I. Dévay zászlós a Kolin és Landeskrone mellett vívott ütközetekben és Hadik berlini expeditiójában (1757).
I.
Dévay zászlós a Kolin és Landeskrone mellett vívott ütközetekben és Hadik berlini expeditiójában (1757).
Dévay zászlós a Kolin és Landeskrone mellett vívott ütközetekben és Hadik berlini expeditiójában (1757).
8. Mária Terézia.
(Egykorú metszet az Ernst-múzeumban.)*
8. Mária Terézia. Fejlécz. (25. l.) Egykorú metszet az Ernst-múzeumban.
A hétéves háború kitörése tudvalevőleg váratlanúl érte Mária Teréziát, a mikor a háborúra még teljesen fölkészülve nem volt. II. Frigyes meglepetésszerűen elfoglalta (1756 szeptember 9) Drezdát; a szász sereget bekerítette Pirna mellett; a szászok segítségére siető Browne gróf osztrák hadvezért a következő hónapban (1756 október 1) Lowositz mellett visszaverte, s ezzel Szászországnak háborítatlan birtokában maradt. Ez ütközet után téli szállásaira visszavonúlt Drezdába. Az osztrákok sem folytatták az ellenségeskedést s Cseh- és Morvaországban ugyancsak téli szállásaikra vonúltak.
A hadműveletek szünetelésének ideje alatt Ausztriában és Magyarországon – kivált Magyarországon – a legnagyobb serénységgel folyt a hadsereg ellátásának és szaporításának munkája. Ebben kiváló rész jutott gróf Nádasdy Ferencznek mint lovassági tábornoknak és egyúttal ez évben kinevezett horvát bánnak. A monarchia minden részéből nagyszámú újoncz, nagymennyiségű pénzsegély és eleség folyt be. Fölemelték a gyalog- és lovasezredek létszámát. A külföldről, nevezetesen Mainz, Würzburg, Bamberg városokból és Modenából idegen csapatokat toborzottak; Magyarországon pedig új gyalog- és huszárezredeket állítottak fel: így a Pálffy gyalogezredet és a császárhuszárok meg a jászkún huszárok ezredét.* Ez utóbbi ezredbe lépett be mindjárt megalakulásakor zászlósnak az ifjú Dévay PáI.*
Meynert, Geschichte Oesterreichs, VI, 53. l.
M. S. 1. l. i. h.
Ezt a jászkún ezredet Batthyány Lajos gróf nádor, mint a jászkunok kapitánya kezdeményezéséből 1756-ban a háború tartamára mint önkéntes csapatot ajánlotta meg a jászkún kerület, a hajdukerület hozzájárulásával. Ezer huszára közűl hatszázat a jászok és kunok, négyszázat a hajduvárosok állítottak. Tisztjeit a kerületek ajánlására kapitányon alul a nádor nevezte ki, főtisztjeit a bécsi főhaditanács. Az ezredet elébb csak jászkún ezrednek, később nádor huszárezrednek is nevezték (Palatinal-Husaren). Miután a háborút végigküzdötte, az alapító aktus értelmében fel kellett volna oszolnia; de a hadvezetőség egy ideig még fenntartotta s Batthyány nádor halála után 1765-ben Török Andrást, egykori vitéz ezredesét nevezte ki tulajdonosává; azóta Török-ezrednek nevezték, 1775-ben történt feloszlatásáig. A legénység elébb kalpagot, később szürke csákót, világoskék mentét, dolmányt és nadrágot viselt, fehér gombokkal. Első ezredese az irodalmi és katonai téren egyaránt kiváló báró Orczy Lőrincz volt (1758-ig);* e kitünő vezető mellett kiváló mintaképe és tanítómestere lehetett az új zászlósnak az új ezred vitéz alezredese, majd ezredese: Török András, a ki 1723-ban Veszprémben születvén, már 1740-ben, tizenhét éves korában esküdött föl a hadseregbe; végigküzdötte az osztrák örökösödési háborút, s mikor a jászkúnok saját költségükön felállították ezredüket, 1756-ban, tehát 33 éves korában ebben alezredes lett s már 1758-ban mint ezredes átvette fölötte a parancsnokságot.
