III. Dévay kapitány hadi tettei a maxeni ütközet előtt és után (1759).
III.
Dévay kapitány hadi tettei a maxeni ütközet előtt és után (1759).
Dévay kapitány hadi tettei a maxeni ütközet előtt és után (1759).
De az új 1759-iki esztendő is némi csalódást hozott. A fegyverszünet leteltével is Daun a fősereggel jó ideig Csehországban vesztegelt s az Érczhegységben vett várakozó állást. Csak június végével ment át Oberlausitzba, a honnan Laudont és Hadikot egy-egy hadtesttel északra küldte, hogy a Berlin felé támadó oroszokkal egyesüljenek. E seregrész az oroszokkal egyesülve vívta meg a kunersdorfi diadalmas ütközetet (1759 augusztus 12), melynek dicsőségétől Dévay Pál elesett, mert a főseregnél kellett maradnia.
Hősünket csak később látjuk ismét szerepelni a szászországi harcztéren, a hol Daun végre sikert aratott Drezdának rég óhajtott elfoglalásával (szeptember 4, három héttel a kunersdorfi csata után), melyet különben nem is ő, hanem az osztrák sereg egy részével egyesült birodalmi sereg tábornagya, Frigyes zweibrückeni herczeg foglalt el, miután már elébb bevette Leipzig, Torgau és Wittenberg városokat.
Idejött végre hosszas manövrirozások után Daun marsal is (szeptember 29) s Drezda falai alatt vett erős hadállást. De akkorra már ott volt Henrik herczeg is, a ki Daunt mindaddig sakkban tartotta, míg odaérkezett maga II. Frigyes (november közepén), miután a kunersdorfi vereséget már kiheverte.
A király Drezdától két óra járásnyira ütött tábort (Wilsdruffnál) s most már ismét teljesen bízott a sikerben. A mint november 17-ikén írt levelében írta, biztosra vette, hogy egy hét múlva Drezdában lesz. Hogy ezt elérje, el akarta vágni Daun visszavonulási útját Csehország felé a Giesshübeli hágón át, hogy a «nagy parókát» – a mint Daunt nevezni szokta – Szászországból elijeszsze. Ezért egyik tábornokát, Finket a határhegyekbe küldötte mintegy 15.000 emberrel azzal a parancscsal, hogy Maxen helységnél szálljon táborba.* Kleist huszárezredes pedig azt a parancsot vette, hogy nagyobb haderővel Maxen mögűl törjön be Csehországba, ott verje fel az Aussig városában levő nagy katonai raktárt s általán mennél nagyobb zavart és ijedelmet okozzon az ellentábor háta mögött. Kleist erre (november 14-ikén) Maxentől Csehország felé vette útját híres «zöld» huszáraival s jókora számú segédcsapatokkal.* Ott az Éger völgyében Dux városát megsarczolta, az aussigi raktárt elpusztította, az ossegi klastromot tisztára kirabolta s gazdag zsákmánynyal tért vissza.*
Arneth, i. m. VI, 55.
Porosz vezérkar, i. m. XI, 185. l.
Porosz vezérkar, i. m. XI, 193. l.
19. Hadik András tábornagy.
(I. P. Pichler metszete G. Weikert festménye után.)*
19. Hadik András tábornagy. (52. l.) G. Weikert festménye és I. P. Pichler 1789. Évi metszete a M. Tört. Képcsarnokban.
De ez egyszer megint nem vált be Frigyes számítása. Az általa « vastag Excellentiás úr»-nak (die dicke Excellenz) nevezett Daun ez alkalommal is túljárt az eszén s ügyesen megcsinálta az osztrák hadsereg annaleseiben örökhírű «pintyfogást».(Der «Finkenfang»; 1759 november 20). Frigyes figyelmét kijátszva nagy túlerővel eljutott Maxenig, ott Fink táborát minden oldalról bekerítette s a körűlfekvő magaslatokon felállított ágyúütegekkel és konczentrikus támadásokkal annyira sarokba szorította, hogy Fink egész hadosztályával (mintegy 12.000 emberrel) kénytelen volt magát megadni.* Kleist huszárezredes portyázó útjáról ép a válságos nap előestéjén érkezett vissza Maxen közelébe, s bár Frigyes király – a mikor Fink szorongatott helyzetéről megkésve értesűlt – épen abban reménykedett, hogy e jelentékeny számú portyázó sereg megszorúlt tábornokát idejében kimentheti, már elkésett, s mintegy tíz kilométerre Maxentől már az osztrákok előretolt lovas előörseire bukkant, a kik a bekerítő sereg hátában felderítő úton jártak. Ezeket könnyű szerrel visszaverhette ugyan, de Finken – a ki e kudarczáért később kétévi várfogsággal bűnhödött – már nem tudott segíteni.*
Porosz vezérkar, i. m. XI, 185. és köv. l. – V. ö. Arneth, i. m. VI, 55. és köv. l.
Kleist szereplésére vonatkozólag: Porosz vezérkar, i. m. XI, 185., 193., 207–8. l.
20. Gróf Hadik András névaláírása.*
20. Gróf Hadik András névaláírása (53. l.) Unterthänig-gehor<s>s</s>anbster | Andreas Hadik m[anu]p[ro]pr[ria]. Az eredeti levél a cs. és kir. titkos levéltárban.
