II. Dévay Olmütz felmentésénél és a hochkirchi csatában (1758).
II.
Dévay Olmütz felmentésénél és a hochkirchi csatában (1758).
Dévay Olmütz felmentésénél és a hochkirchi csatában (1758).
A következő 1758. év tavaszán II. Frigyes hadműveleteit Sziléziában az osztrák kézen maradt Schweidnitz ostromával kezdte meg (április 1), mely két hét múlva (április 15) meghódolt neki. Ezután merész támadásra határozta magát: májusban benyomúlt Morvaországba s ostrom alá vette Olmütz várát, ezzel már Bécset is fenyegetve. Az ostromot Keith tábornokra bízta, maga pedig a fősereggel Olmütztől délre vett hadállást (Prossnitz táján), hogy a felmentő seregeket visszatartsa. Erre Daun is megmozdúlt az osztrák fősereggel Csehországból s a hegyeken át ügyes műveletekkel Frigyes hátába kerűlt, hogy a poroszoknak további útját Brünn és Bécs felé elvágja; egy másik hadtestet pedig Laudon alatt a hegyek között figyelő állásban állított fel a porosz főhadiszállás és Olmütz közt.*
Meynert i. m. VI, 71. l. v. ö. Arneth i. m. v. 367. l.
Az ostrom igen soká húzódott; egy hónapnál tovább tartott már, s az ostromló sereg fogytán volt az eleségnek és hadiszereknek. Frigyes ezért Sziléziából egy nagy szekérszállítmányt rendelt, melynek Troppauban kellett gyülekeznie. Csaknem négyezer fuvarosszekér gyűlt ott össze, megrakva lőporral, ólommal, golyókkal, bombákkal, liszttel, zabbal, sörrel, borral, pálinkával, vajjal, dohánynyal és készpénzzel. A hosszú kocsisor mellé fedezetűl 9000 ember volt rendelve Mosel őrnagy parancsnoksága alatt.*
Arneth, i. m. V, 370–1. l. V. ö. Porosz vezérkar i. m. VI.
16. Olmütz látképe.*
16. Olmütz látképe. (43. l.) Cserna Károly rajza.
Június 22-ikén Laudon társvezéréhez, Buccow tábornokhoz Weidenau sziléziai határvároskából kémjelentés érkezett erről a szállítmányról, a mely szerint már 21-ikén elindúlt Neisse városból s valószínűleg Troppaun és a határhegyeken át Giebau város felé fogja útját venni.* A tábornok késő éjjel gyorsfutárt küldött Daunhoz a főhadiszállásra s felhatalmazást kért arra, hogy a szállítmányt lesből megtámadhassa. És ekkor kezdődik Dévay Pál egyik legfényesebb, következményeiben döntő jelentőségű szereplése.
Arneth, i. m., i. h.
A fővezér ugyanis Serbelloni tábornok* ajánlatára e fiatal zászlóst küldte ki egy előörs-csapattal az említett Giebau városkáig, hogy a hír valódiságáról bizonyságot szerezzen s a hegységen át vezető utakat felkutassa. Dévay nagy kerülőutakon, a poroszok figyelmét kikerűlve, három nap lefolyásán belűl (június 23–25.) eljutott Giebauig, onnan az erdőket bejárva felkutatott kilencz hegyi utat egészen a sziléziai határig; közben az ellenség hírvivő futárát is elfogta s az ellenség csapatain át a legnagyobb veszedelmek között kellő időre visszatért a főhadiszállásra. Ezzel tette lehetővé Laudon és Siskovits* tábornokoknak, hogy a porosz szállítmányt idejében (június 29 és 30) meglephették s jórészt elfoghatták és megsemmisíthették; a négyezer kocsiból több mint háromezeret zsákmányúl ejtvén, s felrobbantván és elégetvén, a mit elvinni nem lehetett. E veszteség folytán Frigyes kénytelen volt Olmütz ostromát azonnal abbahagyni, s július 2-ikán el is vonúlt.
Serbelloni János, máltai lovag, olasz származású, tört németségével is nagyon szellemes hadfi volt, a ki már az osztrák örökösödési háborúban kitűnvén, ez időben már lovassági tábornok volt. (Wurzbach i. m.)
Siskovits József báró is magyar ember. Szül. Szegeden, 1719; meghalt Prágában, 1783. A hétéves hábori elején ezredes a Károly főherczeg gyalogezredben. A kolini ütközet után tábornok s a Mária Terézia rend lovagja. (Wurzbach, i. m.)
