2. Buda és Pest 1824. körül.*
2. Buda és Pest 1824. körül.*
Franz Schams: Vollständige Beschreibung der kön. freyen Hauptstadt Ofen in Ungarn. Ofen, 1822. – Fr. Schams: Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn. Pest, 1821.
A két testvérváros jelleme ez időben állapodott meg olyanul, a minőnek főbb vonásokban mind a mai napig ismerjük. Buda, a főváros, a XVIII. századtól kapta jellemző alakját; Pest, az ország gazdasági központja, a XIX. század alkotása. Amaz a mult, ez a jelen városa.
A középkori és a renaissance Budát a török uralom s a sok ostrom elpusztították. Mária Terézia és II. József állították helyre a várost, ez utóbbi ide helyezte az ország fő hivatalait is. A XIX. század huszas éveiben Buda már kész város volt, körülbelül 35.000 lakossal; de úgy látszott, hogy gyors fölvirágzása el is érte tetőpontját s a fejlődés menete jelentékenyen meglassúdott. Az országos hivatalok s a főnemesek palotái még nagyrészt a XVIII. században épültek; Mária Terézia idejéből való volt az egyszerűségében bájos királyi palota is, Hillebrand műve, mely szinte a várkert dús lombjain látszott könnyedén nyugodni, s melyet csak a közepére toldott, ekkor már használatlan csillagvizsgáló torony éktelenített. S a várhegy lábánál, délre a népes Tabán, a ráczok városa, északra a Viziváros, melyet még az alsó várfalak romjai határoltak, ezeken túl az Országút és Ujlak (Neustift) nyúlt el; nyugatra a kedves Krisztinaváros kertjei és szőllei húzódtak. E vidékies, részben falusias jellemű városrészek mintegy koszorúval övezték a város gyöngyét, a hegyen nyugvó, méltóságosabb várnegyedet. A sziklás Gellérthegyen apró házikók sorai – megannyi fecskefészek – kapaszkodtak fölfelé; a szép vonalú oromtetőn a csillagvizsgáló intézet épülete vonúlt meg szerényen. Csöndes város volt Buda; egyszerű szőllőmívelő polgárok és nyugodt hivatalnokok tanyája. Nem csoda, ha a csendes ürességet kereső, költői kedélyű Ferenczy ide telepedett; hajlama és emlékei ide vonzották. Itt legénykedett ő Balázs műhely-ében, itt járt Rauschmann rajziskolájába, s a római tájak kedvelőjét a változatos, messze látóhatár és Buda szelíd halmai csábíták. Szent György piacza XVIII. századbeli épületei között emelkedett Sándor gróf új ízlésű palotája, empire formák egyszerű komolyságában, belül a modern kényelem messze földön híres pazarságával, vízvezetékkel, fürdőszobákkal, központi fűtéssel, dúsgazdag, színpompás télikerttel. Itt lakott Ferenczy s a csöndes Budáról letekinthetett a hatalmas folyam túlsó partjára, a sivatag homokon gyökeret verő, pompásan fejlődő, fiatal városra.
Pest a XVIII század végén kezdett rohamosabban növekedni és csakhamar elérte, sőt túlszárnyalta Budát. 1820-ban lakosai számát 60.000-re becsülik; ekkor már az ország legnépesebb városa. A fejlődés gyorsaságában, az egykorúak megállapítása szerint, csak Szent Pétervár versenyez vele s csupán Észak Amerika újonnan alapított fővárosai múlják felül. Növekvése természetes, s főleg földrajzi helyzetéből származó. Az ország közepén, az inkább háborús védelemre, mint békés kereskedelemre alkalmas fekvésű főváros tőszomszédságában, Európa éléskamrájának, a nagy magyar alföldnek északi szögletén, a legnagyobb vizi út partján, arra volt hivatva, hogy az ország gazdasági forgalmának központja legyen. A Duna mentén szakadatlan sorban állottak egymás mellett a hajók, s az árúk ki-és berakásának örökös zsivaja élénkítette a homokbuczkás partot. A város keskeny körszelet alakjában simúlt az éltető folyamhoz, de a száraz felől is az országot minden irányban átszelő hatalmas utak torkolltak belé. Vácz felöl a mai Váczi körút, Kassa, Eger felöl a Kerepesi, Erdélyből az Üllői, Dél Magyarország s Törökország irányából a Soroksári út. Ezen fő utak közeit lasssankint külvárosok töltötték ki. A vizi s a száraz utak megannyi ér, melyeken át ide hullámzik a magyar birodalom anyagi termékeinek árja, s itt megoszolva, újra visszaömlik egész a legtávolabb részekig. A forgalom még nem egyenletes, nem egyformán az egész évre kiterjedő; a négy vásári héten torlódik főképen össze. Azonban az ország szive megvolt s működni kezdett.
