I. A BEZERÉDJ-CSALÁD ŐSEI S LESZÁRMAZÁSA.
I.
A BEZERÉDJ-CSALÁD ŐSEI S LESZÁRMAZÁSA.
A BEZERÉDJ-CSALÁD ŐSEI S LESZÁRMAZÁSA.
A BEZERÉDJ-család veszprémi eredetű s onnan terjedt el Győr, Sopron, Vas, Tolna, Somogy, Baranya, sőt Bács-Bodrog vármegyébe is. Nem fogadjuk ugyan el Bezerédj Ferencz főstrázsamester föltevését, a mely a familia eredetét egy kis genealogiai önkénykedéssel egész Attiláig viszi vissza (latinszövegű kéziratos könyvében), de kétségtelen, hogy a család egyike Magyarország legrégibb családjainak.
A Bezerédj-család a XII. századtól a XV. századig virágzott Lőrente vagy Lőrinte nemzetségig viszi fel eredetét, a mely nemzetség névadó ősének emléke a veszprémmegyei Kis- és Nagy-Lőrinte községekben ma is él.* Az újabb kutatások szerint ennek a nemzetségnek egyik ága szakadt el a zalamegyei Bezeréd nevű, ma is meglevő községbe, a honnan aztán a Bezerédj-család a nevét vette.*
Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. k. 351. l.
Palatinus. Vasvármegyei nemes családok I. k. 109. l.
8Bezeréd, más néven Bezdered, vagy Bezdred ősmagyar telepedés. Nevével már 1236-ban találkozunk, a mikor részben a vasmegyei parnói cziszterczita apátságé volt, részben pedig várjobbágyok lakták.* Hogy mikor került a Bezerédj-család első őse Bezeréd községbe, ma már nem lehet megállapítani, az azonban kétségtelen, hogy nevét a család innen vette, mert az 1513. évi adólajstrom szerint Detk és Bezeréd helységekben összesen 8 jobbágytelkük volt.*
Csánki: Magyarország történelmi földrajza III. k. 36. l.
Csánki id. m. III. k. 135. l.
A Bezerédj-név, mint családnév, először a XIV. századnak elején szerepel. I. Károly király Hollókő várát és tartozékait Tamás erdélyi vajdának adományozza s beiktatására a budai káptalant küldi ki. A Visegrádon 1327 május 21-ikén kelt királyi oklevélben Bezerédj Péter, mint királyi ember szerepel. 1343-ban Bezerédj Vörös László fiai: Pál és Jakab osztozkodnak s 1355-ben Bezerédj Jakab feleségül veszi a Nádasd-nemzetség Oszkai ágából, II. Bekének a leányát. 1345-ben Bezerédj Sebe hadnagy fiának, Egyednek fiai: György, Miklós és Mihály, Varsányi Ogmandot és ennek fiait meghagyják azon bezerédi birtokrész használatában, a melyet ezek Bezerédj Danka fiaitól: Dömötörtől, Dénestől és Lukától, valamint Bezerédj Sebestyén fiától Pétertől vásároltak. Tamás országbíró 1354-ben kelt egyik okmányában megemlékezik Bezerédj László fiának, Pálnak a Rumiakkal folytatott perről, a kik Bezdred nevű birtokából egy részt elfoglaltak.* 1359-ben ugyancsak Bezerédj Vörös László fiai Pál és Jakab osztozkodnak Bezerédj Gyármán unokáival: Gállal és Péterrel (László fiai) és Bezerédj Domokos fiával: Miklóssal.*
Karácsonyi id. m. II. k. 352. l.
Palatinus id. m. I. k. 109. l.
Mindezek szórványos adatok. A család genealogiája azonban az 1400 táján élt első Bezerédj Györgytől kétségtelen bizonyossággal levezethető. Ennek a Bezerédj Györgynek két fia, I. János és I. Zsigmond Rozgonyi István kíséretében részt vettek 9a hussziták elleni harczokban, ezért Zsigmond király Nürnbergben, 1431 július 2-ikán czímert adományozott nekik. («Sigismundus et Johannes Bezeretht ibidem fratres, familiares magnifici Stephani de Rozgon .… in confinibus partium nostrarum superiorum contra et adversus perfidos hussitas et hereticos unacum eodem Stephano Rozgon domino suo procedendo» Bezerédj-levéltár, Nemzeti Múzeum).
A BEZERÉDJ-CSALÁD 1431. ÉVI CZÍMERE.
(Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Bezerédj-levéltárban.)
A királyi diploma szerint a czímer a következő: Balra dőlt hadi pajzs, vörös-kék mezővel, a pajzsban balra fordult fél arany oroszlán, mely szájában háromágú korbácsot tart. A balra dőlt zárt sisakon kék-vörös tekercs és ebből a pajzsbeli oroszlán emelkedik ki. A foszlány mindkét felől: kék-arany.
