IV.
IV.
Szórakozik. Kiadja az «Esquisse»-t. Ennek jellemzése. A Hompesch-féle konspiráczió. Az összeesküvést fölfedezik. Hompesch menekül. Társaira felügyelnek. Porosz aspirácziók. Országos elégületlenség. II. Frigyes Vilmos tervei.
Atyja halála után egy ideig Pesten tartózkodott, majd ismét utazási szórakozásokban keresett üdülést.
Huzamosabb ideig tartózkodik Bécsben, melynek társasága és irodalmi körei szívesen látták a bőkezű és szellemes grófot. Az a Bécs, a melyben ifjú korát töltötte, nagyon megváltozott. Az «Esquisse d’un Tableau mouvant de Vienne» könyvében, egy múltat és jelent összefoglaló képet nyújt és híven tükrözi vissza, mi vonzotta az írót ehhez a városhoz. Az élénk művészi élet, a mozgalmas társadalom, a művészeti intézmények, a felsőbb körök szórakozásai, maga a nagy városok felesége és romlottsága, minden kor művelt emberére nagy vonzó erőt gyakoroltak. Fekete, ki ennek az életnek minden előnyét kiélvezte, most bizonyos erkölcsi magaslatról birálja Bécs társaságát s művéből kiérzik a kegyvesztett főúrnak keserűsége, sokszor gyűlölte a II. József korabeli székváros iránt.
Azután inkább Olasz- és Németországban járt, hol egyéniségénél fogva is több rokonszenvre talált, s hol írói munkássága alapján nem is volt ismeretlen, sőt, mint maga állítja, több irodalmi társaság tagjává is választotta volna,* hogy ha ez olcsó dicsőség ambiczióját kielégítette volna. Tudjuk ifj. Teleki Domokos példájából, hogy ily kitüntetés könnyen érhetett bármely előkelő és gazdag embert, kivált akkor, hogyha még hozzá mágnás is volt s ha pénzét nem kimélte.
Magyar Munkáji.
Fekete nem ezt kereste Németországban, állandó utazgatásainak komolyabb háttere is volt.
Régi hadi pajtásai közül nem egyet talált ott, kinek házánál azután huzamosabb ideig is mulatott. A régi barátság révén került abba a nagy II. József-ellenes és poroszbarát mozgalomba, a mely ekkor Magyarországon nagyon elterjedt és erős visszhangra talált Poroszországban is.
Ennek a hangulatnak legerélyesebb megnyilatkozása a még mindig homályba burkolt Hompesch-féle konspiráczió.*
V. ö. Wertheimer Edének idevágó munkáival.
A József-intézkedései iránt való ellenszegülés nemcsak a földmérés, a vallásos alapok államosítása, a közigazgatási és alkotmányellenes ujítások miatt ébredt, hanem nagyrészt személyes okokban is gyökerezett. A papság és a kiváltságait féltő nemesség, tehát mindazok, a kik hivatali minőségükben vagy anyagiakban kárt szenvedtek, a kik hivatali minőségükben vagy anyagiakban kárt szenvedtek, a kik az alkotmányos és közjogi sérelmekben Magyarország romlását látták, egy más ország felé vetették tekintetüket, hogy onnan támogatást, jogorvoslást, sőt, ha kell, királyt is nyerjenek. A Hóra-féle lázadás az ország békéjét egy időre feldúlta, a török háború előrelátható kudarcza pedig a magyar nemzetet s annak hazafias elemeit Poroszország felé irányította, a honnan az ország megmentését várták. Egyes megyék, mint Gömör, Zemplén, Bihar, jeles főurak, mint az Orczyak, Vécseyek, Sztárayak, Semseyek, maga Fekete János és baráti köre, József esküdt ellenségei, inkább idegen uralmat kivántak mint Józsefét. A császár tartott attól, hogy Poroszország ki fogja aknázni a török háborúból reá néző előnyöket. II. Frigyes Vilmos porosz király élénk összeköttetésben állott az elégületlen magyarokkal, a kik minden alkalmat megragadtak, hogy József ellen a bálokon, az utczán, otthon, a megyei összejövetelekkor magyarságukkal tüntessenek. A megyék a porosz királytól kérték és várták megmentésüket s gyakori a magyar követ, a magyar főúr a bécsi porosz követnél és a berlini minisztereknél, sőt a királyi udvarban is. Fekete esetéből tudjuk, hogy a bécsi katonai hatóság szabadságolt és külföldön utazó katonáinak megtiltotta, hogy Poroszország határait átlépjék, mert a külföldön tartózkodó és utazó magyar urak szívesen látott vendégei a porosz udvarnak. Bécsben, Berlinben, Pesten és megyeszerte szőtték a barátság szálait, mely József és erőszakos intézkedéseinek megbuktatására törekedett. Nem ritka a porosz pénz, melylyel ezt a barátságot tovább terjesztették. Országszerte meg voltak arról győződve, hogy a porosz király nemcsak a protestánság őre, hanem a Habsburgok természetes ellensége s ügyesen fel tudja használni a magyarok Habsburgellenes hangulatát. Az elégületlenek megyénként szervezkedtek, egy részük pedig Hompesch báró személye körül csoportosult.