35 FERENCZY KÉPMÁSA. RAJZOLTA KAERGLING, METSZETTE EHRENREICH.*
Ferenczy képmása. Rajzolta Kaergling, metszette Ehrenreich. (141. l.) A 30-as évek elejéről. V. ö. az I. mellékletről mondotakkal. A Magyar Történeti Képcsarnok gyűjteményében levő metszet után.
Kellemes tartózkodási helynek Pest nem volt mondható. A hirtelen növekvő városban nagyon vegyes népség verődött össze; sok élhetetlen, kit csak a könnyű megélhetés reménye csalt ide. Mint mai napság Nápolyban, töménytelen s tolakodó koldúshad állta el az utakat; csonka tagjaikat, rút kelevényeiket mutogatva, s kimerítve a szánalomkeltés minden lehető furfangját. Az utczákon gyakran halomra gyűlt a szemét; rendes csatornázás vagy öntözés nem volt; szélben rettentő por, esőben feneketlen sár kínozta a járókelőt. Vásár idején e kellemetlenségek hatványozódtak. Rossz ivóvíz és mocsaras környék segítette a fertőző betegségek pusztító hadjáratait, s a fiatal város nem tudott ennyi baj ellen egyszerre küzdeni.
Az egykorúak mégis telve vannak Pest dicséretével. A mohácsi vész óta tespedő országban megrészegíti az embereket a fejlődésnek, az életnek ez első nyilvánulása. Növekvő lakosság, zaj, forgalom, földből kiemelkedő utczasorok és városrészek, gyorsan gazdagodó s palotákat emelő kereskedők, fényes kirakatok oly szokatlan látvány, hogy az emberek elvesztik a mérlegelés higgadtságát. Az Új-Vásártérről (ma Erzsébet-sétatér) az a vélemény, hogy a velenczei Piazza San Marco után az osztrák császár birodalmának legszebb tere. Vagy minő furcsa nekünk; kik a Párisi Ház csúf kis épületét ismerjük, hogy a józan Schams (mások még jobban lelkesűlnek) ezt írja róla: «Pest városa különös és .valóban ritka szépítésének számítandó kiváltképen: az új Báró Bruder vagy u. n. Párisi Ház, melynek átjárója az Uri (ma Koronaherczeg) utczából a Kigyó utczába visz. A pompás be- és kijárat, a művészies üvegtető, melyen át ezen csarnokba a világosság ömlik, valamint egyáltalán az épület szép és kedves arányossága, a szemnek ép oly meglepő, mint ritka látványt nyujt stb. »* Az egyetlen, a mi teljesen megérdemli a leírók himnusait: a Dunapart természeti szépsége. A folyam sodra ellen ívben hajló hajóhíd estefelé megtelt sétálókkal, kik a Duna tiszta levegőjében élvezték a kettős város gyönyörű látványát.
Schams-Beschr. der Freystadt Pest. 92. lap.
Pest lakossága akkoriban túlnyomórészt német. Utczán, sétahelyeken, kávéházban vagy színházban azt hihetné az ember, hogy Németország valamelyik városában van. A kevés számú magyar ügyvéd, hivatalnok, diák vagy vidéki birtokos elvész a sokaságban. Társalgási nyelvök ezeknek is gyakran a latin. S mégis ez idegen város lesz a magyar újjáébredés egyik tényezője. Az államtest anyagi vérkeringése megteremtette magának központi szervét, s az ország szive nemsokára eszmék és érzések egyesítésére s szétvitelére is alkalmasnak bizonyúl.