1440 augusztus 2-ikán I. Ulászló Bezerédj György fiának, Zsigmondnak visszaadja a veszprémvármegyei Lőrente nevű birtokot, a mely, mint Zsigmond előadta, őseiről szállt reá és János nevű testvérére, de rokonuknak, Lőrentei Gyenge Lászlónak magtalanul történt elhúnyta után a király kezéhez jutott és az ő nevében Rozgonyi István fejérmegyei főispán által elfoglaltatott, most pedig Rozgonyi István fia, János tartja elfoglalva. (Hazai okmánytár II. k. 290. lap és a Családi levéltárban az eredeti levél XVII. századbeli másolata és magyar fordítása.)
1456 április 9-ikén új adománylevelet nyernek a fentemlített veszprémmegyei birtokra, V. László magyar királytól. Az adomány Bezerédj János, Essegváry Pál és néhai Bezerédj Zsigmond fiai részére szól. (Hazai okmánytár II. k. 332–333. lap.) Ebből az adománylevélből tudjuk meg, hogy I. Bezerédj Zsigmondnak gyermekei: II. János (Zala vármegye alispánja, Tört. tár 1909: 269. lap és Zalavári apátsági levéltár 3170. sz.), Balázs, II. György és I. László voltak. Az utóbbinak unokájában, Gáborban magva szakadt s a családot II. György származtatta tovább. Ennek fia II. Zsigmond (1502-ben Kéménd várnagya, Zalavári levéltár 2129. sz.) a kapornaki konventnek 1483 szeptember 30-ikán kelt okirata szerint Dötk helységnek reájuk eső részeit I. Bezerédj Zsigmond fiával Lászlóval egyetértőleg 1050 aranyért elzálogosította Cseneházy Mátyás fiainak (Bezerédj-levéltár, Nemzeti Múzeum.)
II. Zsigmondnak fiai: I. Ferencz, I. Mihály, III. György csatatéren estek el, még pedig I. Ferencz, mint Szapolyai János híve, 1527-ben Szegednél, a hirhedt Fekete Iván rabló czár elleni harczban, a másik kettő pedig Mohácsnál.
II. Zsigmond fiaiban a család két ágra szakadt. A fiatalabb ágnak III. Györgynek ivadékai II. Bálintban 1668-ban kihaltak. Az idősebb ágbeli I. Mihálynak, a ki 1526-ban Mohácsnál elesett, Nádasdy Krisztina volt a felesége, fiuk pedig Gergely, a kinek felesége chernelházi Chernel Borbála. Ez a Gergely, valamint II. Bezerédj Zsigmondnak III. György fia 1564-ben I. Miksa királytól új adománylevelet nyernek a zalavármegyei Bezeréd, Felsőkoppány, Detk, Szentkozmadamján és Ör nevű birtokokra. (Bezerédj-levéltár, Nemzeti Múzeum). Kitűnik ez az 1754 május 6-ki győrmegyei nemesi vizsgálat irataiból is, a mikor Bezerédj Mihály győrmegyei jegyző (később alispán, hétszemélynök), Ferencz fia, (kinek apja Mihály, ennek György, ennek László, ennek a nemességszerző Gergely) mint idősebb testvér igazolja a nemességét Pápán lakó testvérének, Jóbnak s fiainak, Andrásnak és Józsefnek nevében is. Ámbár a Bezerédj-család kétségtelen nemessége közismert volt, az 1753-iki kir. rendelet értelmében bemutatta mégis I. Miksa királynak 1564 október 7-ikén kelt adománylevelét, melyben a zalamegyei Bezeréd, Szent-Kozma-Damján stb. jószágokat Bezerédj Gergelynek, Mihály fiának, Zsigmond unokájának adományozza. Hogy pedig ennek a Gergelynek László (1610 kapuvári várnagy, neje Poky Katalin) volt a fia, azt igazolta egy 1611. évi ítéletlevéllel. Hogy ennek a Lászlónak György (1656–59 sopronmegyei alispán és követ, neje Görbey Katalin) volt a fia, azt igazolta Nádasdy Ferencz országbíró 1669 május 20-ikán kelt oklevelével. Hogy Györgynek Mihály, ennek pedig Ferencz volt a fia, azt igazolta Esterházy Pál nádornak 1696 október hó 9-ikén kelt oklevelével. Hogy végül a nemességüket igazoló Mihály és Jób, az említett 11Ferencz fiai, s hogy az említett Bezeréd stb. jószágok most is őket illetik, az 1740 december 9-ikén kelt osztálylevéllel igazolták, s így nemesi bizonyságlevelet nyertek. (Szerdahelyi levéltár, Bezerédj Pál 1845 márczius 11-ikén benyújtott folyamodványára kiadta Győr vármegye törvényhatósága.)
