császár hadikészülete Erdély ellen. Békés lázadást szervez. Báthory megelőzi. Alvincz, Enyed elfoglalása, Fogaras vára kiostromlása: Békés menekülése Kassára, Rueber János felsőmagyarországi főparancsnokhoz. Az 1573 október 15-iki meggyesi országgyűlés végzései a pártosok ellen.
Báthory fejedelemmé választatása még nem jelentette az ő és pártja végleges diadalát. Békés és a német párt nem adta fel a harczot; nem békét, csak fegyverszünetet akart, a mi alatt a császárral megállapodásra jussanak a további teendők felett. Békést a sértett hiúság s eddigi hatalmához való ragaszkodás mellett a császárnak letett hűségeskü is sarkalta, hogy állást foglaljon a fejedelemmel szemben.
Régi hatalmából megmaradt még egy, – a testamentomos úré, melynek az a körülmény kölcsönzött fontosságot, hogy a várak ez idő szerint még az ő kezükön voltak, mint a császár képviselőién. És Békés hatalma foszlányaihoz szívósan ragaszkodott, s abból szőtte jövendőre tervei szálait. Ő különben sem tehette azt, a mit Bocskay megtett egy emberöltő mulva, hogy a császárnak esküdvén hűséget s nem akarván meghódolni Báthory Endrének, a fejedelemnek, inkább elhagyta Erdélyt s magyarországi birtokára vonúlt vissza. Békésnek nem volt Erdélyen kívül birtoka; ott kellett maradnia. Duzzogva vonúlt vissza kiépített és megerősített várába Fogarasra, a nélkül, hogy meghódolt volna. – «Ha a köznemességből választottak volna meg valakit, szívesebben meghódolna annak, mint Báthorynak», a régi vetélytársnak. Hitte, hogy még minden javára fordúl. «Nem rövidült meg az úr karja!» szokta volt mondogatni.*
BETHLEN Farkas, i. m. II. k. 283. l.
Báthory pedig hozzálátott, hogy a fejedelmi székben megerősítse magát. Az erély, de egyszersmind az eszélyesség embere volt, s uralkodása elveinek mély politikai belátása szabott irányt. Erős meggyőződése volt, hogy Erdélynek mindaddig a törökre kell támaszkodnia, míg a török hatalma megtörve nincs, míg az ozmán uralom alól Magyarország fel nem szabadúl. De a császárral sem akart újjat húzni, sőt minden áron meg akarta győzni arról, hogy a törökkel a frigyet politikai kényszerűségből tartja csak fenn. Ő szabott határozott irányt annak a nemzeti politikának, melyet utána a legkiválóbb erdélyi fejedelmek követtek egészen Buda visszavívásáig s Magyarország felszabadításáig. A míg nyíltan a szultán fenhatóságát ismerte el, titokban letette a hűségesküt a magyar királynak is a speyeri egyezségbe beavatott tanácsurak előtt; de egyszersmind kérte a várak átadását, hivatkozva a török sürgetésére.
10. FOGARAS VÁRA BELSEJE.
Békés is követet küldött (Földváry Istvánt) a császárhoz, hogy vagy esküjétől mentse fel,* vagy nevezze őt ki, mint hajdan Kendy mellé Dobót, társvajdává. Ezt a császár nem látta időszerűnek; de azt megtette, hogy Huszt vára birtokát illetőleg (melyet Csákyval és Hagymásival együtt János Zsigmond hagyott rájuk, 30,000 frtban) jul. 19-én beiktatási parancsot küldött a leleszi prépostsághoz, a melynek kiküldöttei okt. 13-án csakugyan bevezették őket a vár birtokába.
SZAMOSKÖZY, IV. k. 3. l.
