III.
III.
János átveszi birtokait. Pörök. Birtokeladás. Fóthi és aradi uradalmai. Adósságrendezés.
Fekete György halálával fiára nagy föladatok háramlottak. A vagyon, mely reá nézett, mindeddig ép és adósságmentes. Atyjának kamatozóan elhelyezett pénze biztos kezekben volt, s a hol szükségesnek mutatkozott, ott a fiú pör útján hajtotta be. Így jutott a pestmegyei Vattay János és neje Törös Máriánál még 1781-ik évből eredő 10,000 forinthoz, melyért az adósok pestmegyei birtokukat terhelték.*
Pest vármegye levéltára, Ad. Nr. 731. Nr. I. 2. – Nr. 60. – Rotulus Actorum, Nr. 2258. – Chartabianca.
A birtokokat, melyek Vas, Somogy, Zala, Pest, Arad, Csanád és Zaránd vármegyékben feküdtek, bár széttagoltságuknál fogva nehezen voltak kezelhetők, apja rendben tartotta és így juttatta gyermekének. A régi kötések alapján a zalamegyei birtokok elidegeníthetetlenek, de megterhelhetők voltak. Hogy idegen kézre ne juthassanak, arról Niczky György végrendelete alapján utódainak őrködő szeme gondoskodott. A többi birtokról tetszése szerint rendelkezhetett.
Adósságainak nagysága már ekkor kénytelenítette, hogy birtokainak távolabb fekvő részeit eladja s így adósait kielégítse. Ezek a Somogy és Vas vármegyékben fekvő részek, melyek a nagy Niczky-hozományból eredtek ugyan, de a Niczky Kristóf örököseivel kötött egyezség alapján eladhatók voltak. Niczky Kristóf egyetlen fia, György három gyermekének: Jánosnak, Lajosnak és Máriának, Erdődy Péter feleségének, csakis a nagy kiterjedésű, de Fekete haszonélvezetében levő zalamegyei birtokokat akarta biztosítani. Ekkor még az öreg Niczky György, a nagyatya szellemében, és kivánsága szerint barátságosan egyezkedtek, míg később, Fekete János halála után, évtizedekre huzódó pörrel nyerték vissza jogos tulajdonukat, melyet Fekete elzálogosítás, bérbeadás és egyéb megterheltetés által alapjában megingatott.
Fekete György a vasmegyei és somogyi birtokokat bérbe adta és így biztosította azokat. János már 1789 június 23-ikán Niczky Györgygyel megkötötte az egyezséget az iránt is, hogy a zalamegyei Betsehely, Pola és Szurd pusztákat eladhassa.
Ennek alapján részint azért, hogy fiának, Ferencznek, a ki ekkor már kimutatta hajlandóságát Illésházy Anna grófnő iránt, biztos megélhetést nyujtson, részint pedig azért is, hogy tömegesen jelentkező hitelezőit kielégítse, a fentnevezett három pusztát eladta.* Ennélfogva Szurd, Bakófa, Polány s velük Kápolnásfalu, Táplánfa, Szent-Lőrincz és mások 1790 augusztus 31-dikén 100,000 forinton Festetich György gróf birtokába kerültek.
Múzeumi kézirattár, Fol. Hung. 984. Fassio Ctis Joannis Fekete.
A zalamegyei birtokok nagy részét s így Rendeket is úgyszintén a pestmegyeieket és az aradiakat idők folytán minél nagyobb adósságokkal terhelte.
35. RÁKOS-PALOTA.
Ő maga leginkább Pest és Arad vármegyékben tartózkodott. Fóthon úri kastélya, vadászterülete volt. Ez közel feküdt Pesthez, hová gyakran behajtatott. Aradban, hol irodalmi munkássága is visszhangra talált, benne nemcsak a gazdag birtokost, hanem a tudóst és költőt, a «Rejtektörténetek» íróját is becsülték.* Zarándon tornyos, régi udvarháza, szép vadaskertje, több urodalmi épülete, Ó-Szent-Annán, Új-Varsándon vagy Cserepes-Varsándon, Moróczon és Alatkán tágas instrukcziós pusztái voltak, melyek többször látták földes uraságukat. Oláh és magyar lakosai szerették urukat és védnöküket, a ki pénzzel és egyéb adományokkal segítette őket. Ezek a birtokok sem voltak adósságmentesek, sőt halála után fia kénytelen volt azokat az Edelspacher családnak bérbe adni.
Múz. kézirattár, Qaurt. Hung. és Peretsényi Nagy László, Tettes Nemes Arad vármegyének az ő Egyházi… állapotyáról, 1806.
Ezek ellenében Fóth, Palota és Csomád pestmegyei birtokait bérbe adta, de felesége és fia szorongatására még 1790-ben mint hitbizományt fiának biztosított. A pazarlásai miatt aggódó és régóta elváltan élő felesége is pörbe fogta, hogy magának saját holtanapjáig életjáradékot biztosítson. Erre mindkét félnek kötelező testimonialét adott ki.*
Pest vármegye levéltára, Fasc. 1087. és Fasc. 1088.
36. A RÁKOSPALOTAI RÉGI KÁPOLNA BELSEJE.
Katonai adósságainak javarészét a hadi kincstár gondoskodásából már kifizette és e részről nem kellett azért aggódnia, hogy tovább zaklassák, sőt ebbeli kötelezettségeinek oda se nézett, úgy hogy az adósságok teljes törlesztéséről maga sem tudott, midőn a kincstár erre figyelmeztette. Annál inkább zaklatták a faráón vesztő, lovakért és asszonyokért mértéktelenül pazarló főurat nagyszámu hitelezői.
Adósságait szaporította a királyi életmód, a fényes megjelenés és a politiaki czélok elérése érdekében tett költekezései.