Dévay ezen sikeres vállalkozásával annyira megnyerte Daun tábornagy tetszését, hogy azonnal főhadnagygyá léptette elő. S mivel ekkor tanusított vitézségéről nemcsak Serbelloni tábornok, hanem jóformán az egész hadsereg bizonyságot tett, már ekkor lépéseket tett az akkori idők katonái által sóvárogva ambiczionált Mária Terézia-érdemrend elnyerésére.*
«Post infelix proelium illud sequenti anno Lissaiense [Leuthen], post quod nimirum Olomucium ab Hoste acta obsidione cinctum est, me ad spectandum cum selectis Hominibus exmiserat solus D. Generalis Daun usque Guben˙ [nem lehet más, mint Giebau, másként Gübau], ubi trium dierum spatio invasus, sylvis habitando, novemque vias ad limites Sylesiae observando, penes praeviam Exploratoris mei denunciationem Ipsum Hostilem Nuncium intercoepi, ope cuius intercaepti tum Excellentiae Suae Daun melius persona mea innotuit: tum vero Excellentissimi Domini Generales Laudon et Siskovits famosum illud Hostile versus Olomucium tendens transportum ad nihilum redegere. Olomuciumque ab obsidione liberavere: ad cuius facti mei remunerationem Ego illico superior locumtenens publicatus sum, Turma vero mea secundum merita gratiosum munus pecuniale acquisivit. Cum reditu meo ad Castra inter Hostes cum summis periculis exacto, cum D. Generalis Serbelloni et Universi ferme Exercitus de meis his factis et actis attestatis mihi praebitis jam eotum ordinem Mariae Theresiae mihi conciliare adlaborabam.» M. S. 1–2. l.
Ezt a vágyát a törekvő fiatal főhadnagy egyelőre még nem érte el; de még ez év (1758) folyamán megadatott neki, hogy egy újabb fényes fegyvertényével elérje – huszonhárom éves korában – a kapitányi rangot.
II. Frigyes ugyanis Olmütz ostromának kényszerűlt feladása után most nyugatnak indúlt Csehországba s Leitomischl és Königgrätz városokon át lassan Sziléziába nyomúlt előre (1758 július–augusztus). Innen aztán Brandenburgba vonúlt északra a Berlint fenyegető oroszok ellen. Csehországot most már csak Henrik porosz herczegnek, a király második öcscsének Szászországban visszahagyott serege fenyegette. Az óvatos Daun, a ki értesűlt a király seregének hazavonulásáról, most Lausitzon át Szászországba nyomúlt, hogy ezt az alkalmat felhasználva, a szövetséges országot felszabadítsa a porosz uralom alól; s Drezdát fenyegetve, az onnan mintegy öt óra járásra fekvő Stolpen falu mellett foglalt erős hadállást. Henrik herczeg serege ezzel válságos állapotba kerűlt, mert a túlsó oldalról, Thüringia felől, az osztrákokkal szövetséges birodalmi sereg is szorongatta. Így mindössze 20.000 emberből álló seregével könnyen összeroppanhatott volna az egyesült ellenséges seregek túlnyomó súlya alatt (összesen 100.000 emberük volt), ha idejében kereszttűz közé fogják.* E válságos helyzetéből csakis a szövetséges seregek vezéreinek túlságos óvatossága és hagyományos lassusága mentette meg.* Így Stolpen körűl csak apróbb csatározások folytak, melyekben mindkét oldalról, különösen a huszárság mutatta ki vitézségét. Egy ily alkalommal különösen kitüntette magát Dévay főhadnagy s vitézségével kivívta magának a kapitányi rangot. Ez esetről ezredese, a vitéz Török András báró még évek múlva is dicsérőleg emlékezik meg.* Lefolyása a következő volt:
Porosz vezérkar i. m. VIII, 255. l.
«Die Methode Dauns, nichts zu wagen und von der aufreibenden Wirkung der Zeit die langsame Zerstörung der preussischen Widerstandskraft zu erwarten, war nicht unbedenklich. Der Feldmarschall befolgte sie bis zur Grenze, wo die österreichische Waffenehre und die Vertrauenswürdigkeit seiner Heerführung in Gefahr kamen.» – Porosz vezérkar, i. m. VIII, 263. l.
Török Andrásnak Frohburgban 1762 márczius 5-én kelt pecsétes nyilatkozata. – Mária Terézia-rend levéltára, F. IV, D. 14/1.