Hompesch-Bollheim Nándor Lajos József Antal báró, később gróf, előkelő pfalzi család ivadéka, ifjú korát az osztrák hadseregben töltötte. József császártól magyar indigenatust kapott. Kezdetben a svalizséroknál, majd a Jaquemin-kürassziroknál szolgált. Mint katona ismerkedett meg a svalizsér Fekete óbesterrel, kivel későbben szoros barátságot kötött. A magyarokat «a kik vitézek, nemeslelkűek, de tudatlanok», igen korán megszerette és sokszor fordult meg Magyarországon, különösen a gömörmegyei udvarházakban. Alispánságot – mint állítják – nem viselt soha. A gömörmegyei alispánok listájában nem találjuk. Inkább előkelő modora, műveltsége és galáns kalandja révén vált nevezetessé és kedveltté. Híres a Draskóczy Máriával kötött szívbeli viszonya. Kiváló nyelvtehetség. Tud németül, francziául, latinul, angolul és olaszul s e tekintetben barátai közül csakis Fekete János múlja felül.
37. II. FRIGYES VILMOS POROSZ KIÁLY.
A katonaságtól 1787-ben mint kapitány vált meg. Egyideig Angolországba vonult s Londonban lakott. A török háború kitörésének hírére Magyarországon át Zimonyba igyekszik, hogy ott Józsefnek szolgálatát felajánlja. Útközben Pesten és Budán is megfordult, hol régi fegyvertársai, Fekete, Orczy József és Sztáray Mihály körében mulat. Ezek rá akarják venni, hogy hagyjon fel a katonáskodás tervével, maradjon náluk, csatlakozzék az elégületlenekhez, kiknek világlátott és tapasztalt felfogásával nagy hasznot hajthat. Visszautasította az ajánlatot. Midőn azonban József szolgálatkészségét el nem fogadta, haza felé utaztában boszúsan tért be pesti és budai barátjaihoz, a hol egyizben nemes emberekből, polgárokból és pórokból álló küldöttség kereste föl és kérte, hogy álljon az elégületlenek élére. Hompesch hajlandóságát látva, barátai siettek e kedvező fordulatot a maguk javára kihasználni. Az elégületlenek Orczy József báró vendégszerető budai házában beszélték meg terveiket. Orczy házánál, hol az előkelő világ ki-bejárt, szolgált Stoll titkár és a gyermekek nevelője, ki neszét vevén a titkos összejöveteleknek, azokat följelentette. Jelentésében kifejti, hogy az elégületlen főurak mindenekelőtt az inzurrekcziót akarják lábra állítani, hogy a lengyelekkel szövetkezvén, megnyerik a török barátságot, hogy Józsefet megölik s utána egy angol herczegnek juttatják a koronát. József megöletésére Hompesch volt kiszemelve. Stoll jelentése a császár kezébe került, a ki legott utasítja a bécsi hatóságot, hogy a dolgot nyomozza ki. Erre a rendőrséget mozgósítják és Beer udvari tanácsos Pestre utazik, a hol Barko helyőrségi generális fogadja és a nyomozásban kezére jár. Mindenekelőtt Stollal lépnek érintkezésbe, a ki felvilágosítja őket, hogy Orczy József és fivére László a két főczinkos. A nyomozás lassú és óvatos és az összeesküvőket állandó figyelemmel kisérik. Hompeschnek minden lépésére ügyelnek, midőn ez egyszerre Belgrádból levelet kap, melyben figyelmeztetik, hogy minél előbb meneküljön, mivel az egész összeesküvés föl van fedezve. Hompesch azonnal Bécs felé szökik és itt elfogják. Podgyásza közt pár értéktelen levelet, Magyarország térképét és egy a porosz királyhoz szóló röpiratot találnak. Két láda irást még szökésekor Fekete Jánosnál hagyott, a ki elfogatásának hírére ez írásokat megsemmisítette. Tettét követi Orczy László is, a ki minden papirját elégeti. Hompesch 1790-ben rendkívül szigorú fogságot szenved Bécsben, míg végre hiábavaló faggatás és kutatás után szabad lábra helyezik és kiutasítják. Márczius 7-ikén távozott, hogy többé ily veszélyes ügyekbe ne ártsa magát. Kezdetben Poroszországban szolgált és őrnagyságig vitte, grófságot kapott, később Angliába távozott, a hol generálissá lett.
