II.
II.
Békés a Báthory udvarában. Rövid időn annyira megnyeri a király bizodalmát, hogy ő lesz «factotum»-a. Együtt csinálnak minden tervet, egy hálószobában alusznak. Együtt tanácskoznak Magyarország felszabadításáról. Brutus a történetíró Békés pártfogását keresi. Békés a Danczka ellen viselt hadjáratban. Honfiúsítása az 1578-diki varsói országgyűlésen. Szerepe az 1579-ki muszka hadjáratban. A magyar sergek fővezére. Polock ostromát Békés nyitja meg. A gyujtó-bombák használata. Békés önfeláldozó hősiessége. Polock bevétele. A győzelmes hadjáratból betegen tér vissza Békés Vilnába s onnan a királylyal Grodnóra. Halála 1579 nov. 7. Kívánatára a vilnai Békés-ormon temetteti el Báthory. Nejéről és gyermekeiről királyilag gondoskodik. Öcscse, Békés Gábor, Pleskow ostrománál esik el 1581-ben.
Báthory tárt karokkal fogadta a megtérőt. A régi vetélytársak között most az eddigivel teljesen ellenkező, nemes verseny kezdődött. Békés önfeláldozó hűségének, ragaszkodásának, szolgálatkészségének adta fényes tanújeleit: Báthory pedig a megtérő érdemei elismerésében és jutalmazásában s bizalma tanúsításában volt kifogyhatlan. A mily nemes, igazi királyi lélek lakott Báthoryban, ép oly őszinte hűséget tanúsított Békés is most királya és ura szolgálatában. Rövid idő alatt Békés lett a királynak legbizalmasabb embere, barátja, tanácsadója, jobbkeze.
Már 1577 nyarán arról tudósítja a nuntius a pápai államtitkárt, hogy Békés együtt alszik a királylyal hálószobájában, együtt dolgoznak ki minden tervet s a király mindenben kikéri az ő tanácsát.* Ezt a határtalan bizalmat úgy tudjuk kellőleg mérlegelni, ha meggondoljuk, mennyi jeles ember, katonai és tudományos tekintély volt együtt a királyi udvarban. Ott volt a magyarok közül Berzeviczy Márton, Vesselényi Ferencz, Gyulai Pál, Bánffy György, Bornemisza János, Békés Gábor és többen. És Báthorynak ezek közül «factotuma» nem más, mint Békés Gáspár.* Vele közölte a király először legtitkosabb terveit, legelrejtettebb gondolatait. Együtt beszélgettek, tanácskoztak a módozatokról: hogyan lehetne Magyarországot felszabadítani s a magyar királyságot megszerezni? a mihez Békésnek (a pápai nuntius tudósítása szerint) azon kilátásai fűződtek, hogy Báthory magyar királysága mellett ő lenne Erdély vagy Oláhország vajdája.* A király határtalan bizalma közszájon forgott az irigykedő lengyelek között is: «a mit nem hisz a keresztnek, elhiszi Békésnek», írta a királyról Firley kazimini kapitány a chelmi püspöknek, Békés unitáriusságára czélozván.*
MONTISREGALIS pápai nuntius a pápai államtitkárhoz. Varsó, 1577 aug. 18. (a Vaticani levéltárban).
A pápai nuntius jelentése 1578 jan. 13-ról. (Vaticani levéltár.)
A pápai nuntius jelentései 1577 febr. 17. 24., márcz. 4., máj. 10. d. n. aug. 18. szept. 23. (Vaticani levéltár.)
A pápai nuntius jelentése 1577 szeptember 23. (Vaticani levéltár.)
26. BERZEVICZY ALÁIRÁSA.
Békés nagy befolyása a királyi udvarban készteté Brutust, a történetírót, hogy az ő pártfogását keresse. 1577 május hóban Békés közbenjárását kéri, hátralékai kifizettetésére a királyi kincstárból.* Gyulai Pált szólítja fel, ajánlaná őt Békésnek: «a ki előtt ha oly kedves lehetne, mint a mennyire szeretné, királyok szerencséjével nem cserélne.* Így jutott Békés Brutussal ismeretségbe és később barátságba. Történetírása körül szívesen pártfogolta és segítette. Ő szerez neki hozzáférhetést a királyi levéltárban Zápolya János és Zsigmond lengyel király levelezéseihez.* Maga is megigérte később a muszka hadjárat kezdetén, hogy időközönként tudósítani fogja a történetírót.*
BRUTUS Gyulainak. Brutus Mihály Opera varia selecta. Berolini, 1697. 519. l.
U. o. 525. l.
BRUTUS levele Békéshez. 1578 január 15-én. U. o. 204–208. l.
Erre kéri és figyelmezteti is Brutus 1579 ápr. 2. (U. o. 208–214. l.)