1758 augusztus 25-ikén a híres Kleist porosz huszárvezér két osztaga Bischofswerda mellett a Stolpen felől előretolt tiszti előörsöt hirtelen támadással fölvervén, a tisztet negyven emberével foglyúl ejtette s vitte magával a porosz tábor felé. Ekkor Dévay főhadnagy 25 huszárral az ellenség után száguldva, a fogolyszállító két huszárosztagot utólérte s rájuk támadva először, kiszabadította a foglyokat, majd azokkal egyesűlve, az ellenséget egészen Drezda kapujáig űzte és közűle sokat megsebesítvén, még ő szedett el tőle foglyúl egy altisztet és 18 embert. Ezeket a foglyokat aztán ezredese, Török András meghagyására személyesen vitte magával a főhadiszállásra s ott bemutatta Daun tábornagynak, a ki ezért nyomban a nádor-huszárezred kapitányává nevezte ki; – a hétéves háború hátralevő idejét már ebben a rangban küzdötte végig.*
«Eodem anno... in pluribus minoribus apud Stulpen evenientibus proeliis non raro praesens fueram; ubi etiam unum nostrum officialem cum 40 militibus jam captis non solum pristinae libertati restitui penes Bischofswerdam; verum ejus minutioris proelii occasione ope etiam eliberatorum captivorum majorem partem ejus Hostilis agminis intercaepi [sic]; quos etiam captivos ex D. Colonelli Török mandato propria in persona Exc. Suae Daun praesentavi: quem ob actum apud H. [Husarorum?]; Regimen Palatinale pro capitaneo promotus, integro bello septenali [sic] interfueram.» Dévay, i. f. 2. l. – Török ezredes előadásában: «anno 1758 den 25-ten August, als zwey feindliche Esquadrons von Clest [Kleist] bey Bischoffswerda einen Officirsposten zersprenget haben und davon die meisten gefangen genommen, so hat schon gemehlter Herr Rittmeister als Lieutenant mit 25 Pferden in Rückwege dieße Be˙de feindlichen Esquadrons attaquiret, die ebenfalls zersprenget, unsere 14 Gefangene abgenommen und den Feind bis nacher Dresden dergestalten verfolget, dass er davon vielle plessiret und annoch einen Unterofficir mit 18 Mann zu Kriegsgefangenen gemacht.» M. T. R. levéltára, i. h.
17. A cseh-szász harcztér. – Drezda környéke.
(Dévay hadi tetteinek színtere.)*
17. A cseh-szász harcztér. Drezda környéke. (Dévay hadi tettének színtere). (47. l.) Tervezte Fest Aladár és rajzolta Hoffer József.
Ugyanaz napon, midőn Dévay e hősi tettével újabb babérokat aratott (1758 augusztus 25), vívta ki II. Frigyes király az oroszok felett Zorndorfnál döntő győzelmét. E diadala után szorongatott öcscsének segítségére sietett Szászországba. Itt a király Stolpennel szemben csekély távolságra ütötte fel táborát. A két sereg itten sok ideig tétlenűl nézett egymással farkasszemet, a nélkűl, hogy egyik fél is támadni kezdett volna. Daun tábora kitünően volt megerősítve s a különben mindig támadásra kész porosz király is annyira kedvezőnek találta állását, hogy – a mint Henrik herczeghez intézett levelében magát kifejezte – «nem volt kedve rajta orrát betörni».* Ezért most jó ideig azzal próbálkozott, hogy ellenfelét különböző manöverekkel kicsalja biztos hadiállásából. Daun azonban túlságosan óvatos volt arra, hogy lépre menjen. Csak mikor kétségtelenűl megtudta, hogy Frigyes – megúnva a hosszas tétlenséget – Szilézia felé van indulóban s Bautzen felé akarja venni útját, még a poroszok előtt, október 5-ikének éjszakáján egész titokban ő is kivonúlt a stolpeni táborból, hogy a király derékhadát Bautzenben megelőzze. A porosz főhadiszálláson Daunnak ezt a mozdulatát csak reggel 5 és 6 óra közt vették észre, s most a király maga is sietve megindúlt Bischofswerdában elfoglalt főhadiszállásáról. Itt azonban csakhamar ellenállásra talált; útjában egy hidat már horvát csapatok zártak el. Frigyes előcsapata ugyan kierőszakolta az átmenetet, de ekkor előtört a közeli erdőből Eszterházy gróf vezérőrnagy* a császár- és Eszterházy-huszárezredekkel s közébe vágott a poroszoknak; maga a király is veszedelembe kerűlt. A huszárok nyomában ugyanis osztrák gyalogság is érkezett s az előcsapatot teljesen szétugrasztotta és ágyúit is elvette. Csak egy segítségre siető porosz vadászhadosztály akadályozta meg erős tüzelésével a további üldözést, utat nyitva a királynak. Ez a támadás a poroszoknak hét tisztjébe és 317 emberébe kerűlt, kik részben elestek, részben megsebesültek vagy fogságba kerűltek.*
«Dauns Stellung bei Stolpen ist allzu günstig für ihn, als dass ich mir an ihr die Nase einrennen sollte.» Idézi Arneth, Maria Ther., V, 413. l.