Huszt és Fogaras birása lett a viszály Eris-almája Békés és Báthory közt.* Mert amíg julius elején a császár a többi erdélyi várakat a fejedelem kezébe bocsátá: Husztot és Fogarast megtartatta. A török hiába sürgette, – a császár megtiltotta e két vár kézhez vételét. Az 1571. nov. 19-iki országgyűlés (melyen Békés nem jelent meg), el akarta foglaltatni Husztot, de a jelenvolt Csáky és Hagymási kérésére haladékot kaptak a Békéssel való értekezésre. Békés és pártja ellen több végzést is hozott ez az országgyűlés: t. i. hogy az elzálogosított fiskalitások (ilyen volt Huszt, Görgény és Fogaras a Békés kezében) visszaperelhetők; a külfölddel senki se levelezzen; az országgyűlésre meghívott, ha meg nem jelenik, büntettessék meg.
Ennek részletes elbeszélésétől fölment minket SZILÁGYI és NAGY János munkája, kik ezt eléggé kimerítően előadják.
Békés a császárban és párthíveiben bizakodva, elég erősnek hitte magát arra, hogy még ezután is daczolhat Báthoryval. S ekkor lépett ő arra a sikamlós térre, melyen előbb-utóbb buknia kellett. Békés eddigi magatartásának lehetett még mentsége s megvolt legalább a törvényesség színezete, a míg ő a speyeri egyezség s János Zsigmondnak a Báthory esküje által is szentesített végrendelete alapján állott; de most már nem egy párttal állott többé szemben, hanem a törvényes fejedelemmel s az országgyűlés végzéseivel. Az, hogy a császár állott mögötte, szolgálhat némi mentségeűl, de igazolásáúl nem.
A császár, a ki nem bízott Báthory őszinteségében, mintegy ellenőrző szerepet szánt Békésnek Husztból és Fogarasból. Békés erre támaszkodva, várait a fejedelemtől és országtól teljesen függetlenül óhajtotta birni: neki a császár parancsol és nem Báthory, hűségesküt a fejedelemnek nem tesz, – ő Fogarast mint zászlós-uradalmat bírja, adót tőle nem fizet. Az ellene alkotott országgyűlési végzésekre azzal felel, hogy a speyeri szerződést ki akarja hirdettetni a pozsonyi országgyűlésen; a mit a császár maga sem tartott észszerűnek.
Békés abban bízott, hogy a császár fegyveres erővel is megsegíti őt és a német pártot, kik Erdély Magyarországhoz kapcsolását óhajtották. Nem hanyagolta el, hogy pártját az országban éberségben tartsa. Csákyn és Hagymásin kívül többekre számitott a főurak közül, kikhez részint családi kötelék. fűzte részint politikai, vagy más érdekközösség csatolta. Valóban nem megvetendő azok száma és neve, kik párthíveinek bizonyúltak. A Csáky, Kendi, Radák, Bornemisza, Harinnai, Apafi, Barcsay, Telegdy, Andrássy, Móré, Kemény, Károlyi, Alárdy, Miske, Tomori, Hamvai, Székely, Bogáti, Kabos, Horvát, Pókay és más jónevű családok tagjai tartoztak pártjához. Számított a császárhoz mindig hajló szászokra s a Báthorytól idegenkedő székelyekre is, a kik régi szabadságaikért, a tiszttartók és tisztviselők sérelmei miatt, a közéjök ékelt nemesi donatiók özöne ellen hiába kérelmeztek a fejedelem s országgyűlés előtt, meghallgatást nem találtak. Úgy, hogy 1571 őszén valóságos lázadás ütött ki a székelyek között, de a mely kevés véráldozattal hamar elnyomatott. E székely lázadással is kapcsolatba hozták Békés nevét, mintha az ő keze is beléjátszott volna.
Valóban Békés nem egy jelét adta türelmetlenkedésének. Egyre irogatta panaszos és sürgető leveleit a császárhoz Báthory ellen. 1572 elején már elérkezettnek látja az időt a fegyveres fellépésre. Figyelmezteti á bécsi udvart s a kassai kapitányt (febr. 12), hogy most az ideje a dologhoz nyúlni, nincs arra a mostaninál kedvezőbb alkalom; a török annyira meg van rettenve (lepantoi veresége után), hogy miatta bátran hozzá lehet fogni. Bécsben követe járt (Földváry István), a kit február 23-án audientián fogadott a császár. De ő nem osztotta még most Békés vérmes reményeit. «Egy kevés ideig tűrjön még és egyebekkel is tűrtessen, mert az idő igen azt kívánja… minden dologhoz módja vagyon ő felségének, de mégis az dissimulatiót continuálja ő felsége» Báthoryval szemben, mert «quod ante tempus cito fit; male fit»… de ne féljen, «nem hagyják moházni (bemohosodni) dolgait.»* Ez lőn a császár izenete.
