I.
I.
Rendezi öcscsének, Ferencznek örökségét. Regécz várának ügye. Az ügy végleges lebonyolítása. Esterházy Ferencz házasságra lép Illésházy Ilonával.
MÁR ÉLETÉNEK e legboldogabb szakában terhes feladat várt az ifjú családapára. Gondnoki és családfői minőségében ő volt hivatva rendbe hozni öcscse – Esterházy Ferencz – örökségének meglehetősen bonyolult kérdését.
Ez örökség főrésze gyanánt Regécz várát és uradalmát jelölte meg az 1641-ben kelt atyai végrendelet. S Regécz kívánatos örökség lehetett.
Erre enged következtetni maga az a körűlmény is, hogy a hagyományozó legnagyobb nevű kortársai vetélkedtek Regécz birtokáért.
Nem kisebb embernek, mint Pázmány bíbornok-érseknek pártja fondorkodott már abban, hogy Regécz Esterházy nádortól – ki azt egyelőre inscriptio gyanánt zálogban bírta – kiváltassék, és örök joggal Pázmányéknak adományoztassék. A nádor Kismartonból 1635 április 2-án kelt levelében sürgeti már, hogy Regécz ügye bármiként, de valahára végbe menjen. Ő, – írja – inkább nyult volna pénzhez, mint e jószághoz; hogy mintegy 250,000 forintig zálogban levő saját jószágait kiválthassa. De ha a bíbornok kiállana belőle, ő vissza nem utasítja, hanem méltányos föltételek mellett örökbe is megvenné Regéczet ő felségétől. A királynál levő pénze, – úgymond – 140,000 forint; a mit kardinál uramnak le kellett volna tenni, 60,000 forint; Pálffy István uram pénze 36,000 forint. Ez is elég volna a maradékjószágért; melyből Paczint másnak adta ő felsége, a ki megér ötven-hatvanezer forintot, Mádot pedig az erdélyi fejedelem birja, a ki magában is megérne százezer forintot: úgy hogy e szerint Regécz összes tartozékaival csaknem 400,000 forintba involváltatnék.* Mindezeknél fogva azt hiszi, hogy Pázmány bíbornok megkezdette bánni ebbeli vásárlását.
Ez az összeg, pénzünk mai értékében kerek hat millió forintnak felel meg; mert az akkori érték úgy viszonylik a maihoz, mint egy a tizenöthöz. V. ö. SZILÁGYI Sándor: I. Rákóczy György. Budapest, 1893. 410. 1.
És a nádor jól ítélt.
Mert már ugyanaz évi május 26-án kelt nagyhöflányi levelében ezeket írhatja: «A regéczi dologban is, kit jó idővel ezelőtt nekem adott volt ő felsége, mind akadékot kerestek volt némelyek, hogy ő felsége megmásolja abbeli kegyelmességét és mással, úgymint Cardinal urammal akartak transigálni, hogy ő vegye meg atyjafiainak, letévén az én rajta való pénzemet. De mind attól fogva tractálván is a dolgot; tandem Isten úgy akarta, hogy az igazság maradjon helyén, s renunciálván Cardinál uram neki, ő felsége úgy resolválta magát, hogy ugyan énnekem adja.*
Eredeti fogalmazat a kismartoni hgi főlevéltárban. Közölve HORVÁTH M.: Magy. tört. Az új dolgozat második kiad. v. köt. 385. és köv 11.
Miklós nádor kezén maradván így e gazdag fölszeretéssel ellátott zempléni és abauji szép uradalom: ennek örökösévé legkisebb fiát tette oly móddal, hogy ezen jószága jövedelmeiből elégíttessék ki – még az örökös kiskorúsága idején – elsőszülött fia Esterházy István s illetőleg az ő kis árvája Esterházy Orsolyának vele szemben fennálló mintegy kétszázezer forintnyi követelése. «Az ő contentiójában illyen módot rendölök, hogy mivel bizonyos okokból Regécz várát a kisebbik fiamnak Ferkónak rendeltem, – az én holtom után azon regéczi jószágnak jövedelméből adjanak a tútor atyafiak évenként tizenhatezer forintot, avagy húszezeret is, – kevésre lévén szüksége még Ferkónak, – hogy annál hamarább kifizethessék őtet. Sőt a szolgák fizetésén kívül, – kitudván a gyermek tartására és nevelésére is ha Isten élteti valami ezer forintot, – minden egyéb jövedelmét a mi lészen Regécznek, ad quietantiam ipsius neki adhatni kivévén azt az időt, ha valamelyik leányomnak kiházasítására concurrálni köllene onnét is.»
