II. Dévay ezredes az 1793. évi hadjáratban.
II.
Dévay ezredes az 1793. évi hadjáratban.
Dévay ezredes az 1793. évi hadjáratban.
(Döntő szerepe az aldenhoveni és neerwindeni győzelmekben; elfoglalja Tongres, St. Trond, Tirlemont és Löwen városokat; Brüsselben kiveszi a hűségesküt Ferencz császár részére; előörsi szolgálatai Condé és Valenciennes ostrománál, a Camp de César sáncztábor bevételénél s York herczeg alatt az angol szövetséges seregnél.)
Még folytak a Roer folyó mellékén a csatározások, mikor az 1793-ra forduló télen Francziaországban megkezdődött a rémuralom. Első kimagasló ténye XVI. Lajos lefejezése volt (január 21).
A meghódított Belgiumban is az oda kiküldött konventbiztosok Danton vezetése alatt Dumouriez tábornok akarata ellenére rettenetes módon garázdálkodtak; mohó kapzsisággal kifosztották a közpénztárakat és templomokat, s február végén arra kényszerítették a tartományt, hogy maga kérje a franczia köztársaságba való bekebelezést. Azalatt a köztársaság (február 1-én) Angliának és Hollandiának is megüzente a háborút; Dumouriez seregével Antwerpen felől betört Hollandiába (február 17.) s Bergen-op-Zoom elfoglalása után Amsterdam felé nyomúlt. Jobb szárnya fedezésére Miranda és Valence alvezéreit küldte a Roer mellé, hogy az osztrákokat távol tartsák.*
Grote, Világt. X, 130., 136. l. Ez magyarázza Dévay folytonos csatározásait Roermond mellett, melyekről előbb volt szó.
59. Hercezg Coburg Józsiás tábornagy.*
59. Herczeg Coburg Józsiás tábornagy. (155. l.) Egykorú metszet néhai Frohner János gyűjteményében.
Azalatt azonban az osztrák sereg, mely 1792 deczember közepe óta Köln közelében Bergheim körűl táborozott, nemcsak jelentékeny erősítéseket kapott, hanem Clerfayt buzgalmából teljesen újjászerveződött. Itt most már 40.000 ember állott harcira készen. A most meginduló hadjárat haditerve szerint ez volt a deréksereg, melynek Belgium visszahódítása után e tartományon át kellett újra Francziaországba törni. Azalatt a birodalmi sereg egy részével egyesűlt poroszoknak Mainz felől kellett támadniok; a hollandusokkal egyesűlt angoloknak pedig a tengerpart mentén Flandria felől.* Az összes seregek fővezérletét Coburg Józsiás herczeg nyerte el, a ki a megelőző török háborúban ügyes alvezérei jóvoltából könnyű babérokat szerzett, de gyönge, alárendeltjeitől függő ember volt; e hadjáratban a szárnysegédűl mellé adott Mack ezredes tanácsain indúlt.* Ámde az előhadak vezetése igen jó kezekben volt: a kipróbált Clerfayt oldala mellett itt aratta első babérait a kiváló tehetségű és jeles képzettségű fiatal (22 éves) Károly főherczeg,* a kivel együtt működve Dévay ezredesnek is alkalma nyílt újabb fényes érdemek szerzésére.
Schlosser, Weltg. XVII, 309–10. l. V. ö. Erzherzog Karl, i. m. IV, 155 és köv. lapok. (Feldzug von 1793.)
Erzherzog Carl, i. m. IV, 156. l.: «ein schwacher Mann, und daher stets das Werkzeug seiner Untergebenen».
Schlosser, i. m. i. h.; Meynert, i. m. VI/b, 14. l.
Coburg marsall már február 24-én adta ki titkos utasítását a Roer-folyón való támadó átkelésre;* a később kiadott pótló utasítás szerint az elővédnek Dürennél kellett gyülekeznie s onnan február 28-án éjfélkor a legnagyobb csendben előnyomúlnia az országúton Jülich felé, a hol az átkelésnek történnie kellett.* Az elővédet Károly főherczeg főparancsa alatt Dévay és Gruber ezredesek vezették. A márczius elsejére megállapított harczi beosztás szerint az előhad legnagyobb része Dévay alá volt rendelve; – két osztag Eszterházy-huszár s egy osztag ulánus mellett a következő ezredek egy-egy gyalogzászlóalja: Pückler, Barthodeisky, Briey, tiroli vadász, Branováczky szabadcsapat; – összesen 3 lovasosztag és 5 gyalogzászlóalj, négy ágyúval.*
Kriegsarchiv, Feldakten, DL u. NL 1793, F. 5, N. 540-d. – Geheime Disposition. Plan zum Übergang über die Roer.
KrA, FA, DL u. NL 1793. F. 5, N 540-f. Nachtrag zur geheimen Disposition.
KrA, FA, DL u. NL 1793. F. 5, N 540-e. – Ordre de Bataille für den 1. März 1793.
Az előhad nyomán az osztrák fősereg is megindúlt a Köln előtt Bergheimnél elfoglalt téli szállásról. Jülich alatt átkelve a Roer folyón, márczius 1-én az előhad egy része Károly főherczeg vezérlete alatt a folyón túl megtámadta Aldenhoven mellett a francziák elsánczolt állásait. A támadásban Dévay Pál ezredes járt elől, ki saját ezredén kívül még a vitézségéről ismert magyar Sztáray-gyalogezred és a Latour-svalizsér ezred segítségével a sánczok mögé kerülve s a jól megerősített ellenséges tábort hátba támadva betört a sánczok közé, ezzel az ellenséget annyira rémületbe ejtette, hogy sánczait és 17 tábori ágyúját a lőszerekkel együtt odahagyva, vad futásnak eredt.* E bevezető fényes győzelemben tehát hősünknek döntő része volt.
«Anno porro 1793-o 1-a Martii exercitu nostro feliciter usque Altenhofium [Aldenhoven] progrediente hic hostem vallis bene circumseptum a latere aggressus et in Ipsum irrumpens, adeo terrefactum reddidi, ut relictis vallis et 17 tormentis campestribus una cum necessariis munitionibus subitam fugam capesseret; cum adjuvamine Regiminum Latour et Sztaray, sub Ipsius Serenissimi Archi Ducis Caroli auspiciis.» Dévay, i. f. 6. l. – V. ö. Erzherzog Carl i. m. IV, 156. l. – Rotteck, i. m. IX, 135. l.
Ezt a sikeres megkerülést Dévay körülményesebben leírja már említett 1793. évi kérvényének tényelőadásában. E szerint az volt a parancsa, hogy az ellenség aldenhoveni hadállása mögött Höngen falunál felállított három franczia üteget két osztag Eszterházy-huszárjával megtámadja, segítségére menvén a már előbb ellenük küldött két osztag Latour-svalizsérnak. Ezeket utólérve, egy erdő szélén felállította s egy osztag huszárját erősítésűl melléjük adta; maga a másik osztaggal rejtett utakon észrevétlenűl megkerülte a falut s baloldalt az ütegek közelébe ért; itt osztaga élére állva elszánt akarattal rajta ütött az ellenségen: öt ágyúját elfoglalta, aztán közibe vágott a gyalogságnak, azt rendre lekaszabolta s teljesen széjjelverte; a megmaradt menekülőket aztán még tovább üldözte és szintén leaprította. Ezen hirtelen lovasroham («resch ausgeführte Attaque») folytán az ellenség teljesen odahagyta állásait és végleg visszavonúlt; ő még az éjjel nyomába küldte lovasait, a kik egészen Aachenig folyton üldözték.*
1793-iki kérvény; MTR lt. F. IV, D 14/7. Lásd az előző térképvázlatot a 147. lapon.
Ezzel az első határozó győzelemmel megnyílt az út a diadalmas előrenyomulásra. A következő napon (márczius 2.) a főparancsnok – miután előbb szemlét tartott az ellenség nagyszámú elesett és megsebesűlt katonái felett, – parancsot adott, hogy az előhad tovább nyomúljon Maastricht felé, melyet (mint hollandi várost) egy franczia ostromló sereg ép akkor bombázott. Útközben az előhadnak egy különítménye Lüttich felé kűldetett; zöme azonban, melyet Károly főherczeg alatt Dévay ezredes vezetett, a fősereg előtt egyenesen Maastricht felé tartott. Dévay itt elüljárván, (márczius 3-dikán) az ostromló ellenséget megfutamította, hátrahagyott rengeteg élelmi és hadiszerkészletét lefoglalta s a francziákat a városon keresztűl űzvén, utócsapatukból többeket elfogott.*
«Postero vero die Supremus Commendantius perlustrata prius caesorum et vulneratorum hostili multitudine (quae ingens erat) praecedentia agmina progredi jussit versus Masztricht, ex quibus praecedentibus pars una Leodium versus missa; cum parte vero altera ego versus Masztricht ante exercitum progressus, ibidem hoste jam aufugiente innumeros commeatus et munitiones bellicas, trans civitatem autem ea postremis complures in potestatem nostram redegi.» Dévay, i. f. 6. l. V. ö. Erzherzog Carl, i. m. IV, 156. l.: «Unter mehreren Gefechten wurden die Franzosen genöthigt, die Berennung von Maestricht aufzugeben, welches sie zu beschiessen begonnen hatten».
Már a következő napon (márczius 4.) Dévay az előcsapat élén előre küldetvén Brüssel felé, elfoglalta Tongres várost, ott az ellenségtől három tábori ágyút zsákmányolván. Öt napig ez előretolt állásban maradt az ellenséget figyelve, kémszemléket tartva s apró csatározásokkal zaklatva a francziákat, a míg az osztrák fősereg mögötte Maastricht és Lüttich előtt szállt meg, további erősítéseket várva.
Dumouriez, a ki azalatt Hollandiában még csak a Maas torkolatáig jutott, az osztrák sereg előrenyomulásának hírére abbahagyta foglalásait és seregének kis részét ott hátrahagyva, mintegy 60.000 emberrel Löwenbe sietett az osztrákok elé. Ide törekedett most az osztrák-magyarok által űzőbe vett franczia sereg is, elhagyva Saint-Trond várost. Dévay most parancsot vett, hogy a visszavonuló ellenséget Tirlemontig űzze (márczius 9.). Ezt meg is tette, s itt magának és ezredének újabb dicsőséget aratott.* Azalatt egy kiküldött kéme és más hitelt érdemlő emberek által arról értesűlt, hogy Dumouriez tábornok már Löwen mellett áll, ott csapatait nagy számmal összevonta s négyszeres túlerővel szándékozik az osztrákok ellen támadni. E fontos hírről azonnal jelentést küldött a főhadiszállásra; maga pedig Tirlemont mellett maradva, az előcsapattal egész napon át késő éjjelig sűrű rohamokat intézett az ellenség előörsei ellen s azt folytonos csetepatékkal tartóztatta fel, hogy azalatt a fővezérlet időt nyerjen a deréksereget szétszórt szállásaiból összevonni és alkalmas helyen erős hadállást foglalni. Ezek után a St-Trond és Tirlemont közötti országúton, Orsmael falu mellett, az előcsapatot igen szerencsésen elhelyezte. Az ellenség pedig, kifárasztva a folytonos csatározástól, a következő napon pihenésnek adta magát; nagy előnyére az osztrák seregnek, mely így időt nyert arra, hogy magát rendbeszedve előnyös állásokat foglaljon el.*
«Das Regiment [Eszterházy] nahm an dem Treffen zwischen Tirlemont und Saint Trou [St. Trond] ehrenvollen Antheil.» Tharheim, Die Reiterregimenter etc. II, 55. l.
