III.
III.
Szerelmi versei. Alkalmi versek. Kopasz Péter úrnak a tiszai utamról. Politikai versei.
Versei erős alanyisággal írt lirai költemények, melyekben egyénisége erélyes vonásokban domborodik ki. Ez az erőteljes alanyiság választja el korának költőitől. Jobbára alkalmi versek, melyek tárgya a szerelem, az otthon, a barátság, a haza és a vallás. Szerelmi verseit Ovidius, Anakreon és a francziák illetik. Természetes, hogy a kinek életében oly kiváló szerepet jászott a szerelem, az teljesen otthonosnak érzi magát Cupido táborában s vele szívesen el-eljátszadoz. A tapasztalt szerelmes szól hozzánk, kinek szivében «Amor egész nyája lakik». Sokat ront hatásukon, hogy az ötvenet emghaladt férfiúnak érzelmeit olvassuk, a ki már ismeri a szerelem pathologiáját és psychologiáját. Ámde még e kor ellenére is nem a csalódott, hanem a győztes szerelmessel van dolgunk, a ki érzéki, sokszor czinikus árnyalatokkal kiséri érzelmeit és már korholni tudja az erkölcstelen vad vonzalmat is. Képeit ugyan sokszor a mitologiából meríti, ámde pajkos és vidmá hangulatát igénytelen egyszerűséggel, öntudatos frivolitással, őszintén, leplezetlenül és kényeskedő czikornya nélkül írja le. Főleg a tiszta szerelemnek hódol, melyben a szívnek nagy szerepe jut és tálja, üldözi a fajtalant, nem kimélve szót, nyers fordulatot annak színezésében, de nem azért, hogy a maga szerelmét, cselekedetét, hanem, hogy a másik piszkos érzületét sujtsa. Eddigi ismertetői fölcserélik ezt a két irányt és benne látják a gyarlót, a feslettet s azt hiszik, hogy idealismus nélkül való poeta, kinek olvasása erkölcsi veszedelem, ki csakis az érzékiség kedveért pengeti lantját, noha az érzéki elem nála odacsucsosodik ki, hogy a derűs, a tiszta, az erkölcsös szerelmet magasztalja. Ő főleg mint szatiraíró ostorozza a fajtalanságot, a ki nem kényeskedik és álszemérmeskedik, hanem egyenesen a dolog velejébe, a sebbe vág. Gúnyoros modorát is neme az ifjú imádat csalódása, a mámoros hangulatból kelő kiábrándulás, hanem a szerelem mély ismerete idézi elő.
Egyéb alkalmi verseit névnapokra, halálesetekkor, ünneplésekkor, élete egyes forduló pontjain atyjához, fiához és barátaihoz intézi. Nagyon elterjedt szokás volt ez abban az időben. A meggyőződés és a szeretet sugallja ezeket. Közülök kiválnak az apjához és fiához írt szeretetteljes, majdnem imaszerű versek, melyek erkölcsi érzületének tartalmasságát és valódiságát tanusítják azzal a váddal szemben, hogy minden igazzal és komolylyal hivatlanul és dévajul czinikus játékot űz. Sokkal mélyebb érzelmet árul el eegynémely költő kortársánál, a ki klasszikus képek miszticzismuszába burkolja gondolatait. Ugyanazt bizonyítják az otthonát dicsérő versek, melyekben patriarchalis elvonultságát, házi örömeit s gazdálkodó munkásságát rusztikus módon vallja ki. Ide soroljuk a barátaihoz küldött költői levelek nagy számát, melyeket kortörténeti jelentőségükön kívül a közvetlen tárgyilagosság és komoly bölcselmi hang is jellemez. Epigrammái és gúnyoros költeményei általános fogyatkozásokat ostoroznak és jellegüket tekintve, az akkori német epigramma-költészetre emlékeztetnek.
Leíró költeményei részint gúnyoló, majdnem humoros útleírások, részint természetfestések. Mindkettő magyaros közvetlenséggel és eléggé élénken van irva s az elsők jobbára a peleskei nótárius útjára emlékeztetnek. Hosszabb lélegzetű munka. «Kopasz Péter Urnak A’ Tiszai Utamról Gunyoló Versek. 1792-dikbe.» Kopasz Péternek azaz Fekete Jánosnak, a ki magát rendesen «a fronte Petrus» nevezte, Fóthról aradi birtokára, Szent-Annára tett utazását és apró kalandjait írja le. Eleven rajza az alföldnek és városainak. Ebből még ma is ráismerünk a homokos lapályra, a sáros országutakra, a kalanddús rónára és benne lakó igaz magyarokra. Szolnok, Debreczen, Nagyvárad jellemző vonásait őrzi e korból s megadja tipusos jellegét. A legfrissebb Debreczen leírása, melynek cziviseit, deákjait és iskoláját bámulja. A másik leírás Balatonfüredről szól, melynek akkori primitiv szinházát, szinházi előadását, közönségét, mulatságait, vizének erősbítő vagy gyöngítő hatását írja le.
63. A «GÚNYOLÓ VERSEK» KEZDŐSORAI.
Politikai versei elég nevezetes adalékok az országgyűlések paskvillus-irodalmához. Ezekben kiméletlen nyersességgel támadja a papságot és a főurakat. Kamattal adja vissza az ellene szőtt ármányok fejében az aulikus érzelmű politikusoknak galád támadásait. Igazi hazafiság lelkesíti, mely a haza fölvirágoztatásán működik, azonban sokszor a személyes gyűlölség váltja föl az objektiv itélet hangját. Fekete gyűlölete általánosságokban és közkeletű gúnyos vádakban talál kifejezést. Nem emelkedik a politikai bölcsesség magaslatára, hanem elragadja a pártgyűlölet, mely meg nem bocsátja, hogy az ország főurai önző czélokért föláldozzák annak gyorsabb ütemű haladását. E hangban inkább Voltairenek és az encyklopédisták tanaiból fakadt forradalmi, epés visszhangot hallunk, mint igazságot. Ámde ilyen volt a közhangulat, ilyenné tette a czenzura ellenére magyar földre is elható franczia forradalmi eszmék fölriasztó harsogása.