Békés a mennyire jobbkeze volt Báthorynak az államügyek vezetésében, oly hasznos szolgálatokat tett neki a harczmezőn is. Mindjárt az első hadakozás alatt, melyet Báthory mint lengyel király viselt a meghódolni nem akaró Danczka ellen, igénybe vette Békés hadi szolgálatát. Az ellenség által szorongatott Elbinga városa segélyére küldötte ki őt magyar csapatokkal. És Békés vissza is szorítá az ellenséget.* Csak miután Danczka 1577 deczember 12-dikén meghódolt, tért vissza Békés is a harczmezőről, a hol nem kimélte magát s egészségét is elvesztegeté, úgy hogy Varsóba érkezvén, podagrája miatt a szobát kellett őriznie.*
HEIDENSTEIN: Rerum Polonicarum libri XII. Francofurti. 1672. 115. l.
A pápai nuntius 1571 jan. 13-iki jelentése (Vaticani levéltár).
Békésnek a béke műveiben és a harcz mezején egyaránt kiváló érdemeit nem hagyta a király megjutalmazás nélkül. A litván országnagyok magok kérték a királyt, hogy Békést lengyel és litván indigenatussal ajándékozza meg. A mi az 1578-iki országgyűlésen a rendek beleegyezésével meg is történt. Ez a kitüntetés módot nyujtott anyagi jutalomra is, mert birtokot vagy javadalmazott hivatalt csak lengyel honpolgár nyerhetett. A honfiúsítás után a király a landskoroni kapitányságot adományozá neki.*
HEIDENSTEIN, i. m. 141. l. és De bello Moscovitico, Basileae, 1588. 57. l.
Legszebb hadi érdemeit a muszkák ellen vívott 1579-ki győzelmes hadjáratban aratta Békés Gáspár, királya oldala mellett, mint a magyar sergek fővezére.
Akkor kezdődött Báthory István több évig tartó hadjárata a muszka czár, «Rettenetes» Iván ellen, a mely annyi dicsőséget árasztott Báthoryra és a magyar seregekre, melyeknek e hadjáratokban oroszlán rész jutott.
Az 1579-iki hadjáratban a magyar sergek fővezérletét Békés Gáspárra bizta a király; a lengyel hadak vezére Mielecki a podoliai vajda, a litvánoké Radziwill vilnai palatinus volt. Békésnek a haditanácsban döntő szerep jutott, a hol gyakran összetűzött magával Mieleckivel is, a ki féltékeny volt a magyarok nagy befolyására, a miért Békés csípős élczeitől sem kimélte őt.*
SOLIKOWSKI Demeter: Commentarius brevis rerum Polonicarum. Dantisci, 1547. 114. s k. ll.
A hadjárat megindult. Legelső czélja a fontos erősség, Polock vára bevétele volt. Békés magyar seregének jutott az első feladat, hogy a Dwina folyó és a Polock között elterülő ősrengetegen át útat vágjanak,* melyen aztán a király is előre nyomult táborával. Polock alá érkezvén, a király az ostrom megkezdése előtt kanczellárját Zamojskit és Békést vévén magához, velök a várost megkerülte, hogy kikémlelje a helyet, a honnan az ostromot megkezdjék.* Békés mindenekelőtt a város kiostromlását javasolta s csak azután a várét, s oly fontos hadászati érveket hozott fel mellette,* hogy a királyt is meggyőzte, a ki eleinte a vár ostromával óhajtotta megnyitni a hadműveletet.
HEIDENSTEIN: De bello Moscovitico. 32. l.
U. o. 37. l.
U. o. 38. l.
A város ostromát Békés kezdette meg, aug. 2-dikán, ágyuival. A muszkák, a magyar vitézek rohamának nem tudván ellentállani, már aug. 3-án feladták a várost s azt felgyujtva, magok a várba menekültek. A vár ostromát is Békés nyitotta meg. Előbb nehéz ütegekkel lövette, de látván, hogy azok keveset ártanak, izzó golyókat kezdett szóratni a várba. Ily «tüzes golyók»-at Báthory alkalmazott először a felső-magyarországi harczok alatt, s később nagy sikerrel a livón várak ostrománál. Használati módja abban állott, hogy izzóvá hevítették a golyót, úgy tették az ágyúba, – a por és golyó közé fövenyet vagy hantot téve, nehogy fellobbantsa – s úgy lőtték aztán ki. Czélja inkább a gyujtás, mint a rombolás vala.