«3-ioque die civitatem Donger [Tongres, Tongern] summa cum felicitate occupando tria etiam Tormenta currualia Hosti detraxti: sicque exercitu pro refectione modica ad stationes concentratim deducto Ego continuo tamen tumultuariis et minutioribus hostilibus expeditionibus penes Donger occupatus fueram.»
«Paucos interes post dies hostem Szent Thron [St. Trond] derelinquentem usque Tirlamon [Tirelemont] insequi jussus, dum et per meum exploratorem et ab aliis fide dignis hominibus intellexissem (quod etiam omni sine mora Generalitati retuli) quod nimirum Generalis Dumorier [Dumouriez] contractis penes Levanium copiis suis exercitum nostrum quadrifariis agminibus agredi intendat; quare etiam mihi penes Tirlamon necesse fuerat tota die et seram usque noctem tumultuarios conflictus gerere et eousque minutioribus pugnis eum detinere, donec exercitus Noster per stationes distractus debite contrahatur, semetque in loco commodo collocet, sicque dein versus Osmael proficiscens, felicissime excubias ordinavi; quâ die etiam parumper fatigatus hostis quieti indulserat pro nostro maximo emolumento; Exercitus enim noster per hoc idoneum tempus se in bonam positionem collocandi nactus est.» Dévay, i. f. 6–7. l. V. ö. Erzherzog Carl, i. m. IV, 156–157. l.: «Am 4. waren die österreichischen Vortruppen in Tongern, und am 9. in St. Trond». – «Nach dem Übergange über die Maas bezog die öst. Armee in Erwartung fernerer Verstärkung Cantonierungsquartiere vorwärts von Maestricht und Lüttich.» – «Dumouriez versammelte 61.000 Mann, mit deren Mehrzahl er bei Löwen stand.»
60. Löwen távlati képe.*
60. Löwen távlati képe. (159. l.) Újabb felvétel után.
Ezek voltak előzményei a neerwindeni döntő ütközetnek, mely egész Belgiumot visszajuttatta az osztrákok kezére. Ez ütközet szerencsés előkészítésének érdeme, a mint láttuk, a magyar Dévayt illette. De látni fogjuk, hogy magában az ütközetben a diadal kivívásánál, valamint az ütközet után a győzelem kihasználásánál is hervadhatatlan babérokat szerzett magának s a magyar vitézségnek.
Dumouriez Löwenből megindúlva, márczius 16-án ment át támadásba. Tirlemontig hatolva, onnan Dévay előcsapatát visszaszorította, de ez jó ideig oly makacs ellenállást tanusított, hogy Coburg azalatt időt nyert seregének csatarendbe állítására.* Az osztrák sereg Tirlemont és St-Trond között állott fel, centrumával a Neerwinden falu mögött emelkedő magaslatokat foglalva el.
Károly főherczeg külön kiemeli az előcsapat vitézségét, mikor a neerwindeni csata előzményeiről szólva, ezeket mondja: «Zu Coburg’s Glück vertheidigte sich sein Vortrab [Dévay alatt!] so hartnäckig, dass Dumouriez glauben musste, er sei hinlänglich unterstützt». I. m. IV, 157. l.
Dumouriez további egynapi előkészület után márczius 18-án kezdte meg az általános támadást, a melyben kitűnt, mekkora sikert ért el eddig a franczia sereg fegyelmezésében; csapatai eddig szokatlan vitézséggel, renddel és kitartással harczoltak. Azonban elkövette azt a hibát, hogy minden ponton egyszerre támadott.* Ez általános támadással szemben a csatát a jobbszárnyat vezénylő Károly főherczegnek az ellenség balszárnya ellen intézett rohama döntötte el;* a végleges győzelmet a magyar Sztáray-regement vívta ki, mely «Rajta!» kiáltással, szuronyszegezve egy lövés nélkűl foglalta el a franczia hadállás középpontját az ott felállított ágyúütegekkel együtt.*
Erzherzog Carl, Ausgewählte Schriften, IV, 158. l.
Grote, i. m. X, 137. l.
Marczali, Világtört. X, 381. l. (Ez az ezred a csata után 30 arany és 126 ezüst érmet kapott vitézségeért.)
Lássuk már most a csata lefolyásának elbeszélését Dévay előadásában:
«Midőn már minden elő volt készítve az ütközetre, magam három gránátos zászlóaljjal, az egész Sztáray-ezreddel, három Eszterházy Imre huszárosztaggal és egy Zeschwitz-ezredbeli* [vértes] divizióval a jobb szárnyra helyeztettem [Károly főherczeg alatt]; két O’Donell-zászlóalj pedig feles számú vadászszal Osmael falut szállotta meg [Dévay hadállása mellett, szélről]. Mikor az ellenség ezeket erős támadással szorongatta, kénytelen voltam őt a Sztáray-ezreddel és feles számú lovassággal ott megtámadni, és vissza is vertem. Végre késő délután, nagy számában bizakodva, az ellenség oldaltámadást kísérelt meg; én azonban hat századot [cohors] a mieink közül és kettőt a Zeschwitz-vértesekből magamhoz véve a leghevesebb ágyúdörgés között s a legnagyobb veszedelemben akkora rohammal támadtam lovasságára, hogy futásban keresett menedéket; ezután a gyalogságára támadtam és huszonnyolcz ágyúját, melyek már újabb lövésre készen állottak, a lőszerkocsikkal együtt elfoglaltam s ezek után megfutamított lovasságát még késő éjjelig szakadatlanúl üldöztem.*
Dévay «Cseszvitz»-nek írja. Kétségtelenűl a Zeschvitz vértesezredről van szó, melynek parancsnoka 1794-ben Schwarzenberg Károly Fülöp herczeg volt, a ki ez ezred élén Cateau alatt fényes győzelmet vívott ki (Dévayval együtt) a francziákon. (Wurzbach i. m., Schwarzenberg életrajzában.)
«Jamque toto ad proelium praeparato Ego cum 3 granatericis legionibus totoque Regimine Staraiano, una cum 3 Emerici Eszterhaz˙ et una Cseszvitz equitum divisionibus in recto cornu constitutus sum; 2-ae vero Odonelli Legiones cum non paucis venatoribus Osmael [Orsmael] communiverunt; erga quas dum nimio impetu hostis operaretur, coactus sum cum Regimine Sztaraiano nec non cum non paucis equitibus ipsum aggredi et reprimere. Sicque tandem sero post meridiem, multitudini suae confidens, ausus est etiam a latere nos invadere, verum cum 6 Nostris et 2 Cseszvitz [Zeschwitz] cohortibus mecum assumptis inter maximum tormentorum fragorem et periculum tanto cum impetu in ipsius equitatum irrui, ut fuga sibi consulere coactus, proprium suum peditatum irrupi; sicque 28 jam denovo ad displodendum parata Tormenta cum debitis suis munitionum curribus ipsi ademi; equitatum vero usque ad seram noctem insequi non intermisi.» Dévay, i. f. 7. l.
Ez előadásból, mely minden részletében valósághűen illeszkedik a neerwindeni csata összképébe, világosan kitűnik, hogy e nagy győzelmet saját huszáraival s a Sztáray-ezreddel Dévay Pál döntötte el; az ő veszélyt nem tekintő vitézsége és vezető tehetsége szerezte meg a diadalt.
Különben a legkiválóbb katonai írók és szakértők is magasztalással és méltánylással emelik ki Dévay és vitéz huszárezrede döntő szerepét a neerwindeni diadalban. Így Thürheim gróf lovasezredeink történetében ezeket mondja róla:
«Az [Eszterházy-] ezred... a neerwindeni ütközetben is dicső részt vett. Ez utóbbi csatában Coburg herczeg jelentése szerint Dévay ezredes ezen ezred három – s a Zeschwitz-vértesek és Coburg-dragonyosok 2–2 százada élén... az ellenséges lovasság ellen intézett támadásával a mi seregünk jobb szárnyát megmentette az ellenség átkarolásától.*
Thürheim, Die Reiter-Regimenter, II, 55. l.
Maga Coburg herczeg itt említett körülményes jelentésében, melyet még a csata napján intézett a hadi tanácshoz, Dévay nagy érdemét a következő szavakkal ismeri el:
«Dévay ezredes három század Eszterházy-huszárral, egy osztag Zeschwitzczel, egy osztag Coburggal az ellenség balszárnya ellen intézett elszánt, heves rohammal elhárította a már fenyegető veszélyt, hogy az ellenség jobbszárnyunkat megkerülje, és így nagy része volt abban, hogy az ellenség szétszóratott és megfutamittatott.*
KrA, Cabinets-Acten, Berichte Coburg, 1793, F. 3., N. 21.: «Der Oberst Devay mit 3 Escadrons Husaren, 1 Division Zeschwitz, 1 Division Coburg hat durch eine entschlossene heftige Attaque auf den feindlichen linken Flügel die bereits vorhandene Gefahr, unsere rechte Flanke tournirt zu sehen, abgewandt und viel beigetragen, daß der Feind zerstreut und in die Flucht geschlagen wurde.»
Dévaynak magának az önéletrajzában emlékezetből elmondott előadásán kivűl még két érdekes és részletesebb leírása maradt fenn e hőstettéről, melyekből még világosabban kitűnik ez alkalommal is tanusított önálló kezdeményezése, személyes bátorsága, aczélos ereje. Az egyik leírás hat nappal a csata után (márczius 26-dikán) az általa akkor már elfoglalt Löwenben írt saját jelentésében foglaltatik, melynek a haditanácshoz beküldött másolata fennmaradt a hadi levéltárban.*
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 3. N. 54. b.
61. Dragonyos a XVIII. században.
(Eredetije a M. Tört. Képcsarnokban.)*
61. Dragonyos a XVIII. században. (163. l.) Eredetije színezett rézkarcz a M. Tört. Képcsarnokban. Felírata: Dragoner Regiment Erzherzog | Joseph | Der Stab liegt zu Gross,, | wardein in Ungarn. stb.
E jelentésében különösen kiemeli szeretett ezrede vitézi magatartását és tisztjeinek odaadó hősies támogatását. «A parancsom alatt álló ezred – úgymond – bizodalmát veti abba, hogy a magas hadsereg-parancsnokság [vagyis Coburg herczeg] többnyire személyesen szemtanuja volt számos hadieseményben tanusított vitézségének [«Bravour»] és állhatatosságának, vagy pedig tudomást szerezhetett róla Károly főherczeg igazságos dícséreteiből, mint a kinek dandárában a hadsereg előnyomulása óta különös szerencséje van szolgálni.»...
«F. évi márczius 18-ikán [a neerwindeni ütközet napja], mikor az ellenség... azzal fenyegetett, hogy a mi seregünk jobbszárnyát oldalba támadja, e veszély elhárítására legmegfelelőbbnek tartottam, hogy az ellenség ellen, aki már jelentékeny számmal tényleg oldalunkba kerűlt, a közelemben még rendelkezésemre álló 3 századomat rohamra vezényeljem.»
«Magam állottam hát élükre, s ezek oly egyértelmű lelkesedéssel («mit solch einer einhelliger Herzhaftigkeit») követtek az ellenség ellen, hogy már biztosan hittem, hogy rövidesen leaprítjuk s teljesen szétverjük. Azonban az ellenség – úgy lovassága, mint gyalogsága –, heves ágyútűzzel támogatva hirtelen általános támadást («General-decharge») intézett svadronjaink ellen s ezzel őket pillanatnyilag zavarba hozta, sőt némi rendetlenséget is okozott bennük.»
