IV. Dévay Drezda felmentésénél, Berlin másodszori elfoglalásánál és a torgaui ütközetben (1760).
IV.
Dévay Drezda felmentésénél, Berlin másodszori elfoglalásánál és a torgaui ütközetben (1760).
Dévay Drezda felmentésénél, Berlin másodszori elfoglalásánál és a torgaui ütközetben (1760).
Ez előörsi csatározások a következő (1760) év telén és tavaszán is folytatódtak. Huszáraink különösen Freiberg körűl próbálkoztak, ahol maga a király volt téli szálláson.
Ezekben a csatározásokban úgy Freiberg körűl, mint Marienberg táján Dévay Pál továbbra is serényen vitézkedett s földerítő jelentéseivel is nagy szolgálatot tett a hadvezetőségnek. Így fennmaradt a bécsi hadi levéltárban egy 1760 április 13-ikán éjfél után egy órakor kelt tábori jelentése, mely szerint az ellenség Marienberg tájáról részben Leipzig, részben Freiberg felé vonúlt vissza.* De működése nem szorítkozott pusztán jelentésekre; még ugyanez évben Freiberg táján és más helyeken is folyton zaklatva az ellenséget, számos foglyot ejtett.* Egyebek között Brunyan Konrád tábornok (a ki megelőzőleg Hochkirchnál kitüntette magát azzal, hogy Dessaui Móricz fejedelem tábornagyot több törzstisztjével együtt elfogta) épen Dévayt bízta meg azzal a feladattal, hogy az ellenségnek Radeberg mellett az ú. n. «Katzenhäusernél» állomásozó előörseit meglepje s ott «szerencsét próbáljon». Ezt a megbízást a legjobb sikerrel véghez is vitte s nem csekély számú ellenséges fogolylyal győztesen tért vissza lestámadásából.*
Feld-Acten, 1760 april 13; 4. f. 162. sz. – «Devay, zu Marienberg mit einer Patrouille detachirt, meldet, dass der Feind theils nach Leipzig, theils nach Freyberg abmarschirte.» («1 Uhr nach Mitternacht».)
«Anno 1760-o circa Freibergum et aliis locis continuo pro infestatione Hostium
applicatus, copiosos ex eisdem intercepi.» Dévay, i. f. 2. l.
«inter caetera per D. Generalem Brunyán pro probanda fortuna exmissus, hostilium castrorum penes Kotzenheiser [Katzenhäuser] situatorum excubias impetendo, cum non paucis captivis victor redivi.» U. o., i. h.
Ezek a lestámadások különben kölcsönben mentek és szakadatlanúl folytak egyrészt Török ezredes «kék» nádorhuszárai, másrészt Kleist porosz huszárvezér híres «zöld» huszárai között.
)
21. Porosz lovas és gyalogos csapatok a hétéves háború idejében. (57. l.) I. M. Probst műlapjának reproductiója.
A poroszok természetesen inkább azokat a cselvetéseket mondják el, ahol a Kleist huszárai arattak sikert. Így példáúl leírják azt a sikeres támadást, melyet ép a fentemlített Katzenhäusernél vagy kihívás-, vagy megtorlásképen a porosz huszárok intéztek a mi huszáraink, a zöldek a kékek ellen. E szerint 1760 június 22-ikén Kleist ezredes 360 huszárral, hat század dragonyossal s a Wunsch-féle szabadcsapat második zászlóaljával ott megtámadta a Ried-féle hadtestből Török ezredes alatt előre tolt örsállásban levő 300 nádorhuszárt (a mint látjuk, több mint négyszeres túlerővel), ezt a csapatot szétverte s 2 tisztjét és 42 emberét elfogta.*
«Am 22-ten [Juni, 1760] überfiel Oberst von Kleist mit 300 Husaren, 8 Eskadronen leichter Dragoner, 3 Eskadronen Schorlemer Dragoner und dem II. Freibataillon Wunsch bei den Katzenhäusern [nahe zu Radeburg] den mit 300 Palatinalhusaren vom Korps Ried vorgeschobenen Obersten Török, zersprengte diese Abteilung und brachte 2 Offiziere und 42 Mann gefangen.» (Porosz nagy vezérkar, i. m. XII, 131. l.). Lehet, hogy ezt a támadást torolta meg Dévay – vagy viszont; kézirata nem ad közelebbi időmeghatározást.