Gr. Kemény gyűjteményében, az Erdélyi Muzeum-egylet könyvtárában.
11. FÖLDVÁRY ISTVÁN ALÁIRÁSA.
A fejedelemnek tudomása volt Békés «rezgelődéséről», a mely kezdett veszélyes mérvet ölteni. Báthory mindent elkövetett az udvarnál Békésnek szép szerivel való ellensulyozására és a császár kegyébe való jutásra, de Miksa bizalmát nem nyerheté meg. Hiába kivánja (panaszkodik Liszthi János a magyar kanczellár előtt), hogy ő felségé az ő engedelmes hivségét és ez nyomorú földnek állapotját és megmaradását megbecsüllené»: ellenségei árúlkodására hallgat, a kik fejedelemségére törnek. Csodálkozik (írja metsző gúnynyal az unitárius Békés ellen), «hogy a praedestinatio híve lévén, mért nem várja el: ha praedestinatus, talán még ő rája is kerül az uraság, vagy ha nem praedestinatus, azt is elveszti, az mie vagyon».*
BÁTHORY Liszthinek 1576 febr. 18. L. SZILÁGYI, Erd. Országgy. Eml. II. k. 526. l.
Gondoskodott is róla, hogy elveszítse, mert jobb «praevenire, quam praeveniri». Elhatározta, hogy Békést legérzékenyebb oldaláról, fogarasi birtokában támadja meg. Majláth Margitot, Gábor testvérét, a fejedelem elhunyt fivére, Báthory András feleségét – tehát saját sógornőjét – léptette fel ellene, azon az alapon, hogy mikor Majláth Gábor eladta Fogarast, nővérét a jogszokások ellenére nem kinálta meg a megvételre való előjoga érvényesítésével. Pert inditott tehát Fogarasért Békés ellen, azt követelvén, hogy az eredeti zálogösszeg (30,000 forint) fejében bocsássa vissza kezébe ez ősi Majláth-birtokot. Nyilvánvaló volt, hogy Majláth Margit mögött maga a fejedelem áll; hisz Békés öt év óta birta Fogarast s Majláth Margitnak csak most jutott eszébe jogát keresni. A fejedelemtől csakugyan intő levelet kapott Békés Fogaras átengedésére. Békés azt felelte: nem lehet a vajda felperes is, bíró is egy személyben s felebbezte ügyét a császárhoz. Báthory a felebbezésnek helyt nem adott. Békés hajlandó lett volna szép szerivel is megalkudni Fogaras felett: követet küldött a vajdához, pénzt ajánlván érte. De Báthory nem állt szóba vele: «folyamodjék írásban, mint alattvalóhoz illik», izente neki. Békés pedig nem akarta megalázni magát s a császárhoz fordult segítségért.
12. LISZTHI JÁNOS ALÁIRÁSA.
Békés fenyegetve látván magát Fogaras birtokában, kétszeres buzgalommal sürgeté Báthory ellen a fegyveres föllépést. Egyremásra küldözte a jelentéseket, hogy az erdélyi urak nagy része elidegenedett Báthorytól, hogy a székelyek és oláhok a császárhoz vonzódnak, hogy a szászokat könnyű volna hittel kötelezni magához s erre nézve megbizó levelet kért. A nyilt fellépést a császár még korainak tartotta s 1573 február 10-dikén intette Békést, hogy alkalmazkodjék most még a viszonyokhoz, éljen szinleléssel a fejedelemmel szemben; de a mellett meg biztatta, hogy szükség idején nem fog segélyével késni: addig is a zaklatásokat tűrje bátor lélekkel, hűségében legyen állhatatos, a jutalom nem fog elmaradni. A hűség jutalma egyelőre az lett, hogy 1573 junius 3-dikán királyi diplomával erősítette meg Békést Fogaras birtokában.