L. az ezred történetét: Wrede, Gesch. Der k. u. k. oest. Wehrmacht, 1901 III/b, 725. l. – A jelenleg fennálló 13. sz. jászkún huszárezred a réginek nem egyenes folytatása, csak névrokona; 1859-ben alapíttatott. (Seydel’s Kleines Armeeschema. Wien, 1913.)
)
9. Gróf Batthyány Lajos nádor, a jászkún huszárezred szervezője. (27. l.) Közelkorú rézmetszet után a Szépműv. Múzeum metszetgyűjteményéből.
Az osztrák írók is a legnagyobb elragadtatással magasztalják érdemeit: «z előörsi csatározásban és portyázásban ragyogó neve van Ausztria hadi történetében», mondja róla Wurzbach életrajzi lexikonában.* A háború vége felé Török ez érdemeiért már 1760-ban elnyeri a Mária Terézia-rendet, 1761-ben bárói rangot kap, 1762-ben tábornok; 1765-ben ép e jászkún ezred tulajdonosává neveztetik ki; 1767-ben altábornagy; 1793-ban, 70 éves korában hal meg Vörösváron.*
Wurzbach i. m. Józsefnek nevezi, de Wrede említett hadtörténeti munkájában következetesen Andrásnak mondja számos helyen; ő maga is András néven írja alá magát; ezért ezt a nevet fogadjuk el.
Wurzbach, i. h. (Török József életrajza).
Ugyanehhez az ezredhez kerűlt már 1758-ban gróf Gvadányi József mint őrnagy, báró Orczy Lőrincz és Török ezredesek együttes ajánlatára és Batthyány Lajos gróf nádor előterjesztésére.*
Gr. Batthyány Lajos nádor 1758 augusztus 8-án értesíti Gvadányit a megtörtént kinevezésről, melegen emlékezvén meg dicséretes képzettségéről, hadi tudományáról és szerzett érdemeiről. – Széchy Károly: Gr. Gvadányi József, 1894. 84. l.
Ily kiváló vezetők alatt indúlt meg hadi pályájára Dévay Pál, s a mint látni fogjuk, méltó tanítványa lett vitéz tanítómestereinek.
Az újonnan felállított újoncz ezredeket, köztük Dévay jászkún ezredét is, Nádasdy Ferencz gróf, e csapatok szervezője vezette azután Morvaországba, a hol ezek az új hadak a négy hadtestben felállított csehországi fősereg tartalékhadtestét alkották: összesen mintegy 15.000 ember, majdnem felében lovasság, valamennyien Nádasdy gróf parancsnoksága alatt.*
Meynert, i. m. VI, 55. l.
A míg 1756 telén és 1757 tavaszán ez újoncz csapatokat Morvaországban begyakorolták, újra megindúlt a háború. II. Frigyes pihent csapataival Prága alá nyomúlt; a város alatt elsánczolt osztrák sereget véres csatában megverte; maga a Károly lothringeni herczeg oldala mellé rendelt osztrák fővezér, Browne Miksa gróf, halálos sebet vett és serege maradékával, mintegy negyvenezer emberrel Prága falai közé vette magát, melyet a porosz király rögtön ostrom alá fogott.
)
10. Gróf Nádasdy Ferencz. (29. l.) Egykorú metszet a Szépművészeti Múzeum metszetgyűjteményében.
A város felmentésére a halálra sebesűlt Browne helyébe fővezérnek kinevezett Daun Lipót gróf tábornagy indúlt 40.000-nyi sereggel. Kolinig érve, itt elsánczolta magát és seregét a Nádasdy parancsnoksága alatt levő morvaországi tartalékhad odarendelésével felszaporította 53.000 emberre. A seregnek jókora része, 21.000 ember, lovasságból állott.*
Meynert, i. m. VI, 58. l.
A kolini táborba kerűlt tehát a többi tartalék lovasezredekkel az új jászkún ezred is, hogy fennállása óta először szemébe nézzen az ellenségnek; – vele együtt fiatal zászlósa, Dévay Pál. Kiváló, mondhatni döntő szerep jutott itt épen a lovasságnak, melynek elsősorban kellett feltartóztatni az eddig győzhetetlennek hitt porosz király bevezető lovas rohamát.