A Török és Kleist ezredei, a magyar nádorhuszárok s a porosz huszárok, a «kékek» és «zöldek» között való e folytonos vitézi versengésnek igen eleven és szemléletes képét rajzolja meg Gvadányi József, a nádorhuszárok az idő szerint való őrnagya és Dévay Pál kapitány tiszttársa, a következő három versszakban:
«Híres fő vezér Kleist jól ismert engemet;
Néhány tsatázás közt kiáltá nevemet,
Parolára menvén, megfogta kezemet,
Főtűl talpig nézte tsekély személlyemet.
Néhány tsatázás közt kiáltá nevemet,
Parolára menvén, megfogta kezemet,
Főtűl talpig nézte tsekély személlyemet.
– Azonban kéz alatt minden kuruttzának*
Száz aranyat igért, ki tenne rabjának;
Köszönüm egyedűl Isten óltalmának,
Hogy fejemmel nem nőtt száma zsákmányának.
Száz aranyat igért, ki tenne rabjának;
Köszönüm egyedűl Isten óltalmának,
Hogy fejemmel nem nőtt száma zsákmányának.
Érdekes a Gvadányi eszejárása, a melylyel a porosz huszárt kurucznak minősíti. Magát nyilván mint a császár katonáját labancznak számítja, ellenfele tehát, mint a császár ellensége: kurucz, ha mindjárt porosz is.
De Saxóniába kimenvén portára,
Olly hírtelen tsaptam egyszer Quartéllyára,
Hogy tsak alig kapott lovának hátára
Equipázséja lett fáradságom ára.»*
Olly hírtelen tsaptam egyszer Quartéllyára,
Hogy tsak alig kapott lovának hátára
Equipázséja lett fáradságom ára.»*
Gróf Gvadányi: Pöstényi förödés, 1787, 10–11. l.
22. Gróf Gvadányi József, a jászkún huszárezred utolsó ezredese.
(A Szakolcza város birtokában levő olajfestmény után.)*
22. Gróf Gvadányi József, a jászkún huszárezred utolsó ezredese. (59. l.) A Szakolcza város birtokában levő olajfestmény után.
– A «Katzenhäuser» mellett végbevitt sikeres cseltámadása után nehány napra Dévay még egy jó fogást csinált. Brunyan tábornok ugyanis most hetven huszárral kiküldte Leipzig felé az ellenség mozdulatainak megfigyelésére. Ez útjában Augustusburg tájára érve, kéme által megtudta, hogy egy ellenséges tiszt harmincz emberrel és hatvan tartaléklóval útban van a porosz tábor felé s az éjszakát onnan nem messze Voigtsdorf faluban szándékszik tölteni. Ezt ő sötét éjjel megrohanta, akkora szerencsével, hogy kevés ember kivételével, a kik idejekorán el tudtak rejtőzni, a tisztet valamennyi többi emberével s lovaival együtt elfogta s diadallal elhozta Brunyan tábornok elé; a lovak javát aztán szolgálatba állították, a hitványabbját pedig árverésen eladták.*
«et post paucos dies iterum per eundem D. Generalem ad observandas hostiles motus cum 70 equitibus versus Leiptzik ablegatus sum, ubi in itinere per meum Exploratorem mihi notitiae datum Officialem Hostilem cum 30 hominibus et 60 remonda-equos ad Castra sua ducere velle et a me non procul infra Augustusburg in pago Foisdorf [Voigtsdorf] stationem suam habiturum, nimium tenebrosa nocte eum obrui, et adeo feliciter, ut praeter paucos semet occultatos, omnes et homines et equos cum Officiali in captivitatem redegerim et D. Generali Brunyán tradiderim; quorum equorum melior pars ad Suae Majestatis servitia assentata, pars vero debilior licitando vendita est». Dévay, i. f. 2. l.