«Az én nyomatékos biztatásomra azonban, melynek eredményéhez a három századparancsnok: Löpper, Begány és Kovács századosok a többi tiszttel együtt bátor kitartásukkal lehetőség szerint hozzájárúltak, mind a három század, a melyekhez oldalfedezetűl sietve odarendeltem a derék Sztáray gyalogezredet is, rögtön ismét rendbe szedte magát, a támadást kettőzött bátorsággal megújította s az ellenséget nemcsak hogy egészen szétverte, hanem üldözés közben Osmaelnál 26 ágyúját és sok lőszeres szekerét elvette, futás közben több száz emberét lekaszabolta, s az előbb már annyira előrenyomúlt ellenséget [Tirlemont-n túl] egészen a Willemerson* mellett emelkedő dombig űzte, a melyet huszáraink egészen másnap reggelig megszálltak.» A jelentés szerint kitűntek a csatában az összes tisztek, különösen báró Szentkereszty és Vajna őrnagyok, Löpper, Gyolts, Zombory és Forgách gróf kapitányok, Mecséry hadnagy: e nevek is mutatják, mennyire színmagyar volt akkor Dévay ezredének egész tisztikara.*
A Károly főhg. I. munkájához csatolt hadi térképen: Wulmersum.
Thürheim (Gedenkblätter aus der Kriegsgeschichte Österreichs, II, 155. l.) ugyancsak kiemeli Szentkereszty báró és Vajna őrnagyok, Löpper, Begány és Kovács kapitányok vitéz magatartását.
Csaknem azonos még ezzel a leírással Dévaynak azon előadása, mely 1793-diki említett kérvényének «species facti»-jában foglaltatik.* Ebben új mozzanat az, hogy az ellenséget a jobbszárny ellen való előnyomulásában jó ideig a magyar Sztáray-ezred egymaga tartóztatta fel s csak ennek visszaszorítása után tudta Orsmael falut elfoglalni. Mindkét előadásban hiányzik a Zeschwitz-vértesek és Coburg-dragonyosok részvétele, a mely hiányt azonban önéletrajzában pótolja, megadván ezeknek is az őket megillető dicséretet.
MTR. lt. F. IV, D. 14/7.
A neerwindeni diadalmas ütközet után (Dévay orsmaelinak, Coburg landeninak nevezi, – kiki az általa elfoglalt állás után) – nyomban megkezdődött a visszavonuló ellenség üldözése. A Tirlemont melletti willmersoni magaslatot, melyet Dévay huszárai még a csata napján megszállottak, az ellenség utóhada az éjszaka folyamán újból birtokba vette. Dévay, mindig az üldöző sereg előhadát vezetve, még azon éjjel előre küldött saját dandárából három gyalogzászlóaljat a domb megtartására visszahagyott huszár-előörs támogatására. Ez a csapat, a mint reggelre a köd oszladozni kezdett, észrevette, hogy a dombot már az ellenség tartja megszállva. Időközben odaérkezett Dévay is 6 század huszárral, majd Benyovszky tábornok is,* 3 gyalogzászlóaljjal. Az ellenség hevesen ágyúzta közeledő csapatainkat, de Dévay az ágyútűz daczára teljes elszántsággal rohamra vezette huszárait s Benyovszky által támogatva, az ellenséget lezavarta és késő éjjelig kergette egészen Tirlemontig.* (Márczius 19.)
Minden valószínűség szerint Benyovszky János tábornok, ki később mint altábornagy 1800-ban társparancsnoka Dévaynak a nemesi felkelő seregben.
«Interea eadem adhuc nocte [márczius 18] ad unius praedominantis collis communitionem 3 mihi legiones pedestres expetieram quidem: vero me ad mane usque praeveniens hostis eundem cum suis extremis copiis jam communiverat; quod saltem dissolutis mane nebulis a nobis observatum est. Sed et inde adveniente D. Generali Benyovszky cum tribus suis legionibus, feliciter ipsum deturbavimus... usque Tirlamon ad seram usque noctem persequendo.» Dévay, i. f. 7. l. Az előadást közelebbi részletekkel kiegészíti Dévaynak idézett lőweni jelentése márczius 24-éről, i. h.
Másnap (márczius 20.) már hajnalban Tirlemont is az üldöző Dévay kezeibe esett, az ellenségnek otthagyott három ágyújával együtt.*
«Et illud [sc. Tirlemont] subsequentis diei diluculo ab ipso extorsimus, cum damno trium suorum Tormentorum amissorum.» Dévay, i. f., i. h.
A franczia sereg most Löwenig vonúlt vissza. Utóhada Löwen előtt Bierbek falut* s a közeli erdőt megszállva, onnan még egyszer feltartóztatni próbálta üldöző előhadunkat. Az ellenség itt makacsúl tartotta magát, s a támadó gránátos- és gyalogzászlóaljakat több ízben visszaverte a faluból és az erdőből. Az Eszterházy-ezred ezredesi osztaga azonban (Dévay személyes vezetése alatt), mely az erdő szélén gyalogságunk és tüzérségünk fedezését egymaga látta el, az ellenség leghevesebb kartács- és puskatüzét rendületlenűl kiállotta, a míg Dévay maga minden egyéb fedezet nélkűl előállíttatta s egy közeli magaslatra felvonatta lovassági és gyalogsági ágyúit s onnan heves ágyútűz alá fogatta az ellenséget. Erre ezredesi osztagának parancsot adott a támadásra; a huszárok a heves tüzelés daczára is újból betörtek az erdőbe s azon keresztül az ellenség jobbszárnya ellen támadva, ottani túlnyomó számú lovasságát folyton lekötötték; azalatt pedig Forgách gróf kapitány a maga századával az országútra kerűlve más oldalról támadott; mire az ellenség, nem állva tovább a rohamot és Dévay ütegeinek tüzét, visszavonúlt Löwenbe. Dévay ide is azonnal utána nyomúlt s még aznap elfoglalta a külvárosokat. Ez ütközetben ismét kitűntek a derék Eszterházy-ezred tisztjei: Forgách grófon kívül még Löpper és Cronberg századosok és Radits, Benitzky alhadnagyok.*
Lásd az előző térképvázlaton, 147. l.
Dévay harmadnap kelt lőweni jelentéséből: KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 3., N. 21. – Csaknem azonosan adja elő idézett 1793.iki kérvényében (MTR. lt. F. IV., D. 14/7).
E győzelem gyümölcséűl most már Löwen is a mieink kezébe jutott s harmadnapra már innen írhatta meg Dévay diadalmas győzelmi jelentését az utolsó napok sikereiről. A várossal együtt – ép úgy mint Tirlemont elesténél is – gazdag élelmi készlet jutott Dévay kezére, melyet aztán az átvételére küldött élelmezési biztosnak pontosan beszolgáltatott.*
«Hinc Levanium proficiscentem hostem Ego ubique tanto cum ardore persecutus [sum], ut etiam illud qua fructum victoriae nobis reliquerit una cum copiosis commeatibus, veluti in Tirlamon, retro omissis; quos uni ad hoc destituto frumentario Officiali nostro ad amussim admanuari curavi.» Dévay, i. f. 7. l.
Dumouriez most már meg sem kísérelte a további ellenállást. Löwenből Brüsselbe, onnan tovább a franczia határhoz vezető úton Enghienen keresztül Ath városáig vonúlt vissza, hová márczius 27-én érkezett meg.* Dévay most Coburg herczegtől Mack ezredes szárnysegéd útján parancsot vett, hogy Löwenből Brüsselbe nyomúljon előre az előhaddal. A várost kardcsapás nélkűl elfoglalta, s nyomban kivette az ottani hatóságoktól a polgárság ünnepies hűségi esküjét Ferencz császár részére.*
Károly főhg. I. m. IV., 159. l.
Sicque postero die [márczius 25, a lőweni jelentése keltét követő napon] ex Principis Coburg et Generalis Mack mandato usque Bruxellas profectus a Magistratu civilis debitum fidelitatis sacramentum Suae Majestati depositum obtinui.» Dévay, i. h.
62. Brüsseli városrészlet.*
62. Brüsseli városrészlet. (167. l.) Újabb felvétel után.
Ez meglévén, vett parancs szerint csapataival Brüsselen is túl üldözte az ellenséget egészen a franczia határon levő Monsig, a tavalyi csatavesztés színhelyéig; üldözés közben az ellenségnek még számos ágyúját és lőszerét ejtette zsákmányúl s kétszáznál több emberét fogságra vetette.*
«Inde ultro etiam hostem insequi jussus usque ad Mons, copiosa Tormenta cum suis munitionibus una cum 200 et pluribus hostibus intercoepi.» Dévay, i. f. 7. l.
Dévay maga önéletrajzában e napokban elért sikereinek tulajdonítja, hogy a Mária Terézia-rend vitézkeresztjét a következő évben elnyerte.* A mint láttuk, a rendkáptalan ítélete szerint már a megelőző évben Lafayette hadai felett Longwynál kivívott győzelme egymagában elég jogczímet szerzett volna erre a bizonyára megérdemelt kitüntetésre.
«Propter quam fortunatam expeditionem meam anno subsequenti ordinem M. Theresiae consecutus sum.» Dévay, i. f., i. h.
De már tábornoki kinevezése sem késhetett soká; – a mint láttuk, a hadjárat kezdete óta ezredes létére nem szorítkozik vitéz ezrede vezetésére; folyton nagyobb csapattesteket vezényel, gyalogsággal és tüzérséggel is, s oly feladatokat végez, melyek messze meghaladják ezredesi hatáskörét, – a mi világos bizonysága a képességeibe felsőbb helyen vetett bizalomnak. S látjuk, hogy e bizalomra állandóan érdemesnek mutatkozik.
Ezekről a fényes haditettekről, melyekért tulajdonkép a Mária Terézia-rend lovagjává lett, félhivatalos életírója édeskeveset mond: «A következő [1793] év első hónapjaiban gyakori, márczius hóban pedig csaknem mindennap tanujeleit adta igazi bátorságának, okosságának és kitartásának.» Ennyi az egész.*
«In den ersten Monaten des folgenden Jahres gab er häufige und im März beinahe tägliche Beweise seiner thatsächlichen Tapferkeit, Klugheit und Standhaftigkeit.» Hirtenfeld, Der Mar. Ther. Orden I. k. 413. l.
*
Nem egész egy hónap leforgása alatt így egész Belgium ismét Ferencz császár uralma alá kerűlt s a Hollandiában maradt franczia csapatok helyzete is tarthatatlanná vált. De tarthatatlanná vált ezzel Dumouriez tábornok helyzete is. A neerwindeni csatavesztéssel szétfoszlott az a dicsfény, mely eddig a valmyi és jemappesi győző, a franczia hadsereg újjáteremtője homlokát övezte. Dumouriez, ki a forradalom túlkapásait nem helyeselte s a meghódított Belgiumot szép szerével és testvéri bánásmóddal akarta a franczia uralom számára megnyerni, már elébb meghasonlott a konventtel a Belgiumba küldött biztosok erőszakoskodásai miatt. Tudta előre, hogy Belgium elvesztése után a konvent bosszúja nem késhetik; meg akarta tehát előzni. Ezért a foglyok kölcsönös kicserélésének ürügye alatt tárgyalásokra hívta fel Coburg herczeget, a ki Mack ezredest küldötte hozzá. Ennek most ajánlatot tett, hogy az osztrákokkal szövetkezve Páris ellen megy, a forradalmi kormányt megbuktatja s a királyságot helyreállítja; igéretei zálogáúl pedig Lille és Valenciennes várakat átadja a szövetségeseknek.