GRÓF ESTERHÁZY PÁL FIATAL KORÁBAN.
De nem fojthatta el abbeli aggodalmát, hogy a kívánatos birtokot holta után elütik övéi kezéről. És ezért gondoskodott róla, hogy a kisded Ferencznek örökjogú birtoka is maradjon e zálogos jószágon kívül.* E végből rendelte el, hogy Várdát vagy a csicsvai jószágot ereszszék Ferkó fia kezébe, ha Isten megtartja; – Mária leányának ellenben a Ferkót illető Regécz jövedelméből adják ki az ötvenezer forint dost, «kivel tartozni fognak. bátyjai neki».
Az 1636. évi új inscriptión fölül, – mely szerint Ferdinánd Regéczet és Tállyát a régibb zálogösszeg betudásával összesen kétszázhuszonnyolczezer nyolczszáz ötvenkét forintig beírja, – Esterházy Miklós nádor 1642-ben, tehát már végrendeletének írásba foglalása után, fimaradékira nézve örökjogú donátiót is kapott s ez alapon a nevezett uradalomban statuálva is lett.
Ezeket a terheket Esterházy Lászlónak és Pálnak gondos gazdálkodása mellett a dús regéczi uradalom kétségkívül meg is birta volna.
Ámde Esterházy Pál, mint családfő, az atyai végrendelet fönnebbi intézkedéseitől már lényegesen eltérő helyzetet talált. Miklós nádornak, Pázmánynál hatalmasabb és makacsabb versenytársa, Rákóczy György erdélyi fejedelem, kevéssel a nádor halála előtt, minden személyes követeléseinek teljesítését kierőszakolta a béke iránt vele Esterházy mellőzésével tárgyaló császártól. Egyebek között megkapta Tokajt Tarczallal úgy mint Bethlen, Regéczet úgy mint Esterházy bírta.*
V. ö. SZILÁGYI SÁNDOR i. m. 394. 1. «A császár nagy áldozatok árán is békélni akart. S csakugyan a legnagyobb áldozatot, mit tőle kívánni lehetett, meghozta. Június 5-én egy sajátkezű, meleg hangon írt levélben tudatta Esterházyval, leghívebb és legodaadóbb államférfiával, hogy őt a tárgyalások folytatásától a fejedelem egyenes kívánatára fölmenti: «Valami kedvetlensége van irántad, hogy nem akar addig békét kötni, míg te vagy a közvetítő.» – Hát ez annyit jelentett, hogy Regéczről le kell mondania.»
Ezt az alkut szentesítette a linczi békekötés, melyet azonban a nádor már meg nem ért.
Gyermekeinek gyámjai, «a tutor atyafiak», azzal a százhatvanezer forinttal, melyet Rákóczynak és nejének, Lorántfy Zsuzsánnának, kellett az örökségétől megfosztott Esterházy Ferencz javára letenniök, a Miklós nádor által elzálogosított Pápát, Ugodot, Devecsert, Gesztest és Cseklészt szabadították ki a zálogbirtokosok kezéből; nehogy a gyermek majdan jószág helyett «valami gonosz erkölcsöt kezdjen a pénzzel vásárlani».
Ez a transactió még 1650-ben történt. «A másik rész pénze pedig Regécznek ő felségénél lévén, jövedelme is ott vagyon.» Mert a kamara jobb időkig adósa maradt az Esterházy-hagyatéknak a pénzzel, mely ennek javára a Rákóczy által letett összegen fölül még Regéczen feküdt; sőt kamatjaival is, szokás szerint, évek óta hátralékban volt.
Esterházy Pál tehát Regécz jövedelmeiből már semmit sem kapott. Hanem helyette Pápát, Ugodot, Devecsert, Gesztest és Cseklészt «öcscse számára bírván», ezek jövedelmét Esterházy Ferencz javára számon kelle tartania.
Maga már a várdai részjószágból sem igen látott jövedelmet. Nővére, Mária – Homonnay Györgyné – ugyanis nem levén úgy mint atyjok végrendelete kívánta volna (az idegen kézre jutott) Regécz jövedelmeiből kielégíthető: a tutor Esterházy Dániel «rendeléséből Várdát kapta érette»; mihez Esterházy Pál még «a maga és felesége pénzéből hatezer száz forintot s azonkivül felesége csicsvai portióját Szőlőskét, Komoróczot is oda adta»*
Kismartoni hgi főlevéltár Fasc: E. Rep: 7. Nr. 72.
