12. Munkái 1830–1839.
12. Munkái 1830–1839.
Ferenczy fő pártfogói nemsokára hazajövetele után elhaltak, Ürményi 1825-ben, Brunszvik 1827-ben, Rudnay 1831-ben. A prímás halálával a tervbe vett esztergomi szoborművek abban maradtak; írott szerződések híján a szobrász hiába fordult a munkát folytató országos építőigazgatósághoz. Egyedül a Brunszvik család maradt hű a művészhez. Az özvegy, szül. Majthényi Marianne, fia halála után, férjének és gyermekének együttes emléket készíttetett vele. 1834 körül történt a rendelés; 1838-ban a síremlék készen volt látható a szobrász budai műtermében; 1841-ben fölállittatott az alsó-korompai templomban. Az emlék (52-ik ábra) nagyarányú, de kevéssé sikerült; Canova motivumok nem igen szerencsés összeállítása .*
Leirása: Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek Éleskőtől Vágujhelyig. II. k. Eger. Érseki lyceumi könyvnyomda 1891.
Az országbíró lelkes, szerencsétlen leánya, Julia, korán elvesztett férjének, b. Forray Andrásnak, és leányának, Zefiznek állíttatott a soborsini park kápolnájában kettős emléket.* Az előbbi dombormű (53-ik ábra) ügyes decorativ munka, szépen faragott czímerrel és tölgyággal; a második (54-ik ábra) a szelíden szendergő lány bájos képével, igazi művészi alkotás, szerencsés óra sugallata. A dombormű törvényeit nem követi ugyan a művész, de a formai hibákat érzése melege takarja.
A domborműveket a kápolna lebontása után az új templom belsejében, a bejárati falon helyezték el, hol ma is láthatók.
52. A BRUNSVIK EMLÉK. MÁRVÁNY. AZ ALSÓ-KOROMPAI TEMPLOMBAN.*
A Brunszvik emlék. (231. l.) Kabáth Vincze nagyszombati fényképész fölvétele.
Brunszvikék kivételével alig akadt főuri pártfogója. Csak gróf Fáy István rendelte meg nála a Pásztorleány másodpéldányát 1837-ben, mely két év mulva elkészült és Fájba vitetett.*
Ismerteti az Athenaeum 1839. II. 24. szám.
A polgárság köréből egyetlen jelentékenyebb megrendelést kapott, a kecskeméti Szánthó emlékét. A hat alakos dombormű 1834-től 1838-ig készült s ez év őszén rendeltetése helyére szállíttatott. November 1-én Ferenczy Kecskemétre érkezett, az emléket a collegium nagy termének falába helyezte el s a november 4-iki leleplezésnél lelkes ünnepeltetésben volt része. A növendék ifjúság éneküdvözlete után Tatay András professor beszélt, azután Tóth Lajos szavalta el ez alkalomra készült versét.* Az emlékről (VII. melléklet) a Vörösmarty és Bajza szerkesztette Athenaeum, mely a művészt buzgón pártolta, következőképen emlékezett meg:
Athenaeum, 1838. 48. sz. (Decz. 9.)
«Kecskemét városában lakozó Kuthy Juliánna asszony, néhai Szánthó Mártonnak, Kecskemét egykori bírájának özvegye, rövid idő alatt egymás után férjét, egyetlen leányát és csecsemő unokáját elveszítvén, minden földi örömeitől megfosztva, abban kerese örömet, hogy a’ tudománynak és művészetnek tőn áldozatot. Kecskeméten egy professori kathedrát alapíta, F. I. szobrászunkat pedig egy emlék készítésére szólitotta fel, elhunyt kedvesei számára.» A mű – így folytatja – «ábrázolja, miként a’ halál’ géniusa, egyik kezével lefordított szövétnekére támaszkodva, a’ másik kezével egy tele marok növényt és virágot, örök álomhozókat, hint, mintha ezen egész családot ki akarná irtani ‘s ennek hatalmától az atya, leány ‘s unoka elhalnak. Az atya gyászpadon feküve ábrázoltatik, leánya fejénél ül, leborult arczczal, gyermekét, a’ csecsemő unokát, karjain tartva. Távolabb a fekvő lábainál van az anya keserveitől elborítva, égre függesztett szemekkel. Mögötte a tudományok’ istennője jelenik meg vigasztalólag, mintha mondaná: «Bízzál leányom, ha bár családi örömeidet egészen elvesztéd is, azon pályán, mellyre tudományt ‘s művészetet ápolva léptél, örömöt lelsz, és neved a háládatos maradéknál örökítended».*
Athenaeum, 1838. 34. Sz. (okt. 25 )