Eddigelé nincs említés a szerdahelyi birtokról, bár kétségtelen, hogy IV. György mint sopronmegyei alispán itt már birtokos volt. Ezt bizonyítja I. Lipót királynak 1677 márczius 5-ikén, Bécsben kelt adománylevele, melyben eme Bezerédj György fiát, Istvánt, ki később Zala és Somogy megyék alispánja lett s a Nádasdy-féle perben tanuként szerepelt és ennek testvéreit Bezerédj Zsigmondot, Pált, Ádámot, Mihályt, elismeréseül azoknak a hű szolgálatoknak, a melyeket Bezerédj István, mint pápai kapitány teljesített, megerősíti a szerdahelyi és vámoscsaládi birtokokban. A királyi adománylevél szerint a szerdahelyi jószág állott 8 lakott és egy puszta jobbágytelekből, szabad italméréssel; a lesi, szereti erdőkben való szabad faizási joggal. Továbbá hajdan a Megyesy-család* tulajdonát képezett két jobbágytelekből, Szentmiklóson 1 egész és 1/2 jobbágytelekből, a szentmiklósi szőlőknek hegyvám és tizedmentességéből és szabad faizási jogból a szentmiklósi erdőkben. A vámoscsaládi jószághoz tartozott 4 jobbágytelek, ugyanannyi házzal s a korcsmáltatási jog 1/3 része. A királyi adománylevél hangsúlyozza, hogy a felsorolt birtokok tulajdonjoga ez idő szerint is megillette őket és őseiket, hanem az erre vonatkozó okmányok az I. Amurád szultán elleni hadjárat alkalmával Kapuvár várában helyeztettek el és ott megégtek, a mint a csornai konvent bizonyságleveléből s az udvari kanczellária előtt bemutatott tanuvallomási jegyzőkönyvből kitűnt. Ugyanekkor Lipót király elrendeli a birtokbaiktatást és a vasvári káptalan jelenti, hogy 1677 június 9-ikén Szerdahely birtokába beiktatta a nevezetteket 12és pedig minden ellenmondás nélkül. Ugyanezen a napon történt a vámoscsaládi beiktatás is.
A Megyesy-család a Pok- vagy Puk-nemzetségből származott, a mely családnak egyik őse, Mór, 1241-ben épen akkor szúrt le egy tatárt, a mikor ez IV. Bélára fölemelte lándzsáját. A család 88 birtokából 1624 után egy rész a Bezerédj-családra szállott. (Győrmegye monográfiája.)
Bezerédj György gyermekei aztán 1689 június havában megosztoznak az így nyert javakon. És pedig:
1. Bezerédj Judit kapta a pápai és cziráki jószág 1/6 részét.
2–3. Bezerédj Ádám és Mihály Szerdahelyet.
4. Bezerédj Pál a cziráki földeket.
5. Bezerédj Zsigmond a vámoscsaládi birtokot.
6. Bezerédj István a pápai házat, majorságot, asszonyfai réteket.
Ez osztály után a család két főágra szakad: a vámoscsaládi és szerdahelyi ágra. Bezerédj Istvánnak t. i. fiában, Jánosban magva szakad, testvérei Pál és Ádám is mag nélkül maradnak, III. Zsigmond (született Szerdahelyen 1638 február 22. † Vámoscsaládon 1661 október 9-ikén, neje béri Balogh Klára) lesz a vámoscsaládi ág törzsatyja, testvére II. Mihály pedig, kinek neje Bessenyei Klára, megalapítja a szerdahelyi főágat.
A vámoscsaládi ággal, életfolyásuk szorosan nem tartozván előadandóink keretébe, hamar végezhetünk. Legfeljebb azt említhetjük meg, hogy a törzsatya, Bezerédj Zsigmond, világlátott férfiú, litteratus ember volt, a ki a Széchy urak mellett részt vett az 1655-iki pozsonyi országgyűlésen, azután két évig Grazban tanult, 1657-ben homonnai Drugeth György udvarába került, ennek halála után két évig vámoscsaládi ősi birtokán élt, 1663 január 1-én Nádasdy Ferencz országbíró szolgálatába lépett, a kivel 1665-ben, Olaszországban nagyobb utat tett s utazásáról naplót írt. Egyik fia Tamás 1691-ben Zimonynál elesett, a másik fia II. Imre pedig Rákóczi Ferencz szomorú véget ért dandárnoka volt.
Bezerédj Imre egyike Rákóczi legvitézebb hadvezéreinek, s mint legendaszerű hős nemcsak párviadalairól híres, de eredményes portyázásairól is. A labanczok rettegték s fürge lovasai Ausztriát is megjárták. Egyes történetírók szerint ifjú feleségének labancz fogságba jutása s a trencséni csatavesztés törték 13volna meg lelki erejét s a császári fővezérrel: Pálffy Jánossal alkudozni kezdett átállása tárgyában, de alvezére Horváth István elárulta a tervet. Esterházy Antal parancsára 1708 szeptember 5-ikén Kőszegen elfogták, Sárospatakra vitték, a hol aztán 1708 deczember 18-ikán, bár neki Rákóczi mindenáron kegyelmet akart adni, Bercsényi Miklós és Esterházy Antal egyenes kívánságára, sógorával, Bottka Ádámmal együtt, lefejezték.