Míg ezek az apró előörsi csatározások így folytak Szászországban, addig Sziléziában egy másik osztrák sereg Laudon alatt márczius óta nagy sikereket ért el; bevette Glatz várát s az ott működő porosz sereget Landshutnál teljesen leverte. Frigyes e riasztó hírekre megindúlt freibergi téli szállásából Szilézia felé. Ezt megtudva Daun, igyekezett a királyt megelőzni s eléje is kerűlt; mire Frigyes, Daun távozását felhasználva, hirtelen visszafordúlt Drezda ellen s a várost (1760 július 13-ikán) ostrom alá vette. Daun erre sietve visszajött a sziléziai határról s az ostromló sereg ellen Ried tábornokot* küldte előre egy hadtesttel, a melyben Dévay Pál kapitány is ott volt a maga nádorhuszáraival.* Ez a hadtest már három nap múlva (július 16) Drezda alatt termett s Ried rögtön megkezdette a támadást; az ostromló gyűrűt áttörte s a város őrségét kirohanásra bírva, azzal együtt sok kárt tett az ellenségben és az ostromló seregnek egy fontos hadállását elfoglalta. Másnap a poroszok túlnyomó erővel innen visszaszorították Stolpenig; de július 19-ikén (miután Daun a fősereggel egész közel érkezett), Ried ugyanazon a ponton ismét támadott, s huszársága (köztük Dévay is) a porosz őrséget megrohanva az ostromlóknak hét ágyúját elvette és ezer emberét elfogta; s ezzel az ostromgyűrűt áttörve az osztrák főseregnek szabad összeköttetést nyitott az ostromlott várossal.*
Ried József báró (1720–1799) kiváló katona volt. 1754-ben már a gradiskai határőr ezredese; a hétéves háborúban sokat szerepelt; Hadik berlini vállalatánál az előcsapatot vezette. (Wurzbach, i. m.)
«Sequenti anno cum Domino Generali Ried in solvenda obsidione Civittatis [sic!] Dresdae praesens fueram.» Dévay kézirata, 2. l.
Porosz vezérkar, i. m. XII, 150. l. – V. ö. Meynert, i. m. VI, 95. l.
E siker után másnapra (július 20.) Daun a fősereggel tovább nyomúlt a porosz hadállások felé s a Radeberg felé vezető úton foglalt állást. E napon még hajnal hasadta előtt Brentano tábornok az Eszterházy-huszárokkal s egy ulánus ezreddel rárohant a porosz előörs huszárezredére s azt megfutamította. A riadalom oly nagy volt a porosz táborban, hogy maga a király, álmából felriasztva, éjjeli köntösben («im Nachthabit») volt kénytelen lóra kapni.*
Porosz vezérkar, i. m. XII, 151. l.
E sikerűlt támadásban (vagy egy legközelebbi hasonló haditettben) Dévaynk is fényes szerepet játszott. Ő maga így beszéli el e szereplését:
«Nemsokára ezután [t. i. Drezda felszabadítása után] nem messze Radebergtől, mikor az ellenségnek egy válogatott csapata a mieinket titokban meg akarta támadni, ezt a titkos tervét nagy serénységgel kieszeltem és Lusinszky* kapitánynyal eléje mentem; s századommal elüljárva, az ellenség Roth nevű kapitányát két tisztjével és több mint 80 közlegényével elfogtam. Ezért a vitézi tettemért nagy ajánlást és dícséretet nyertem a tábornoktól, a kinek parancsa alatt akkor szolgáltam».*
A reglicei és lusnai Lusinszky (Luzsenszky) bárói családnak számos tagja tűnt ki a hadi szolgálatban. Így Lusinszky Gábor, ki a hétéves háborúban a Festetich-huszároknál ezredes, 1757-ben már vezérőrnagy; L. József csak 1765-ben lesz zászlós; L. Gábor (vezérőrnagy) csak 1765-ben született. Az itt említett Lusinszky kapitányt Wurzbach lexikona nem említi. Valószínűleg fiatal korában húnyt el vagy esett el a csatatéren. Kétségtelenűl a nádorhuszárezredben társa volt Dévaynak.