Finknek elfogatása, bár jelentős fegyvertény volt s az osztrák táborban nagy lelkesedést keltett, nem sokat változtatott a helyzeten. A két ellenséges sereg ez emlékezetes november 20-ika után is a bekövetkezett egész kemény télen át egymás közvetlen közelében táborozott. Daun Maxenből visszament Drezdába, hol hadállásainak központja volt, Frigyes pedig megmaradt táborával Wilsdruff környékén és maga Freiberg városában vett téli szállást.* A király személyes jelenléte Szászországban annyival szükségesebbnek látszott, mert a maxeni kudarcz után seregének egy részét Meissennél is vereség érte, mely utóbbi diadalban Dévay jász-kun ezredének is része volt.* Míg azonban a téli álmot aluvó főseregeknek nem igen akadt dolga és ezek kvártélyaikon pihentek, addig az ellenséges táborok közvetlen közelsége magával hozta, hogy az előörsi csatározások folyton folytak télen át is s úgyszólván napirenden voltak, noha az 1759/60-iki tél rendkivűl kemény volt.* Dévay kapitánynak így nem volt pihenője, nem volt rendes téli szállása, majdnem mindig szabad ég alatt tanyázott és sokat kellett szenvednie a csikorgó hidegben a zord időjárás viszontagságaitól.* De a nemrég Maxennél s utóbb Meissennél elért sikerek friss kedvben tartották az előörscsapatokat s újabb sikerekhez segítették, a melyekben Dévay kapitánynak is jelentős rész jutott az ő fürge nádorhuszáraival. Így midőn nemsokára a maxeni ütközet után Kleist újabb portyázó útra indult Maxen mögűl Csehország felé, Dévay kapitány huszáraival űzőbe vette és Maxentől a Giesshübeli hágóig s onnan túl egészen a cseh határig kergette.* A poroszoknak ez apróbb portyázó kalandjai, úgy látszik, ezzel meghiusúltak; de Frigyes király még mindig nem hagyta abba azt a tervét, hogy a csehországi gazdag fegyver-, lőszer- és élelmezési raktárakat kifosztassa, Daun drezdai táborát a csehországi összeköttetésektől elvágja s ezzel, ha lehet, Daunt az osztrák sereggel maga mellől elzavarja. Ezért újból nagyobb erővel betöréseket intéztetett Csehországba. E czélból a németországi nyugati harcztérről rendelt Szászországba pihent segédcsapatokat. Ottani hadvezére, Braunschweigi Ferdinánd fejedelem fiát, a braunschweigi trónörököst küldte el egy hadtesttel, mely 13 gyalogzászlóaljból és 20 lovas svadronból állott, túlnyomóan hannoverai és hesseni legénységgel. Maga a porosz király czélzatosan terjesztette annak a hírét, hogy ez a hadtest (mely deczember 25-ikén érkezett Chemnitzbe) arra van szánva, hogy Csehországba törjön Marienbergen át Saaz felé (ahol az osztrákoknak nagy katonai raktárai voltak); ezzel akarta Daunt arra bírni, hogy seregét egy nagyobb hadtestnek kiküldésével gyöngítse. Ezt a czélját azonban nem érte el: Daun beérte avval, hogy Ujházy vezérőrnagyot egy huszárokból és horvát határőrökből álló kűlönítménynyel Marienbergbe küldte a hegyi utak őrzésére.*
«König Friedrich selbst blieb den Winter über in Freiberg. Bei der Nähe der feindlichen Hauptarmee erschien ihm seine Anwesenheit inmitten der Truppen dringend nötig; – war doch der Feind durch die Erfolge bei Maxen und Meissen kühn geworden.» Porosz vezérkar, i. m. XII, 31. l.
Az ezrednek Meissennél való részvételét említi Wrede, i. m. III/b. 726. l.
«Die grosse Nähe, in der sich die Heere in Sachsen den ganzen Winter hindurch gegenüberstanden, brachte es mit sich, dass bei den Vorposten kleine Zusammenstösse auf der Tagesordnung waren. Die Masse der Truppen hingegen genoss seit dem Januar 1760 Ruhe, deren sie auch dringend bedurfte.» Porosz vezérkar, i. m. XII, 30. l. – V. ö. Arneth, i. m. VI, 58. l.
«per totam Hyemem sine statis quarteriis puro nimirum sub sole existens enormes tempestates pati coactus sum...» Dévay, i. f. 2. l.
«Anno dein 1759-o in Bohemiam irrumpentem Hostilem Generalem Kleist (ubi jam antea cum toto Exercitu Borussico Generalis Fink captus) post Maxen ad passus Kisselblienses (Giesshübel) et inde circa limites Bohemiae fugientem hostem persequi anhelans, per totem Hyemem... enormes tempestates pati coactus sum.» Dévay, i. f. 2. l.
Porosz vezérkar, i. m. XI, 230. l. V. ö. Arneth, i. m. VI, 58. és köv. l.
Ebben az expediczióban Dévay is részt vett a nádorhuszároknak egy önkéntes csapatával. Magas hó borította ekkor a hegyi átjárókat. A hannoverai csapatok mindazáltal betörtek a hegységen át és sok marhát elhajtottak. Ekkor azonban a cseh határon rajtuk ütött Újházy kűlönítményéből Dévay Pál kapitánya maga önkéntes csapatával: a rablott marhát elhajtotta tőlük és számos hannoveri katonát fogságba ejtett.* Ezeket aztán újévi ajándékúl diadallal vitte a főhadiszállásra.*
«sicque propria mea cum voluntari Turma Hannoveronis auxiliaribus hostilibus copiis Bohemiam invadentibus non solum praedam jumentorum circa eosdem limites factam Ipsis extorseram, verum etiam complurimos ea eorundem Turmis in cap. tivitatem abduxi.» Dévay, i. f. 2. l.
Az eset 1759 deczember 25-ike után történt, mivel a hannoveri csapat e napon érkezett Chemnitzbe. – Porosz vezérkar, i. m., i. h.