A hadvezért most már nem érte meglepetésként, mikor a forradalmi hadügyminiszter négy konventbiztossal együtt táborába jött, hogy őt kérdőre vonja, a parancsnokságtól megfoszsza s a konvent ítélőszéke elé idézze. A követeket gyors elhatározással azonnal elfogatta s április 2-án túszokúl átküldte Coburg táborába, maga pedig kiáltványnyal fordúlt a sereghez, hogy elpártolásra bírja. A sereg azonban ellene fordúlt; az átadatni igért várak nem nyitották meg előtte kapuikat. Így nem maradt más választása mint az, hogy a hűségén maradt (idegenekből álló) Bercsényi-ezreddel s néhány tábornokával (köztük Lajos Fülöp orléansi herczeggel) átszökjék Coburg táborába (április 5).
Dévay ezredes csakhamar értesűlt e tárgyalásokról s feszűlt figyelemmel várhatta a további fejleményeket előretolt előörsi állásában.* Ha egyéb sikerük nem is volt, annyi előnyt mégis szereztek, hogy a franczia sereg, hadvezérétől és több jeles tábornokától megfosztva, egy időre meg volt bénítva.
«His diebus circiter inchoata est illa secreta negotiatio intra Generales Dumorier et Mack, ope cujus Dumorier, Valence et Orlean ad exercitum Nostrum transiverunt.» Dévay, i. f. 7. l.
A szövetségesek hadvezetősége azonban nem használta ki kellőkép a kínálkozó alkalmat. Hadvezérei a hétéves háború hagyományain nevelkedtek; megszokták, hogy egy-egy döntő ütközet után hónapokig ide-oda manöverezzenek, hosszas huzavonával kerűlve az újabb döntést. A helyett hogy egész haderejüket összevonva valamely egységes hadiczélt tűztek volna ki, a sereget az egész belga-franczia határ mentén széthúzták s egyes többé-kevésbé jelentékeny határvárak hosszadalmas ostromlására pazarolták idejüket. Az első, a melyet körűlzártak, Condé vára volt.
63. Az 1793/4.évi belga-franczia hadszíntér.
(Dévay hadműveleteinek színhelye.)*
63. Az 1793/4. Évi belga-franczia hadszíntér. Dévay hadműveleteinek színhelye. (170. l.) Tervezte Fest Aladár, rajzolta Hoffer J.
Itt az ostromló sereg gyűrűje körűl elhelyezett előörscsapatok parancsnokságát Otto Rudolf dandártábornok vette át.* E kiváló vezér alá rendeltetett most Dévay ezredes, a ki tábornokát minden rábízott teendőben a legbuzgóbban támogatta s minden nehéz vállalatot feljebbvalójának különös megelégedésére hajtott végre.* A mint Dévay maga mondja, ez alkalommal is mindig szerencsésen küzdött a francziák ellen.*
Otto Rudolf (szül. 1735. Weissenfels, Szászország, † 1811. Johannisberg, Königgrätz mellett). Már a török háborúban vezérőrnagy; 1793-ban mint dandártábornok, Károly főherczeg alatt, az előhad felének parancsnokságával bizatott meg. Úgy ez évben, mint a következő 1794-iki hadjáratban – mindig Dévay ezredessel az oldalán – számos alkalommal kitüntette magát, miről az alábbiakban lesz szó. (Wurzbach, i. m. 21. k.)
«Als Feldmarschallieutenant Otto [ekkor még dandártábornok] im April das Commando der Vorposten übernommen hatte, unterstützte ihn Vay [recte: Dévay] in allen Aufträgen auf das Eifrigste und führte alle schwere Unternehmungen zu besonderer Zufriedenheit aus.» Hirtenfeld, Der Militär. Maria-Theresien-Orden stb.I. k. 413. l.
«Mihi vero imperatum est usque limites Gallicos progredi; et taliter ex una parte Arx Conde totaliter obclusa, ubi Ego sub auspiciis D. Generalis Otto existens continuo felices contra hostem progressus feceram.» Dévay, i. f. 7. l.
Az ostrom előkészületei alatt már itt írta meg Dévay, ez aránylagos pihenés alkalmával, a körűlkerített Condé vára közelében Boussu franczia határszéli belga helységben levő örsállomásán, – harmadnapra Dumouriez átszökése után, – újabb kérvényét a Mária Terézia-rend elnyeréseért (1793 április 7-én).
Az előbbiekben előadott s a kérvényhez mellékelt «species facti»-ban részletesen elősorolt nevezetes fegyvertények után nem volt nehéz a megfelelő tanubizonylatokat beszereznie. A legfelsőbb hadvezető, Coburg herczeg, annak szárnysegéde, Mack tábornok (akkor még ezredes), Clerfayt táborszernagy, előbbi parancsnoka Károly főherczeg és új parancsnoka, Otto altábornagy és tiszttársai egymás után siettek érdemei előtt elismerésük zászlóját meghajtani. A kiadott érdekes nyilatkozatokat itt teljes szövegükben közöljük.*
A MTR. ltárában őrzött eredetiek után, magyar fordításban. (F. IV. D. 14/7.
Időrendben első volt ezek között, a mennyiben már a kérvény megírását követő napon, ugyancsak a boussu-i örsállomáson kelt,
A Tiszttársak Tanuságtétele:
A Tiszttársak Tanuságtétele:
«Hogy valamennyi és minden egyes fent előadott cselekmény, úgy a tavalyi, mind az idei hadjáratból, hamisítatlan igazsággal van leírva s Dévay ezredes úr valamennyi ellenséges támadás alkalmával mindig az elővéd élén forgolódott s az alája rendelt csapatokat ép oly okosan mint vitézűl vezette, mi alulirottak mint legtöbbnyire jelen volt szemtanuk az igazság érdekében lelkiismeretünk szerint készséggel elismerjük.»
Boussu,* 1793 április 8-án.
Lásd a mellékelt térképeken, 170. l.
(Az aláírások, magánpecsétekkel.)
Löper s. k.
Rittmeister, Esc.
v. Esterházy
Rittmeister, Esc.
v. Esterházy
Franz Freiherr v. Wodniansky s. k.
Rittmeister bei den Schwarzenberg-Uhlanen
Rittmeister bei den Schwarzenberg-Uhlanen
Carl Fürst zu Schwarzenberg s. k.
Oberstlieutenant
[a Zeschwitz-ezred parancsnoka]
Oberstlieutenant
[a Zeschwitz-ezred parancsnoka]
B. Szentkereszty s. k.
Oberstwachtmeister
[az Eszterházy-ezred alezredese]
Oberstwachtmeister
[az Eszterházy-ezred alezredese]
Tizenegy nappal utóbb a bruay-i táborban (Valenciennes alatt, Département du Nord) kelt
Clerfayt táborszernagy nyilatkozata:
«Alulírott bizonyítom és tanusítom ezennel, hogy Dévay* ezredes úr az alattam állott hadtest előörseit a Lüttichtől való elvonulás óta egész télen át vezényelte és az ezzel járó kötelességeket mindig azzal a tevékenységgel és buzgalommal teljesítette, a mit elvárni lehetett és hogy ezen idő alatt az ellenség ellen rája bízott vállalatokat mind teljes sikerrel elvégezte s nekem minden tekintetben okom volt a vele való megelégedésre; amiértis jelen bizonyítványt tőle meg nem tagadhatom.»
Így írva: «De Vay». (Clerfayt is, franczia létére, így értelmezi e nevet.)
Bruay-i tábor,* 1793 április 19-én.
Condé mellett.
(Aláírás, pecséttel.)
Clerfayt s. k.
FZM. [Feldzeugmeister]
FZM. [Feldzeugmeister]
Egy nappal ez után a Boussu-től néhány kilométernyire fekvő Quiévrain belga határszéli községben elhelyezett főhadiszálláson kelt
Mack báró ezredes nyilatkozata:
Mack báró ezredes nyilatkozata:
«A Dévay ezredes úr által itt előadottakat, a mennyiben 1793 márczius 1-e óta történtek, megerősítem annak hozzáadásával, hogy nevezett ezredes úr márczius 1-étől 22-éig csaknem naponkint tanubizonyságát adta vitézségének, okosságának és állhatatosságának; – számos alkalommal többet tett kötelességénél és ezzel a szolgálatnak nagy hasznára volt.»
Quiévraini tábor,* 1793 április 20-án.
Lásd a mellékelt térképen.
(Aláírva, pecséttel.)
Frh. von Mack s. k.
Oberster.
Oberster.
A Mack ezredesé után másnapra, a quiévraini főhadiszállás tőszomszédságában, (de már a franczia határon túl fekvő) Quierrechin faluban kelt
Károly főherczeg nyilatkozata:
Károly főherczeg nyilatkozata:
«Hogy a Dévay ezredes úr által itt elősorolt cselekedetek, a mennyiben 1793 február 26-ika óta történtek, a mely nap óta parancsnokságom alatt állott, valóban megtörténtek, bizonyítom; azzal a hozzáadással, hogy a nevezett ezredes úr az egész márczius hónapon csaknem minden nap tanubizonyságát adta vitézségének, ügyességének, okosságának és állhatatosságnak, még pedig többet végezve, mint a mennyi kötelessége és hivatása lett volna; s ezzel a legfelsőbb haduri szolgálatnak nagy hasznot szerzett.»
Quierrechin,* 1793 április 21-én.
Lásd a mellékelt térképen.
(Aláírás, pecséttel.)
EH. Carl
G. M. [Generalmajor]
G. M. [Generalmajor]
Még egy nappal utóbb, a főhadiszálláson kelt
Coburg herczeg fővezér nyilatkozata:
Coburg herczeg fővezér nyilatkozata:
«Vidi, – és bizonyítom, hogy ez a Species Facti a hozzám e tárgyban érkezett jelentésekkel megegyezik.»
Quiévrain, 1793 április 22-én.
(Aláírás, pecséttel.)
Pr. Coburg s. k.
FM. [Feldmarschall]
FM. [Feldmarschall]
Jóval későbben, csaknem egy év múlva (1794 márczius 12) kelt Otto Rudolf altábornagy bizonylata, mely már a későbbi eseményekre vonatkozik, s így nyilván csak pótlólag terjesztetett föl. Az ebben foglaltakra alább fogunk visszatérni.
*
A francziák ellenállása Dumouriez átpártolása folytán egy ideig teljesen megbénúlt.
Minthogy azonban a további hadműveletek (várostromok) előkészületei egész április végéig eltartottak, Dampierre, a konvent által kiküldött új vezér, időt nyert arra, hogy Dumouriez züllőfélben levő seregét újból rendbe szedje. A fiatal és erélyes tábornok Valenciennes alatt, Famars falu mellett erősen körűlsánczolt táborba gyüjtötte a sereg roncsait s katonái számát folyton szaporította a konvent által megszavazott újonczokkal. Csakhamar támadni is kezdett a Condét ostromló osztrák sereg ellen: május 1-én, 6-án és 8-án ismételten áttörni kísérelte az ostromgyűrűt, de újoncz katonáival mindannyiszor visszaveretett, sőt az utolsó összeütközésben életét is vesztette.