«non multo post non procul Radeberga, dum certa selecta pars hostium nostros occulte aggredi vellet, id arcanum hostis consilium magna cum industria expiscatus, cum capitaneo Lusinszky ipsis obviam eundo, ego praecedentem Turmam ductitans hostilem capitaneum nomine Róth cum duobus suis officialibus et plus quam 80 gregarios intercaepi; propter quem heroicum casum a Domino Generali magnam recomendationem et laudem obtinui, sub cujus auspiciis eotum serviveram.» Dévay-kézirat, 2. l.
Ezek után a porosz király kénytelen volt Drezda további ostromáról lemondani; a műveleteket néhány nap múlva (július 28) meg is szüntette és a július 30-ikára virradó éjjelen seregével újból megindúlt Sziléziába.* Daun azonban az osztrák fősereggel ismét eléje kerűlt. Az osztrák sereg utócsapatát ez alkalommal Löwenstein herczeg vezette Szilézia felé a nyomában haladó porosz sereg előtt;* itt volt Dévay is a nádorhuszárezreddel Ried tábornok hadosztályában. A porosz király az utócsapat nyugtalanítására könnyű és nehéz lovascsapatokat küldött előre, a kik ellen a hátvédben Dévay nádorhuszárezredének kellett védekeznie. Dévay kapitány egy válogatott csapattal vitézűl visszaverte mindezeket a támadásokat; az ellenségből sokat levágott és sokat fogságba ejtett. Végűl Frigyes király egész seregével a Ried-féle hadosztályra támadt. Ried azonban a túlerő támadását kijátszva, Dévay ezredével együtt üldözői elől szerencsésen elébb eljutott Görlitz tájára, a mely ügyes eljárásáért Löwenstein herczeg írásban mondott köszönetet a körűltekintő tábornoknak.*
Porosz vezérkar, i. m. XII. 156–7. l.
Löwenstein-Wertheim Keresztély herczeg (1719–1781). Vitéz katona, 1756 óta már lovassági tábornok volt. (Wurzbach i. m.)
Dévay előadásában «sequenti anno ubi copiae nostrae penes Dreszdam et Krossenheim [Grossenhain] diutius cum Excellentia Sua Daun ad observandos Regis conatus commorarentur, dum animadversum fuisset Regem Syleziam versus tendere, eundem praevenire volens Exc. Sua Daun illico pro subsequentium copiarum nostrarum Ductore D. Generalem Ried sub imperio Principis Löwenstein relicto, dum validae, leves et graviores equitum Turmae ab ipso Rege ad exercitum nostrum lacessendum exmissae fuissent: Regimen nostrum ad resistendum designatum est; cujus Ego ex mandato cum selectis hominibus retro manens non solum Ipsorum incursiones diligenter debilitavi, verum et ex gremio eorundem praeter multorem caedem complurimos caepi [sic!]. Quamquam autem Ipse Rex nos in persona cum toto exercitu persecutus fuerit, prius tamen circa Gerlitz comparuimus; cujus actus in recompensationem Ipse Princeps Löwenstein scripto tenus D. Generali Ried gratias egit». Dévay-kézirat, 3. l.