A gyujtó bombák megtették hatásukat, de a zivataros, esős idő megakasztá az ostromot. Az esőzés a Polotta folyót megárasztotta, úgy hogy a hol azelőtt gyalog jártak át, lovon is veszélyessé vált az átkelés, a hídakat pedig elvitte az ár. Egy erős híd állott csak, melyet Bornemisza János készíttetett, de ez kevés volt az ostromló had átkelésére. Békés halászbárkákból tákoltatott össze még egy hidat, de ezt a várbeliek mihamar összelőtték. Csak a Bornemisza-féle híd maradt tehát, melyet az összelövéstől s felgyujtástól egy malom védett. Ezen a hídon át vezette most seregét Békés a vár ellen, s mikor látta, hogy az ágyuztatás s az izzó lövegek szóratása nem elég: díjakat tűzött ki a vár deszkafalainak felgyujtására. Ez imitt-amott sikerült is, de a várbeliek elszántan védték magokat, oltották az itt-ott felgyujtott falat s lőtték a támadókat, úgy hogy az ostrom sokáig elhúzódott. Megnehezíté azt az élelmezés hiányos volta is: annyira, hogy a katonák elhullott lovak húsával is táplálkoztak.* Az ellenség golyója is sokat leterített; többek között Vadas Mihály csapatparancsnok is elesett.
HEIDENSTEIN: De bello Moscovitico. 43. l.
De Békés nem engedte csüggedni katonáit, maga ment jó példával elő; ott harczolt mindenütt, hol a veszély legnagyobb volt. A lengyel történetírók magasztalással emlékeznek meg a magyar katonák rendíthetlen vitézségéről; mindenek felett pedig vezérök, Békés önfeláldozó hősiességéről e válságos napok alatt. A zord idő s a fáradalmak megrontották égészségét, «sokat szenvedett fájdalmas gyomorbaja miatt, de nehogy katonái elcsüggedjenek, fennen kérkedett, hogy soha jobban nem érezte magát; mindig az ágyúk körül forgolódott, ágyúi mellett evett, ott aludt, a legveszélyesebb helyeken járt, körülötte sokan hullottak el s ruhája a sebesültek vérétől piroslott».*
HEIDENSTEIN: De bello Moscovitico. 44. l.
Békés és katonái ily fáradhatlan vitézsége nem veszett kárba. Aug. 28-án a vár lángban állott, a falak omladoztak – s a muszkák a vár feladásáról kezdtek gondolkozni. A várból tizen kiszöktek a táborba. Ezeket Békés a királyhoz küldé. De a magyar katonák, hogy a várbelieket a vár feladásától elrettentsék, nehogy dicsőségük csorbát szenvedjen, ha nem fegyverrel vennék be a várat: felkonczolták a szökevényeket. Nehány nap mulva a vár hatalmukban volt. A hadjárat, melynek fénypontját Polock bevétele képezé, diadalmasan végződött.
A hadjáratból Békés a királylyal együtt Vilnába s innen Báthory kedvencz mulató helyére, a litván Grodnóba ment, a hova a hadi fáradalmaktól kimerülve betegen érkezett. S itt, királya oldala mellett, nem sokára halálával pecsételte meg önfeláldozó hűségét, 1579 november 7-én.* Halálos ágyán a király és Zamojski gondjaiba ajánlotta nejét s két fiát: Gábort és Lászlót. Magára nézve végső óhaja az volt, hogy a Vilna felett emelkedő s az e czélra előre kiszemelt halmon temessék el.*
Székely krónika. Történelmi Tár. 1880 évfolyam. 644. l.
SOLIKOWSKI Demeter id. m. 129 – 130. l.
27. A Békés-orom Vilna felett.
A nemeslelkű király meghallgatta a haldokló kérését: Litvánia fővárosában fényes temetést rendezett számára s Vilna felett a máig is Békés-oromnak nevezett halmon temetteté el egykori ellenfelét, most legkedvesebb hívét s barátját, vitéz katonáját s hadvezérét. Övéiről sem feledkezett meg. Özvegyének kezénél hagyta Landskoron várát gazdag jövedelmével együtt s később, 1582-ben, Wesselényi Ferenczhez adta nőül. Gyermekeiről is királyilag gondoskodott. Együtt nevelteté őket unokaöcscsével, Báthory Andrással, a későbbi erdélyi fejedelemmel.
A Békés-család drámájának még egy felvonása volt hátra. Békés Gáspár szerepét öcscse, Gábor vette át a további (1580–81-iki) muszka hadjáratokban s ott esett el ő is a harcz mezején, 1581-ben, mint a magyar lovasság parancsnoka, Pleskow (most Pskow) ostrománál, az ellenség golyójától homlokon találva, épen midőn a vár fokára kitűzte a győzelmi zászlót.
Békés Gáspár hősies, önfeláldozása s halála kiengesztel mindenért, a mit valaha vétkezett. Büszkén vallhatja őt magáénak történetünk, tévedései, hibái daczára is. Élete utolsó időszakának nemes küzdelme s hősies önfeláldozása a legszebb engesztelő áldozat.
28. BÁTHORY ISTVÁN ALÁIRÁSA.