Dévay mindezen ütközetekben újra kitüntette magát: leginkább mégis május 1-én, az ellenség első támadása alkalmával. Ekkor az elővéd jobbszárnyát vezényelte s az ellenséget, mely St. Sauve falunál túlerővel támadta az előörsöt, onnan a szerb szabadcsapat három századával és segítségére siető huszáraival kiverte és visszaűzte egészen Valenciennes külvárosaiba, a vár falai alá. A további említett támadásokat is mindig visszaverte és elfoglalt hadállását megtartotta mindaddig, a míg a famarsi franczia sáncztábort is el nem foglalta az ostromló sereg.*
Otto altábornagy tanubizonylata, Dévay 1793-iki kérvényének csatolmányai közt. – MTR. lt. F. IV., D. 14/7. V. ö. Hirtenfeld, Der Milit. Mar. Ther. Orden, I, 414. l.
Dampierre halála után ugyanis Custine tábornok vette át a famarsi tábor parancsnokságát, de onnan május 23-án kiveretett s az erős állást kénytelen volt teljesen feladni. Az ostrom most háborítatlanúl folyhatott tovább és Condé vára ennek következtében június 11-én megadta magát.
64. Horvát pandúr a XVIII. században.
(Egykorú angol metszet után.)*
64. Horvát pandur a XVIII. században. (175. l.) A M. Tört. Képcsarnokban őrzött angol metszet aláírása: «A PANDOUR FROM CROATIA | A Province of Hungary which supplies the Emperor | with the bravest hardiest and most ferocious soldiers | in his Army a Body of them distinguished themselves | at the siege of Valenciennes in 1793. | Pub:d Iuly 1st 1794. By V. & R. Green, Berners Street London. & Chr. De Mechel of Basil in Switzerland.»
Most már Valenciennes várára kerűlt a sor; ostroma június 14-én kezdődött. A famarsi táborból kivert francziák azalatt Cambrai alá húzódtak s ott a «Camp de César» sáncztáborban vettek állást.*
Lásd az előző térképvázlaton, 170. 1.
Valenciennes körűlzárása után Dévay ezredesnek az a feladat jutott, hogy előörscsapatával a közeli Douai és Bouchain várak között állást foglalva, azokat figyelje, az esetleges kirohanásokat visszaverje és különösen éber figyelemmel kísérje a Camp de Césarban elsánczolt franczia sereg mozdulatait. Ez őrködésnek meg is volt a teljes sikere: Dévay az összes kirohanásokat szerencsésen visszaverte, számos foglyot ejtvén. Az ostrom így háborítatlanúl folyhatott s Valenciennes alig kétheti bombázás után (június 27.) szintén meghódolt.*
«Eodem fere tempore Arx etiam Valencze [Valenciennes] post famariense proelium obpugnari caepta est. Ego vero intra Arces Dué [Douai] et Bouchein [Bouchain] per sedulas Excubias omnes et singulos motus harum arcium observaveram, feci etiam complurimos captivos eruptionum tempore, per totam Valencziensis arcis obpugnationem ibi perseverando: sed maxima tamen vigilantia, uti mihi opus fuerat, Kam Cesar [Camp de César] vocatum, fortiterque circumvallatum locum, ubi hostis castra sua collocaverat.» Dévay, i. f. 7. l. – E hely teljesen összevág azzal a leírással, melyet Károly főherczeg ad a hadjárat menetéről (i. m. IV., 165–6. l.). V. ö. még Meynert i. m. VI/b 15. l. – Rotteck, i. m. IX., 133. l.
*
Valenciennes bevétele után az egész hadjárat új stádiumba lépett. Custine tábornok, a konvent által haditörvényszék elé állítva, fejével lakolt a fölmentési akczió sikertelenségéért. A szövetségesek között azonban a további haditervre nézve egyenetlenség tört ki. York herczeg angol királyfi, az angol-hollandi csapatok vezére, ki az egész idő alatt kevés sikerrel operált a tengerparton, most azt követelte, hogy az egész haderő Dünkirchen ostromára menjen; ellenben Coburg herczeg fontosabbnak tartotta Maubeuge határerőd bevételét. Végre is abban egyeztek meg, hogy előbb közös erővel kiverik a francziákat a Camp de César sánczműveiből; utána Coburg az osztrák sereg egy részével Maubeuge ellen vonúl, a másik részét ellenben segédseregűl átengedi York herczegnek Dünkirchen ellen.*
Károly főherczeg i. m. IV., 166–7. l.
A Camp de César ellen intézett vállalat azonban még az egész július hónapot igénybe vette. A francziák már akkor is mesterei voltak az elsánczolásnak. E megerősített táborhelyük a Cambrai előtti magaslatokra s a Schelde (Escaut) folyóra és az ott beléje ömlő Cojeul folyócskára támaszkodott, mely az állást a másik oldalról védte. Tovább onnan voltak még más megerősített állásaik Épinoy és Oisy-le-Verger mellett.* Coburg főhadiszállása azalatt a bevett Valenciennes vára alatt Hérin falunál volt, ugyancsak a Schelde mellett nehány kilométernyire északra a Camp de Césartól. Innen küldte jelentéseit a bécsi haditanácsnak a vállalatot előkészítő műveletekről, melyekből Dévay előörsi csapatának jelentékeny rész jutott.
Lásd a csatolt térképvázlatot, 170. l.
Így július 15-ikén jelenti Coburg, hogy az előcsapatokat vezénylő Otto tábornok híradása szerint Dévay ezredes erős örscsapatot küldött előre Mareqen át Féchain felé; az egyik őrszem, Benitzky hadnagy alatt 15 huszárral az ellenségnek mintegy 80 emberből álló lovas őrjáratára bukkant, a melynek rögtön nekivágott, nehányat lekaszabolt s 4 emberét elfogta.*
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 7, N. 28.
Egy hét múlva, július 23-ikán, ismét jelenti Coburg, hogy Dévay ezredes háromszáz Eszterházy-huszárral a Schelde balpartján Mastaingig nyomúlt előre, a hol Bouchain vára ellen balszárnya fedezésére visszahagyott 6 szakaszt, a többivel pedig Mareqen át újból a féchaini magaslatokig hatolt előre s e felderítő útjával Clerfayt táborszernagyot abba a helyzetbe hozta, hogy az ellenséges állás másik oldaláról is ítéletet alkothasson magának.*
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 8, N. 11; azonos jelentés: KrA, Feldakten, DL u NL, 1793, F8, N. 212 (júl. 23.,
Végre még augusztus 3-ikán, a végleges ostrom előkészítéseűl Otto tábornok még egy általános kémszemlét rendelt el az összes előörscsapatokkal. Ez alkalommal Dévay a jobbszárnyon Eszterházy-huszáraival ismét előnyomúlt a féchaini magaslatokig és megállapította, hogy az Épinoy és Oisy(-le-Verger) mellett levő franczia tábor még mindig változatlanúl oly állapotban van, mint az utolsó kémszemle alkalmával volt.*
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 7, N. 48.
E hosszantartó előkészületek után végre Coburg rászánta magát az általános rohamra. Ez augusztus 7-ikén végbe is ment, s a francziákat szerencsésen ki is verték megerősített állásaikból.* Augusztus 8-ikán már azt jelenti Coburg (a Camp de César mellett fekvő Ivny helységben elfoglalt új főhadiszállásából), hogy az ellenség a tábort teljesen kiürítette s hogy a futó hadsereg üldözésére kiküldte Dévay ezredest a «derék» («brafe») Eszterházy-huszárok nehány századával és Quiedovsky ezredet négy század Barco-huszárral,* a kik elől az ellenség futva menekűlt egészen Arrasig.*
Károly főhg, i. m. IV. 167. l.
I. h. Ber. Coburg, 1793, F. 8, N. 25/a.
Károly főhg, i. m. i. h.
*
A közös hadi czél most el lévén érve, a szövetséges seregek különváltak.
York herczeg 22.000 angol-hollandi katonája mellé még 15.000 osztrák-magyart kapott Otto és Kray tábornokok parancsnoksága alatt; ezek között volt Dévay is a maga ezredével. Ez a sereg most északnak vonúlt a tengerpart felé Dünkirchen irányában. Első állomása Marchiennes helység volt a Scarpe folyó mellett, honnan (augusztus 14-én) tovább indúlva, már franczia részről ellenállásra talált.* Itt ismét alkalma nyílt Dévaynak, hogy vitézségét ragyogtassa. A Scarpe folyóig érkezvén,* az ellenséget egy majorságból, melyet elfoglalva tartott, a maga horvátjaival és vadászaival kiűzte Cambrai felé; a majorságban aztán két gyalogzászlóaljat elhelyezve, maga a futó ellenség után száguldott huszáraival. Éjjelre elérve a franczia utócsapatot, abból számos foglyot ejtett. Másnap még folytatva az üldözést, egészen Cambraiig nyomúlt előre s a város területét is elfoglalta. De harmadnapra vissza kellett mennie, hogy a Dünkirchen felé tartó angol sereg útját fedezze.*
Károly főhg, i. m. IV. 167. l.
Azt hiszszük a tények egybevetéséből (az angol hadak vonulásáról van szó), hogy Dévay tévedésből írja a Schelde folyót mellékfolyója, a Scarpe helyett, mely mellett Marchiennes fekszik.
«Postquam autem Arx Valencze [Valenciennes] semet dedidisset, exercitus noster in pluribus agminibus fere ad Scheldam fluvium profectus est: ubi ego ex una possessione cum Croatis et Venatoribus versus Chambre [Cambrai] hostem feliciter expuli, in quem locum illico duae nostrae legiones pedestres semet collocarunt; Ego vero expulsum hostem insequens, non nisi postremos ipsorum de nocte reperire valens, complures ex iis captivos abduxi, postero vero die Territorio Chambre [Cambrai] occupato quidem; sed 3-ia statim die recessui exercitus noster cecidit, dum nimirum Anglicae copiae versus Dumkirchen tenderent.» Dévay, i. f. 8. l.
65. Clerfayt táborszernagy.*
65. Gróf Clerfayt Károly arczképét (179. l.) C. A. Schweigerd «Oesterreichs Helden u.Heerführer. Wien 1854.)» cz. műve III. kötetéből (491. l.) vettük.
Azalatt Coburg Maubeuge felé tartva, Le Quesnoy erődje alá érkezett (augusztus 17.), melyet még Maubeuge előtt elfoglalni szándékozott. A következő napon (augusztus 18.) a környéket az ott levő franczia csapatoktól megtisztítva, Clerfayt tervei szerint hozzáfogott az erőd ostromához, mely azonban elég soká húzódott. A vár csak majd egy hónap múlva adta meg magát (szeptember 11.); s csak ezután kerűlhetett a sor Maubeuge ostromára (szeptember 29.), mely október közepéig eredménytelenűl húzódott. Ekkor (október 15.) az északi franczia sereg vezérévé kinevezett Jourdan a körülzáró osztrák seregre támadt, hogy az ostromgyűrűt áttörje, de visszaveretett. Másnap azonban a geniális Carnot, ki mint konventbiztos jelen volt a franczia seregben, egy hadosztály vezényletét átvévén, egy ponton győzelmet aratott és Wattagnies helység elfoglalásával áttörte az osztrákok ostromvonalát. Erre Coburg – bár az osztrák sereg a balszárnyon győzött, – kishitűen feladta a vár ostromát (október 16.); de közvetlen közelében maradván (Boussičres és Hautmont között), táborba gyűjtötte seregét. A tél beálltáig aztán itt a többi hadműveletek csak folytonos apróbb csatározásokra szorítkoztak.*
Károly főherczeg, i. m. IV, 169–171. l.; Schlosser, i. m. XVII, 363. V. ö. Dévay: «quo in autumno etiam Arx Genua [Quesnoy] sub cura Excellentiae suae Klerfe˙t expugnata est; innumeraeque aliae minutiores pugnae tumultuariae circa civitatem Mobis [Maubeuge] evenere». I. f. 8. l.