VII. A SZÁNTÓ-EMLÉK.
Márvány. Kecskemét, ref. collegium.*
A Szánthó emlék. (233. l.) Fantó kecskeméti fényképész fölvétele.
53. B. FORRAY ANNDRÁS SIKEMLÉKE. MÁRVÁNY. A SOBORSINI TEMPLOMBAN.*
B. Forray András síremléke. (233. l.) Ott Ignácz soborsini fényképész fölvétele.
A dombormű, bár a fekvő főalak, és általában a redőzet nem sikerült, egyes szépségeivel méltán figyelmet érdemel. Különösen bájos és mélyen átérzett csoport a fiatal anya csecsemőjével. Ez egyúttal a legeredetibb részlet is, míg például a jobbra ülő özvegy alakja nagyon emlékeztet Canovának a d’Haro de Santa Cruz grófnő sírkövén látható nőalakjára.
Ruszkabányai útjai közben Ferenczy gyakran megfordult Mehádián is. 1838-ban Herkulesfürdőn nyolczszögű kis katonai kápolnát építettek, négy ión oszlopon nyugvó előcsarnokkal, s megkérték őt, hogy az oromba valami díszt készítsen. A gipszből készült lapos dombormű (114. ábra) még ma is teljesen ép. Középütt szentségtartó, körülötte különböző templomi szerek, jelvények hevernek. A Szépművészeti Múzeumban levő viaszvázlat valószínüleg e dombormű első fogalmazása.
E munkákat nagyrészt a véletlen hozta a művésznek. Azzal, hogy hazatértekor nem állt be a pesti díszítő szobrászok közé, hogy nem keresett üzleti összeköttetést az itteni építészekkel, eleve lemondott a biztos vevőközönségről. Az egyetlen kör, a melyre magasabb művészi törekvéseiben számíthatott, a magyar írók voltak; ezek meg is tettek érte minden tőlük telhetőt, azonban anyagi eszközeik és befolyásuk korlátai folytán jelentékenyebb föladatokat nem igen szerezhettek neki.
Kisfaludy Károly halála után tíz író barátja társaságba állt össze, s gyűjtést szervezett, hogy az elhunytnak emléket állítson s hogy munkáit kiadja. Az emlék készítését Ferenczyre bízták. Az 1832-iki Aurora közli Hofmann rézkarczát, mely a Városliget szigetére szánt emléket környezetében mutatja (55-ik ábra). A terv leírása így hangzik:
«Ferenczy’ terve szerint az emlék egy illő magasságú ‘s négyszögű alapra, mellynek előszínén kevés szavakkal a’ mív’ jelentése adatik elő, lesz helyhetve. Ezen, néhány lépcső felett egy csonkolt oszlop áll ‘s rajta a’ hamvadónak képszobra, éltet meghaladó nagyságban. A’ lépcsőkre térdelten’s a’ szoborhoz borulva, felé terjengő karokkal látni egy deli szűzet: a hazai Musát. Leimádkozná az égből a korán elvesztettet: de fenn némán és csendesen áll az márványhidegségben, színváltozott arczczal. Az oszlop’ lábainál a’ költés jelképei hevernek, mellyeket az ünnepelt részint alkota nálunk, részint gazdagított. »*
Aurora, 1832.
54. B.FORRAI ZEFIZ SIREMLÉK. MÁRVÁNY. A SOBORSINI TEMPLOMBAN.*
B. Forray Zefiz síremléke. (235. l.) Ott Ignácz soborsini fényképész fölvétele.
55. HOFFMANN: KISFALUDY KÁROLY TERVEZETT EMLÉKE A VÁROSLIGETI TÓ SZIGETÉN. RÉZKARC.*
Hofmann: Kisfaludy Károly tervezett emléke a városligeti tó szigetén. (236. l.) Baloldalt a háttérben fűzek alatt áll az emlék. A mai fölállítás a Múzeum-kertben eltér az eredeti tervtől. A metszeten: Kisfaludy Károly’ emléke. – Raijz. Perlaszka Dom. Metsz. Hofmann – olvasható. Az 1832-iki Aurorából, Hatvany Lajos könyvtárában levő példány után.