II. Frigyes ugyanis, a mint értesűlt a felmentő sereg közeledéséről, rögtön elhatározta, hogy eléje megy és megütközik vele, hogy azután Prága ostromával akadálytalanúl végezhessen. Kolinig érkezvén, a király kiadta napiparancsát, mely szerint az ütközetet a híres Ziethen lovas tábornoknak kellett megkezdeni, ötven huszárosztagával rátámadva az osztrák-magyar lovasságra,* mely előcsapatúl Nádasdy vezérlete alatt már csatarendbe sorakozva várta az ellenség rohamát. Ez osztrák-magyar előcsapat balszárnyának – csupa magyar huszárnak – czentrumában volt felállítva Pálffy gróf vezérőrnagy parancsnoksága alatt balról a Baranyay-, jobbról az Eszterházy-, középütt az új jászkún-huszárezred.* Itt várta tehát, a lovas előcsapat balszárnyának legközepén, Dévay Pálunk a tűzkeresztséget.
Der siebenjährige Krieg. Herausgegeben vom grossen Generalstabe, Berlin, 1901, III. k. 69. l.
«Ordre de Bataille der oesterreichischen Armee bei Kolin.» A porosz vezérkar idézett munkájának 4. sz. melléklete (III. k.).
11. Báró Orczy Lőrincz, a jászkún huszárezred első ezredese.*
11. Báró Orczy Lőrincz, a jászkún huszárezred első ezredese. (31. l.) Egykorú metszet után.
A roham megindúlt (1757 június 18). Ziethen tábornok egész erejével rávetette magát Nádasdy lovasaira, a kik eleinte meghátráltak, de aztán a porosz lovasságot teljesen visszaűzték s utána rettenetes vérontást vittek végbe a porosz gyalogság soraiban is.* A porosz táborkar illetékes beismerése szerint is «Nádasdy kitünően oldotta meg feladatát»*
Meynert, i. m. 59. l.; Arneth: Maria Theresia, V, 197. l. «und furchtbar war das Gemetzel, welches dort angerichtet wurde ».
I. m. III. k.89. l. «N. lőst seine Aufgabe vortrefflich».
Ez első lovas rohamban, melyben mint fiatal zászlós részt vett, Dévay diadallal és szerencsésen állotta meg a tűzpróbát. A lovát a poroszok kilőtték alóla, ő maga azonban sértetlen maradt, hogy még évtizedekig folytassa győzelemmel kezdett katonai pályáját.*
«Interfueram post breve tempus in subsecuto illo victorioso Kolinense proelio, cuius in ardore Borussica glande equum sub me peremptum amiseram.» Dévay-kézirat, 1. l.
12. Zieten tábornok.
(Berger Dániel metszete a Therbusch Anna Dorottya festménye után.)*
Zieten porosz tábornok. (34. l.) Berger Dániel metszete Therbusch Anna Dorottya (1728–1782) eredeti festménye után.
A kolini győzelem után az új jászkún ezrednek ismét fontos szerep jutott. Itt kezdette meg kitanúlni az ifjú Dévay a felderítő szolgálat minden fortélyát. A csatát vesztett porosz sereg ugyanis két oszlopban hátrált vissza Csehországból: az egyik, Frigyes király személyes vezetése alatt a Moldva völgye mentében északnyugatra Leitmeritz felé; a másik a király öcscse Ágost Vilmos trónörökös parancsa alatt, az Elbén átkelve egyenest északnak Jungbunzlauig, majd északnyugatnak fordúlva Böhmisch-Leipáig, a hol (július 1-én) elsánczolta magát.* Mindkét sereget e visszavonuló útjában folyton nyomon követték Nádasdy huszárai és horvátjai.* A bécsi haditanács ugyanis egyenes utasításúl adta a kolini diadal után, hogy seregeink cseh földön az ellenséggel nyílt ütközetbe sehol sem bocsátkozzanak, hanem csak arra gondoljanak, hogy seregét minden oldalról zaklassák, élelmi szállítmányait elfogják, őt ügyes manöverekkel Csehországból kiszorítsák, s így előnybe jutva azután is tovább üldözzék.