A míg Maubeuge körűl e hadműveletek folytak, az angolok Dünkirchen ostrománál még kevesebb szerencsével jártak. A tengerpartig érve (augusztus 21.) az ott talált franczia védősereget elzavarták s nehány nap múlva (augusztus 24.) megkezdték az ostromot. Azalatt a francziák Dünkirchen felmentésére Picardiában «északi hadsereg» néven új sereget gyűjtöttek s annak élére Houchard tábornokot állították. Ez a sereg már az ostrom negyedik napján (augusztus 27.) az angol-osztrák sereg egész vonalán – a tengerparttól Lille környékéig – általános támadásba ment át; nehány nap múlva York herczeg ostromló seregét a tengerparttól Hondschootenig szorította befelé s itt (szeptember 8-ikán) az angolok felett győzelmet aratott. Ezután az angolokat a határon túl Belgiumba űzte Courtray tájáig, a hol végre York herczeg az osztrákoktól kapott segítséggel a további támadásoknak ellen tudott állni.*
Károly főherczeg, i. m. IV, 167–170. l.
Dévay ezredes ez egész idő alatt York herczeg seregébe volt beosztva. Dünkirchen ostromában azonban nem volt közvetlen része. Neki az a feladat jutott, hogy az angol-osztrák sereg hadállásának szélén Lille várát tartsa szemmel, az abból az irányból jövő esetleges támadásokat visszaverje és a York herczeg és Coburg seregei két szélső szárnya közt az összeköttetést fenntartsa. E feladatának derekasan meg is felelt s állásait az angolok vereségeinek daczára mindvégig rendületlenűl megtartotta, a francziák támadásait visszaverte, s nekik sok kárt okozott.
A számára kijelölt állomás egész szeptemberen át október közepéig Orchies község volt, Lilletől délkeletre mintegy 20 kilométernyire, közel a belga határhoz.* Itten viselt dolgairól számos hadijelentésből értesűlünk, a melyek világosan mutatják, mennyire exponált helyzetben volt itt a francziák előörseivel szemben, kivált a mióta az angolokat Dünkirchen alól kiverték. Parancsnoka, Otto tábornok, előbb említett tanubizonylatában maga mondja, hogy Orchiesi táborhelyén «oly okosan viselkedett, hogy az ellenség sehogy sem bírt vele; ellenben ő maga gyakori expeditiókat vezetett a francziák ellen,.. melyek mindenkor a mi előnyünkre ütöttek ki.»* Maga Dévay önéletrajzában csak röviden emlékezik meg ez időszakról: «Ezen időben úgymond – Kray tábornok* meg én nehány ezer emberrel Orchies és Lille tájára küldettünk; s én még akkor is, mikor az angolok az ő szerencsétlen ütközeteik után visszavonúltak, több csetepatét víva, Orchiest az ellenséggel szemben megtartottam, a míg Kray tábornok helyemen fel nem váltott.»*
Lásd az előző térképen, 170. l.
«Im Monat September... vertraute ich ihm eine ganze Abtheilung und den Posten Orchies an: Er benahm sich dabei mit so viel Klugheit, dass ihm der Feind nichts anhaben konnte – er machte vielmehr stets Unternehmungen gegen denselben über Bersée und Mons en Pesvčle, welche jeder Zeit zu unserem Vortheil ausfielen». – Melléklet Dévay 1793-iki kérvényéhez: MTR lt. F. IV, D. 14/7.
Krajovay Kray Pál báró (szül. Késmárk 1735, † Pest 1804). Dicsőséges katonai pályát futott meg. 1754-ben, 19 éves korában lépett a hadseregbe. Végigküzdötte ő is a hétéves háborút. 1787-ben ő fojtotta el az erdélyi pórlázadást, elfogván Hórát és Kloskát. Az 1788-iki török háborúban mint ezredes vesz részt; 1793-ban tábornok; később a Németalföldön Pichegru felett győzelmet arat, miért altábornagygyá lesz; 1797-ben a szerencsétlen véget ért hesseni hadjárat után haditörvényszék elé állítják – és kétheti fogságra ítélik. Erre lemond a rangjáról, de a császár nem fogadja el, hanem 1798-ban Olaszországba küldi, hol fényes haditettekkel rehabilitálja katonai hírnevét. Táborszernagygyá lesz s kéthavi ostrom után Mantovát beveszi. (Életrajzát megírta Kray Miksa báró, Szepes vm. tört. társ. évk. 1888. évf.)
«Eo circiter tempore [Dünkirchen ostromakor] D. Generalis Kray et Ego cum aliquot mille hominibus circa Orsi [Orchies] et Lil [Lille] oras expediti, eotum etiam, dum jam Angli post infelices suas pagnas redivissent [szeptember 8. után Belgiumba], pluries minutiora gerendo proelia Orsi ab hostili manu conservavi, donec D. Generalis Kray in locum meum non suffectus est.» Dévay, i. f. 8. l.
E csetepaték csakhamar megkezdődtek. Az angolok, a mint mondottuk, Dünkirchent augusztus 24-ikén fogták ostrom alá; s Coburg már 28-ikán jelenti, hogy Dévay ezredes, a mint huszáraival takarmány szerzésére («Fouragirung») indúlt, Fretin mellett (Lilletől csak 6 kilométerre) franczia előörsökkel ütközött össze, mely alkalommal huszáraink hét francziát levágtak s négyet foglyúl ejtettek.*
Kriegsarchiv, Cabinetsakten, Berichte Coburg, 1893. F. 8, N. 25/a. – L. a 170. lapon közölt térképet.
A következő szeptember hóban különösen annak vége felé váltak igen élénkekké ez előörsi csatározások, melyekben Dévay mindenkor szerencsével és sikerrel állta meg helyét.
Szemben Orchiesval, a hol Dévay állomása volt, onnan csak tíz kilométerre volt Lille és Douai várak közt feleúton, ezekre a várakra támaszkodva, a franczia előörscsapatok megerősített táborhelye: Mons-en-Pevčle falu mellett. Dévay szeptember 28-ikán reggel kémszemlére indúlt a francziáknak e helységnél elfoglalt állása ellen. Az előörsöket vissza is verte s előrenyomúlt a nevezett helységgel tőszomszéd Persée faluig. Ennél azonban tovább nem mehetett előre, mert a helységet négy gyalogszázad s a mellette levő erdőt két zászlóalj franczia tartotta megszállva. Az ellenséges gyalogság innen támadást intézett Dévay kisded csapata ellen, de a mieink jól irányzott kartácstűzzel fogadták és visszaverték, úgy hogy 40 halott hátrahagyásával és négy emberét foglyúl engedve visszavonúlt. Az erről szóló jelentés szerint Dévay dícsérőleg emeli ki az egész legénység bátor magatartását.*
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 9, N. 87 és Feldakten, DL u. NL., 1793, F. 10, N. 321.
66. Báró Kray Pál altábornagy.
(Kininger rajza után D. Weis metszete.)*
66. Báró Kary pál altábornagy. (183. l.) Kininger rajza után D. Weis metszete a Szépművészeti Múzeumban.
Harmadnapra az ütközet után (szeptember 30.) Dévay újból sikerrel old meg egy rábízott fontos feladatot. Ennek megértésére szükséges tudnunk, hogy a mieinknek Lille ellen felállított előörs-láncza Valenciennestől egészen Lille falai alá húzódott. Marchiennesben Bender őrnagy, tovább Orchiesban Dévay ezredes, Cysoingban báró Biella altábornagy, Lille közvetlen közelében, Hellesmesnél maga a főparancsnok, Otto tábornok állomásozott.*
Ez állomásokat a csatolt térkép is feltünteti (170. l.)
Szeptember végén a Cysoingnél álló Biella báró altábornagy jelentést tett a főparancsnoknak, hogy előörseit, a Genechnél elhelyezett Lobkowitz-ezredbeli és angol dragonyos csapatot az ellenség túlerővel szorongatja. Erre Otto tábornok Dévayt bízta meg azzal, hogy egy Orchies felől intézendő erős előretöréssel az ellenség figyelmét magára vonja. Dévay szeptember 30-ikán azonnal megindította akczióját. Csapatait három részre osztva, a jobbszárnyat Szentkereszty báró alezredes alatt északnak Templeuve felé küldte előre, egy század huszárral és két század gyalogsággal; balszárnyúl erős őrjárattal dél felé Flines irányába küldte Andrássy kapitányt. Maga pedig középen Capelle ellen indúlt 5 szakasz huszárral, 2 század Ehrbach-gyalogossal, 60 vadászszal («Jäger») és 70 Letoup-féle lövészszel («Scharfschütz»), lovassági ágyút is vive magával.
E csapattal rátámadva a Capelle-nél álló franczia előörsre, azt úgy a faluból, mint a mögötte emelkedő dombról kiverte, miközben a huszárok sokat levágtak. Az előörs erre segítséget kapott s ismét előretört, de ágyútűzzel újból visszaveretett; 50 embere – köztük két tisztje – elesett, egy hadnagya s egy közlegénye fogságba kerűlt. Miután Dévay ezzel feladatát megoldotta, a nehéz és veszedelmes terepen tovább nem nyomúlt előre. A főparancsnok terve ezzel teljesen sikerűlt, mert az ellenség, mely Biella altábornagy előörseit már erősen szorongatta, onnan sietve visszavonúlt a Dévay által fenyegetett állás védelmére.*
KrA, Ber. Coburg 1793, F. 10., N. 8; – azonos jelentés: Feldakten, DL. u. NL., III. 1793, F. 11., N. 330.
Ezeknél még fontosabb és nagyobb jelentőségű sikereket vívott ki a már 58 éves, de még mindig fürge és tetterős Dévay a következő október hóban; – oly sikereket, melyek már az általános hadtörténetírók figyelmét is ráirányítják s a magasztaló dícséret hangját váltják ki belőlük: a mi egyébiránt csak visszhangja az egykorú vezérkari jelentések dícsérő elismerésének.
Így Thürheim gróf – lovasezredeink történetét tárgyazó munkájában – említi, hogy Dévay 1793 októberben a Denain mellett (Valenciennes közelében) vívott ütközetben tüntette ki magát.* Ez valószínűleg Dévaynak október 21-iki fényes győzelmére vonatkozik, melyet alább részletesen fogunk ismertetni. A kiváló katonaíró itt vét az időrend ellen, amennyiben csak ezután említi Dévay egy másik kiváló haditettét, mely pedig jóval előbb, már október 8-án ment végbe, a mikor a Mons-en-Pevčle melletti franczia tábor felverésénél ezredének két századával különösen kitünt.*
«Im Oktober [1793] zeichnete sich Oberst Devay im Gefechte bei Denain aus. (I. m. II., 55. l.)
«Am 8. [Oktober] bei Allarmirung des feindlichen Lagers bei Mons en Pevelles that sich Oberst Devay mit zwei Escadronen des Regiments hervor. (I. m. II., 56. l.)
67. Császári és királyi lovasság a XVIII. század végén.
(Ebner metszete Seele rajza után.)*
67. Császári és királyi lovasság a XVIII. században. (185. l.) Seele rajza után L. Ebner metszete a Szépművészeti Múzeumban. A metszet aláírása: «Kayserliche Königliche Cavallerie.»