44. GRÓF ESTERHÁZY FERENCZNÉ, ILLÉSHÁZY ILONA.
A kölcsönös leszámolás útját megnehezítették az 1655. évi országgyűlés honvédelmi rendelkezései is.
Már ez a gyűlés végzést hozott az iránt, hogy a török részről ismétlődő rabló beütések visszaverésére a véghadak mellé, felében a rendek s felében a jobbágyság költségén, külön dandár állíttassék fel.
Az 1659-iki országgyűlés azután még tovább ment ez úton, a mennyiben a fönnebbi honvédelmi törvény pótlásául minden kapu után egy-egy gyalogot, tíz-tíz be nem hódolt kapu után egy lovast, s minden húsz behódolt kapu után is egy-egy lovast ajánlott meg; elrendelvén egyszersmind, hogy két éven át Felső-Magyarország vármegyéi háromszáz, városai pedig száz zsoldost tartsanak, – a dunai részek lakossága ellenben (felében most is a nemesség), minden be nem hódolt porta után tíz, minden behódolt után pedig öt-öt forintot fizessen zsoldos had tartására.
E honvédelmi terheket is számba véve tehát, Esterházy Ferencz örökségének rendelkezésre álló jövedelmei alig mutathattak fel valamelyes fölösleget. A mint hogy a lelkiismeretes Esterházy Farkas útmutatásai alapján készűlt computus valóban leverő eredményre jutott.*
Fasc: E. Nr. 66. & 71. Rep: 7. A kismartoni hgi főlevéltárban.
Ennek a bonyolult örökösödési kérdésnek megoldásánál e szerint a rideg jogalap mellőzése egyrészt a kisebb testvérnek jól felfogott érdekében, de másrészt a nagyobbnak szinte kötelességében állott – tekintettel nagynevű atyjok intő szózatára, a ki minden áron elejét akarta venni annak, hogy az ő maradékai perbe bocsátkozzanak a végrendeletében «letett dolgokról» s testamentomát «imitt-amott birák elé hordozzák, belekapván az emberek még a szentírásba is»; hanem azt kívánta, hogy az öreg atyafiakból hatan összegyűlvén, magok között intézzék el családja vitás dolgait. «Ha pedig valami derék dologban lenne köztük kérdés: híjanak másokat is hozzájok, mert tartok attól – fejezi be rendelkezéseit – hogy nem maradnak maradékim aféle kérdések nélkül, a mostani világra nézve; kiváltképpen mivel meg kell vallanom, hogy csak Isten tudja, mint írhattam le sok rendbeli distractióim között – mintegy currenti calamo – e kis rendelésemet is.»*
V. ö. végrendeletét. U. o. Rep: 4. Fasc: F.
45. FRAKNÓ LÁTKÉPE.
(Cserna Károly eredeti rajza.)
S nem is került imitt-amott bírák elé a nagynevű nádornak hagyatéki ügye. Hozzá méltó utódát segítette ez évek során lelkiismeretes gonddal érlelt kérdésnek végleges megoldásában is a tőle öröklött «atyafiságos szeretete.»
Mikor öcscse már törvényes korba lépve, családalapitásra gondolhatott, s szíve választottjával, Illésházy Ilonával, jegyet váltani készült: Esterházy Pál megkötötte vele 1660. őszén beható tárgyalásaik eredményekép* azt a barátságos egyességet, melynek létrejöttét a szintén érdekelt Esterházy Orsikának maga Ferencz gróf sietett jelenteni, örömmel adván értésére, hogy ő «bátyja urával ő nagyságával» atyafiságosan, csendesen s minden villongás nélkül alkudott meg az osztály állapotjában.»*
Fasc: E. Nr. 69., 70., 72. & 74. Rep: 7. A kismartoni hgi főlevéltárban.
Missilis Comitis Francisci Esterházy, 24. Novembris 1660, quibus Ursulć Esterházy se cum Paulo fratre suo in negotio divisionis bonorum amicabiliter convenisse significat. Utóiratában igéri: «valami historiákat kért kegyelmed, magyar historiákat, megküldöm kegyelmednek». – Fasc: E. Nr. 77. Rep; 7. Ugyanott.
Ez alku sikeresítése végett Ferencznek engedte át Esterházy Pál, atyai örökségéből, a semptei várat, összes tartozékaval együtt.