Dévay kézirata itt igen érdekes részletekkel gyarapítja a hétéves háború történetét. A két sereg Sziléziába való vonulásának eme körűlményeiről a nagy hadtörténeti munkák sem emlékeznek meg. Így a porosz vezérkar sokszor idézett nagy műve a porosz sereg eme támadásairól nem szól; csak az osztrák ellentámadásokat regisztrálja, melyek e szerint elég hevesek lehettek s jelentékeny károkat okozhattak. Azt mondja egyebek között: «Augusztus 4-én a porosz hadsereg Kamenezen át tovább vonúlt... Ez útjában ellenséges csapatok kísérték Ried tábornok alatt.* Majd elmondja, hogy a király 7-ikén éri el czélját s Bunzlau külvárosában üti fel főhadiszállását: «Igy a porosz hadsereg mindama nehézségek daczára, melyeket a rossz utak, lerombolt hidak, a 2000-nél több hátráltató szekér és az ellenség könnyű csapatai által való zaklatás okoztak, elérte legközelebbi czélját, 5 nap alatt 20 mérföldet haladva.*
Porosz vezérkar, i. m. XII, 186. l.
U. o. XII, 188. l.
23. Gróf Lacy Móricz tábornagy.
(I. E. Mansfeld metszete Kollomitsch festménye után.)*
23. Gróf Lacy Móricz tábornagy. (63. l.) I. E. Mansfeld (1738–1796) metszete (1770) Kollomitsch olajfestménye után.
Ez tehát egy újabb fényes lap Dévay hadipályája történetében, melyért a porosz katonai szakmunka itt idézett helye önkénytelen elismeréssel adózik.
Amíg most a porosz fősereg II. Frigyes alatt Schweidnitz közelébe ért s ott leste az alkalmat, hogy Daunnal ütközetbe bocsátkozhassék, addig az osztrák fővezér egy Berlin ellen intézett újabb támadással igyekezett a királyt zavarba hozni.
E támadásra a szövetséges oroszok vállalkoztak, de hozzá az osztrákok segítségét is kívánták. Daun tehát Lacy gróf tábornokot, a hochkirchi és maxeni győzelmek ügyes tervezőjét küldte Berlin felé egy erős hadtesttel. Ebbe a hadtestbe volt beosztva az 1760. év tartamára a jászkun huszárezred is.* A Berlin ellen nyomuló sereg hátát most újból Dévay fedezte Ried tábornok alatt, Bunzlau mellett hátramaradván s onnan kémlelvén az ellenség mozdulatait Liegnitz és Glogau táján. Itt több csetepatéra kerűlt a sor, melyekben Dévay kapitány a saját századával s a még melléje adott 300 kozákkal állandó szerencsével küzdött. Később Daun a fősereggel is odaérkezett s tovább vonúlt egészen Priebus városáig. Innen Dévayt sietve Lacy után küldte azzal a parancscsal, adja tudtára, hogy a porosz király egész seregével nyomában van. Ezt az értesítést Dévay – folytonos veszedelmek közt forogva – kellő időben szerencsésen át is adta.*
Wrede, i. m. III/b, 726. l.
«Sicque postea dum D. Generali Lacij versus Berlinum expediretur. Ego penes Bunczlau ad omnes circa Liegnicz et Glogau observandos Hostiles motus relictus sum cum meis et 300 adhuc Kosacis, curae meae commissis; ubi etiam cum semper arridente fortuna permanseram eousque, donec Excellentia sua Daun cum universo Exercitu eo non appulisset; unde tamen cum Excellentia sua profectus, et ex Civitate Pribus qua Internuncius post Excellentiam suam Lacij ad significandum ei Berlinum versus expeditus, quod nimirum Rex cum universis copiis suis tergo ipsius inhaereat: quam relationem (quamquam inter maxima quotidiana pericula) feliciter tamen confeci.» Dévay-kézirat, 3. l.