Báthory állandó törekvése, hogy meggyőzze a császárt őszinte jóindúlatáról, hasztalan volt; hiába kérte, hogy ne az árulkodások után, de az ő maga cselekedeteiből itélné meg őt, melyet ő azelőtt is megmutatott, «akkor pedig bővebben megmutatja, mikor az isten az ő felsége ereje által elveti nyakukról a pogányt;»* hiába jelentette azt is, hogy a portáról parancsot kapott Békés megöletésére, de ő azt visszautasítá: a bizalmatlanság jegét nem sikerült megtörnie. Hiába kérte azt is (már 1572 nyarán), hogy a császári házhoz való viszonya szorosabbra fűzése végett adjanak hozzá nőül egy főherczegnőt; azt a gúnyos választ nyerte, hogy «Somlyón a királyi nemet nem tarthatja el». Így Báthorynak be kellett látnia, hogy az udvarnál Békés hitele nagyobb az övénél s hogy másképen kell föllépnie ellene.
BÁTHORY Liszthinek 1576 febr. I8. L. SZILÁGYI, Erd. Országgy. Eml. II. k. 526. l.
Az 1573 jan. 1-ére Kolozsvárra összehívott országgyűlés elitéli Békés és a német párt fondorkodását. «Vannak, a kik olyantól várnak támaszt, a ki maga is beteg… már egynehányszor tapasztaltuk, mit ér a német segítség», hangsulyozták az ország rendei.*
SZILÁGYI, Erd. Országgy. Eml. II. k. 427. l.
Az ellentétek kezdődtek kiélesedni – az összeütközés közelgetett.
A bécsi udvarban (1573. sept. elején) hozzáláttak a hadikészülődéshez. Most már a császár is úgy vélekedett, hogy «tovább hallgatással nem szenvedheti a sok méltatlanságot... országát meg akarja tartani és híveit megoltalmazni». A három nemzet főszemélyeinek leveleket küld s Békésnek utasítást ad, hogy miképen cselekedjék az ő felségéhez való köteleztetésben; «summa pénzt» is rendel, melyből kinek-kinek az ő mivolta szerint kell juttatni, «hogy a hívségben bizodalmasabban megtartassanak». Békés számára ugyanis megvette a vöröskői uradalmat Fugger Márktól, s a vételárt úgy kellett volna visszatérítenie, hogy azt a császár hívei lekötelezésére s új hívek szerzésére fordítsa. A megnyerendők egyike volt Andrássy Péter, tekintélyes székely primor, a székelyek főbbjeivel egyetemben. Többeket jószágadományozással kívánt a császár megnyerni; ezek közt volt Harinnai, Berendi, Petki Gábor, Radák László, Kendi János. Békésnek azonkívül megigérte, hogy a Lukács napi törvényszékre (okt. 18), melyre Fogaras ügyének tárgyalása ki volt tűzve, Ibrányi Ferencz híres magyar jogtudóst küldi be Erdélybe.* Addig is Fogarasban teljes erejével álljon ellent: ha kell, Rueber a kassai kapitány császári seregekkel meg fogja segíteni. Báthoryt pedig most már egész nyiltan megintette a császár, hogy az ő «híveit meg ne merje háborgatni, hanem csak szolgai határban tartsa magát».
FÖLDVÁRY levele a szept. 27-diki kihallgatásról. Erd. Tört. ára. I. kötet. 121 – 133. l.
Mindez siettette a fegyveres összeütközést. «Két éles kard nem fér meg egy hüvelyben» – szokta mondani Báthory – «s jobb megelőzni, mint megelőztetni».* Jól látta – s elfogott levelekből méginkább megbizonyosodott, hogy mi készül ellene. Gyorsan határozott tehát, nem várva be az októberi octavát. Megizente a portára, hogy Békés «nimetté» lőn és segélyt kért a császári seregek esetleges beütése ellen, s maga is felkészült, hogy ellenségét isten segítségéből «fejével alá fordíthassa».*
BETHLEN, i. m. II. k. 273. l.
SZALAY, A. magyar történelemhez, 87. l.