2. A SZERDAHELYI BEZERÉDJ-KASTÉLY.
Bezerédj Imrének Lajos és Károly fiaiban magva szakadt, téves tehát Bezerédj István eddigi életíróinak amaz állítása, mintha ő is Bezerédj Imre egyenes leszármazója lett volna s megdől ama legendaszerű állítás is, hogy Bezerédj Imre halála óta Imre névre egyetlen egy családtagot sem kereszteltek, mert a szerdahelyi levéltárban okmány igazolja, hogy 1790 április 5-én Bezerédj Imre, Péter és Zsigmond, a vámoscsaládi ág törzsatyjának, Zsigmondnak dédunokái megengedik, hogy Magyar György, szentmiklósi leégett jobbágy magának házat építhessen s ha nem akar benne lakni, eladhassa. Az előbb említett Zsigmondnak, a vámoscsaládi ág törzsatyjának, V. György volt a 14fia, a kinek Beleznay Krisztinával kötött házasságából két fia, I. Sándor és II. István származott, a kikben a család ismét két ágra szakad. Sándor megalapítója lesz a vámoscsaládi idősebb ágnak, István pedig az ifjabb ágnak. Az idősebb ágból származott IV. György. Született Vámoscsaládon 1779-ben, meghalt Kissenyén 1863 szeptember 23-án. 1829-ben alnádor, 1844-ben a dunántúli kerületi tábla elnöke, Vas és Veszprém vármegyék követe. Neje mezőszegedi Szegedy Antónia, Szegedy Rozáliának, Kisfaludy Sándor hitvesének a húga. Az ő gyermekük volt Bezerédj Amália, Bezerédj István első és Etelka, Bezerédj Istvánnak második felesége, úgyszintén Bezerédj László, a neves politikus, Deák intimus embere. (Született 1813 július 25-én, † 1871 szeptember 27-én.)
De visszatérve a bennünket közelebbről érdeklő szerdahelyi ágra, láttuk, hogy rokoni osztály szerint Szerdahely Bezerédj Ádámra és II. Bezerédj Mihályra jutott, aki törzsatyja lett a szerdahelyi ágnak. Bezerédj Mihálynak két fia volt: II. Ferencz és I. József. Ferencz Szerdahelyen lakott és felesége Sartory Johanna volt. Ő alatta épült két kontignációsra a szerdahelyi ősi kúria. Legalább 1717 július 29-én azt írja testvérének, Bezerédj Józsefnek, ki akkor táblai jegyző volt: «Ezen a héten Isten engedelméből a szerdahelyi ház egészlen elkészül, mely igen rendes és alkalmatos, hogy bízvást akármely gróf ellakhatnék benne. Már sok «nimeth» urak nézték, sokaknak is fáj az foguk reá, nagyhéjában.»
Ferencz és József 1721-ben érdekes egyezséget kötöttek a birtok másik tulajdonosával, apai nagybátyjukkal, Bezerédj Ádámmal, a ki Esterházy Pál palatinus udvari főhadnagya volt. Minthogy a kúriát, szántóföldjeit, rétjeit és jobbágyhelyeit «kárlották» kétfelé szaggatni, úgy egyeztek meg, hogy Bezerédj Ádámé legyen az akkoriban több jövedelmet hajtó korcsma és hozzátartozók, Bezerédj Ferenczé és Józsefé pedig a kúria, a hozzá tartozó földek és rétekkel.
Ferencz 1722 május 15-i levele szerint az elzálogosított sütöri 15jószágot is kiváltja. Sok baja van azonban a családnak az Esterházy-uradalom tisztjeivel. 1722-ben Bezerédj Ádám arról panaszkodik József öcscsének, hogy Franchich úr azt állítja, hogy az uraságnak erdejében nagy kárt és abúzust követnek el, «P. Villibald (tiszttartó) pedig azt követeli, mutassuk meg neki a jussunkat». «Nem szokás, hogy valaki privátus embernek fitogassa a donációkat vagy privilegiumokat. A vadlövés Magyarországon elejétől fogva sohasem tiltatott a Nobilitásnak, hanem hogy másutt, avagy valaki erdejében hállókkal, kopókkal és puskásokkal formális vadászatot ne tegyünk. Jó forma erős parancsolatot hozzon tehát magával Franchich úr ellen, hogy ne turbáljon bennünket igaz jussunkban és szokott usuálásunkban.» 1724-ben pedig Bezerédj József panaszkodik, hogy az ő öregatyjának 300 kapás olyan szőlleje volt, mely később mások kezére jutott s így adó alá vette az uradalom, nekik pedig most csak 100 olyan kapás szőllejük van, a mely azelőtt dézsma és hegyvám alá tartozott.
3. RÉSZLET BEZERÉDJ MIHÁLY LEVELÉBŐL.
(1790. június 28.)