* Nádasdy, ki a porosz király nyomában járt, útközben keletnek küldötte a trónörökös seregének nyomába Hadik tábornagyot 2500 horvát határőrből és 1500 huszárból álló haddal Böhmisch-Leipa felé. Ez a különítmény a szluini és gradiskai ezredből, 6 Baranyay-, 2 károlyvárosi és 5 jászkún huszárosztagból állott.* Ezek soraiban vett részt az üldözésben Dévay zászlós is. A trónórökös így csak lépésről-lépésre hátrálhatott Leipáig az őt folyton szorongató huszárság elől.* Az a reménye, hogy ezen az úton csapatait könnyebben élelmezheti, nem ment teljesedésbe, mert a szerteszállongó huszárok megakadályozták a környék lakosait abban, hogy a porosz táborba eleséget szállítsanak. A lakosságban keringő hírek túlozták a hegységekben kalandozó könnyű lovasok számát; állításuk szerint a huszárok mindenfelé mutatkoztak. Most már nyilvánvaló volt, hogy ez a porosz sereg Zwickau városon át a Lausitzi határhegységen keresztűl akar a szászországi (lausitzi) Zittau városig jutni, a hol már porosz várőrség volt. Ekkor teljesítette Dévay első önálló felderítő feladatát. Hadik tábornok ugyanis Leipától egy saját ezredbeli őrmesterrel, 45 huszárral és 30 horváttal a Lausitzi hegységbe küldte az ifjú Dévayt, hogy Zwickau és Zittau között a visszavonuló ellenség minden lépését szorosan megfigyelje. A fiatal zászlós nemcsak ezt a főfeladatát teljesítette serényen, hanem jelentékeny kárt tett az ellenség szállítmányaiban is: a hol kedvező alkalom mutatkozott, szükség szerint leszállította lovasait s több száz ellenséges társzekeret puskaporral szétrobbantott, mivel az utak leírhatatlanúl rossz állapota miatt magával nem vihette; a szekerek elfogott őreit azonban s a zsákmányúl ejtette lovakat is diadaljelűl magával vitte a főhadiszállásra.*
Meynert, i. m. VI, 61. l.
«Auf dem rechten Ufer folgten Nádasdys Kroaten und Husaren.» Porosz vezérkar, i. m. III, 127. l.
«Man solle vielmehr darauf bedacht sein, den Feind von allen Seiten zu beunruhigen, ihm die Subsistenz abzuschneiden und ihn durch gewandte Manöver aus Böhmen zu verdrängen, dann aber mit Vorteil zu verfolgen.» Arneth, M. Ter. V, 204. l.
Porosz vezérkar, i. m. III, 136. l. (U. o. Anhang, 221. l.)
Porosz vezérkar, i. m. III, 129. l.
«Et nec diu postea [a kolini győzelem után] per suam Excellentiam Generalem Hadik a Civitate Leipa cum uno proprio Regiminis Vigiliarum Magistro, 45 equitibus et 30 Croatis meae curae subordinatis intra Bohemiae montes [penes] Zwickau et Zwittau [Zittau] situatos ad omnes retro euntis hostis motus observandos missus, non saltem quemlibet ipsius gressum ope diligentiae meae non observaveram; verum etiam (ubi opus fuerat) equites meos ex equis desilire mandando plures Centenos Hostiles Currus (quos mecum propter inexplicabiles viarum vicissitudines abducere nequivi) vi injecti ardentis pulveris pirei totaliter annihilavi; custodibus ipsorum quam plurimis et equis ibidem injunctis captis et ad Supremum Militare Officium Castrense instar signum victoriae translatis.» M. S, 1. l.
Erre és hasonló esetekre vonatkozik Ágost Vilmos herczeg trónörökösnek július 12-ikén a porosz királyhoz írt levele, a melyben azt mondja, hogy «az ellenséges könnyű csapatok nem igen mutatkoztak, de a lakosok által a táborba szállított élelmiszerek eljutását megakadályozták».*
Porosz vezérkar i. m. III, 135. l.
