II. 1788 FEBRUÁR 29.
II.
1788 FEBRUÁR 29.
1788 FEBRUÁR 29.
Tiszteletes Uram!
Leírhatatlan örömöt nemzett szívembe Tiszteletes Uramnak levelemre tett válasza, annyival is inkább, mivel nemcsag szoros értelembe, hanem valósággal egész földim Tiszteletes uram, mert Ruda-Bánya, mely falu éppen az szélin vagyon Borsod vármegyének, és a hol én 1725. esztendőben 16. October napján születtettem ez világra, csag két órányi járó föld Putnokhoz, Tiszteletes uramnak születése helyéhez; jól esmértem hát én ki, hogy az Henrias authora, nem oly részirűl való hazámnak, a hol az almát, szalmát, ómának, szómának nevezik, hanem olyanrúl, a hol azt mondják: tölts egy pohár jó miskolczi bort, s nem egy klázlit. Meg fogja tehát Tiszteletes uram engedni, hogy ennek utánna földimnek nevezzem, hiszen Szikszó is csag jó két mértföld Rudabányához; de itt sok anyákat megkeserítettem, mivel kapitány koromba innét 70 szép ifjakat katonaságra kivittem.
Engemet drága földim uram az debreczenyi collegiumba anno 1769 láthatott, a hol is boldog emlékezetű superintendens Szilágyi Sámuel úr mindenütt elhordozott, az deákokat harmonice megénekeltette, akkor obristlaidnant voltam Török regimentjébe; mikor Szathmár városának papja vala, én ott esmerkedtem meg vele, ottan feküdvén quartélyba, sok órákat töltöttem ezen boldogúlt úri embernek társalkodásában, és érzékenyűl hallgattam bölcs discursusait, valósággal egy universalis ember és polyhistor vala, nem is egyhamar lészen az refomata ecclesiának hazánkba ilyen tagja.
Hogy engemet kedves földim uram magyar Kleistnak nevez levelében, nem tudom, mely okokra való nézve esik, és mely verseimnek olvasásában gyönyörködik jó barátival. Megvallom, öt munkám vagyon mind versekbe, ezek közül egyiket sem akartam prés alá adni, sőt az fragmentumjokat is elhántam, mivel egyike sem foglalt fontos dolgokat magában, és így nyomtatást nem érdemlettek. Én ifjú koromtúl fogva mindig víg geniusú és eleven ember voltam, azért is az munkáim is olyanok valának, játékot és nevetséget okozók; az titulusai ezek: 1-mo. Paraszt lakadalom. 2-do. Czigány dićta, mely Borsod vármegyében az szendrei pásiton siroki Deme vajda prćsidiuma alatt tartatott, a midőn azon nemzet új magyarokká lett. 3-io. Xaverius szent Ferencz napját ülő Nováki Ferenczhez tekintetes Nádasdi regimentjében levő kapitányhoz köszöntő versek. 4-to. Azon szamárnak, melyen az Krisztus sok hosánna kiáltások közt Jérusálembe bément és egy naturalisának egymás között tett theologicus discursusok, melyeket versekbe foglalt Momus József az tályai kántor. 5-to. Versekbe tett bizonyítás, hogy jobb az Isten száz papnál. Ha csag ezen munkáim közűl egyike kezébe nem akadott kedves földim uramnak, más munkámrúl nem emlékezem, és csag fragmentumi sincsenek meg már nálam, hanem némely jóakaróim imitt amott mulatják velek magokat. De már geniusom is lankad esztendeimmel, és nem tudnám már most oly elevenen leírni az tavaszt, mint Kleist leírta, már talám csag az komor telet kellene leírnom, mert: Iam mea ligneas imitantur tempora comas.
Méltóbb erre Tiszteletes Földim uram, Hallerét, Voltérét is megérdemli. Éppen ma mene az ide való kereskedő Posonyba, ez által hozatom meg Yungot, előre is képzelem magamba, hogy Solon forma munka lészen. Ezen Kleist poëta, ha jól emlékezem, az Francofurti ad Odram, ütközetbe esett el, az öcscsével, melynek huszár regimentje vala, számtalan csatáztam, ez is himlőbe hala meg. Ez múlt télen hasonló nevetést okozó munkát tettem versekbe, melynek titulusa csag ez: Budai utazás. Ezen munkámat már három jóakaróimnak leírattattam, de többnek nem is iratom le, kevéssé hosszas lévén; hanem még is Tiszteletes földim uram számára most írják; elkészülvén, viceispányunk ttes Géczi úr éppen tegnap lévén nálam, ígirte, hogy Tiszteletes földim uram kezéhez fogja szolgáltatni. Ez idén XII. Károly sveciai király életét fogom magyarra fordítani, de talán csag in prosa. Ilyenekbe gyönyörködöm, lássa kedves földim uram, és az császár regimentibe levő kapitány fiamba, és egy hajadon leányomba. Ezek után tisztelettel maradok
Tiszteletes földim uramnak
Szakolcza, die 29. Februarii, 1788.
köteles igaz szolgája
Gróf Gvadányi Jósef,
generalis.
Gróf Gvadányi Jósef,
generalis.