Bennünket III. Mihály érdekel közelről. Nagyon törekvő, szorgalmas és tekintélyes ember. 1752-ben Zichy Ferencz, győri 16püspök tudatja az ország bírájával, hogy Bezerédj Mihályt «mások előtt» nótáriusi hivatalra választotta (nevezte ki). Reá áll, hogy továbbra is az országbíró szolgálatjára álljon, de a gyűlésekre és a vármegyének efféle nagyobb szolgálatára megjelenjen, mert ország útjában lévén a vármegye, egy nótárius elégtelen. Bezerédj Mihály aztán szorgalmasan meg is felelt a reá bízott feladatoknak. Szép hivatali pályát futott meg. Győr megyének alispánja és követe lett, majd 1786-ban hétszemélynök. A szerdahelyi vagyont szépen gyarapítja. Esterházy Miklós herczeggel, úgy látszik, jó viszonyt tart fenn. Így 1765 márczius 16-án Bezerédj Mihály Les községben levő erdejét és Süttör (Söjtör) községben fekvő két 1/4 telki állományát átadja a herczeg Esterházy Miklóstól Rábaszentmihályon nyert két telki állományért. Esterházy Miklós, Sopron megye főispánja, testőrségi kapitány a Pozsonyban kelt oklevelet Köpcsényben megerősíti s tekintettel a jó szomszédságra s a család által tett jó szolgálatokra, 250 köblös irtványföldet is megvált a jelenlegi birtokosoktól és azt átadja örök időkre a Bezerédj-családnak, számítva jövendőbeli szolgálataikra is. Átad ezen felül 2 köblös rétet is, amely a Sartory-réttel határos. Bezerédj Mihály édesanyja: Ferenczné született Sartory Janka 17901 szeptember 21-én újabb szerződést köt a herczeggel a Csapód, Les, Endrőd községekben levő erdők használatára s mivel őneki a «fáczánokban gyönyörűsége nem telt», s ezen erdők használatát a herczegnek engedi át.
Bezerédj Mihály a családi vagyont felesége révén még inkább gyarapítja. A dúsgazdag Gindly Zsófiát vette el, a kinek atyja, Gindly Ignácz, nemcsak Győr vármegyében birt tekintélyes javakkal, de Tolna vármegyében is mintegy 17.000 holdnyi birtoka volt.
Gindly Urbán Fülöp I. Lipót császár és királytól 1678 február 26-án nyert nemességlevelet, amelyet Győr vármegyében hirdettek ki. 1725-ben fiai: Gindly Urbán (felesége Breyer Katalin), ki 1682-ben Buda ostrománál tüntette ki magát és 17Gindly Balázs (Bálint) igazolják nemességüket s III. Károly királytól 1730-ban kapják a «de Puszta Tengelicz» előnevet és adományul a tolnamegyei Medina helységet, Tengelicz, Apáti, Hidja, Hidvég és Bikád-pusztákat, a melyek aztán később Gindly Károly, Gindly Zsófia és Gindly Balázs leszármazói között és pedig: Gindly Antal, Gindly Katalin (Csapó Dánielné), Gindly Klára (báró Bésánné), Gindly Terézia (Canobioné), Gindly Anna (Gruberné), Bezerédj Ferencz Zsófia leánya: Zichy Jánosné, id. Bezerédj István és testvérei, továbbá Gindly Erzsébet: Hiemer Ferenczné leszármazottjai, a Hiemer- és Jeszenszky-családok közt kerültek osztályra.
4. RÉSZLET BEZERÉDJ MIHÁLYNÉ LEVELÉBŐL.
(1794. márczius 22.)
Gindly Ignácznak, a ki Győr megyében volt szolgabíró, Gindly Károly cs. kir. udvarnok (neje Rosty Katalin) volt a fia, leánya pedig az elébb említett Gindly Zsófia: Bezerédj Mihályné, a kinek révén aztán a Bezerédj-család Tolna vármegyében fiágon is birtokossá válik. A család két női tagja, Mihály testvérei: Bezerédj Eufrozina, Zichy Józsefné és Bezerédj Klára, Sztankovánszky Pál másodalispán felesége szintén ide származnak. Tolna vármegyének levéltárában a Bezerédj-családról 181764-ben történik először említés, a mikor özv. Zichy Józsefné Bezerédj Eufrozina, két fia zalai javainak gondnokául Zichy Ferenczet jelöli meg. Ekkor van először szó Bezerédj Mihályról, Károlyról, Ádámról, Sándorról és Jóbról is. Ettől kezdve gyakran találkozunk a tolnamegyei levéltárban neveikkel. Így 1769-ben Bezerédj Klára Sztankovánszky Pálné testvérét, Bezerédj Jóbot jelenti be meghatalmazottjául, 1777-ben pedig férje, Sztankovánszky Pál másodalispán után halotti negyedet kér, majd 1781–3-ban fiával, Sztankovánszky Andrással ügyvédet vallanak. 1777-ben Bezerédj Mihály tiltakozik valami ügyben. 1785-ben helyszíni szemlét kér egy mocsaras terület ügyében, 1786-ban pedig nejével: Gindly Zsófiával Chernelné, Gindly Anna birtokára 4000 forint bekebelezését kéri, stb.