13. A porosz seregek visszavonulási útja a kolini vereség után.*
13. A porosz seregek visszavonulási útja a kolini vereség után. (35. l.) Tervezte Fest Aladár. Rajzolta Hoffer József.
A trónörökös e folytonos zaklatások miatt, csak a legnagyobb ügygyel-bajjal tudott a határhegységen átvergődni, miközben egy hadosztálya Puttkammer tábornok alatt Gabelnél kelepczébe kerűlt és kénytelen volt kapitulálni. Végre július 22-ikén ez a porosz sereg, miután társzekereinek és hadiszereinek nagy részét elvesztette, elérte a cseh-szász határt és Zittau felé ereszkedett alá. Nyomában száguldott Újházy János, a Baranyay-huszárok vitéz ezredese,* a ki a hátráló porosz sereget ezrede élén egészen Zittau városáig üldözte; ez üldöző ezredhez csatlakozott Dévay Pál zászlós a jászkún ezrednek egy önkéntes csapatával, hogy ebből a dicsőségböl is kivegye a maga részét, s ez alkalommal valóban jelentékeny kárt is tett az ellenségben.*
Ujházy János báró szül. 1714. (Holló-Lomnicz) † 1769. (Pozsony). Az örökösödési háborúban szerezte első érdemeit s kiváló szolgálatai folytán mind magasabb rangfokokra emelkedett; 1754. már a Baranyay huszárezred parancsnoka; végigküzdötte a hétéves háborút is; abban is kitűnt s érdemei elismeréseűl 1768-ban a 4. sz. huszárezred tulajdonosa lett. L. Wurzbach, Biogr. Lexikon, 45. k.
«Hac ex fortunata expeditione illico cum Colonello Újház˙ ad insequendum Hostem usque Civitatem Saxoniae Zittau ordinatus, eidem per voluntarios meos innumerabilia Damna causavi.» Dévay, i. f. 1. l.
E két alkalommal a fiatal tiszthelyettes annyira kitüntette magát, hogy vitézségének és ügyességének híre Nádasdy tábornokhoz is eljutott, a ki jutalmúl egy időre maga mellé vette parancsőrtisztnek s ezentúl igen gyakran a legfontosabb és legtitkosabb ügyek végzését is rábízta.*
23 «His bene secundantis fortunae meae auditis Excellentia Sua Generalis Nádasd˙ me, qua vexilliferum ad ordinantias et nimium saepe ad maximi momenti ponderosas et arcanas res applicuit.» U. o. 1. l.
Így az üldözött porosz trónörökös (ki ezért királyi bátyjánál kegyvesztett lett, a parancsról lemondott s már a következő évben meghalt) csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírta Zittaut elérni, hol még a raktárat kimentette s az őrség egy részét kivonta. A megmaradt őrség egyideig még védelmezte a várost, melyet az osztrákok végre is felgyújtottak. A herczeg ezzel időt nyert arra, hogy Bautzent elérje; de a visszavonulás 10.000 emberébe kerűlt. II. Frigyes, a ki azalatt Csehországból Leitmeritzen át szintén kivonúlt, ugyancsak Bautzenbe jött s a két porosz sereg itt egyesűlt.
Az osztrákok azalatt Lothringeni Károly herczeg és Daun tábornagy vezérlete alatt Zittau környékét tartották megszállva, előnyös helyzetben. II. Frigyes itt nem támadott ellenük, annyival kevésbé, mert hírét vette, hogy a szövetséges francziákkal egyesűlt birodalmi sereg már Leipzig felé tart és Szászországot fenyegeti. Ezek ellen vonúlt hát nyugatra, serege kisebb részével. A nagyobb seregrészt Bevern herczeg vezérlete alatt, ki a vezérletet Ágost Vilmos herczegtől átvette, hátrahagyta az osztrákok ellen Szilézia védelmére.
Bevern herczeg most Sziléziába indúlt. A lothringeni herczeg követte s Görlitz táján a Landeskrone nevű magaslat aljában, melyet elfoglalva tartott, megtámadtatta Nádasdyval oly terepen, mely «mintha csak az osztrák könnyű lovasok számára lett volna teremtve».* Az ütközetet tényleg a Kálnoky, Pálffy és Morócz alatt harczoló huszárok és horvát határőrök oldaltámadása döntötte el* (szeptember 7). Dévay Pál jelen volt e csatában is s a huszárság soraiban vitézségével annyira kitüntette magát, hogy maga Nádasdy őt harczratermettségeért Károly herczeg és Daun marsal különös kegyébe ajánlotta.*
«Ein Gelände wie geschaffen für die Oesterreichischen leichten Truppen.» Porosz vezérkar i. m. IV, 135. (E munka az ütközetet a közeli Moys faluról moysi csatának nevezi.)
I. m. IV, 136 és 140. l.
«Donec tandem [Nádasdy] experiendo bellicosum humorem meum in Landcronensi proelio, me Augustissimi Archiducis Caroli et Marechalli Daun peculiaribus favoribus ultronee non recomendaverit.» Dévay, i. f. 1. l.