E feladata valóban elsőrendű fontosságú volt. Lacy ugyanis október 7-ikére ért lovas előcsapatával Berlinig; a gyalogság csak 8-ikán érkezett oda; a város 9-ikén kapitulált; 10-ikén Eszterházy vezérőrnagy egy huszár- és egy ulánusezreddel még Potsdamot szállotta meg s ott a fegyvergyárat szétrombolta. De már ekkor Frigyes egész seregével gyors menetekben sietett szorongatott székvárosa segítségére, Daunt megelőzve. Dévaynak tehát az egész porosz sereget kellett megkerűlnie és eléje vágnia, hogy üzenetét átadhassa. Ezzel mentette meg Lacy hadtestét a bekerítéstől, mely most más irányban sietve vonúlt vissza Szászország felé, hogy az ott táborozó birodalmi segédsereggel egyesüljön.
Magyar huszárok a hétéves háborúban.*
Magyar huszárok a hétéves háborúban. (65. l.) Rottmann Frigyes aquarellje az Ermst-múzeumban.
Ez a sereg ugyanis Frigyes zweibrückeni herczeg alatt (a kit Hadik András mint szakavatott tanácsos és erélyes hadvezér támogatott) időközben szintén Berlin felé nyomúlt és északi Szászországban megszállta Wittenberg és Torgau várakat.* E városok környékére vette hát magát Berlinből érkezve Lacy hadteste is; s ezzel jött Dévay kapitány is a jászkun ezreddel. De idesietett Lacy után Berlin felől a király is, hogy fővárosa bevételeért bosszút álljon s az ellenséges seregeket dél felé szorítsa. Ezt megtudva, Daun is erre vette útját, s (1760 október 22) kellő időben Torgau alá érkezett, ahol Lacy ismét a fősereghez csatlakozott. Mindkét részről döntő ütközetre készűltek: Frigyesre nézve élet- és becsületkérdés volt, hogy Berlin másodszori bevétele után helyreállítsa a porosz sereg jó hírét és Szászország egy részének birtokát újból biztosítsa magának. Daun az ütközetet elfogadta (1760 november 3). E szerencsétlen kimenetelű torgaui csatában újból kitüntette magát az osztrák-magyar lovasság, melynek soraiban Dévay is küzdött; elébb heves rohamot intézett a porosz gyalogság ellen, melynek egy egész ezredét csaknem teljesen megsemmisítette; később pedig visszaverte az osztrák-magyar gyalogság ellen támadó porosz lovasságot. Este felé már úgy látszott, hogy Daun győzött, s a porosz sereg visszavonúl; de végre Frigyes késő este újból támadásra vezényelte katonáit s esti 9 órára kicsikarta a győzelmet. E csatában mindkét vezér, Frigyes és Daun is megsebesűlt; a lovasrohamokban könnyű sebet vett Dévay kapitány is. A megsebesűlt Daun parancsára az osztrák sereg még azon éjjel átkelt az Elbén és Drezda felé vonúlt vissza. A visszavonulás teljes rendben ment végbe; az osztrák sereg elfoglalta előző évi táborhelyét Drezda falai alatt; s mivel mindkét sereg – körülbelűl egyenlő veszteségek után – ki volt merűlve, a tél további folyamára fegyverszünetet kötöttek.*
(Friedrich v. Zweibrücken...) «von einem so tüchtigen Rathgeber und energischen Manne, wie Hadik, unterstützt», hatte wichtige Erfolge errungen, Torgau und Wittenberg genommen. – Arneth, VI, 172. l.
Meynert, i. m. VI, 105–108. l.
A csata után a sebesűlt Dévay többször összekerűlt a szintén sebet vett Daunnal, s a fővezér ismételten kitüntette vitéz tisztjét megszólításával.*
«Et sic eum copiis nostris Vittembergam versus movimus: ubi post breve tempus Torgaviense subsecutum proelium; in quo leve vulnus acquirens, cum vulnerata Excellentia sua Daun ex proelio reduci saepius colloquendi occasionem nactus sum.» Dévay-kézirat, 3. l.