Az emlék – a szobrászati rész ruskiczai márványból, az oszlop pozsonyi gránitból – 1845-ben készült el, azonban csak 1875-ben állították föl a Nemzeti Múzeum kertjében.* A művész kevésbé sikerült művei közé tartozik; merev s kissé elnagyolt munka (56-ik ábra).
Magyarország és a Nagyvilág. 1875. 39. sz. – Vasárnapi Ujság 1878. 40. sz.
56. KISFALUDY KÁROLY EMLÉKE. MÁRVÁNY ÉS GRÁNIT. A NEMZETI MÚZEUM KERTJÉBEN.*
Kisfaludy Károly emléke. (237. l.) Weinwurm A. fölvétele.
Írói Körökből indult ki egy Kazinczy emlék terve is. «A mult (1835) januárius 25-ikén – írja Ferenczy öcscsének – tartatott egy nagy Nemzeti Casinói gyűlés, a melybe valaki, ha jól tartom Kölcsey, mozdítványt tett, hogy Kazinczy hamvainak egy illő emlékre a Casino cassájából valami ajánltasson; ezen intézetnek czélja úgy is a lévén, minden szépet és jót előmozdítani; csaknem általánosan minden reá állott, hogy valóban jó és helyes, míg gróf Széchenyi felállott és okokkal megmutatta, hogy ha a Casino így mindenre adakozik, úgy utolja maga is elpusztul. Hanem a Casinói cassa ne adjon, hanem egy papirost ki kell tenni, s a ki akar valamit adni írja alá magát. Ekkor ismét ez hagyatott helybe, s úgy lőn. Tudtomra eddig Pregard, egy apotekarius írt 5 forint, Fáy András 10 forint. Másképen ment Erdélybe, Kolozsvárott. A Helmeczi újsága szerint 100 ezüst forintok küldettek be. Így van a pesti Nemzeti Casino előtt azon Kazinczynak dolga, a ki tíz évekig nemzetéért békót hordott és a magyar tudomány homlokára csillagot ragasztott.»* A pénz ezentúl sem gyűlt serényebben; három év mulva vidéki gyűjtésekkel együtt sem ment többre az összeg 230 pengő forintnál.* Az emlék ennélfogva elmaradt.
1835 márczius 6-ikán.
Fáy levele Kölcseyhez 1837 október 19. Szemeretár 15 k. XVI. levél.
Valószínűleg Fáy személyes közbenjárása útján kapta meg Ferenczy a nagyváradi Rhédey síremléket. Gróf Rhédey Lajos 1831-ben kelt végrendeletében meghagyta, hogy teste «az ú. n. Rhédey-kertben levő kápolnába, boldog emlékezetü Kedves Felesége néhai Kácsándy Therézia* mellé helyeztessen és hogy neve és charactere egy Márvány kő táblára fel metszettessék». A még ugyanazon év folyamán elhalt gróf kívánságát teljesítették örökösei. 1834. augusztus 27-ikén id. Hajdu Ferencz, mint «a successoroknak e dologbeli megbízottja» jelentette a nemes választott közönségnek: «A Rhédei-kertben levő Temető Kápolnában, az említett boldog emlékezetű Grófnak háládatos successorai u. m. Kis Rhédei Rhédei Józsefné Rhédei Anna asszony és nemes Balogh Borbála kisasszony költségeken emelt s Hazánknak nagyhírű művésze Ns. és Vitézlő Ferenczy István úr által díszesen faragott emlék fojó esztendő Augustus 25-ikén tökéletesen elkészülvén, azt követő napon – tisztelt művész úr által jelenlétemben a Ns. Városnak gondviselése és birtokába épségben által is adódott.»*
Kácsándy Teréz legidősb nővére, Erzsébet volt Fáy András atyjának első felesége.