14. Magyar lovas katonák Mária Terézia korában.*
14. Magyar lovas katonák Mária Terézia korában (37. l.) és Magyar gyalogosok Mária Terézia korában (39. l.) cz. képeinket a «Das k. k. österreichische Heer» cz. mű után Cserna Károly rajzolta.
Miután Bevern herczeg e vereség után délkelet felé vonúlt Boroszló védelmére (Liegnitzig), s másrészt a Landeskrone melletti útközet napján (szeptember 7) Hadik északnyugat felé Bautzenig nyomúlt s e várost elfoglalta, a két porosz sereg annyira eltávolodott egymástól, hogy e nagy rést felhasználva, lehetségesnek látszott Berlin felé egyenes támadást intézni. Hadik már a következő napokban tovább vonúlt északnyugatra a szászországi Radeburgba s onnan máris Brandenburg felé portyázgatott, a mikor Károly herczegtől írásbeli felhívást vett (szeptember 15-ikéről), tegyen jelentést, kivihetőnek tartja-e Berlin megtámadását. Hadik azonnal kijelentette, hogy erre kedvező alkalom kínálkozik, mert az egész Márkában (Brandenburgban) máris nagy a rettegés, a védelmére hagyott miliczia gyakorlatlan, s a király maga még bizonytalan, merre fordúljon. Azonban a kivitelt későbbre halasztotta, – egyrészt, mert beteg lett, másrészt, mert akkor még Frigyes alvezére, Dessaui Móricz herczeg egy hadsereggel a közeli Torgau alatt táborozott.* Ezért csak október 10-ikén fogott hozzá merész vállalatához, melyhez a fiatal Dévay Pál zászlós is örömmel csatlakozott.* Így része lehetett abban a dicsőségben, a mely e vállalatból elsősorban annak bátor vezetőjére, a nagy Hadikra szállott, a ki mintegy háromezer emberével az ötezer embernyi őrséggel ellátott fővárost megadásra és sarczfizetésre kényszerítette, az udvart onnan Potsdamba szalasztotta, nehány órával Dessaui Móricz felmentő seregének megérkezte előtt idejében elvonúlt, és zsákmányával szerencsésen hazajutott.*
Porosz vezérkar i. m. V, 173. l.
«Eodem anno cum Excellentia Sua Hadik Berlinum etiam inviseram.» Dévay-kézirat, 1. l.
A porosz vezérkar ítélete szerint: «Hadik hat sein Unternehmen mit Geschick, Umsicht und Entschlossenheit ausgeführt. Es war nicht leicht auf so grosse Entfernung bis in die Hauptstadt des Gegners vorzurücken. Die Marschleistungen seiner Truppen waren bedeutend.» I. m. V. 179. és köv. l.
15. Magyar gyalogosok Mária Terézia korában.
Kár, hogy Dévay önéletrajza nem tartalmaz közelebbi részleteket e vállalatban való szereplése körűl. Csak annyit tudunk más forrásból, hogy ez expeditióban az egész jászkún ezred részt vett.* Ellenben külön ki van emelve Újházy ezredes részvétele, a kit Hadik 300 huszárral Luckau városánál elkülönített és más irányba küldött, hogy Berlint más oldalról támadja. Ha visszagondolunk arra, hogy már Zittau előtt is Dévay önkéntes csapatával Újházy regementjéhez (a Baranyay-huszárokhoz) csatlakozott, akkor arra a föltevésre juthatunk, hogy ez alkalommal is vele volt. És akkor igazán veszedelmes feladat jutott neki ezredesével együtt. Újházy ugyanis Luckauban azt a parancsot vette Hadiktól, hogy Mittenwalde felé tartva a főcsapat balszárnyát fedezze, az útbaeső helységekben hadisarczot szedjen s kellő időben Berlin alá érve, azt látszatosan a potsdami kapu felől támadja, míg Hadik a fősereggel a köpenicki kapu felől támad.* Feladatának ezt a részét szerencsésen meg is oldotta. Még veszélyesebb feladat jutott neki a visszavonuláskor: Hadik főseregét kellett az ellenség ellen fedeznie. Még aznap egy kapitányt ötven huszárral Dessaui Móricz herczeg közeledő fölmentő seregének megfigyelésére küldött ki; – ez a csapat beleütközött Seydlitz porosz huszárelőörsébe, a mely e tisztet és 27 legényét elfogta. Két nap múlva (október 19) Seydlitz csapata ismét rábukkant Ujházynak nehány örsére és elszedett tölük egy pénzes kocsit (mely nyilván a beszedett hadisarczok egy részét szállíthatta). Még ezután is egy-két csetepatéra kerűlt a sor, míg végre Újházy, 70 emberének elvesztése után, Brandenburg határán (Senftenbergnél) szerencsésen utólérte Hadik seregét.* Ha föltevésünk szerint a fiatal Dévay ez alkalommal is Újházy oldala mellett harczolt, ugyancsak kemény hadipróbát kellett kiállnia.