Bezerédj Mihályt az anyagi javak mellett szépszámú gyerekkel is megáldotta az Isten. Nyolcz gyermekük származott: Antal, a ki atyja halála után 1812-ig a közös, tolnamegyei birtokon, mint bérlő gazdálkodott; a korán elhúnyt János, – a ki úgy látszik, édesanyjával nem a legjobb viszonyban élhetett, mert 1795-ben arról panaszkodik Ignácz bátyjának, hogy «édesanyja, Gindly Zsófia megesküdött, hogy amíg él, egy pénzt sem ad neki».* Ferencz főstrázsamester, kinek neje Illésy Borbála, s leányuk Zsófia, Zichy Jánosné; Mihály, győrmegyei alispán, ki magábazárkózott, különcz ember volt, 1826-ban történt halála után családja tagjai nagyobb mennyiségű papír- és aranypénzt találtak eldugdosva lakásán, «bár korántsem annyit, mint gondolni lehetett volna»; Ignácz, ki 1793-ban hétszemélynök, 1815-ben királyi tanácsos, 1820-ban a Szent István-rend kiskeresztese; továbbá Katalin, Ferenczy Antal kőszegi táblai ülnök felesége; Anna, Jezerniczky Józsefné és a testvérek között korra nézve hatodik: idősb Bezerédj István táblabíró, sopronmegyei főszolgabíró és szerdahelyi birtokos.
Bezerédj-levéltár, Nemzeti Múzeum.
Ez a Bezerédj István, a mi Bezerédj Istvánunknak az édesatyja!*
Bezerédj-levéltár, Nemzeti Múzeum.
19Idősb Bezerédj István 1771 augusztus 4-én született, jobban mondva ezen a napon keresztelte meg Rábaszentmihályon Simon Péter plébános. Keresztszülei voltak gróf Viczay Mihály, keresztanyja Szegedy Antal alezredes felesége: Gindly Mária Terézia. Gimnáziumi tanulmányait valószínűleg Győrben és Sopronban végezte. A jogot, a mint a családi levéltárban ma is meglevő gondos jegyzetei igazolják, Pozsonyban és Pesten hallgatta. Atyja 1789 január 15-i levele szerint 4 mázsa zsömlye-lisztet és 1 mázsa «mund»-lisztet küld Pestre neki, ellátva a szokott szülei jó tanácsokkal is: «Imádkozzál, jól tanulj, köszöntsd nevünkben a professzor urakat. Ha netán Budára sétálnál, az Istenért vigyázz a Dunán. Ne hidj a jégnek. Mentsen meg Isten minden veszedelemtül». Bezerédj István köszönő válaszában Koppi professzort említi, ki a lisztet szintén köszöni. Kétségtelen, hogy a híres Koppi Károly kegyesrendi áldozárról van szó, a ki Bezerédj István történelemtanára volt, de hogy a fentebb említett különös kedveskedést mi által érdemelte ki, nem tudhatjuk.
Id. Bezerédj István atyjának még egy érdekes levelére akadtunk a család levéltárában 1791 június 28-ról: «Kedvére esett, hogy fia a Haczfeld és Izdenczy colloquiumait* megküldötte. Inti, hogy jól viselje magát. Minden nap reggel szent misét hallgasson, a gyanus társaságot fussa, alázatos legyen, a diariumot tőle telhetően conficiálja, a bölcs urakat figyelmesen hallgassa. Tanuljon, olvasson, írjon, és legalább az emlékezetre méltóbb dolgokat minden nap nótálgassa s addig le se feküdjön, mert sok alkalmatossága van a tanulásra. Ha atyai intését megfogadja, szerencsés ember lesz. Bátyjától minden nap oktatást és tanácsot kérjen. Jó urakhoz csatolja magát. A gróf Ferenczet 20(Széchenyi) és Jánost néha-néha látogassa meg, de alkalmas idővel, a grófnénak «udvaroljon», a kis gróffal ismerkedjék és szerettesse magát az urakkal».
Az 1790-ben névtelenül megjelent «Két miniszternek egymással közlött gondolati» czímű politikai röpiratot érti alatta, mely két osztrák miniszternek, H.-nak és I.-nek Magyarország felett folytatott beszélgetését tartalmazza azzal a czélzattal, hogy a nemzet lássa, mily rosszakarattal viseltetik iránta a bécsi udvar. Az irat ismeretlen szerzője a nemzetnek durván szemére veti tehetetlenségét s ezzel önérzetét akarja felkelteni; egyszersmind azonban az udvar iránti gyűlöletet terjeszti, melynek bűnös törekvéseit leleplezi. Ballagi: A politikai irodalom Magyarországon 418. s. kk.