Eszterházy Imre gróf, a ki még ez évben tábornok lett, valószínűleg itt elbeszélt fegyvertényéért.
Porosz vezérkar i. m. VIII, 269. l. V. ö. Arneth i. m. V, 418.
*
A két sereg most egymás mellett egy irányban folytatta útját Szilézia felé. Kétnapi menetelés után a párhuzamosan haladó két ellenséges tábor újra szembekerűlt egymással Hochkirch falunál. Daun helyzete sokkal előnyösebb volt, mert szokott óvatosságával idejekorán elfoglalta az uralkodó magaslatokat. (A kevésbbé óvatos Frigyes ezért sokszor gúnyolta az osztrákokat: «Wo sie einen Berg sehen, sind sie oben!» írja egyik levelében;* itt azonban a következmények Daunnak adtak igazat.) Frigyes hadállása ezzel szemben nagyon koczkáztatott volt s ezt tábornokai is jól tudták; állítólag Keith tábornok katonás nyerseséggel meg is mondta neki: «Ha az osztrákok itt békiben hagynak, megérdemlik, hogy felakaszszák őket!»*
Porosz vezérkar i. m.
Meynert i. m. VI, 24. l.
)
18. Gróf Daun Lipót.
(I. E. Nilson metszete Meytens olajfestménye után.)*
18. Gróf Daun Lipót. (149. l.) I. E. Nilson metszete Meytens festménye után.
Itt már a cunctatori hajlamú Daun sem szalaszthatta el a kínálkozó alkalmat. Október 13-ika éjszakáján a legnagyobb titkolódzással megtette előkészületeit a hajnali váratlan támadásra, cselvető mozdulatokkal eltérítve ezekről a poroszok figyelmét. Október 14-én hajnali 5 órakor egészen váratlanúl érte a támadás a porosz tábort, mely irtózatos küzdelmek után teljesen elvesztette a csatát. Magát Hochkirch falut az osztrákok bevették; a poroszok később visszavették, de utóbb a magyar Batthyány-gyalogezred kivont karddal támadva a porosz gyalogságra, újból kiverte belőle, elvett négy porosz zászlót és foglyúl ejtett 400 poroszt, s ezzel eldöntötte a csatát.* E döntő ütközetnél jelen volt Dévay kapitány is, ki a falutól nem messze tartalékúl volt felállítva.*
Meynert i. m. VI, 74–76. l.; Arneth i. m. V, 423. l.
«Eodem anno non procul Hochkirchen in pugna universali... praesens fueram.» M. S., 2. l. – A porosz vezérkar idézett művében közli a hochkirchi csatában részt vett osztrák sereg részletes csatarendfelállítását az összes ezredek felsorolásával. Öt huszárezred állását név szerint jelöli meg: a császár-, Eszterházy-, Nádasdy-, Károlyi- és Desewffy ezredekét. A nádorezredet nem említi. A kézirat «non procul», «nem messze» kifejezése is arra mutat, hogy tartalékúl lehetett felállítva. – Ordre de Bataille des Oesterreichischen Heeres 14. Oktober 1758, Porosz vezérkar i. m. VIII, Anhang 20. l.
Daun azonban nem használta ki kellőleg e győzelmet, mintha csak igazolni akarta volna, hogy rája is illik a Hannibalra alkalmazott mondás, mely szerint «győzni ugyan tud, de a győzelmet kihasználni nem tudja».* A helyett, hogy a királyt tovább üldözte volna, engedte, hogy ez megfogyatkozott seregét újból rendbe szedje s mégis csak Sziléziába menjen a Harsch és de Ville osztrák hadtestei által szorongatott városok megsegélésére, a mit pedig Daun ép e csata által vélt előbb megakadályozhatni.* E helyett visszafordúlt Szászországba, hogy előbbi terve szerint Drezdát megszerezze. De ez sem sikerűlt neki; mire hozzáfogott, akkorra már a fürge Frigyes újból visszasietett a város fölmentésére, s Daun most e tervét is feladva, téli szállásra visszavonúlt Csehországba.*
«Vincere scis, Hannibal; sed victoria uti nescis.»
«Allzu schmerzlich wurde es empfunden, dass der wahrhaft glänzende Sieg bei Hochkirch ohne günstige Nachwirkung auf den ferneren Verlauf des Feldzuges geblieben war.» Arneth, Maria Theresia, V, 435. l.
Meynert i. m. VI, 77. l.
Ezzel Dévay Pál kapitány is elesett ez évre újabb babérok szerzésének lehetőségétől. Várnia kellett, míg a fegyverszünet leteltével ismét alkalom nyílik újabb vitézi tettekre.