A nagyváradi városi levéltár okmányait s az emlék bő leírását közli K Nagy Sándor: Bihar-Ország. Nagyvárad, Hügel Ottó, 1883. II. kötet 112–119. 1.
57. BALOGH JÁNOS. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
A nemes arányú emlék (VIII. melléklet), mely, mint Ferenczy írja, «nemcsak a Vörösmarty, de a magam várakozását is fölülmulta»,* egyszerűségében valóban ünnepélyes hatású. Tarka márványnyal szegélyzett ravatalon áll a fehér márvány koporsó, a castrum doloris. Homlok oldalán kettős czímer, hátsó oldalán egymásba fonódó tölgy- és olajágkoszorú. A koporsófödél négy sarkát – classicistikus szokás szerint – fejek díszítik: jobboldalt ifjú és férfi, baloldalt lány és nő. Ekként oszlik meg az egész díszítés kettős vonatkozásban az egymás mellett nyugvó házaspárra.* E munkái mellett Ferenczy néhány mellszobrot is készített. B. Prónay Sándor, Festetics Antal, Beöthy Ödön képmásainak* hollétét nem tudjuk; Fáy András (49. ábra), Schodelné (51. ábra),. Balogh János (57. ábra) és dr. Pólya József (50. ábra) mellszobrai a Szépművészeti Múzeumban láthatók. Kiváltképen a két utolsó a művész java alkotásai közé tartozik. A szétázott Tóth-Pápai büszt emlékét a művésznek kis irónvázlata tartotta fönn. Ez időben készíthette még saját és atyja mellszobrát (48. és 3. ábra) kissé merev arczkifejezéssel, Mátyási József képmását (58. ábra), kinek fejét a homlok köré font olajággal sem igen tudta költőivé tenni, s a kis Gyürky Dénes kedves mellszobrát (59. ábra).
Öcscsének 1834 augusztus 27-ikén.
A koporsó felírata jobb oldalt: Kis Rhédei gróf Rhédey Lajos Leopold Császár Rendje Vitéze Cs. K. Kamarás Főispányi Helytartó Sz. K. Pestvárosi Polgár. Született MDCCLX Meg Hólt MDCCCXXXI – baloldalt: Kohányi Kácsándy Therésia kis Rhédey gróf Rhédey Lajos Hitvese. Született MDCCLXV Meg Hólt MDCCCIV. – A ravatalon elől: «Nyugalom Az Itt Alvóknak», hátul: a Emeltetett MDCCCXXXIV», a férj oldalán: «A Háládatosség És Tisztelet», a nő oldalán: «A Legjobb Feleségnek A Férj.»
Athenaeum, 1839 szeptember 22.
Mindez a művész ambitióját ki nem elégíthette. Kedvét szegte az is, hogy néhány emlék, mint a Kendeffy-féle, melyről báró Wesselényi Farkas tárgyalt vele, és Zrínyi Miklósé, melyet Czindery alispán akart Szigetvárán fölállíttatni, – elmaradt.*
Öcscsének, 1838 márczius 8-ikán.
VIII. Márvány. Nagyvárad, Rédey-kert kápolnája.*
A Rhédey emlék. (241. l.) Fekete Sándor nagyváradi fényképész felvétele.
Legjobban sajnálta azonban, hogy a nagyváradi Szent László szobor terve dugába dőlt. Ez lett volna első, történeti emlékektől megszentelt helyen fölállított műve. Evvel hathatott volna kedve szerint a közre, dicsőíthette volna a nemzeti multat, ebben megvalósulhattak volna lelke álmai. Lajcsák váradi püspök 1834-ben kezdett vele tárgyalni. «Husvét második napján, – írja a következő évben öcscsének, – érkezék meg Nagyváradról, a hol épen nagypénteken reggeli 9 órától délutáni 4 óráig a püspökkel valék, és csak fél beteges állapotba, negligébe vala. Levittem neki a óforma nagyságba és igen tisztán készült Szent László modelljét is; nekem egy tisztességes honoráriumot adván, a mintát megtartotta és későbbi válaszszal biztatott, vagy fél esztendő mulva. Most hát tudom, mibe vagyok … Ebéd utáni egyedül magános beszélgetésünkbe előhozott téged is, magasztalván, hogy igen jámbor és szelid vagy, és megvallja, hogy sajnálja, hogy részikről való nem vagy. Ezen kinyilatkoztatás maga meg érdemlett egy nagyváradi utazást. Hát csakugyan nagy tövis az az ő szemekbe, hogy mi ez vagy amazok vagyunk».* Ferenczy leverten tért vissza Nagyváradról, abban a meggyőződésben, hogy protestans volta miatt nem kaphatja meg e munkát; s hogy ugyanezen okból nem lett semmi Esterházy Károly szobrából, melyről Pyrker, s a kápolnából, melyről a pécsi káptalan tárgyalt vele.