Id. Bezerédj Istvánnál nem is vesztek kárba ezek a jó atyai tanácsok. Kötelességtudó tistviselő, szorgalmas gazda vált belőle. Egyenes gondolkozású, szókimondó férfiu volt később is, s nagy tiszteletnek örvendett úgy szülővármegyéjében, Sopronban, mint második otthonában, Tolna vármegyében is. Alig, hogy végezte iskoláit, hivatalt vállalt Sopron megyében. Előbb aljegyző, rövid idő múlva alszolgabíró, főszolgabíró, később táblabíró, s amellett anyja oldalán, majd önállóan gazdálkodott Szerdahelyen. Felsőbüki Nagy Sándor, leendő apósa, a lehető legjobbat írja róla 1795 május 11-én Szentmiklósról testvéréhez: Felsőbüki Nagy József personálishoz, tanácsot kérve, hogy mitévő legyen, «a mennyiben Bezerédj István öccse urának leányával való barátsága annyira ment, hogy azt, anyjának megegyező akaratábul házastársul venni óhajtaná.» «Az ifjú, mint már alkalmas időtül fogva ismerem, jóindulatú, judiciosus és nem tudatlan és noha ugyan a tiszta magaviseletet szereti, nem oly lágy ember, mint most többnyire az ifjak szoktak lenni, hanem a gazdaságot is kedveli és ami offició reábizattatik, szorgalmasabban eljár benne, mint a sallariumos v. nótáriusok, ezen kívül, amint tudom, nagyon jó familiábul való és értéke is légyen annyi, hogy leányomat eltarthatja».
Felsőbüki Nagy József 1795 május 15-én tudatja, hogy a legkisebb reflexiója sincsen, előre is szívesen gratulál huga szerencséjéhez. Így október hó 25-én megtartották a fényes lakodalmat, amely – mint Gindly Zsófia leveléből tudjuk, – némi halasztást szenvedett amiatt, hogy a personalisnak (Nagy József) Bécsbe kellett mennie. A judex curiae is ott volt s másnap Széchenyi Ferencz gróf bálra invitálta meg az egész társaságot Czenkre. Ez alkalommal az új pár házassági szerződést is írt alá, amelyen tanuk voltak: gróf Széchenyi Ferencz, felsőbüki Nagy József személynök, gróf Festetics Ignácz és 21Bezerédj Ignácz udvari tanácsos. A menyasszony 1500 forint móringot hozott a házhoz, a vőlegény 3000 forintot, amely az életben maradó fél tulajdona. A mit közösen szereznek, a felett felerészben szabadon rendelkeznek. Ingatlanszerzésnél a mennyasszony neve is beirandó. Az özvegy számára halál esetén a férj szabad lakást és ellátást biztosít.
5. IDŐSB BEZERÉDJ ISTVÁN.
A fiatalasszonyt id. Bezerédj István a szerdahelyi ősi rezidencziába vitte. Szerdahely Sopron megye kapuvári járásában, tőszomszédságában fekszik Fertőszentmiklósnak, a melylyel újabban teljesen összeépült, úgy hogy közigazgatásilag Fertőszentmiklós-Szerdahely a neve. A két község lakossága a kivándorlással némileg megapadt, körülbelül 3500. Amint régi írásokból látjuk, Fertőszentmiklós elég jelentékeny forgalmú hely volt. 221724-ben volt polgármestere is, Logonics János személyében, az öreg bírája pedig Peiser György. Az Esterházyakon kívül az Ebergényi és Bezerédj-családok voltak nagyobb birtokosai, később pedig a Nagy-familia is, a melynek a család ősi fészkén: Felső-Bükön, Farád, Bogyoszló, Potyond, Németi és Vásárosfalun és a petőházi réten, muzsaji, szili, sárkányi és cziráki erdőn s gyalókai malmon kívül itt is nagyobb birtokai voltak. Itt lakott Fertőszentmiklóson Nagy Sándor, Sopron vármegye alispánja s 1799–92–96. évi országgyűlési követe, a kinek előbb említett leányát, felsőbüki Nagy Erzsébetet id. Bezerédj István elvette. A Nagyok között, amint a genealogusok megjegyzik, ez a család volt a – legelőkelőbb. A hagyomány szerint az Erdélyből menekült és Sopron vármegyében megtelepült Barcsay Istvántól származott az a Nagy Benedek, a ki 1616-ban második Mátyástól új nemesi levelet nyert. A család, a mely Vas és Sopron megyében nagyon elterjedt, sok jeles férfiút adott a hazának. Így Nagy István 1689-ben sopronmegyei alispán, aranysarkantyús vitéz, kir. tanácsos, országbírói, azután nádori ítélőmester, alnádor, személynökhelyettes, a beteg kir. személynök helyett az alsó tábla elnöke.
István 1741-ben sopronmegyei főjegyző, a felkelő nemesség alezredese, az udvari kamara tanácsosa. Pál 1746-ban sopronmegyei alispán, személynöki ítélőmester. Boldizsár 1786-ban fehérvári kanonok, Imre boldogfalvi apát, 1792-ben győri kanonok. József 1774-ben ítélőmester, kir. kamarás, udvari kanczelláriai előadó-tanácsos. 1795-től 1801-ig kir. személynök, az 1796-i országgyűlés alsó táblájának elnöke, a Szent István-rend vitéze, Pest vármegye főispánhelyettese.
Ez a Nagy József personális, a ki 1830-ban halt meg, valamint Nagy István consiliarius, édes testvérei voltak az előbb említett Nagy Sándornak, kinek fiai még Nagy Pál, a híres ellenzéki politikus, az 1797–1805 nemesi felkelésben kapitány, később 1809-ben őrnagy (szül. 1777 szeptember 28-án, meghalt Bécsben 1857 márczius 26-án), továbbá Nagy Péter, leányai 23pedig Nagy Erzsébet id. Bezerédj Istvánné és Klára, Sibrik Mihályné.
