1. Hazautazás. – Bécs, Rimaszombat, Esztergom. – Megszállás Budán.
1. Hazautazás. – Bécs, Rimaszombat, Esztergom. – Megszállás Budán.
34. SÁNDOR MÓRICZ GRÓF PALOTÁJA A BUDAI SZENTGYÖRGY TÉREN. (MA MINISZTERELNÖKI PALOTA).*
Sándor Móricz gróf palotája a budai Szent György téren. (137. l.) Weinwurm A. fölvétele. A fénykép a Fővárosi Múzeum tulajdona.
1824 augusztusában Ferenczy elindul Rómából hazafelé. Nem akar ugyanazon az úton visszatérni, a melyen érkezett; hogy új tájakat lásson, Anconának tart. Hajóra ül; nagy vihar éri, s kinos tengeri út után Fiuméban lép magyar földre. Itt tapasztalja először a hazai fogadtatás melegét. Ürményi Ferencz, fiumei gubernátor, Várady és Császár urak szivélyesen fogadják. Diligence-on megy tovább Bécsbe, a hová szeptember közepe táján érkezik.* E hó 21-én írja Igaz Sámuel, a Magyar. Kurir és a Hébe derék szerkesztője Kazinczynak: «Tegnap toppana bé hozzám Ferenczym (kijavítva Ferenczynkre!) Rómából, képzelheted örömemet. Újra vissza fog menni, de a’ Te látásod nélkül nem. »*
Ferenczy József által közölt (költött?) levél; Fővárosi Lapok, 1874. 105. sz. V, ö. a 89. lap 25. jegyzetével.
Magy. Tud. Akad. könyvtárában; M. Irod. Lev. 4r. 27.
Bécsben Ferencz császár elé járult audientiára. A császár kegyesen fogadta; az ő egyszerű, polgárias módján beszélgetett vele; egyszerre azonban ezt a váratlan kérdést intézte hozzá, persze németül: «Mit csinálnak a carbonarik Rómában.?» Ferenczy ugyanazon a nyelven modeste válaszolt: «Én arról semmit se tudok, mert én egyedül a művészségnek éltem.» «Tudom, folytatta a felség, mindent elmondott nekem Metternich. Egyébiránt sajnálom, hogy semmi foglalkozást sem adhatok. De nekem nincs arra való pénzem.» S ezzel Esztergomba utasította, hol a primás nagy templomot épít; ott könnyebben akadhat munkára.*
Főv. Lapok, 1874. 105 sz. és Ferenczy József levele Fáy Andráshoz. Ez utóbbi a Szépművészeti Múzeumtulajdonában.
Ferenczyt nagyon megijesztette e jelenet. A carbonarismus vádja váratlanul érte; később is ennek volt hajlandó tulajdonítani, hogy az udvar nem pártolta terveit. A vád mögött Thorwaldsent sejtette; nem is lehetetlen, hogy a bizalmatlan természetű mester ilyen gyanúval illette, látván, hogy főleg fiatal olaszokkal barátkozik. Metternich jól szervezett kémszolgálata azután gondoskodott róla, hogy az elejtett szó kellően fölfújt formában jusson el Bécsbe.
Egyébiránt bécsi tartózkodása kellemes volt. Az ott élő kis irodalmi kör, Döbrentei Gábor, Igaz Sámuel, Márton József, a bécsi egyetemen a magyar nyelv tanítója, később a Magyar Kurir szerkesztésében Igaz utódja, hírből már mind ismerték s lelkesen fogadták. Ő azonban nem soká késett, s hazautazott Rimaszombatba,* tíz év óta nem látott szüleihez.
A már említett életrajzi vázlat jelszavai szerint Budán át.
Rimaszombati napjait nem töltötte dologtalanul; atyjával elment «jó utasítások után Csetnek vidékére, az ott levő hegyi márványokat megvizsgálni.»* Mivelhogy ott «a’ legjobb carrarai márványhoz hasonló fejér márványt» vélt találni, azzal a gondolattal kezd foglalkozni, hogy végleg itthon marad s Budán állítja föl műhelyét. Csetneken a Gömöry háznál szállásolt, s itt is, mint mindenütt, kitüntető szívességgel fogadták. Visszatért Rimaszombatba, ott november 1-én találkozott öcscsével, Józseffel, ekkor már miskolczi professorral. November 5-én elhagyta övéit s Esztergomba ment, Rudnay herczegprimáshoz. A primás – úgy mond – «a legfőbb kimutatott tisztelettel fogadott, maga asztalához méltóztatott, egy emlék ezüst medagliával megajándékozott, azonkívül két ízben hosszas beszédbe fő dolgokról magánál tartott és így ő az ő karakterja kötelességének egészen megfelelt s nekem is okot adott a dolgot jó gondolóra vennem, és ha csak e télre is, Magyarországba maradnom és vele tovább tovább értekeznem.»* Öcscsét ugyanekkor értesíti: «A primás úgy viselte magát, hogy jobban lehetetlen kívánni, de az időtől szükség várni, és a telet itt Budán tartani s az alatt, ha lehet, a dolgot jó folyamatba tenni.»
Ferenczy Kazinczyhoz 1824 nov. 5. Magy. Tud. Ak. könyvtára: M. Irod. Lev. 4r. 27.
Szüleinek, 1824 nov. 14-én.
Ferenczy jó reménységgel távozott Esztergomból, november 14-ikére Budára érkezett, s ott a már Rómából ismert gazda szíves meghívásával élve, Sándor gróf szentgyörgytéri palotájában telepedett le.