1835 áprlis 29-ikén.
58. MÁTYÁSI JÓZSEF. MÁRVÁNY. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM.
Néha már arra kezdett gondolni, hogy fölhagy a szobrászattal. Nagy tervéből – a magyar művészet megalapítása – a hazai márvány megtalálásán kívül úgyszólván semmi sem valósult meg. Művei vidéki templomokban, sírkápolnákban, magánosok palotáiban vagy saját műtermében rejtőztek; hatással a közre nem voltak; növendékeket nem neveltek. 1834-ben azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a hazai történetből sorozatos képeket rajzoljon, azokat rézre metszesse, s ez olcsó képekkel hasson a nagyközönségre, keltse föl a művészeti érdeklődést. A metszetnek tényleg ez volt történeti hivatása. 1836-ban bocsátja ki előfizetési felhívását: «Tíz századok ólta lakja Nemzetünk azon földet, meljet a’ Kárpát ‘s Thráczia bérczei kerítnek és az adriai tenger zár: még is alig mutathat az valami jelét a’ felsőbb szellemű mívészségnek. Én, sok küzdések közt utat törtem a’ mívészség szent lakjához, ‘s a’ kegyes istenné beavata titkaiba. Elhagyám akkor a minden mívészetnek századok ólta legfőbb helyét, Rómát, hazámba tértem vissza, itt a’ szép mívészséget ‘s ezzel eggyütt a’ nemzeti dicsősséget terjesztendő. Azonba, több mint tizeneggy évi hű fáradozásimnak jutalma az lőn, hogy némelj egyesek’ és kevesek’ számára, nehány műdarabokat készíthettem, de a’ meljeket csak kevesek láthatnak, kevesek esmérhetnek, és még kevesebbek követhetnek. Érzem immár, hogy ezen úton, egyedül márványaim mellett megálapodva, az egészre óhajtott hatással nem lehetek; érzem pedig azon kedves tartozást is, hogy míg élek és munkálkodhatom, a’ mívészetnek titkait, hazám fiai ‘s leányai előtt felvilágosítni ‘s a’ nemzeti jelesb tetteket képek által dicsöítni és örökítni igyekezzem.» Az egész vállalatnak TÁRSAS KÖTELEZÉSEK czímét adta, mert a történeti képekben, folyton ismétlődő czélzásokkal, a haza fiait és leányait társadalmi kötelességeikre akarta figyelmeztetni. E törekvés Fáy hasonló czélzatú szépirodalmi munkásságát juttatja eszünkbe.
59. GYÜRKY DÉNES. MÁRVÁNY. NAGY-ABONY, ÖZV. MÁRTON FERENCZNÉ TULAJDONA.*
Gyürky Dénes. (243. l.) A kis Dénes losonczi Gyürky Pál fia volt első házasságából. A mellszobrot Gyürky Pál ügyvédjének Márton Lajosnak ajándékozta, ki 1840-ben Nagy-Abonyba költözött s a szobor azóta ott van a család birtokában. A szobor a mennyire a fényképről itélni lehet, az megerősíti a szájhagyományt, mely Ferenczynek tulajdonítja. Az adatok dr. Márton Lajos szíves közlése nyomán. – Németh Ferencz abonyi fényképész fölvétele. A fölvételt dr. Márton Lajos volt szíves készíttetni és rendelkezésemre bocsátani.