Erről a Mons-en-Pevčle melletti franczia táborról, mely a lille-douaii országút feleútján épen szemben volt Dévaynak Orchies-ban elfoglalt hadállásával, az előbbiekben már volt szó. Szeptember 28-án is intézett ellene támadást, de akkor csak a franczia hadállás előtti faluig, Persée-ig jutott el. Az október 8-án újból ez irányba intézett támadásról Coburg fővezér a következő jelentést küldte a bécsi haditanácsnak:
«Főhadiszállás, Pont sur Sambre [Maubeuge alatt], 1793 október 11-én.»
«Otto tábornok jelenti Hellesmes-ből folyó hó 9-iki kelettel, hogy Dévay ezredest, az Eszterházy-huszárok parancsnokát folyó hó 8-án saját ezredének 2 századával, az Ehrbach-ezred 4 századával s a Le Loup-vadászok 1 századával, továbbá 4 lovassági és a gyalogsági ágyúval kiküldte, hogy a Mons-en-Pevčle melletti tábort fölverje s ezzel erejét kipuhatolja.
«Az ezredes úr e megbízást az őt jellemző bátorsággal [«Bravour»] és okossággal [«Klugheit»] teljesítette. Előcsapata ugyan már Persée-nél egy ellenséges őrjáratba ütközött, ezt azonban megfutamította; de mivel egy fatorlaszt kellett előbb áttörnie, ezzel kénytelen-kelletlen időt engedett az ellenségnek, hogy megszállja a falut, melyből aztán heves tüzelést indított a mieink ellen.»
«Miután azonban Smola tüzérfőhadnagy, a ki már sokszor kitűnt vitézségével és ügyességével, a lovassági ágyúkkal odaért, az ellenséget kiszorította onnan, s ezzel lehetővé tette a mieinknek a további előnyomulást. Az ezredes úr erre Mons-en-Pevčle-ig hatolt előre. Az ellenség hevesen ágyúzta a falu mellett épűlt tábori sánczból [«Redoute»], a derék csapatot azonban ez nem tartotta vissza; a falut elfoglalta s az ellenség kénytelen volt futásban keresni menedéket. Azalatt az ellenség összegyüjtötte összes csapatait, Pont-á-Marq-ból erősítéseket vont magához s a Mons-en-Pevčle mögött épűlt sánczokból négy ágyúval és két mozsárral lődözött csapatainkra. Az ezredes úr a tüzet a mi ágyúinkkal viszonoztatta s a falut több helyen felgyújtatta.
A táborban összegyűlt ellenséges csapatok erre mind kivonúltak s 24 fontos ágyúkkal kezdték lövetni a mi csapatainkat. Mivel ezzel az ezredes úr czélját elérte s az ellenség erejét eléggé megítélhette, ismét visszavonúlt saját táborába.»
«Az ellenség vesztesége 60 halottból áll, kik a két falu – Persée és Mons-en-Pevčle – bevételénél estek el, továbbá 7 fogságra jutott emberéből, 12 elfogott lóból és 2 sörrel és sátrakkal rakott kocsiból. A mieinkből elesett 3 ember és 1 ló; megsebesűlt 10 ember és 5 ló.»
«Az ezredes úr dícsérőleg említi az összes vele volt csapatok bátorságát és készségét.»* –
KrA., Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 10., N. 31. – Azonos jelentés: Feldakten, DL. u. NL., 1793 F. 11., N. 348. (Valószínűleg az előbbinek fogalmazványa.)
Az eddigieknél úgy arányaiban, mint következményeiben még sokkal jelentősebb fegyverténye Dévaynak egy kilencz-tízezer főnyi ellenséges támadó sereg fölött hatszáz huszárral és két divizió gyalogsággal kivívott fényes diadala Abscon mellett (Marchiennes közelében, onnan délre), 1793 október 21-én.
Ezen a napon a Cambrai és Douai közt feleúton levő Arleux mellett összevont franczia táborból előtört Ransonnet* tábornok mintegy tízezer főnyi haddal, általános támadást intézve a mieink előörs-lánczának egész jobbszárnya ellen. Sikerűlt is neki bevenni Marchiennes-t, melyet Bender, a Kaunitz-ezred őrnagya egy zászlóaljjal hősiesen védelmezett a túlerő ellen, de a küzdelemben elesett.* A francziák e siker után merészen a szomszéd Abscon ellen vonúltak s a helységet mozsarakkal kezdték lődözni. Dévay, a kit Orchies-ban akkor már Kray tábornok váltott fel, ez időben a Valenciennes várától csak 5 kilométerre eső Denain helység örsállomásának volt parancsnoka, közel Absconhoz.* Az ellenség támadásának hírére gyorsan maga mellé vett 6 század Eszterházy-huszárt, kik mögött még az Ehrbach- és Clerfayt-ezred két divizióját vonultatta fel tartalékúl. Ezzel a csekély erővel Dévay most bátran Absconig nyomúlt előre; huszárai vakmerően belevágtak az ellenségnek Abscon és Azincourt közt felállított középső oszlopába, lekaszabolták hatszáz emberét s élve elfogták 4 tisztjét és 50 közlegényét. Az ellenség egy része az ellenállhatatlan roham elől a közeli Bouchain várába menekűlt, a másik része pedig visszahátrált Arleux felé az azzal szomszédos Aubigny-(au-Bac) községig.* «Amikorra magam odaértem – mondja Otto tábornok – az ezredes úr már kivívta a diadalt.»* S Coburghoz intézett jelentésében ezeket fűzi az eset leírásához: «Dévay ezredes úr, az Eszterházy-huszárezred parancsnoka, újból tanubizonyságát adta hadban való jártasságának, s ezen a napon jelentékenyen gyarapította az állam körűl már oly számos alkalommal gyűjtött érdemeit.»*
Otto tábornok említett tanubizonylatában, melyben az esetet leírja, «Ranzonér-»nak írja. (MTR. lt. F. IV., D. 14/7.)
KrA, Feldakten, DL. u. NL., 1793., F. 12. N. 394/b.
Lásd a hadszíntér vázlatán (170. lap).
Coburg jelentése, főhadiszállás, Bavay, 1793 október 22. KrA., Feldakten, 1793 F. 11., N. 366/c.; – Cab. Act. Coburg F. 10., N. 51.
Otto tanubizonylata, MTR. lt. F. IV., D. 14/7.
«Der Herr Oberst von Devay von Eszterházy-Husaren hat abermals neue Proben seiner Kriegserfahrenheit gegeben und hat an diesem Tage um ein ansehnliches die Verdienste gemehrt, die er sich bereits in so vielen Gelegenheiten um den Staat gesammelt.» KrA, Cab. Act., Ber. Cob., 1793 F. 10., N. 63/a és Feldakten, DL. u. NL., 1793, F. 11., N. 370/a.
*
Azonban még hátra volt Marchiennes visszafoglalása, mely e napon az ellenség kezébe esett és azon is maradt, miáltal az egész hosszú előörslánczolatnak egyik legerősebb lánczszeme kiesett. E fontos pontot minden áron vissza kellett szerezni.
Ez nem volt könnyű feladat. Az ellenség ez erős pozicziót megrakta 4000 ember helyőrséggel, 12 ágyúval és a mozsárral; a helység sánczokkat és falakkal volt megerősítve s egy várszerű apátsága szolgált fellegvárúl; minden oldalról vizek is védték a Scarpe folyó és két összekötő csatorna. Mindazáltal Otto tábornok, egyetértve Kray tábornokkal, ki akkor már a szomszéd Orchies-ban (Dévay régebbi állomáshelyén) parancsnokolt, tervet dolgozott ki visszavételére, mely megnyerte York herczeg seregparancsnok jóváhagyását. A terv kivitelében fontos rész jutott Dévaynak is, a ki a túlsó (folyón túli) támadó oszlopok egyikét vezényelte.
68. Franczia lovasság a XVIII. század végén.
(Ebner metszete Seele rajza után.)*
68. Franczia lovasság a XVIII. század végén. (189. l.) L. Ebner metszete a Seele rajza után a Szépművészeti Múzeumban «Französische Cavallerie» aláírással.
Október 30-án megindúlt egyszerre minden oldalról a koncentrikus támadás, mely teljes sikerrel járt. Coburgnak e haditettről a haditanácshoz küldött részletes jelentése szerint Dévaynak kiváló része volt a vállalat sikerében: «Otto tábornok hadoszlopai közül – úgymond – kiváló dícséret illeti az egész hadjáraton át ismételten hírnevet szerzett Dévay ezredest, ki a haditervnek Hamage felőli részére előírt rendelkezéseit értelmesen és vitézűl végbevitte s Mecséry másodkapitánynyal és Vlasits főhadnagygyal az Eszterházy-ezredből, valamint 30 huszárral és az Ehrbach-gyalogezred 30 önkéntesével az átvágott utakon és mély árkokon keresztülvágott és előrenyomúlt egészen a Bouchain felől való kapuig, a melyen át az ellenséges lovasság kimenekűlni akart»,* – ezzel elvágva a menekülés útját.
KrA, Cab. Act., Ber. Coburg, 1793, F. 11., N. 12/a és Feldakten, DL. u. NL., 1793 F. 13., N. 48., p. 160.
Ez előadás kiegészítéseűl maga Otto tábornok többször említett tanubizonylatában a következőket mondja el:
«Október 30-án a Marchiennes ellen való támadásban az én tervezetem szerint a Scarpe folyónál [Dévay] a főhadoszlopot vezette a boucham-i kapu ellen; s noha a legtöbbet az én előírásom szerint végezte, mégis a helyes időpontot a maga elhatározásából választotta meg, hogy önkénteseivel átgázoljon a Scarpe-on s hogy a Pequencourt felé menekűlni akaró ellenséges lovasságot a lovassági ágyúkkal visszaűzze; átvágott minden akadályon, bevágásokon, vízárkokon, s első volt, a ki a helységbe behatolt.» És hozzáteszi: «Mind ezen alkalmakkor [korábbi fegyvertényeit is beleértve], bár az én parancsom alatt állott, saját elhatározásából, okosan és vitézűl cselekedett s ezzel a Mária Terézia-rend alapszabályai legfőbb követelményeinek eleget tett s magát arra teljesen érdemessé tette; s annak becsületjelvényével való megjutalmazása különös buzdításúl fogna szolgálni [«besonders encouragiren»] a még most is vezetése alatt álló derék huszárezrednek»*
MTR. lt. F. IV., D. 17/4.
Annyira szembeötlők voltak már Dévay vezéri képességei ez események után, hogy félhivatalos történetírója is egyenest ezeknek tulajdonítja nemcsak a Mária Terézia-rendbe való felvételét, hanem nemsokára ezután vezérőrnagygyá soron kívűl való előléptetését.*
«Diese Verdienste verschafften ihm nicht nur das Ritterkreuz, sondern auch die Beförderung zum Generalmajor ausser Tour.» Hirtenfeld, i. m. I., 414. l.