Báthory okt. elején gyorsan összevonta hadait. Békés közeli két várát, Alvinczet és Enyedet, egy csapással elfoglalta, Bánffy Györgyöt pedig lovassággal s Vadas Mihályt és Sása Jánost gyalogsággal titkon Fogaras ellen küldötte. «Sok szekér volt, kiket gyékénynyel fedtek volt be, simulálván azt, hogy sót visznek, és mindenik kék drabanttal volt rakva, kiknek Vadas Mihály volt kapitányuk, kit annakutána Poloczkó alatt lőttek el a muszkák»,* – a hol akkor már, fordúlván a koczka, Békés vezérlete alatt vitézkedett a most ellene küldött Vadas.
SZAMOSKÖZY, IV. k. 4. l.
Békésnek váratlan meglepése egészen sikerült. Sejtelme sem volt a támadásról; úgy annyira, hogy midőn az ostromló hadak megérkeztek, ő maga is épen a váron kívül sétált s csaknem kezökbe került; alig volt annyi ideje, hogy a várba meneküljön. Okt. 4-én zárták körül Fogarast. Békés nem bizván a vár megvédésében, jónak látta menekülni. A várat, kis fiát és kincseit hű emberére, Gyulai Pálra bizván, a kit ő képeztetett az olasz egyetemeken: ő maga egy zacskó drága gyöngyöt, gyémántot és aranyat magához vett s míg a főkapunál nagy harczi lármát üttetett, hogy az ostromlók figyelmét oda összpontosítsa, mintha ki akarnának rohanni – addig ő harmad magával a hátulsó kis kapun kiosont; lovának patkói visszafelé voltak verve és pokróczdarabokkal átvarrva, hogy zajt ne okozzanak. Hét napi veszélyes bolyongás után, erdőn, berken s járatlan útakon – szerencsésen kijutott Magyarországra s okt. 12-dikén Kassára ért bizalmas emberéhez, Rueber János felsőmagyarországi főparancsnokhoz.
13. ALVINCZ.
A 22 ágyúval ostromolt Fogaras vára okt. 18-kán feladta magát. Gyulai Pállal a Báthoryak nemesen bántak s később ő (korának egyik legtudományosabb embere) nagyon kedves híve lőn Báthory Istvánnak, mint lengyel királynak: 1573 okt. 15-dikén megnyilt a meggyesi országgyűlés. Békés és a császár pártja nagy várakozással nézett e gyűlés elé, melyre a szatmári kapitány is követet küldött a császár hívei támogatására; de Békés időközben történt kiűzetése és Fogaras kiostromlása megzavarta terveiket. A pártosok egy része a gyűlésre sem ment, a másik rész jónak látta csendesen maradni. Az országgyűlés pedig teljes hatalmat adott a fejedelemnek Békés párthívei ellen, hogy tetszés szerint büntesse és irtsa ki a pártosokat.* «Végeztetett országúl, hogy senki ne pártolkodjék, hanem igaz hűséggel legyen minden ember a fejedelem iránt, ezután se pártolkodó követeket és leveleket ne merjenek küldözni, sőt ha valakinek afféle levelek hozattatnának, fel ne merje szakasztani, hanem a fejedelemhez vigye avagy küldje.»*
SZILÁGYI, Erd. Országgy. Eml. II. K 544. l.
SZILÁGYI, Erd. Országgy. Eml. II. k. 544 l.
4. FOGARASI KISKAPU.
A török sem késett pálczát törni Békés felett. A nagyvezér az árultatásért, mit Békés cselekedett; az erdélyi uraknak levelet küldött, hogy «az árúlót el ne szalaszszák, megfogván, vasba vervén, az császár portájára küldjék;» Báthorynak pedig megizente, hogy – «az mi tövisek volnának országában, irtsa ki.»*
SZALAY, A magyar történethez, 87. és 102. l.
Báthory nyugodtan jelenthette a szultánnak, hogy Békés ugyan kisiklott kezéből, «de az ország nagyjó csendességben vagyon, semmi igyetlenség; visszavonás nincs benne, mindenek, mind nagy, mind kicsiny, hatalmasságod hívségéhez tartják magukat».*
U. o. 123. l.