Az operettszerű összeesküvés fölfedezése nem csillapította le az elégületleneket és a porosz udvarral föntartották az összeköttetést. Köztudomású dolog, hogy itt nem hiába kopogtattak, sőt a porosz király már gondolt egy német fejedelemre is, a ki magyar király lett volna. A Hompesch-féle államcsinynek megvolt a kedvező talaja az általános forradalmi hangulatban, melyet Zemplénben Sztáray Mihály, kit II. József «gazembernek» bélyegez, Aradban Fekete János, Hevesben Orczy József, Gömörben, Biharban a forradalmi láz is szított. Az államcsiny ily körülmények között elég kavarodást okozhatott volna a törökkel elfoglalt Józsefnek. Midőn később a császár Poroszországgal békülni akart és utóbb halála után a reichenbachi szerződés létre jött, osztrák részről Hompesch kiadatását is kérték, de hasztalanul.
II. Frigyes Vilmosnak tehát majdnem sikerült terve. Az elégületlenség átfogta az egész magyar társadalmat s a király hatalmi terjeszkedésének kapóra jött az elégületlenség, sőt bécsi nagykövete útján közvetlen érintkezésben állott az elégületlenekkel. Kivánta, hogy a magyarok ne válaszszanak Habsburgot királynak. II. József külpolitikája amúgy is balul ütött ki s a konstantinápolyi porosz követ is szakadatlanul a Habsburg-hatalom ellen dolgozott s azt írja királyának, a török nem gátolja, hogy Magyarország kiszakíttassék a Habsburgok kezéből. Csak vezér kellett és kitör a forradalom. A porosz király követelte, hogyha az uralkodóház a forradalom leszerelésére velük alkudozni fog, a magyarok az alkotmány biztosítása végett a porosz és a török garancziáját kérjék és ő ekkor közbenjárásáért Felső-Sziléziát kéri. Így kivánta felhasználni az elégületlenséget saját hatalmi terjeszkedésének eszközéül. A porosz király bízott a forradalomban, annál kevésbbé bécsi követe. Azt írja, hogy nem kell túlságosan bizakodni a magyarokban, mert a magyar a békés időben sokat veszített régi energiájából és nem mer semmit sem koczkáztatni, alkotmányában sem bízik, mivel a mágnások érdek és összeházasodás miatt inkább az udvarhoz szítanak, a nép, a parasztság pedig II. Józseftől vár mindent. A király azonban nem hajtott követének jelentésére s tovább is fönntartotta az elégületlenekkel a kapcsolatot.
Fekete e mozgalomban tevékenyen részt vett, de seholsem említi irataiban. Hompescht is, kivel tovább megmaradt a régi barátságban, csak egyszer említi, mikor 1795-ben Magyarországban tartózkodik és Hyderabad nevű hires kedvencz paripáját ajándékba küldi Angliából.
Életének ez az epizódja azonban eléggé jellemzi azt az ellenséges érzületet, melyet a császár iránt táplált. Terve nem sikerült, s vele alaposan rászolgált, hogy ismét távozzék az országból.
Olaszország felé vette útját s mig Triesztben mulat, veszi hírét II. József halálának.
38. II. JÓZSEF CSÁSZÁR HALÁLÁRA VERT ÉREM.