Id. Bezerédj István tehát házassága révén is jelentős familiába jutott, a mi érezhető volt gyorsabb hivatali előmenetelében is. Vármegyei aljegyzőből 1796-ban alszolgabíró, 1799-ben pedig főszolgabíró lett.
6. IDŐSB BEZERÉDJ ISTVÁNNÉ.
A szerdahelyi öreg kúria körülbelül egy 10 holdnyi, vadgesztenye és gyümölcsfáktól árnyas területen fekszik. Ma is ugyanazon állapotban van, a mint azt Bezerédj Ferencz 1717-ban megépítette, a szükséghez képest legfeljebb csak a melléképületeket alakították át, vagy pótolták újakkal. A külsőleg elég egyszerű, minden cicoma nélkül való egyemeletes épületnek 24földszintjén és emeletén 5–5 szoba van. Az alsó lakosztályt jelenleg az állami csendőrség bérli, a felső emeletet azonban a tulajdonos család tartotta fenn magának. A körülbelül 421 katasztrális holdat kitevő birtok, a melyet Süttör, Széplak és Petőháza határolnak, a czenki czukorgyárnak van bérbeadva.
7. FELSŐBÜKI NAGY SÁNDOR LEVELE LEÁNYÁHOZ ERZSÉBETHEZ.
Az emeleti 5 tágas szobában szép családi mult van bezárva. A falak mentében régi, hatalmas berakott szekrények, ugyanazok 25az ősi tornyos ágyak, széles diványok, tükrös pohárszékek, tele régi edénynyel s apró dísztárgyakkal. A hálókban a régi divatnak megfelelő óriási ellenzők, a türelmet próbára tevő kép-beragasztásokkal. A sarkakban rézlábakon terpeszkedő hatalmas cserépkályhák, füles székek. A falakon a család tagjai által szét nem vitt olajfestmények, köztük az előbb említett három Nagynak: Józsefnek, Sándornak és Istvánnak és Somogyi Lipót püspöknek arczképei s egy történelmileg is nevezetes kép, a Bezerédj Imréé, a melynek felírása a következő: «B. Bezerédj Imre méltóságos fejedelem felseő vadászi Rákóczi Ferencz kegyelmes úrnak eö nagysága egyik lovas ezerének feö kapitánya, Dunánd innen való hadainak generális uraméknak ö kegyelmek után comandója. Meghalt 1708-ban». A legnagyobb értéke azonban a lakásnak egy hatalmas szekrény, tele régi, becses könyvekkel s két óriási leveles láda, amelyben csomagonként összekötve fekszenek a család írásai, úgy, a mint azokat Müller László, Moson vármegye II. aljegyzője 1887 augusztus havában dícséretes buzgalommal összeállította és jegyzékbe foglalta. E két hatalmas ládából került ki adataink legnagyobb része.
8. IDŐSB BEZERÉDJ ISTVÁN FELJEGYZÉSE FIA SZÜLETÉSÉRŐL.
Itt éldegélt a fiatal pár a legnagyobb lelki harmoniában. 1804-ig id. Bezerédj István azonban inkább csak anyja, Gindly Zsófia helyett s az apósától bérelt Farád, Bogyoszló, Potyond, Németi, vásárosfalvai, szentmiklósi birtokokon stb. gazdálkodott.
26De hivatalos állásánál fogva Sopronban is rendes lakást tartottak. Jobbára bérházban laktak s lakásukat még később, Bezerédj Istvánnak a szorosabb értelemben vett hivataltól történt visszavonulása után, táblabíró korában is megtartják. Így 1826–30 körül a Guary-féle házat bérlik, sőt 1833-ban id. István megvásárolja a gróf Festetics Ignácz-féle házat 12 ezer forintért.
Házasságuk után körülbelül egy évre aztán családi öröm köszönt be a szerdahelyi öreg kuriába. Id. Bezerédj István a következőket jegyezte fel sajátkezűleg egy 8-ad rész ív papirosra:
«1796-ik Eszt. Október Hónapjának 28-ik napján délelőtt 10 1/2 órakor az Mértékjelben született István K. Sándor fiunk. Az Úr Isten nevelle és áldja meg eötet. Kinek keresztatya Nagy Sándor az öregattya, keresztanya pedig Gindly Sophia, az Atyárul való Nagy Anya».
Ez az István, a mi Bezerédj Istvánunk!
Hogy Szerdahelyen született, az ebből az írásból ki nem tűnik, de iskolai bizonyítványaiban születési helyként mindenütt Szerdahely van megnevezve. S bizonyítja ezt a függelékben közölt alábbi keresztlevél is, a melyet Módly József fertőszentmiklósi plébános úr volt szíves számunkra elküldeni.
Ezzel teljesen megdől ama egyes életrajzi adatokba becsúszott tévedés, mintha Bezerédj István Szombathelyen született volna.