Wrede, Gesch. der k. u. k. öst. Wehrmacht, 111/b 726. l.
Arneth, Maria Theresia, V. k. 237–244. l.
Porosz vezérkar i. m. VI, 179 és k. u. – Újházy csapatával volt gróf Gvadányi József is, akkor a Baranyai-huszárok kapitánya. (Széchy Károly, gr. Gvadányi élete.)
A poroszok hírnevén ezzel esett csorbát II. Frigyes nemsokára kiköszörűlte a francziákkal egyesűlt birodalmi seregen Rossbach mellett aratott fényes győzelmével (1757 november 5). E diadala után sietve Szilézia felé tartott, hogy ott az osztrák sereg által Károly lothringeni herczeg és Daun tábornagy vezetése alatt erősen szorongatott Bevern herczegnek segítségére menjen. A Szászországban visszahagyott osztrák hadtest – melyben berlini útja után Dévay is ott volt, – nem lévén elég erős, hogy a királynak útját állja, csak azt az utasítást nyerte Károly herczeg fővezértől, hogy Hadik huszárai a király seregét nyomon kövessék és mozdulatait megfigyeljék. Ebben a feladatban ismét része jutott Dévay Pál zászlósnak, a ki önkéntes csapatával Vétsey István báróhoz,* a Széchenyi-huszárok alezredeséhez csatlakozván, nemcsak ezt a feladatot teljesítette, de eközben az ellenséget folyton zaklatta és több pontonszállító szekerét zsákmányúl ejtette. Így követte a királyt útjában Sziléziába, egészen Naumburg városáig, a hol Frigyes (1757 november 28) hírét vette, hogy távollétében Boroszló (1757 november 24) az osztrákok kezére jutott s vezére, Bevern herczeg fogságba esett.*
Báró Vétsey István a 3. sz. Széchenyi huszárezreddel küzdött az 1757–59. években; 1758-ban lett ezredessé és parancsnokká ugyanezen ezredben. Később altábornagyi rangig vitte. – L. Wurzbach i. m.
«Et post Rozbachensem pugnam sub auspiciis B. de Vétsey, eotum v. colonelli, Friderici Regis Copias cum meis voluntariis usque Neoburgum [Naumburg] in Sylezia summopere infestabam, qua in occasione semper ad persequendos et infestandos hostes adhibitus, complures Curules Pontones ademi.» M. S, 1. l. V. ö. Arneth, i. m. V. 266. l.
II. Frigyes most egész seregével Boroszló felé sietett, hogy a falai alatt táborozó osztrák sereget ütközetre kényszerítse s az elveszett tartományi fővárost visszahódítsa. Itt a híres leutheni csatában – (Dévay kéziratában lissai csatának nevezi a Leuthen közelében fekvő Deutsch-Lissa faluról*) – az osztrákok felett teljes győzelmet aratott (1757 deczember 8), melynek következtében Boroszlót is csakhamar visszafoglalta (deczember 19). E fegyvertények után a beállott kemény hideg miatt mindkét sereg téli szállásaira vonúlt: a poroszok Sziléziába, Lausitzba és Szászországba, az osztrákok Csehországba. A leutheni kudarcz folytán, melyért méltán lothringeni Károlyt okozták, ki a tapasztalt Nádasdy tanácsait nem vette figyelembe, a herczeget visszahívták s a fővezérletet a háború további tartamára Daun tábornagy vette át.
«Post infelix illud proelium Lissaiense»... Dévay, 1. l.
E csatában Dévay aligha vett részt, miután saját előadása szerint a király seregét csak Naumburgig követte; alkalmasint visszamaradt a Szászország védelmére rendelt hadtestnél s később onnan Hadik hadosztályával visszarendeltetett a cseh téli szállásokra.