Így jött létre a szelidlelkű Orsikának készséges hozzájárulásával, azon ünnepélyes alakban is kiállított kötés, mely a következő öt pontban szabályozta a fraknói Esterházy-testvérek örökösödési és birtokviszonyait:
Elsőben. Fraknó és Kismarton marad örök joggal gróf Esterházy Pál- és maradékainak.
Másodszor. Gróf Esterházy Pálné, Esterházy Orsolya asszony ő nagysága contentátiójára és mindennemű prćtensióinak leszállítására, gróf Esterházy Ferencz Regécz várát, «a ki ő felségénél hátra vagyon», és ahhoz járó mindennemű prćtensióit s az iránt váló jussát azon Esterházy Orsolya asszonynak és maradékinak cedálta.
Harmadszor. A kisvárdai ötvenezer forintról, hasonlóképpen a pápai, ugodi, devecseri, gesztesi és cseklészi jószágok jövedelméről való prćtensióit, több mindennemű prćtensióival együtt azon gróf Esterházy Ferencz maga és utódai nevében «letötte és mortificálta».
Negyedszer. Ellenben megnevezett gróf Esterházy Ferencz- és maradékainak Sempte vára, a szerint Pápa, Ugod, Devecser és Gesztes, összes tartozékaival együtt örök joggal «cedált és maradott, a hadakra költött summa pénzzel együtt, a ki ő felségénél vagyon, circiter hatvanezer forintig».
Ötödször. Az atyai contrahált adósságokat, melyek a jószágoktól független adósságok, a két fél egyenlő részben törleszti.*
Fasc: E. Nr. 76. Rep: 7. U. o.
Viszont egyenlően részesült a két fivér atyjok- és László bátyjok készpénz-hagyatékában s minden ingóértékben is, melyek felől már 1653 márczius 25-én mindkét fél részére pontos és hiteles leltárt vétetett fel Esterházy Dániel a fraknói várban.*
Inventarium rerum aurearum, argentearum, aliarumque mobilium pro parte Ill. D. Comitis Francisci Esterházy factum in arce Fraknó 1653. Die 25. Martii. Fasc: E. Nr. 68. Rep: 7. U. o.
A házasulandó Ferencz gróf most kezéhez vette saját örökrészét, a nádori prothonotarius s az egybegyűlt férfirokonság együttes jelenlétében mentve fel bátyját és övéit a további szavatosság alól.*
«Mi, gróf Galanthai Esterházy Ferencz, felvévén terhöket eljegyzett nagyságos Gróf Illésházy Ilona kisasszonynak s jövendőben Isten áldásából leendő fiainknak és leányainknak és successorinknak s atyánkfiainak, valljuk ezen levelünkben, hogy a minemű ezüst, arany, pénz, lóra való szerszám, clenodium és egyéb akármely névvel nevezendő ingó-bingó marhánk jutott minekünk szegény urunk atyánktól ő nagyságától, Gróf Galanthai Esterházy László urunk bátyánk halála után, Esterházy Dániel, Esterházy Farkas, Rauch Dániel, Szalkovics Ádám, Vásárhelyi Nagy Gergely uraimék igaz és istenes limitátiójok szerint Kürtösy György, Olasz-Kolosváry István uraimék jelenlétekben azon ezüst, arany és minden egyéb ingó-bingó marhát kezünkhöz vettük plenarie Gróf Esterházy Pál bátyánk urunktól ő kegyelmétől, – melyről ő kegyelmét s minden nevű hćresit s successorit quietáljuk, absolváljuk, és absolutussá teszszük in perpetuum, ezen levelünknek erejével; magunkra véve ez iránt a szokott evictiót minden nevű impetitorok s törvénykedők ellen. Actum in Arce Sempthe die 19. Novembris. Anno 1660. Comes Franciscus Esterházy mp. Inter prćtactos dominos Comites ratione suprascriptorum ita conventum esse, idem dominus. Comes Franc. Esterházy personaliter astans recognovit coram nobis infrascriptis personis: Petrus Alvinczy mp. Ladislaus Révai mp. Esterházy Farkas mp. Esterházy János mp. Esterházy Sigmond mp. Esterházy György mp. Esterhás Miklós mp. Esterházy Sándor mp. Joannes Dersffy mp.»
Ezentúl a pápai főkapitány Pápa urával, – az idősb Pál, az ifjabb fraknói Esterházyval, – együtt vesz részt Magyarország mozgalmasnak ígérkező közéletében.