A sorozatból 1836-tól 1838-ig 12 lap jelent meg; ezzel a vállalat pártolás hiányában elakadt. A rajzokat Lehnhardt és Perlasca pesti rézmetszők metszették. Ha mégannyit tolunk is rovásukra, a tervező művész gyöngesége tagadhatatlan marad. Ferenczy ép a rajzban volt legjáratlanabb, s művészeti képzettségének fogyatékossága itt még a laikus szemnek is föltünik. E metszetek sokat ártottak művészi tekintélyének; ha nyilvános megbírálásban nem is részesült, annál élesebben támadták magánkörökben.
A lapokhoz mellékelt magyar és német «felvilágosító magyarázat» mutatja, mennyi mindent akart s nem bírt kifejezni rajzával. A szöveg kedves, naiv költőiségében egy kis dantei utazást rajzol. Éjfélkor megjelenik a művésznek Canova szelleme, s elvezeti a vad skytha földre, a magyarok ős hazájába. (l. kép: A művész utazása). A következő éjjeleken egy-egy képet mutat neki a szittyák őstörténetéből: a skythák ősszüleit, Herkulest és Ekhidnát (II. és III. kép), Ekhidna három fiát, Agathyrst, Gelont és Skythát, a mint az uralomért versenyeznek (IV. kép), Abarist, az első skytha művészt (60. ábra), át-átcsillanó párhuzamban az első magyar művész, Ferenczy sorsával (V. és VI. kép), a két szittya hősnek Elorus és Akteusnak sorsát a trójai háborúban (VII. kép), Anakharszist (VIII. és IX. kép), Tomiris, skytha királyné történetét (X. és XI. kép) s v égül a skytha követeket Nagy Sándor előtt (XII. kép). Ez utolsó képnél Canova már sejteti a művészszel, «hogy talán utolsó este, mellyben illy czélból veled mulatozom». Az éjjeli utaknak ezzel csakugyan végök szakadt. Ferenczynek ez a terve sem sikerült.
60. ABARIS, SCYTHA MŰVÉSZ A TRÓJAI PALLADIUMOT FARAGJA. FERENCZY RAJZA UTÁN.*
Abaris scytha művész a trójai palladiumot faragja. (245. l.) A Társas Kötelezések cz. metszetsorozat VI. lapja. A metszeten (a czímen kívül) – Ferenczy inv. et dir. Perlasca sc. – alább: Oetinger Mihálynak barátomnak ajánlva – olvasható. A Szépművészeti Múzeum gyüjteményében levő példány után.
1838-ban és 39-ben mind szomorúbbak a kilátásai; régi munkái befejeződnek, újakat nem kap; s ő kielégítetlen ambitióval, munka nélkül tengeti napjait. Nem igen panaszkodik, keserűségét magába zárja, csak öcscse előtt nyitja meg néha keblét: «Itt az országos vagy litteraturai dolgokba – írja 1838 decz. 31-én – nagy tolongás van, a nélkül hogy tömeget formálna, csak zúg, zsibong, ír, ítél, dicsér, critisál mindenki, a nélkül, hogy esztendő végén számolván, valami láttatja volna Szerencsétlen éghajlat, s még szerencsétlenebb faj; gyávának kezdem magamat tartani, hogy még is közöttök vagyok.» Anyagi helyzete is roszabbodik; kis vagyonát beleölte a házvételbe, az átépítés költségeire már nem futotta, s kénytelen volt kölcsönhöz folyamodni. Műterme föntartása pénzbe került, embereit folyton fizetnie kellett; kétséges volt, hogy meddig bírja mindezt. Elmult a nagy lelkesedes, melylyel hazajövetelekor fogadták; nagy reményeiből tizenöt év multán vajmi kevés vált valóra. Ifjúkori tüze hamvadóban volt már, férfikora delét átlépte, s pártolás híján szárnyaszegetten nézett a jövőbe.
61. FERENCZY PECSÉTNYOMÓJA.*
Ferenczy pecsétnyomója. (246. l.) A pecsétnyomó a Szépművészeti Múzeumban. Az F. A. M. betük jelentése: Ferenczy a művész. Hasonló pecsétnyomót metszetett Ferenczy öcscsének is. Weinwurm A. nagyított fölvétele gipszöntvény után.