69. RÉSZLET DÉVAY MÁRIA HORVÁTH JÓZSEFNÉHEZ IRT LEVELÉBŐL.*
Erdemem Felet Valo Kegyes | Aszony Anyam! Reminlem hogy edig mind az ket levelem kegyes | kezihöz jöt Edes Aszony Anyamnak, de meg | is eben is kivantam, ezen uj Esztendőhöz | somas kivansagomat meg teni. Engedje az | Fölseges Isten hogy meg sokakat el er | hesen minden Lelki es Testi aldasok | al Edes Aszony Anyam:engem pedig az | Uram es gyermekeimet meltostason | Anyaj kegyelmeben meg tartani. Mar | igen regen tesik hogy nem halatam | jo voltat Edes Aszony Anyamnak, de | reminlem az mindenhatotul hogy nem | valami baj az oka, kiert az Istent | naponkint kerjök hogy oltalmaza. | Az Uram mar ket hete hogy Toponaron | vagyon, es nem igen jo egisegbßen; | Kedves Marko Sogoromnak pedig, Leve„ | liböl örömel ertetem hogy jegyben ||
Ő maga önéletrajzában klasszikus tömörséggel és sok őt dícsérő részlet elhagyásával emlékezik meg Marchiennes bevételéről:
«Azalatt azonban [október 21] Marchiennes-t foglalta el az ellenség, – a mely hely Kray hadállása [Orchies] és az én csapataim [Denain] között volt –, s ott foglyúl ejtette a Benderezred egy zászlóalját; de én még onnan is 50 lovasunkat kiszabadítottam. Nemsokára azonban Kray és Otto tábornokok haditerve szerint az előbb említett Marchiennes-t is visszaszereztük: négyezer embert foglyúl ejtettünk [az egész őrséget] s elfoglaltuk az ellenség tizenöt ágyúját, tábori eleség- és magtárát és sok hadiszerét, melyeket a fővezér parancsából York herczegnek a legpontosabban átadtunk. – Ezek után a következő télen némi időt pihenésre fordíthattunk».*
«Interea tamen Marsin [Marchiennes, magyarosan írva] ab hoste captum, quod inter me et D. Generalem Kra˙ situatum fuerat, una legione Bender ibidem intercapta, quamquam Ego tamen inde 50 Equites nostros feliciter deliberaverim: sed non multo post secundum DD. Generalium Kray et Otto planum antelatum Marsin recuperavimus et quidem 4 mille [=négyezer, – magyaros egyeztetéssel] captivis ibidem factis et 15 tormentis una cum Xenodochio et granario militari, aliisque munitionum requisitis ibidem repertis, qua omnia ex jussa supremi Marachalli nostri Principi York accuratissime tradidimus.» Etc. Dévay, i. f. 8. l.
Ez a pihenés is csak viszonylagos lehetett. Még a következő novemberben sem volt teljes a nyugalom. Így Coburg november 30-ára jelenti a haditanácsnak, hogy az előörsláncz jobbszárnyát Abscon körűl a francziák ismét megtámadták az előtte való napon, november 29-én. «Dévay ezredes – úgymond –, a ki ez oldalon vezényelte az előörsöt, örseit s azok fedezetét Absconnál és Somainnél előre indította, gátat vetett az ellenség további előnyomulásának s négy század huszárral és lovassági ágyúival megtartotta az ottani fontos magaslatokat. A csatározás délutáni 2 óráig tartott, mire az ellenség visszavonúlt. Dévay ezredes üldözőbe vétette, és Andrássy Eszterházy-huszárszázados Aubréchicourt mögött belevágtatott utóhadába, számosat levágott s kettőt foglyúl hozott haza».*
Mons, 1793, november 30. – KrA, Cab. Act., Ber. Coburg F. 12., N. 437.
Csak deczemberben állott be a teljes nyugalom; mindkét sereg eddig elfoglalt hadi állásaiban téli szállásokra rendezkedett be. Így végre Dévay is szabadságra mehetett, hogy a karácsonyi ünnepeket otthon tölthesse. Családi ügyek is hazaszólíthatták; ez időre valószínűleg már megtörtént leánya eljegyzése Horváth Imrével. Gondoskodni kellett a Mariska «Einrichtung»-járól. Kelengyét akkor pedig Bécsben illett venni; – csak a csipke volt valódi brüsseli; azt a harcztérről küldte haza.*
«A Brüsselli csipkéknek mustráját ime ide accludálom – írja később 1794 márczius 15-én kelt levelében Horváth Józsefnek – és Bécsy rőff is a mi pénzünkre van ki csinálva, így tehát elvárom, mellyikbűl és hányfélét vegyek jövendőben.» (Eredetije Leményi Jánosné úrnő birtokában.)
Karácsony másodnapján már Bécsben találjuk Dévayt, a hol kétségkívűl illetékes helyről biztatást nyert arra, hogy rendkívűli érdemei méltó jutalomban fognak részesűlni. E biztatások által bátorítva írhatta deczember 26-ára kelt második kérvényét, melyben már a Mária Terézia-rend lovagkeresztjén kívűl tábornokká soron kívűl való előléptetését és az Eszterházy Imre lovassági tábornoknak 1792-ben történt elhalálozása folytán tulajdonos nélkűl maradt huszárezredének saját nevéről való elnevezését kérte. E sok tekintetben érdekes kérvény szövegét itt egész terjedelmében adjuk:
«Felség!»
«Alulírott a legfenségesebb uralkodóházat («Erzhaus») már 39 év óta* szolgálja becsülettel, a legserényebb buzgalommal s Uralkodója iránt való változhatatlan hűséggel.»
Voltakép csak 1756-ban lépett be zászlósnak, a mi csak 37 és fél évet adna ki. E számításából arra következtethetünk, hogy már tényleges szolgálata megkezdése előtt lépett a hadseregbe.
«Úgy a hétéves, mint a most folyó háborúban vitézi tetteivel s erejének végső megfeszítésével minden háborús alkalommal mindenfelé oly elismerten lényeges érdemeket szerzett, hogy ezekre való tekintettel alaposan remélheti, hogy a Mária Terézia-rend keresztjére kiválóan méltónak fog találtatni.»
«Alulírott még egészen jó erőben van és így teljesen képes arra, hogy továbbra is eredményes tábori szolgálatot végezzen; hogy azonban ennek fáradhatatlan folytatására még több buzdítást nyerjen, az a vágyakozó óhaj ébred benne, hogy legkegyelmesebben soron kívűl tábornokká léptettessék elő; mert ha ez az előléptetés csak sorra kerűltével érné, azon rá nézve nagyon szomorú sorstól kellene tartania, hogy akkor már nem leszen alkalmas tábori szolgálatra. Azzal is hízeleghet magának, hogy ezen előléptetése a hadseregben már csak azért sem fog visszatetszést szülhetni, mert mindaddig, a míg őt Otto tábornok fel nem váltotta, tényleg már tábornoki szolgálatokat végzett s az előörsöket általános megelégedésre vezényelte.»
«Mivel azonkívűl a parancsnoksága alatt álló, most megüresedett tulajdonú Eszterházy-huszárezredet czélszerű kiképzéssel mindenkor igyekezett jó állapotba hozni, – a mi annyira sikerűlt is, hogy az egész mostani háború folyamán egyetlen egy szökevény sem akadt benne, – sőt az ezred minden hadi eseménynél minden várakozáson felűl kiválóan kitüntette magát, s így az egész ezred megnyerte ezredesének legteljesebb hajlandóságát, valamint ez is az ezredét, a mi a hadúri szolgálatban mindig a legjobbat eredményezi: azért legalázatosabban kéri, hogy serény szolgálataira és szerzett érdemeire való tekintettel, – a melyekre nézve bátran hivatkozhatik Károly főherczeg kir. fensége, Coburg herczeg és Lacy gróf tábornagyok és Clerfayt gróf táborszernagy bizonyságára – ezen hozzá hűségesen ragaszkodó és parancsa alatt álló Eszterházy-huszárezred tulajdonosává kineveztessék».*
MTR. lt. F. IV., 14/8.
Bécs, 1793 deczember 26-án.
Dévay Pál
ezredes,
az Eszterházy-huszárezred parancsnoka.
ezredes,
az Eszterházy-huszárezred parancsnoka.
A Dévay folyamodványában előadott utolsó kérelem megértésére szükséges tudni, hogy Eszterházy Imre gróf lovassági tábornok s a róla nevezett huszárezred tulajdonosa 1792-ben, pár hóval a kérvény kelte előtt meghalt s ezzel az ezredtulajdonosi állás megüresedett. Dévayt ez állás szorgalmazására Mária leányának Horváth Imrével való eljegyzése alkalmából valószínűleg reménybeli násza, zalabéri Horváth József ösztökélte, a ki már I792 június 11-én Budán kelt levelében e tárgyra vonatkozólag ezeket írja feleségének:
«Generalis Eszterházi Imre megholt, de még eddig nem tudatik, ki fogja elkapni Regementyét; elhitetem mindazon által magammal, hogy ezen környű(l) állásokban Magyarnak adgya a király».*
Buda, 1792 június 11. Eredeti levél Barcza Károlyné Horváth Irma úrnő birtokában.
Csak néhány hónappal utóbb szerezhette meg Dévay fent közölt kérvénye további támogatására közvetlen feljebbvalója, Otto Rudolf tábornok bizonylatát, a mikor ugyanis Bécsből már visszatért a hadszíntérre. E bizonylat, mely 1794 márczius 12-én kelt, nagy magasztalással emeli ki az 1793-iki hadjárat folyamán szerzett érdemeit.
«Az a számos érdem és vitézi tett – úgymond – melyekkel Dévay ezredes úr a múlt 1793. évi hadjáratban parancsom alatt magát kitüntette, különös kötelességemmé teszi, hogy neki a következő bizonyítványt önkényt kiadjam; és pedig:
«Nemcsak hogy engem minden megbízásban és vállalatban az ellenség ellen híven támogatott s minden alkalommal tanuságot tett a szolgálatban való belátásáról, tapasztaltságáról és elszántságáról; nemcsak hogy méltán belé helyezett bizalmam folytán sokszor az egész előörshadat vagy az alám rendelt csapatok legnagyobb részét önállóan vezényelte s az összes nehéz vállalatokat legnagyobb megelégedésemre s a legfelsőbb szolgálat hasznára vitte véghez: hanem különösen az alább következő derék és vitéz tettei a katonai Mária Terézia-rend elnyerésére megkövetelt érdemek valódi bélyegét viselik magukon; – mert ezeknél saját ösztönéből és belátása szerint, távollétemben, a támadt vagy támadó front más részén kellett cselekednie, a minthogy teljes bátorsággal és okossággal cselekedett is.»* (Itt azután elmondja május 1-én – St Sauve-nál –, szeptember egész folyamán Orchiesban, október 21-én Absconnál és október 30-án Marchiennesnél elkövetett vitézi tetteit, melyeket föntebb már bőven ismertettünk.)
MTR. lt. F. IV., D. 14/7. Rouirgnie 1794, márczius 14.
Dévay tehát már bécsi karácsonyi tartózkodása alatt is megnyugvással nézhetett a küszöbön álló új év elé, abban a szilárd hitben, hogy ez év meghozza neki kiváló szolgálatai méltó jutalmát. Hisz akkor már benne lehetett a köztudatban, hogy eddigi érdemei után magasabb feladatokra van hivatva. Babérai immár hervadhatatlanok voltak; bizonyság rá a csaknem száz évvel később élt pártatlan katonaíró ítélete, mely szerint: «ezen (1793-iki) hadjárat összes nagyobb ütközeteiben Dévay Pál ezredes vitézségével és körűltekintésével példaadólag tündöklik ezrede élén».*
Thürheim: Gedenkblätter aus der Kriegsgeschichte Österreichs, II, 155. l. («In allen grösseren Gefechten dieses Feldzuges leuchtet durch Tapferkeit und Umsicht Oberst Paul von Devay seinem Regimente voran.»)
